EgészségÉrzelmekFejlődésTerápiaTudomány

A RÁK ÉS A KEMOTERÁPIA

A rák és a kemoterápia témájában már nagyon sok véleményt olvashattunk. Sok megosztást, cikket láthattunk azzal kapcsolatban, hogy mennyire teszi tönkre az egész szervezetet mellékhatásként a kemoterápiás vegyi anyag. Sajnos nem tud “csak a rákos szervre” hatni – ez logikus. Bár van már olyan lehetőség, ahol például a sugarakat célzottan csak a beteg szövetre “lövik” – remélem nemcsak Amerikában. Természetgyógyász tanárom, aki egyben 30-40 éve orvos, a következőt mondta nekünk erről a témáról: “A kemoterápia az a szer, amit ha túlél a beteg, akkor életben marad.. !!” Tehát tulajdonképpen egy nagyon erős szervezet, nagyon erős lélek, elhatározottság, valamint erős hit a gyógyulásban kell ahhoz, hogy a kemót is túlélje a rákos beteg. Ennek ellenére egyetlen természetgyógyász sem veszi magára a felelősséget, hogy akár ellene hangolja a betegét, akár rávegye erre a kezelésre. A döntést a betegnek kell meghozni. Ha hallgat a belső hangjára tudni fogja mi a neki megfelelő megoldás. Ebben nagy része van a hitnek.. Nemcsak a gyógyulásba vetett hitnek, hanem annak, hogy miben hisz igazán, a lelke mélyén.

Ha olyan hatások érték életében, hogy feltétel nélkül hisz az orvostudományban, akkor ez a módszer akár meg is gyógyíthatja – garancia egyetlen kezelésben sincs e témában sajnos. De ha tudat alatt fél a kemótól és jobban hisz a természetgyógyászati módszerekben, hogy saját magát meg tudja gyógyítani, akkor nem szabad erőltetni a vegyi anyag bevitelét nála. Éppen ezért nem is szabad fenyegetni a beteget az orvosoknak sem.. hogy mi lesz ha nem fogadja el a kezelést és durva életkilátásokat jósolgatni neki, ha elutasítja az orvosi kezelést – ami ugye negatív programozás, “orvosi átok”. Tudatunkban még mindig erős a paternális tisztelet hagyománya… tehát amit a tanárunk, orvosunk, szülőnk mond szinte szentírásként kezeljük! A döntés tehát a betegnél van, de nem árt, ha mindenféle utat, gyógymódot megtekinthet, körüljárhat a döntése meghozatala előtt.. A legfontosabb, hogy mindenki önmaga gyógyítója… a többi gyógyító csak segíti őt az úton. Egy valamit azonban nem hagyhatunk figyelmen kívül. A sorsot ! Azt a sorsot, amit vállaltunk, mielőtt leszülettünk.. Nemcsak emberekkel kötöttünk szerződést, hogy vállaljanak szerepet sorsunk filmjében. Azt is eldöntöttük, hogy mikor milyen körülmények között – betegségben, balesetben, végelgyengülésben lesz vége ennek a földi létnek. Ezt nem lehet semmilyen módon elkerülni, megkerülni. Lehet olyan betegsége valakinek, hogy hetente többször fuldoklik, mégsem hal meg – gyermekkorban átéltem . Érhetik olyan balesetek, ahol minden normális ember elveszítené a életét, ő mégis életben marad. Mert még nem volt itt az ideje a távozásának..!! Így van ez a betegséggel is.. ha még nincs ideje a halálnak, akkor jöhet a gyógyulás. Ha viszont ideje van a távozásnak, mindegy milyen terápiát kap a beteg. Persze erről a “szerződésről” és annak tartalmáról, amikor már leszülettünk egy hangot sem tudunk.. ! Ez a nagy csapda az életünkben.. De nem mondhatjuk, hogy csak sodródunk bután és semmit sem tudunk tenni. Például a születésünk számából is megtudhatjuk milyen feladatok megoldásában kapunk kihívásokat életünkben. De rengeteg úton, módon megtudhatjuk, hogy mi végre születtünk, mik a feladatok, amin keresztül kapjuk a “tanítást”. Hiszen leszületésünk célja az “emberi érzelmek megtanulása”, amely tanulás persze nem mindig kellemes! “Az élet célja a küzdelem maga” ( Madách ). Vannak embertársak, akik megmaradnak az eszünk, iszunk, szaporodunk szinten és akár jól is érezhetik magukat.. , de a “fejlődés” ebben az esetben elmarad !! Ekkor ezeket a meg nem oldott feladatokat egy következő leszületéskor kell megtanulni, sokszor nehezített körülmények között. Vannak viszont nagyon sokan, akik mégis a fejlődést választják, s megtanulják ezeket az emberi érzelmeket még ebben az életükben. Remélem egyetlen barátomat, ismerősömet sem nyomasztja fenti dilemma, mert egészségesek, csodálatosak vagytok mindannyian.

Facebook Comments