A gyermek nem úgy viselkedik, ahogy nevelik?
Sokan fordultok hozzám azzal a kérdéssel, hogy miért nem olyan a gyermeked, amilyenre nevelted? Hogy lehet, hogy több gyermek esetén nagyon nagy különbség van a gyerekek között, pedig ugyanaz a szülőpár, és ugyanolyan géneket örökítettek? Tudósok már régen megállapították, hogy a viselkedésért 5o%-ban felelősek a gének, és 5o%-ban a nevelés. Spirituális megközelítésben ez egy kicsit bonyolultabb. Persze, a leszületett lélek igyekszik olyan családot választani, akiknek terve a legközelebb áll az övéhez, de a lényeg máshol van.
Leszületésünk előtt írunk egy élettervet arról, hogy mit szeretnénk itt a földön elsajátítani. Attól függően milyen érzelmeket akarunk megtanulni, olyan társakat, családot, barátot választunk tervünkhöz. Tehát az anya nemcsak a génekkel és a neveléssel hat a gyerekre, a legerősebb erő az, hogy a gyermek mire született. Ha a szeretet megtanulása a cél, akkor olyan embereket fog bevonzani, akikkel kapcsolatban a szeretet-kapcsolat kihívásokkal terhes lesz. Vagy adni nem képes majd, vagy kifejezni érzelmeit, vagy épp elfogadni nem tudja a másiktól a szeretet-energiát. Ha például az önbecsülés elsajátítása a gyerek élet-feladata, akkor olyan embereket fog bevonzani – élettervébe beszerkeszteni – akik önbecsülését fogják rendszeresen sárba tiporni. Ha a szeretetteljes kommunikáció a tanulnivalója, akkor bevonzza azokat az embereket, akikkel nehéz ez az feladat és esetleg az agresszivitáson keresztül jut el a tanulása folyamatában a szeretetteljes én-kommunikációig.
A szülőnek, akinek gyermeke ennyire érthetetlenül másként viselkedik a hétköznapi életben nem könnyű a feladata. De ha fentieket spirituálisan tudja szemlélni, a megértésen át eljut oda, hogy már nem saját magát hibáztatja, hogy gyermeke úgymond „félresiklott”.
