A HÉT HÍRE, A HÉT KOMMENTÁRJA - NEM UFÓ VOLT, HANEM MOGUL (Magyar Hírlap 1994-09-30) Megfejtették a nevezetes "roswelli eset" titkát. Részleteit a légierő most megjelent kiadványa alapján a The New York Times tudósítása ismerteti. Ebből tudhatjuk meg a következőket. Vajon valóban három összeütközött ufó darabjai hullottak 1947. június 14-én az USA Új-Mexikó államában lévő Roswell közelében egy W. W. Brazel nevű farmer telkére? Évtizedeken át cikkek százai és könyvek tucatjai bizonygatták, hogy ez történt, és a légierő emberei azért takarították el olyan sebesen a maradványokat, mert – amint az "ufológusok" állítják – a kormány el akarta titkolni a gyanútlan lakosság elől az őt fenyegető veszélyt, amit a földöntúli élőlények itt cirkáló járművei jelentenek számára. A titok azonban néhány hete nem titok: a légierő ugyanis nyilvánosságra hozott egy terjedelmes jelentést, amelyben beszámolnak bizonyos, a hidegháború első szakaszában folytatott kísérletekről és kutatásokról, amelyek közé tartozott a Project Mogul fedőnevű, "szigorúan titkos" minősítésű és "abszolút prioritást élvező" jelzést viselő munka. A Project Mogul a légi kémkedés egyik korai változata volt, s azért kapott olyan kiemelkedő minősítést – és, amint Albert C. Trakowski nyugalmazott ezredes, annak idején a Project Mogul irányítója az amerikai újságírónak mondta, "pénz nem számított, úgy látszott, hogy korlátlanul áll rendelkezésünkre" –, mert az USA vezetői sejtették, hogy az atombomba monopóliuma hamarosan megszűnik, és a Project Mogul keretében kifejlesztett eszközöktől remélték, hogy észlelni tudják az első szovjet atombomba-robbantás légnyomását. A kutatás központja Új-Mexikó állam volt. Jó néhány léggömböt bocsátottak fel, amelyekre érzékelőket és a radarhullámok visszaverésére szolgáló felületeket szereltek. A gyakorlatlan szem számára ezek a visszaverők (szakszóval "reflektorok") nagyon különösnek tűnhettek, egyenesek és különös szögekben záródó fémfóliák zavaros keverékének. Az 1946-ban (!) megkezdett Project Mogul keretében B-29-es bombázó repülőgépek, bombákat hordozó léggömbök és földi robbantások segítségével próbálták ki, vajon érzékeli-e a léggömb szenzora a léglökéseket. A kutatás sikeres volt: amikor a Szovjetunió 1949 augusztusában felrobbantotta első kísérleti atombombáját, a Mogul érzékelte – állítják a megkérdezett szakértők. De már az első siker idején látszott, hogy a Project Mogul halálra van ítélve: mert a szél elsodorta el a léggömböket a földi radarérzékelők hatósugarából, s e probléma megoldahatatlannak bizonyult. Ezért aztán 1950 végén a Mogul kísérleteket megszüntették. Majd kidolgozták azokat az eljárásokat, melyek a robbantásokat a földfelszínről érzékelik. Amint mindebből sejthető, Roswellben egy ilyen, valahogy felrobbant léggömb zuhant le, a nagy sürgősen eltakarított "hulladékok" pedig nem valami Földön kívüli jármű darabjai voltak, hanem az érzékelők (szenzorok) és a radarhullámok visszaverésére szolgáló, vékony fémfóliából készült részek. A gyorsaság és a titkolódzás teljesen érthető, ha visszaemlékszünk az akkoriban általános kémhisztériára: a légierő illetékesei nyilvánvalóan attól féltek, hogy féltve őrzött titkuk szovjet hírszerzők kezébe kerül. A "roswelli eset" az ufóhiedelmek szempontjából azért érdekes és különleges, mert tíz nappal azelőtt történt, hogy egy Konneth Arnold nevű amerikai üzletember magánrepülőgépét vezetve a Washington állambeli Cascade-hegység Mount Rainier nevű hegysége fölött állítólag látta azt a kilenc fénylő korongot, amelyet azután repülő csészealjaknak neveztek el komoly megfigyelők (mert a hidegháború hisztérikus légkörében az amerikai légierő évekig nagy költséggel figyelte e jelenségeket!) ufóknak nevezték őket. Ez a betűszó az "unidentified flying object" szavak kezdőbetűiből lett rövidítés, értelme pedig "nem azonosított repülő objektum" (mely utóbbi szó jelenthet tárgyat is, és még sok minden mást, nem szükségszerűen anyagit a legjobb talán az átfogó "jelenség" szó). Az ufó-"hívőknek" azonban meggyőződésük, hogy az ufók más égitestekről érkezett repülőgépek, amelyeket értelmes lények irányítanak. A Roswellben lezuhant test tehát ufó volt – abban az értelemben, hogy a mostani jelentés kiadásáig nem azonosították, de mint a legtöbb ufóról, erről is bebizonyosodott, nem "extraterresztriális" (Földön kívüli) eredetű, hanem nagyon is földi. P. G. P. FÖLDÖN ÉS KÉPERNYŐN - IDEGEN ŰRLÉNY TETEME (Magyar Hírlap 1995-08-24) Reuter/MH - Egy angol ufókonferencián szenzációsnak ígérkező fimet mutattak be, amellyel azt kívánták igazolni, hogy 1947-ben valódi repülő csészealj csapódott be Földünkre. Az európai televíziók is sugározzák ezen a hétvégén (augusztus 26-án) a filmet. Tehát sok százezren kerülnek szembe szinte egy időben a dilemmával, vajon a képeken látható idegen lény valódi-e, vagy csak jól sikerült trükkfelvételekkel bolondítják ügyes hamisítók a világot. A magyar UFO-magazin szeretné megszerezni a film honi vetítési jogát, de még nem kapott választ egyetlen partnertől sem. A Magyar Televízió lapzártánkig nem foglalkozott érdemben az űrlénymozival. A film tulajdonosa szerint a képeket egy katonai operatőr készítette 1947-ben, amikor Új-Mexikóban idegen repülő tárgy csapódott a sivatag homokjába. Bár különféle híresztelések évtizedeken át hallhatók voltak az Egyesült Államokban, az amerikai kormány szigorúan titkosnak nyilvánította a Roswell városka körzetében történt esetet, és zároltatta az ott talált leleteket. A film Ray Santilli, angol filmrendező tulajdona, aki véletlenül bukkant rá a halott idegen lényeket ábrázoló katonai felvételre. Santilli bejelentette, hogy a filmet egy nyolcvanéves katonai operatőrtől vásárolta, aki a becsapódást követően rögzítette a képeket. Az öregúr évtizedeken át hallgatott az ügyről, mígnem anyagi nehézségekre hivatkozva áruba bocsátotta a felvételeket. Zártkörű vetítéseken számos szakértő, tudós és politikus nézte meg a filmet, amelyen egy nőneműnek mondott lényt orvosok boncolnak sugárzásbiztos öltözékben. Az idegen emberszerű, kopasz, és gyíkszemű, és mindegyik végtagján hat ujj. Az orvosok feltárják mellkasát, vér serken, különös szervek kerülnek elő. Lefűrészelik a koponya tetejét is, kiemelik az agyát és a szemét. Santilli szerint a New York-i Kodak-képviselet megvizsgálta a film azonosítási kódját, és úgy találta, hogy az 1927-ben vagy 1947-ben, vagy 1967-ben készült. Santilli azt is elmondta, hogy az egyik felvételen az akkori amerikai elnök, Harry Truman is feltűnik, amint vizsgálgatja a furcsa kreatúrát. Némelyek ezért erős kétségüknek adtak hangot. "Szerintem a felvételeknek semmi közük ahhoz a kérdéshez, hogy csapódott-e be idegen objektum Roswellnél, és hogy ezt katonapolitikai okokból elhallgatta-e a kormány vagy nem" – nyilatkozott a Reuters Televíziónak Stanton Friedman amerikai fizikus, aki évtizedeken át kutatta a Roswell-esetet. Dr. Fred Spoors angol anatómus a Reuter kérdésére úgy foglalt állást, hogy a szóban forgó idegen lény feltűnően emberszerű, ami azt a gyanút kelti, hogy egy genetikai torzszülöttel van dolgunk. Spoors szerint meglehetősen kicsi az esélye annak, hogy más planétákon élő idegen lények pontosan ugyanolyan evolúciós fejlődésen menjenek át, mint az ember, és végül hasonlóképpen nézzenek ki. Azok a trükkszakértők, akik véleményezték a filmet, nem találták hitelesnek a képeit. "Bizonyos áruló jelek arra engednek következtetni, hogy közönséges bábut látunk" – állapította meg Rod Dickinson, aki különleges kellékek előállításával foglalkozik: "Jó trükk, de korántsem tökéletes. " A film tulajdonosa az egyik magazinnak küldött levelében visszautasította a bírálatokat: "Nem vagyok őrült, hogy könnyedén leleplezhető trükkel próbálkozzam ilyen nyilvánosság előtt" – írja. Ám elzárkózott attól, hogy interjút adjon. A film hitelességében kételkedők közül is állítják néhányan, hogy valami csakugyan történhetett Roswellnél. "Teljesen biztos vagyok abban, hogy repülő csészealj csapódott Roswell térségében – mondta az esetet évtizedek óta kutató Friedman. – Az évszázad legnagyobb szenzációjáról van szó, amiről az összes információt sikeresen titkolta el a kormány 48 éven keresztül." AZ UFÓFILM REJTÉLYE (Magyar Hírlap 1995-08-25) MH-információ - Mint azt már hírül adtuk, szombaton Európa és Amerika több országában egyidejűleg mutatnak be egy dokumentumfilmet, amely azt igyekszik igazolni, hogy 1947-ben az egyesült államokbeli Roswellben ufók szálltak le. A filmből készült videó vetítési jogát információink szerint Pusztay Sándor, az Ufómagazin főszerkesztője a jövő héten megvásárolja. A dokumentumokat Ray Santilli, a film tulajdonosa szerint az amerikai kormány titokban tartotta, amíg ő meg nem vásárolta a filmet egy operatőrtől. A tekercseket először szombaton, a sheefieldi nemzetközi ufókongresszuson tárják szélesebb közönség elé, ugyanezen a napon látják számos ország tévénézői is. Pusztay Sándor, aki már a korábban is tudott a felvételek létezéséről, felvette a kapcsolatot a Mastervision nevű ismert brit videokazetta-forgalmazó céggel, amely az összes jogot megvásárolta Santillitől. A tárgyalások mai állása szerint a vételárról a jövő héten döntenek, és akkor rögtön Magyarországra küldik a kópiát. Pusztay úgy tervezi, hogy a szeptember 2-án kezdődő magyar ufókutatók kongresszusán játssza le először a kazettát a kőbányai Pataky művelődési házban. Pusztay Sándornál egyébként már három kereskedelmi televízió is érdeklődött a film vetítési joga iránt, de eddig még senki nem kapta azt meg. Ez ügyben megkerestük Wisinger Istvánt, a Magyar Televízió filmfőszerkesztőségének vezetőjét, hogy cége tervez-e foglalkozni a különös, de vitatott hitelességű dokumentumfilmmel. Azt a választ kaptuk, hogy egyelőre semmilyen hivatalos információja nincs felvételekről, így a közeljövőben biztosan nem fognak a képernyőre kerülni. Azt azonban elmondta, hogy X-akták, avagy történetek az FBI titkos ügyeiről címmel szeptember 20-án világszerte ismert és népszerű sorozatot indít a televízió ugyanebben a témában. Bi. L. AZ ELŐZETES HÍREKKEL ELLENTÉTBEN CSAK KÉT KERESKEDELMI TÉVÉ SUGÁROZTA A FILMET - TORZSZÜLÖTTET VAGY BÁBUT BONCOLTAK? (Magyar Hírlap 1995-08-30) MH/Reuter - Hétfőn este játszotta le néhány kereskedelmi tévécsatorna az állítólagos Földön kívüli lény boncolásáról készült filmet. Ezt megelőzően különös, zártkörű vetítést rendeztek augusztus közepén Sheffieldben. Ray Santilli brit filmes bejelentette: megvásárolt egy olyan filmet, amely egy Földön kívüli lény boncolásáról készült. Tudósok, szakértők, hivatásos kételkedők nézték meg, hogy a boncolás tárgya egy humanoid, vagy tényleg "idegen", Földön kívüli lény... A történet 1947-re nyúlik vissza. Új-Mexikóban (Egyesült Államok) Roswell közelében a földnek ütközött egy UFO (Unidentified Flying Object – azonosítatlan repülő tárgy), és utasai elpusztultak. Az "idegenek" egyikének – egy feltehetően nőnemű lénynek – a holttestét szigorú titoktartás közepette szakértői csapat megvizsgálta és felboncolta. A procedúrát egy ma már a nyolcvanas éveiben járó hivatásos katonai operatőr filmre vette – s a filmet eladta most Santillinek. A film is "Top Secret" – szigorúan titkos – volt annak idején. Roswell környékén évtizedek óta szóbeszéd tárgya az állítólagos ufóbaleset. A vetítésről kiszivárgott hírek szerint a filmkockákon sugárzásvédő szkafanderekbe öltözött tudósok állták körül a boncasztalt, amelyen egy hatalmas, szőrtelen koponyájú lény feküdt, kezén, lábán egyaránt hat-hat ujjal. A sebészek felmetszették a mellkasát és vérző belső szerveket emeltek ki belőle. Lefűrészelték koponyáját, megnézték az agyát, és kiemelték szemgolyóit. Santilli elmondta, hogy a film Kodak-gyártmányú volt és sorozatszámából az deríthető ki, hogy 1927-ben, 1947-ben vagy 1967-ben készült. A filmen egy pillanatra állítólag Truman amerikai elnök is látható, amint a bizarr boncolást szemléli. Stanton Friedman amerikai atomfizikus, aki évtizedek óta vizsgálja a "roswelli legendát", állítja, hogy a filmnek semmi köze sincs az állítólag lezuhant ufóhoz, az állítólagos kormányzati titkolózáshoz, az állítólagos"idegenekhez". Dr. Fred Spoors anatómus szerint nagyon is elképzelhető, hogy genetikai rendellenességgel született emberi lényről van szó. Friedman álláspontja szerint rendkívül csekély az esélye annak, hogy Földön kívüli lények evolúciója ilyen hasonlatosságot mutasson a földi ember fejlődésével. Persze vannak olyan állítások is, hogy a "felboncolt idegen" valójában egy kitömött bábu – mondja erről Rod Dickinson, aki filmek számára különleges effektusokat állít elő. Santilli azonban kitart a film valódisága mellett. De még a kételkedők sem tagadják, hogy annak idején történt valami titokzatos Roswell környékén. Friedman, aki vitatja a film hitelességét, abban nem kételkedik, hogy biztosan lezuhant valami Roswell közelében, s ez talán az "évszázad sztorija". Csakugyan elképzelhető, hogy reális alapja lenne a roswelli ufódrámának? – kérdeztük Pető Gábor Pál tudományos szakírót, akinek A "repülő csészealjak" rejtélye című könyvét 1983-ban a Magvető adta ki a Gyorsuló idő sorozatban. – Senki nem vitatja, hogy vannak azonosítatlan repülő tárgyak, azaz ufók. Egy nemzetközi tudományos konferencia résztvevői 500 olyan eset tanulságait vitatták, amikor nem tudták pontosan megállapítani a tudósok egy repülő tárgy eredetét. Ezek tűzgömbök, katonai vagy nem katonai, titkos vagy nem titkos műholdak, meteoritok stb. Nagy részük eredetét utólag mégiscsak megállapították, végül igen kevés olyan ufó maradt, melynek ma sem ismerjük a rendeltetését. Az ufórajongók nagy része azonban eleve abból indul ki, hogy az ismeretlen tárgy feltétlenül idegen galaxisról ideruccant titokzatos tárgy, például űrhajó. Erről írtam könyvemben. Hozzátéve, hogy elvileg nem kizárt Földön túli civilizációk létezése. Tehát lehet egy ismeretlen tárgy valóban Földön kívüli eredetű, de ennek matematikai valószínűsége minimális. Ugyanis csak sok millió fényévnyi távolságban fordulhat elő olyan fejlett civilizáció, amely a földivel azonos vagy annál fejlettebb élőlényeket ide űrjárművön eljuttatni képes. E feltételezett járműnek a fény sebességénél gyorsabban kellene repülnie, ami elvileg aligha kivitelezhető. Gyanús, hogy csupán egyetlen jelentősebb tanulmány foglalkozott a roswelli esettel: Berlitz és Moore The Roswell Incident című könyve, amelynek hitelessége kétséges. És a film? Úgy vélem, a filmtrükk-készítők sok mindenre képesek... A FELBONCOLT HATUJJÚ ALIGHA VOLT E. T., DE... - MI TÖRTÉNT ROSWELLBEN? (Magyar Hírlap 1995-09-07) Az elmúlt napok egyik nagy szenzációja volt az a film, amelyet ugyan hazai tévéállomások nem sugároztak, de több külföldi kereskedelmi televíziós állomás már bemutatott. E film egy boncolást mutat be: szkafanderbe öltözött szakemberek egy emberre hasonlító, de kezén-lábán hat-hatujjú lényt boncoltak fel. Ezt egy katonai filmoperatőr lefilmezte. Legyen a Pentagon gondja, hogyan adhatta el a "top secret" ("szigorúan titkos") minősítésű filmet a készítője. A szakemberek szerint nem bizonyított, hogy a felboncolt lény a Roswellben (USA, Új-Mexikó állam) történt állítólagos "ufókatasztrófa" következményeként került boncolóasztalra. A roswelli eset így is figyelemre méltó. 1947. június 14-én valami kétségtelenül lezuhant egy W. W. Brazel nevű roswelli polgár földjére. Ezt megelőzően tíz nappal egy Kenneth Arnold nevű üzletember magánrepülőgépén kilenc fénylő korongot vett észre, amelyek lánc alakban repültek. A tudósítók "flying saucer"-eknek, azaz repülő csészealjaknak nevezték el a látni vélt repülő korongokat. Ezzel kezdetét vette egy máig tartó vita, amelynek eredményeként sokan raktak szép pénzt zsebre. Annak megértéséhez, hogy a Kenneth Arnold által látni vélt megmagyarázhatatlan jelenség miért keltett akkora izgalmat, figyelembe kell venni az időpontot. Churchill volt brit miniszterelnök 1946. márciusi fultoni beszéde óta már tombolt a hidegháborús hisztéria. Ennek légkörében a legfantasztikusabb híresztelések is hívőkre találtak. A "repülő csészealjak" ezek szerint lehettek "vörös" kémrepülőgépek is, amelyeket még a nácik fejlesztettek ki, és a szovjetek tőlük zsákmányoltak! Ebben a légkörben a Mr. Brazel földjére lehullott "valakik" akár a békét fenyegető tárgyak részei is lehettek volna. Igaz, a szakemberek megállapították, hogy azok egy radarok kalibrációjára szolgáló léggömb maradványai voltak, de akkorra már bekerült az újságokba és a köznyelvbe az "ufó" kifejezés, ami a "nem azonosítható repülő objektum" (nem szükségszerűen tárgy!) rövidítése. Az elnevezés állítólag Edward J. Ruppeltnek, az USA repülőszázadosának szóalkotása, ő volt az első parancsnoka annak a szigorúan titkos szervezetnek, amelyet Blue Book (Kék Könyv) fedőnévvel hívtak életre, "rendellenes légi jelenségekre vonatkozó megfigyelések összegyűjtése, kivizsgálása és értékelése" végett. A Blue Book 1951–1969-ben működött. 1969-ben egy tudományos bizottság megvizsgálta az immár több mint húsz éven át végzett megfigyelések adatait, és levonta a következtetést: nincsenek Földön kívüli vagy más államok által előidézett azonosítatlan jelenségek, amelyek veszélyeztetnék az USA biztonságát, és lezárták a kutatást. Az ufóhívők azóta is azzal vádolják az Egyesült Államok kormányát, hogy elsüllyesztette a Földön kívüli eredetű repülő testekről szóló információt. Térjünk vissza Roswellbe. Amikor már három éve tombolt az ufóláz, 1950 őszén megjelent egy könyv, Behind the Flying Saucers (A repülő csészealjak titka) címmel, bizonyos Frank Scully tollából, aki a Variety című folyóiratnak – az amerikai show-business bibliájának – munkatársa volt. Ebben a roswelli esetről már az állt, hogy Új-Mexikó fölött három ufó összeütközött, s nemcsak ezeknek darabjait találták meg, hanem 34 apró holttestet is: nyilván földönkívüli élőlényekét. A szerző egy "neves tudós"-ra és egy üzletemberre hivatkozott, akik közül az előbbinek a nevét nem közölte, csak "Dr. Gee" fedőnéven idézte; a coloradói üzletember neve Silas M. Newton volt. A könyv bestseller lett, de 1952 szeptemberében robbant a bomba: J. P. Cahnnak, a tényfeltáró újságírás egyik nagyjának cikke jelent meg a True című magazinban. Cahn azonosította "Dr. Gee"-t, akit egy Newton nevű kétes hírű üzletemberrel együtt csalásért őrizetbe vettek: feltaláltak egy olajlelőhely-kutató készüléket, amely azonban semmire se jó; egy vevőjüket 230 ezer dollárral károsították meg! E leleplezés egyébként olyan lapban jelent meg, amely nem volt ufóellenes. Cahn cikke után hosszú ideig csend volt a roswelli eset körül, jóllehet százszámra jelentek meg könyvek, s ezerszámra cikkek, rádió- és tévéműsorok az ufókról. Azután 1980-ban látott napvilágot a The Roswell Incident című könyv, szerzői Charles Berlitz és William L. Moore: előbbi a Bermuda-háromszögről szóló igen vitatott bestseller szerzője (amelynek azóta minden sorát megcáfolták), Moore pedig egy "maszek" ufófigyelő szervezet Arizona állambeli szekciójának igazgatója volt. A szerzőpáros szerint az eset nem akkor történt, amikor hírt adtak róla, hanem 1947. július másodikán, és az ufó Roswelltől hetvenöt mérföldnyire északnyugatra felrobbant. Ám miután Brazel földjére már lehullottak a roncsai, még repült további 150 mérföldet, mielőtt lezuhant volna. A San Augustin síkságon aztán – Berlitz és Moore szerint – katonaság zárta körül a térséget, és a kormány tudósai a helyszínen megvizsgálták, és mindent a legnagyobb titokban akartak tartani. Mégis kiszivárogtak hírek: a közelben terepgyakorlaton levő egyetemisták (régészhallgatók) is tudomást szereztek róla, még mielőtt vasutasok a lezuhant ufódarabokat a kaliforniai Edwards légibázisra szállították volna. Ez még nem minden: Berlitz és Moore szerint több tucat ember szerzett tudomást a titokról, akik aztán elmesélték rokonaiknak és barátaiknak. Különös – jegyzi meg Philip J. Klass villamosmérnök-újságíró, aki több könyvet írt az ufókról –, hogy ezek a tanúk, a titok ismerői nem léptek a nyilvánosság elé, amikor harminc évvel korábban Scully említett könyve országos szenzációt keltett... Berlitz és Moore még azt is állította, hogy e titokzatos és veszélyes eseményről még Eisenhower tábornok, a szárazföldi haderő vezérkari főnöke és Vandenberg tábornok, a légierő vezérkari főnöke sem tudott. Pedig – írják – számos bizonyíték volt a három ufó összeütközéséről! Borzasztó titkos dolog volt tehát a "roswelli incidens". Mégis: az Egyesült Államok kormánya, amely bírósághoz fordult, hogy tiltsa meg két, a CIA-ről szóló könyv megjelentetését államtitkok kiszivárogtatása miatt, füle botját sem mozdította a roswelli esetről szóló Berlitz–Moore könyv megjelenése után... Ilyen ufókon érkeztek tehát az "E. T. "-k, akik közül az egyiknek a holttestét a most bemutatott film tanúsága szerint felboncolták. P. G. P. ÉLETHŰ FILMTRÜKKÖK Film készült az amerikai Roswellben 1947-ben becsapódott ismeretlen repülő tárgyról. A nézők százezrei kerülnek szembe a kérdéssel, vajon valóban egy úgynevezett űrlény holttestét boncolják a filmen, vagy a modern technika nyújt lehetőséget hallatlanul kifinomult és a szűk szakmán kívül állók számára kinyomozhatatlan trükkök alkalmazására. Az itt bemutatott műszaki megoldások az utóbbi megállapítást valószínűsítik. 1930-ban még a mechanika kegyelméből létrejött művészetnek nevezi a mozgóképet egy akadémiai jelentés – írja a Spectrum amerikai tudományos folyóirat. Mára viszont a digitális technika és a számítógépek valósággal forradalmasítják a különleges effektusoknak nemcsak a technikáját, hanem a koncepcióját is. Hollywood telhetetlen étvágya újabb meglepő látványokat igényel, amit jól mutat, hogy a digitális effektusok piaca máris évente milliárd dollár felett van, és ez a forgalom rohamosan növekszik. Nem véletlen, hogy az elektronikai óriáscégek máris nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy bekerüljenek ebbe a hatalmas üzletbe. A digitális effektusok alkalmazásában az első nagy sikert az 1994-ben bemutatott Forrest Gump című film jelentette. Nálunk is vetítették, és aki látta, emlékezhet rá, hogy a bugyuta főhős olyan személyekkel találkozik, fog kezet, akik az ő születését megelőzően haltak meg. J. F. Kennedy elnökkel nemcsak kezet fog, hanem az elnök még beszél is hozzá. Az elnököt nem színész személyesíti meg, hanem riportfilmekből kivett jeleneteket hozták össze digitális technikával, s teljesen élethűnek tűnnek. Igaz, ma még inkább inkább rajzfilmekben használnak digitális effektusokat, aminek egyszerű a magyarázata: egyelőre drágák ezek a rendszerek. Például a Disney stúdió teljesen digitalizálva újra szárnyára bocsátotta az 1937-ben készült bűbájos Hófehérke és a hét törpét. A 83 perces film közel 120 ezer kockájának felújításán 60 ember dolgozott éjjel-nappal, de ami ennél is fontosabb, 15 terabájt méretű tároló szükségeltetett hozzá, (A "tera" billiót, azaz milliószor milliót jelöl. Ekkora tárolókapacitás még a mai technikai szinten is óriásinak számít. ) A digitalizálásban a XX. század végének technikai csúcsait képviselik a fényforrásokat adó berendezések, az optikai rendszerek, az érzékelők és nem utolsósorban az igen bonyolult szoftver. A legnagyobb tudást ezeknek az egységeknek teljes rendszerbe állítása jelenti. Az Eastman Kodak cég Cineonja például nemcsak a képek letapogatását, hanem a felvételezést és a digitális effektusok kezelését is el tudja látni (ára csekély 3 millió dollár közül jár). Persze meg is rendelhetők az egyes részműveletek. Például a képdigitalizálás képkockánként 2,5 dollárba kerül, ha mindössze 1 Kbit a kép felbontása, és 4 dollárba, ha a felbontás 4 Kb. A képfelbontás a látvány élességét, szemlélhetőségét fokozza. A digitalizált képet tárolni kell a számítógépes rendszerben. Egyetlen (!) képkocka tárolásához a felbontástól függően 40–100 MB (millió bájt) tárolókapacitás szükséges! Egyszerű matematikával kiszámítható, hogy a gyengébb, 40 MB/kocka esetben is egy percnyi film (24 kocka másodpercenként) tárolása csaknem 60 GB-ot (milliárd bájt) igényel. Nem véletlen, hogy az első teljesen digitalizált filmek rajzfilmek voltak, amelyek aránylag olcsók, mert nincsenek millió dolláros sztárok, és a háttér is olcsó. Még az 1993-ban készült híres Jurassic park is csupán hat és fél percnyi digitális felvételt tartalmazott. Azonban a technika gyorsan fejlődik, és vele az árak is csökkennek. A filmipar ma az elektronikai tudományos kutatás egyik fontos megrendelőjévé lépett elő. Különösen figyelemreméltó, hogy nagyon sok, korábban kizárólag a hadiiparban használt – és ezért titkos – eredményt is felhasználnak (pl. az optikai eszközöket, egyes bonyolult érzékelőket). Ma már aligha jelent gondot egy filmben a "drótok" eltüntetése, vagyis a zavaró háttér, a repülő lények, tárgyak mozgatását szolgáló megoldások teljes kiküszöbölése, vagy például háromszemű emberek, eltorzuló arcok teljesen élethű megjelenítése. Gyakorlatilag bármilyen trükk, effektus előállítható a digitális technikával, nem lesznek rángatózó mozdulatok a képillesztésekkor, nem látszanak az angyalok (vagy a repülő űrlények) mögött a drótok. A filmen bármi elhitethetővé válik. Az űrlény teteme és boncolása is. Sz. Zs.