Azt olvastam valahol, hogy az emberek 75%-a megreked a gyermeki fokon – érzelmileg! Ez sok mindenre ad magyarázatot számomra. Például arra, hogy sok – életkor szerinti – felnőtt úgy viselkedik, mintha nem értené a felnőtt világ törvényszerűségét. Mintha ott felejtették volna magukat valahol a királykisasszonyos mesékben a rózsaszín tüllruhácskáikban. Az írás szerint nagy a mi felelősségünk, nekünk kell őket vezetnünk azon az úton, ahol ők megrekedtek.
Nagyon sokan nem értik a párkapcsolatok törvényszerűségeit. Például, hogy nem lehet mindkét félnek egyszerre, egyformán lángolni. Ezek ugyanis energiák. Ahogy az egyik nagyon közel megy, a másik óhatatlanul távolodik. Tehát ha a párod hirtelen hátrébb lép, nem feltétlenül azt jelenti, hogy már nem szeret, lehet, hogy nagyon közel nyomultál hozzá. Teendő: kissé hátralépsz és megengeded neki, hogy mos mát ő lépjen hozzád közelebb. Engedd meg neki, hogy hiányérzete támadjon irántad. A másik, hogy sokan elfelejtik a férfiak szeretnek „vadászni”… ! Ha nem engeded meg neki, hogy szép lassan bekerítsen, meghódítson, és közben szerelmes legyen, hanem rögtön megadod magadat, nem kell küzdenie, nem tudja kiélni a vadászösztönét. Láttál már őzikét aki odamegy a vadászhoz és megadja magát. Ha igen, nem hiszem, hogy egy igazi vadásznak nagy örömet okoz az elejtése.
Ha nem engeded, hogy „meghódítsanak”, a játék íze marad ki valahol. Mondhatjátok sokan, hogy Ti az egyenes kommunikáció hívei vagytok és nem akartok semmilyen praktikát bevetni.. Ezek nem praktikák – illetve úgy is hívhatod – hanem egyszerű energetikai törvényszerűségek. Ha bárki túl közel megy hozzád, ugye, hogy te is hátralépsz egy pillanatra, mert belemászik az aurádba. Azt is sokan rosszul csinálják, hogy ha nem jó a kapcsolatuk, elkezdenek kifelé tekingetni és azt hiszik, hogy a párjuk ezt nem veszi észre. Nem tudatosan, de az energia rendszerében, a tudatalattijában jelez a lámpa, hogy valami baj van. Ha ő sem tesz semmit a kapcsolatért egyszer csak azt vesszük észre, hogy a párunk is másfelé nézelődik és ha ez sikeres lesz és jól megcsal minket, persze ő lesz minden rossz okozója. Szépen elfelejtjük, hogy mi kezdtük a fű alatti akna munkát. Ez csak pár példa volt arra, hogy mennyire nem tanuljuk meg az élet törvényszerűségeit, hiába vagyunk biológiailag felnőttek. Kinek a felelőssége ez? A család és jó esetben az iskola neveli a gyermeket, de ha a személyisége nem elfogadó, hanem az a típus, aki direkt a tanácsok ellenében cselekszik, akkor sajnos a saját kárán kell megtanulnia ezeket a törvényszerűségeket. Azért jó, hogy a nők általában a barátnőikkel kibeszélik a lelki problémákat, mert ezek a beszélgetések felérnek egy-egy „kezeléssel”!
