Az emberek fóbiái igen változatosak. A póktól való rettegéstől, a víziszonyig, sorolhatnánk. Ezek néha megkeresítik az életet, néha elsiklunk felette. Az okokat tekintve persze először a mostan életben keressük az előzményeket.
Például engem kis iskolás koromban a volt osztálytársaim bedobtak a mélyvízbe, abban a reményben, hogy azonnal megtanulok úszni. Nem akartak rosszat, ez a gyermeki logika eredménye volt. Természesen sikertelen volt a kísérlet. Azóta sem érzem jól magam, ha tudom. nem ér le a lábam. De a pácienseim közül sokan panaszkodnak arra, hogy nem tanulatlan gyermektársai, hanem az úszó oktató okozta náluk a traumát. Az edző úgy akarta rávenni őket, hogy sokáig bírják visszatartani a lélegzetüket a víz alatt, hogy benyomta a fejüket a vízbe, és nem engedte fel őket egy jó darabig, Mondanom sem kell, hogy hány embernél okoztak ezzel víziszonyt. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megkérjem az úszás-oktatókat találjanak más megoldást, mert ez nagy lelki trauma. De az okokat nemcsak a mostani életben keressük.
Előző életben kutatva szintén változatos élményeket hozunk fel, amelyek összefüggnek a víztől való félelemmel. Volt, akit az anyja akart vízbe fojtani, volt, akit a felesége a vagyonáért. De érdekes módon ez utóbbi a jelenben nem víziszonyban szenvedett, hanem félt sok pénzt birtokolni. Pedig a tudása megvolt hozzá, hogy többet keressen, de a tudatalattija azt kattogta, hogy félni kell a „vagyon” tulajdonlásától, hiszen azért már egyszer életét vesztette. Szerencsére a kezelés hatására ezek a gondolatok semlegesítve lettek, azóta szépen folydogál hozzá a megérdemelt bevétel. Volt olyan is, aki messziről nagyon szerette az állatokat, de ha hozzáért valamelyiknek a szőre, kirázta a hideg, rosszul lett. Itt is előző életbeli volt az ok. Valamikor egy sötét pincében tartották fogva, lábai közt patkányok futkostak, szőrük hozzáért a lábához. Erre is emlékezett a tudatalatti, csak fel kellett hozni. Szerintem több ilyen ember van, csak nem mindenki nyitott az alternatív megoldásokra és beletörődik, hogy „fél” a szőrös állatoktól.
Ismét elmondom, hogy csak kíváncsiságból nem kutakodunk előző életetekben, de ha bármely betegség vagy „csak” fóbia miatt nézzük, az már indokolt!
