EGY SVÁJCI SZEKTA TÖMEGES ÖNGYILKOSSÁGA (Magyar Hírlap 1994-10-06) MTI Svájc délnyugati részén két különböző helyszínen összesen 39 holttestre bukkant tegnap a rendőrség és a tűzoltóság. Egybehangzó jelentések szerint az áldozatok valószínűleg egy szekta tagjai voltak, s tömeges öngyilkosságot követtek el. A délnyugati Fribourg kantonban fekvő Cheiry közelében egy égő házhoz vonultak ki a tűzoltók. Itt 22, egy sorba fektetett holttestet találtak. Ugyancsak a hajnali órákban Granges-sur-Salvan településen, Valais kantonban három faház gyulladt ki, közülük az egyikben 17 holttestre bukkantak. A fribourgi rendőrfőnök szerint az épületekben talált írások és "különleges ruhadarabok" arra utalnak, hogy az áldozatok egy szektához tartoztak. A rejtély megfejtésében nagy szerepe lesz majd annak a kazettának, amelyet a Cheiryben kigyulladt ház ajtaján találtak meg. Az egyik szomszéd vallomása szerint a hétvégeken a házban gyakran megfordultak ismeretlenek, s több ízben látott genfi rendszámtáblát viselő személyautókat. A svájci rádió azt közölte, hogy az áldozatok között svájciak, kanadaiak és franciák is voltak. A legfiatalabb halott 22 év körüli lehetett, a többiek valamennyien idősebbnek tűntek. Az AFP első jelentése szerint a tűzoltók megkötözött és fejbe lőtt áldozatokat találtak az égő házakban. A svájci rádió különtudósítója arról számolt be, hogy több halott fején nejlonzsák volt. KOLLEKTÍV ÖNGYILKOSSÁG VAGY HIDEGVÉRŰ KIVÉGZÉS? (Magyar Hírlap 1994-10-10) A svájci szektatragédia szálai Kanadába vezetnek A svájci Cheiryben a múlt héten az önkéntes tűzoltók egy kigyulladt parasztházhoz kivonulva felfedeztek egy föld alatti kápolnát, s benne 23 halottat. Eközben tűz ütött ki három menedékházban a Svájci-Alpokban, Granges- sur-Salvan közelében. Abból a három házból összesen 25 holttestet húztak elő. Egy kis svájci faluban, a Genftől körülbelül 60 kilométernyire fekvő Cheiryben a múlt héten az önkéntes tűzoltók egy kigyulladt parasztházhoz kivonulva felfedeztek egy föld alatti kápolnát, s benne 23 halottat, akik egy rejtélyes szekta tagjai lehettek, és a jelek szerint csoportos öngyilkosságot követtek el. Három másik svájci hegyi faluban 160 kilométerre onnan még 25 holttestet találtak. A 48 személy halálát fulladás, golyó, illetve kábítószer-túladagolás okozta — állapította meg a rendőrség. Voltak közöttük francia, svájci és kanadai állampolgárok, a legfiatalabb 10 éves, a legidősebb 73 éves volt. Néhányuk imára kulcsolt kézzel feküdt. A hatóságoknak meggyőződésük, hogy az ügy összefüggésben van azzal a hasonló esettel, amely az előző nap Kanadában történt. KERESZT ÉS RÓZSA Cheiryben az áldozatok közül 19-et egy körülbelül 30 méter hosszú rejtekhelyen találtak meg, amelybe a garázsból nyílt titkos ajtó. A falon egy jézusszerű szakállas köpenyes figura rajza, aki a kezében rózsát tart. A hevenyészett oltáron franciául két szó: kereszt és rózsa. A hatóságok úgy gondolják, hogy ez egy világvégeszektának lehet az elnevezése a kanadai Québec tartományban. "Az egész olyan volt, mintha egy panoptikumba léptünk volna — mondja André Piller, a svájci nyomozást vezető ügyész. — Minden olyan békésnek látszott, az emberek, mint a viaszbábuk feküdtek. Félelmetes volt. " Az itteni áldozatok többségét egyszer vagy kétszer fejbe lőtték, közülük tíznek a fejére még plasztikzacskó is volt húzva. A rendőrség azt mondta, hogy 52 darab 22-es kaliberű töltényhüvelyt talált a helyszínen. Az áldozatok egy kör mentén feküdtek, hanyatt. Többségük fehér és vörös köpenyben, amit a rendőrség rituális viseletnek tart. A fehér lehetett a szektában a legalsó rang színe. Egy ember feketében volt, a rendőrség őt tartja a rend nagymesterének. "Mindenütt vér volt" — mondja Pierre Torche polgármester. A ház két másik helyiségében, melyek közül az egyiknek a fala tükrökkel volt borítva, a rendőrök és a tűzoltók négy további holttestet találtak, köztük egy fejbe lőtt tízéves fiúét. Mellette egy halott asszony feküdt, lehet, hogy az édesanyja. A szekta tagjai nyilvánvalóan el akartak égni egy hatalmas tűzben, mert a nyomozók a házban mindenütt benzinnel töltött nejlonzacskókat és propángázpalackokat találtak. Ezek közül néhány óraműhöz meg a telefonhoz volt kapcsolva, nyilván azért, hogy telefonhívásra is robbanhasson. De a gyújtószerkezetek közül csak néhány lépett működésbe, és az áldozatok közül senki sem égett meg. Ugyanakkor, amikor a tűzoltók Cheiryben felfedezték a házat, ütött ki a tűz három menedékházban a Svájci-Alpokban, Granges-sur-Salvan közelében. Abból a három házból összesen 25 holttestet húztak elő. Ezeken nem látszott erőszak nyoma, többségük még azelőtt meghalt, hogy a házak kigyulladtak volna. A rendőrség szerint méregtől vagy kábítószertől. A nyomozók összefüggésbe hozták a két esetet, mert a menedékházak közelében cheiryi rendszámú gazdátlan kocsikat találtak. A menedékházak közül kettőt a 46 éves Luc Jouret bérelt, aki szektaszakértők szerint az egymással kapcsolatban álló Kereszt és Rózsa szekta, valamint a Naptemplom Rend vezére. A cheiryi parasztházban kegytárgyakat is találtak és olyan könyveket, amelyek a Kereszt és Rózsa szektáról szóltak. A VILÁG VÉGÉRE VÁRVA Bár nem minden áldozatot tudtak azonosítani, a rendőrség úgy gondolja, hogy Jouret nem volt közöttük. A nyomozók kutatják, hogy van-e összefüggés a svájci esetek és a kanadai között, ahol múlt kedden két ember halt meg egy kigyulladt házban, amelyet szintén Jouret bérelt. A két áldozat nyakában lógó medalionba T és S betűk voltak vésve, amelyek a francia "templom" és "nap" szavak kezdőbetűi is lehetnek. A kanadai tüzet ugyanolyan gyújtószerkezet okozta, mint a svájciakat. A québeci rendőrség már régóta nyomoz a Naptemplom szekta után. Tavaly több tagját letartóztatták engedély nélküli fegyvertartás vádjával. Hírek szerint Jouret 1993-ban Kanadából Svájcba repült, amikor a kanadai hatóságok országos körözést adtak ki ellene, fegyverbirtoklás és összeesküvés miatt. Jean-Claude Boyer montreali királyi főügyész szerint, aki a fegyverügyben korábban már nyomozott, a Naptemplom tagjai "felsőbbrendű embereknek tekintik magukat, akiknek a túlélésére van szükség ahhoz, hogy az emberi faj fennmaradhason azután a világpusztulás után, amely szerintük hamarosan bekövetkezik". Boyer szerint Jouret és társai teljesen normálisan néztek ki, bárki üzletembereknek gondolhatta őket. Jouret-t az alpesi síközpontban csak úgy ismerték, mint egy jóképű, kellemes orvost, aki szeretett a helyi kávéházakban vacsorázni a barátaival, amikor néha idelátogatott. De hívei számára, akik csatlakoztak a Naptemplom Rendhez, Luc Jouret valószínűleg sokkal többet, rejtélyesebbet jelentett. Gyakran beszélt a homeopatikus gyógyászat erényeiről, és azt hirdette, hogy a természethez közel kell élni. De beszélt tűzről és halálról és világvégéről is. "Amikor Jouret doktor itt tartózkodott, mindig nagy munka folyt a menedékházaiban" — meséli Alexandra, a Café des Alpes pincérnője. LÉLEKTANI REJTÉLY A rendőrség mind a két színhelyen több búcsúlevelet is talált, amelyek arra utalhatnának, hogy öngyilkosság történt, de néhány holttestnek össze volt kötözve a keze, a fejükre pedig fekete műanyag szemeteszsák volt húzva. André Piller nyomozó szerint bizonyos nyomok arra utalnak, hogy kollektív öngyilkosság történt, mások alapján viszont arra lehet következtetni, hogy ezeket az embereket kivégezték. "Egyik változatot sem tudjuk kizárni" — mondja. A tűzoltók viszont, akik felfedezték a granges-i síházakban a holttesteket, azt mesélik, hogy az áldozatok egy részének nyugodt, sőt boldog kifejezés ült az arcán. A búcsúlevelek között voltak olyanok, amelyekben a levélírók elismerték, hogy meghalni érkeztek Svájcba. Jean-François Mayer svájci történész és szektaszakértő közölte, hogy múlt hét csütörtökén levelet kapott a szektától, amelyet hiteles magyarázatnak tekint arra, hogy miért választották Jouret hívei az öngyilkosságot. "Távozunk most a Földről, hogy szabadon és tisztán lássuk az igazságot és a tökéletességet, messze ennek a világnak a képmutatásától és az itteni elnyomástól, hogy elvessük jövő nemzedékünk magvát" — idéz a tudós az egyik levélből. Mayer szerint a levélből kiderül, hogy a Naptemplom Rend üldözve érezte magát Kanadában, ahol Jouret ellen fegyverbirtoklás miatt eljárás indult, mivel arra buzdította híveit, hogy halmozzanak fel fegyvereket az eljövendő világvégére készülve. Mayer furcsálja, hogy ezúttal olyan szektatagok lettek öngyilkosok, akik nem elszigetelten éltek, mint például az a 913 ember, aki 1978-ban Guyanában követett el öngyilkosságot. "Ebben az esetben a szekta legtöbb tagja normális életet élt távol a szektától, vagyis befolyással lehettek rájuk más személyek, akkor viszont miért gyűltek össze különböző helyeken, hogy megöljék magukat? Ez egy lélektani rejtély. " The Los Angeles Times / The Washington Post HALOTT A SVÁJCI SZEKTA VEZETŐJE (Magyar Hírlap 1994-10-11) (MTI) Joseph di Mambro, a Naptemplom Rendje elnevezésű szekta egyik vezetője híveivel együtt meghalt a múlt héten — jelentette be hétfőn a svájci rendőrség. A Valais kantoni rendőrség közleménye szerint Di Mambro holttestét hivatalosan azonosították Granges-sur-Salvanban. A svájci faluban múlt szerdán a szekta 25 tagjának holttestét találták meg egy leégett parasztházban. A svájci rendőrség korábban elfogatóparancsot adott ki Di Mambro ellen, akit a szekta egyik szellemi vezérének tartanak. A SZEKTAVEZÉR IS HALOTT (Magyar Hírlap 1994-10-14) MTI A svájci rendőrség csütörtökön közölte, hogy Luc Jouret, a Naptemplom-rend elnevezésű szekta vezetője is azon 25 rejtélyes körülmények közt meghalt szektatag között volt, akiknek holttestét a svájci Grange-sur-Salvanban találták meg. Immár az is biztosra vehető: a Naptemplom-rend valamennyi vezetője ama 53, rejtélyes körülmények közöt meghalt szektatag között volt, akiknek holttestét Svájcban és Kanadában találták meg. Időközben sikerült nyomára bukkanni annak a személynek is, aki a holttestek megtalálását követően megküldte a szekta úgynevezett búcsúlevelét különböző nyugat-svájci tömegtájékoztatási szerveknek. Az írás azt a benyomást keltette, hogy közösen elkövetett öngyilkosság történt. Az ausztrál szövetségi rendőrség csütörtökön megerősítette, hogy a szekta tetemes összegekkel rendelkezett ausztráliai folyószámlákon. SZÉNNÉ ÉGETT TAGOK (Magyar Hírlap 1995-12-27) Újabb csoportos öngyilkosság MTI Tizennégy ember, közöttük egy gyerek holttestére bukkantak a francia csendőrök Grenoble közelében a hét végén: minden jel szerint azokról a szektatagokról van szó, akiket már egy hete keres a svájci rendőrség eltűnésük miatt, s akik – a félelmeket beigazolva – öngyilkosságot követtek el. A szekta tagjainak szénné égett holttestében golyókat találtak. Francia ügyészi források szerint immár bizonyosra vehető, hogy a tömeghalál előidézése közben kábítószereket is használtak. Némelyik áldozat fején a csendőrök műanyag zsákot találtak. A Naptemplom rend elnevezésű szekta 1994 októberében vált világszerte ismertté: ekkor ugyanis tagjainak egy része (53 ember, közöttük a szektavezér, Luc Jouret) Svájcban, illetve Kanadában tömeges öngyilkosságot hajtott végre. A szekta egyes, életben maradt tagjai már akkor jelezték, hogy készek követni társaikat, s így amikor néhány napja közülük 16-an eltűntek lakóhelyükről, azonnal elkezdődött a kutatás. Az első kézzelfogható eredményt péntek este érték el a nyomozók: francia csendőrök Grenoble közelében, egy kedvelt kiránduló útvonal kezdőpontjánál rábukkantak az illetők (nyolc francia és nyolc svájci) gépkocsijaira. Szemtanúk szerint a kocsik már hétfő (azaz az eltűnés felfedezésének napja) óta a helyszínen álltak. A francia hatóságok azonnal nagy erőket vetettek be a szektatagok felkutatására: a környéket ötszáz csendőr és egy helikopter kutatta át, s szombat délelőtt rá is bukkantak a megégett holttestekre. A tömeges öngyilkosság veszélyét egyébként nem pusztán a szektatagok korábbi nyilatkozataira alapozták a nyomozók: sikerült rábukkanni a szekta egyik dokumentumára, egy "szellemi végrendeletre", amely tagadja a halál jelentőségét, s azt csak illúziónak minősíti. Az eltűntek között van két francia rendőr is, akik a tanúvallomások szerint szimpatizáltak a szekta tanaival. VÉRES SZEKTADRÁMA (Magyar Hírlap 1995-12-28) Reuter A halottkémek megállapították, hogy pisztolylövések végeztek a Nap Temploma Rend nevű svájci szekta 14 tagjával, akiknek a holttestére egy elhagyatott kelet-franciaországi erdei tisztáson bukkantak rá. Jean-Francois Lorans államügyész elmondta: a 14 személyt valószínűleg két másik szektatag, két rendőrtiszt ölte meg. A francia rendőrség szombaton talált rá a 11 felnőtt és három gyermek elszenesedett holttestére. A felnőtteket egy 22-es kaliberű pisztolyból először fejbe, majd mellkason lőtték. A két-, négy- és hatéves gyermekeken fejlövés nyomait találták. A 14 holttestet csillagformában helyezték el, a lábuk a középen meggyújtott tűz felé mutatott. A rendőrök földi maradványai a többiekétől távolabb feküdtek. Lorans államügyész verziója szerint a rendőrtisztek előbb megölték szektatársaikat, majd meggyújtották a holttesteket, végül öngyilkosságot követtek el. REJTÉLYES TŰZESET A NAPTEMPLOM SZEKTÁNÁL (Magyar Hírlap 1997-03-24) MTI Öten meghaltak vasárnap egy rejtélyes tűzesetben a kanadai St. Casimir településen: a holttesteket egy olyan ház üszkös romjai között találták meg, amely a Naptemplom rendje elnevezésű szekta egyik helyi tagjáé volt. A svájci és kanadai központú szekta neve egy sor csoportos, rituális öngyilkosság és gyilkosság elkövetése kapcsán vált hírhedtté. A kanadai rendőrség feltételezése szerint mind az öt halott - három férfi és két nő - esetében szektatagokról vagy legalábbis szimpatizánsokról van szó. 1994-ben Svájc és Kanada, 1995-ben Franciaország volt a színhelye az e szektához tartozó emberek kollektív öngyilkosságainak. CSOPORTOS ÖNGYILKOSSÁGI KÍSÉRLET TENERIFÉN (Magyar Hírlap 1998-01-10) MH-Madrid A spanyol rendőrség közbelépése akadályozta meg egy világ végét váró szekta tagjainak újabb tömeges öngyilkosságát. A Nap temploma nevű rend egyik ágának számító szekta 30 tagja a Kanári-szigeteken, Santa Cruz de Tenerifén gyűlt össze, abban a hitben, hogy csütörtökön 20 óra előtt bekövetkezik a világvége. Ezt megelőzően akartak közös öngyilkosságot elkövetni, arra számítva, hogy holttestüket majd egy űrhajó szállítja el. A spanyol rendőrség szerda késő este - amikor a tagok "utolsó vacsorájukat" fogyasztották - letartóztatta a szekta feltételezett vezetőjét, Heide Futtkam-Gathét, "öngyilkosságra való ösztönzés" vádjával. A szekta tagjai német állampolgárok, többségük Hamburgból való, közöttük négy kiskorú is van. A helybeli biztonsági erők szóvivője szerint nem ez az első eset, hogy egy-egy ilyen destruktív szekta Tenerifén próbál megtelepedni. A Nap temploma rendjéhez tartozók már nem egyszer vetettek véget közösen életüknek, Svájcban 1994-ben 48 áldozatot követelt a közös öngyilkosság, 1995-ben Franciaországban 17-et. Muharay Katalin A NAPTEMPLOM RENDJE (Ordre du Temple Solaire - OTS vagy OICTS) A Naptemplomról a magyar közvélemény 1994 októberében hallhatott először, amikor két svájci és egy kanadai villában a titkos társaság 53 tagja teátrális körülmények között öngyilkosságot követett el: mérgekkel, lőfegyverrel vagy késsel végeztek magukkal, s a felgyújtott épületekben már csak elszenesedett holttestüket azonosíthatták a hatóságok. Mivel a szekta két ismert vezetőjének tetemét is megtalálták, sokan megszűntnek vélték a Naptemplom Rendet, de az érintett hatóságok a nyomozás során több, a szekta újjászerveződését bizonyító tényre bukkantak. Összefüggést találtak továbbá szélsőjobboldali politikai szervezetekkel: a franciaországi SAC-kal és az olasz P2-es páhollyal, amelynek neve - többek között - az Aldo Moro-gyilkossággal fonódott össze. Fennállt a gyanú, hogy a francia és a svájci rendőrség is érintett az ügyben. A szervezetet egyik érintett országban sem tiltották be. Az 1995. december 22-én a vercors-i Pokol Kútja kráterben fellelt 16 elszenesedett holttestről a magyar média, karácsony előtt érthető módon nem számolt be. A sajtó azonban közölte, hogy a 16 Naptemplom-hívő között három kiskorú (2, 4 és 6 éves) gyermek is volt. A szekta túlélő tagjai további rituális öngyilkosságokat helyeztek kilátásba. TÖRTÉNETÜK A szektát, eredeti nevén: "Tradicionális Nemzetközi Nap-Lovagrend" (francia nevéből rövidítése: OICTS) 1984-ben, Genfben alapította a karizmatikus személyiségű Luc Jouret. belga. illetve házassága révén 1982-től francia állampolgár. Jouret Belga-Kongóban (ma Zaire) született 1947-ben. Belgiumban, a Brüsszeli Szabadegyetemen szerez orvosi diplomát 1976-ben. Homeopátia-specialistaként Belgiumban, Luxemburgban és Kanadában praktizál 1994-ig. Ezoterikus, úgynevezett alternatív gyógymódok mellett kötelezi el magát (makrobiotika, ixidológia, stridológia stb.). 1974-76 között többször találkozik Manilában Fülöp-szigeteki gyógyítókkal, s népszerűsítő konferenciákat tart támogatásukra. 1983-ban belép a felújított középkori Templomos Rendbe, s az alapító halála után, 1983 augusztusától 1984-es lemondásáig ő a rend nagymestere. 1984-ben magával viszi a rend harminc tagját Genfbe, ahol megalapítja a Nap-Lovagrendet, azután a Templomosok Naprendjét, valamint Martinique szigetén egy másik csoportot, Hermetica Fraternita Templi Universali néven. (Utóbbi kettőnek önhatalmúlag nagymesterévé nevezi ki magát.) Híveivel ezután Kanadába, a frankofon Québecbe utazik, hogy megépítsék a Túlélés Bárkáját, ahol átvészelhetik a közelgő világvége kritikus napjait. Ebben a Montreal melletti (Morfin Heights) Bárkában lesz öngyilkos a szekta öt tagja. Felgyújtják a Bárkát és késsel végeznek magukkal. Jouret 1993 augusztusától 1994 novemberéig Ausztráliában igyekszik kapcsolatokat kiépíteni, közben tiltott fegyvereladásért 1000 dollár büntetésre ítélik. Tekintélye hanyatlásnak indul a Rendben. de még támogatja Di Mambrót (lásd alább) egy újabb montreali Bárka, a "Titkok Iskolája" felállításában. Ezután visszatér Franciaországba és 1994. október 5-én a svájci Granges-sur-Solvenben hal meg huszonötödmagával, kurare méreggel követve el öngyilkosságot. A szervezet agya és pénzügyi vezére Joseph Di Mambro, volt svájci óragyár-igazgató. 1924-ben született Svájcban. Zsarolás, csalás és fedezet nélküli csekkekkel való visszaélés miatt 1974-ben 6 hónapi börtönre ítélik. Korábban tagja volt a Rózsa+Kereszt Rendjének,* 1974-ben pedig létrehozza az ezoterikus gyakorlatot folytató Golden Way Alapítványt. 1976-ban kerül kapcsolatba Luc Jouret-val, és őt kihasználva jelentős hasznot hozó ezoterikus-okkultista operációkba kezd. 1989-től többször megfordul Ausztráliában; több kutató szerint kézifegyver-kereskedelmi ügyletekbe bonyolódik. [* A Rózsa + Keresztesek A rózsakereszt (egy kereszt és egy vagy több stilizált rózsa) a XVII. század óta ismert, németországi eredetű, okkult szimbólum, amelyet különböző okkult szervezetek, köztük a szabadkőművesek használtak. Ma is számos Rózsa+Keresztes rend működik, többnyire Európa országaiban (Magyarországon is). Egyes vallási mozgalmak, így az Ordo Templi Orientis és a Teozófiai Társaság szoros kapcsolatot tart fenn bizonyos Rózsa+Keresztes rendekkel. Valamennyi társaság a közismert Rózsakereszt-legendára hivatkozik, és a XIV. századból eredezteti magát. A történet szerint Christian Rosenkreuz német szerzetes 1393 és 1407 között hosszú utazást tett, Damaszkuszban tanulmányozta a kor okkult tudományait. Hazatérve három szerzetestársával megalapította az első rendet, s felépítette a Szentek Szentjét. A rend csak 20 évvel az alapító halála után, sírjának 1604-es újrafölfedezését követően terjedt el Európa-szerte. A Rózsakeresztes társaságok valódi alapítójának Johann Valentin Andrea (1586-1654) lutheránus papot tartják a szakértők, s a legenda szerzőjét is benne vélik fölfedezni. A XVIII. században egy időre teljesen eltűntek a Rózsakeresztes társaságok; csak a XIX. század hozta el az okkultizmus reneszánszát és vele a rend újraéledését. Az addig szigorúan titkos tanokba egyes társaságok a be nem avatottaknak is bepillantást engedtek, ami sokat lendített a rend közismertségén, elterjedésén. A Rózsakeresztes tanok több elemet ötvöznek: 1. katolicizmust, 2. alkímiát, 3. az ortodox kereszténységre visszautaló, visszavezethető miszticizmust, 4. egy új szociális társadalom látomását. Az egyik svájci villa falára, ahol az áldozatok elégetése nem sikerült (ugyanis nem lobbantak be a telefonhoz kötött gyújtószerkezetű benzinespalackok), stilizált rózsák és keresztek voltak festve.] Svájcban Életiskola néven 1974-ben megalakítja a Naptemplom első elődszervezetét, majd Jouret közreműködésével létrehozza az Atlanta Klubok irányításával működő "Életcentrumokat", az "Élettudományba" való beavatásra vágyó "szeminaristák" számára. A Naptemplom legfőbb elődjének az újjászervezett Templomos Rend tekinthető, amelynek ekkoriban a franciaországi Auty vára a központja és Julien Origas - valódi nevén Julien Humbert, alias Humbert de Frankenburg (szül. 1920-ban, Elzászban) - a nagymestere. Jouret itt találja meg mindazt, ami a Naptemplom szekta megteremtéséhez elengedhetetlen: tant, szervezeti kereteket, rítusokat, szabályzatot és ... üzletet. Di Mambro kihasználja Jouret misztikus elhivatottságát, és maga mellé állítja a svájci születésű volt Rózsa+Keresztes Camille Pilet-t, aki azután a szektában könyvelője és jobbkeze lesz. 1994-ben a külső és belső nyomás (perek, rendőrségi zaklatások - tekintélyük megingása) hatására egyre nagyobb fenyegetettséget él meg Di Mambro is. Jouret-val megegyeznek: 1994. október 5. lesz az "Elhívás Napja". Híveiket Svájcba rendelik, némelyiküknek a pénzügyi gondok rendezését, másoknak ténylegesen az e világi élettől való búcsút, az Apokalipszis megelőzését ígérve. Di Mambro és Pilet Fribourg kantonban, La Rochette á Cherryben huszonharmadmagával követ el öngyilkosságot (a huszonháromból tizenkilencen golyó által, tarkólövéssel pusztultak el). A tragédiát követően a belga nyomozó hatóságok pénzmosásra utaló jeleket állapítottak meg a szektánál, amelynek kezén feltűnően nagy összegek vándoroltak keresztül - a belga források szerint 800 ezer dollár. Akárcsak a Templomosokén! A Templomosok vagy Templáriusok Rendje egyike azoknak a harcos egyházi lovagrendeknek, amelyeknek létrejöttét a Szentföldnek a XI. században meginduló visszahódítási kísérletei, a moszlimok elleni keresztes hadjáratok tették szükségessé. A vele csaknem egy időben megalakult János-lovagok vagy Johanniták Rendje és a Német vagy Teuton Lovagrend lényegében ugyanerre a feladatra, vagyis a Szentföldre vezető zarándokutak védelmére, a moszlimok és az útonállók elleni harcra szerveződött. Mégis, csak a Templomosok körül alakult ki máig tartó misztikus köd, legendák sokasága. csak ez a rend váltott ki vitákat történész- és történetíró-körökben még a múlt században is, erről íródtak új keletű történetek (például a nagy olasz középkor-szakértő Umberto Eco A Foucault-inga című, óriási adatmennyiséget feldolgozó regénye), ezt a rendet teremtették újjá titkos társaság formájában, s ezzel kapcsolatosan kaptak lábra az elmúlt mintegy 680 év alatt a legvadabb feltételezések. Sokan ma is a Templomosok elrejtett kincséről ábrándoznak, ilyen Jacques Breyer ezoterikus író, aki Jouret-vel együtt részt vett a Naptemplom szekta létrehozásában. A Templomosok történetében sok a homályos pont, hiszen a rend államérdekek ütközéséhez szolgált ürügyül, ami már önmagában indokolta a homályt és titokzatosságot. Azután maguk a Templáriusok is okot szolgáltattak a találgatásokra: ebbe a rendbe kezdettől fogva csak titkos beavatási szertartás útján lehetett bekerülni. Éppen e titkos rítus adott alkalmat a XIV. századi inkvizíciós bíráknak arra, hogy a legképtelenebb szentségtörő és megbotránkoztató praktikákat hitessék el a rend lovagjairól, akik a kínzások hatására nemegyszer el is ismerték ezeket a szörnyűségeket (kötelezően előírt szodómia - homoszexuális gyakorlat -, Krisztus feszületének meggyalázása, obszcén cselekedetek sora), igaz, a tortúra elmúltával vagy a halál pillanata előtt rendre visszavonták vallomásaikat. Bizonyára nem véletlen, hogy csak ott "derült fény" ilyen tettekre, ahol az inkvizíció kínzást alkalmazott. Angliában vagy Németországban például, ahol ilyen eszközökkel nem éltek, nem szereztek sehol hasonló "terhelő bizonyítékokat". Lássuk most ennek a lovagrendnek rövid történetét, ami annál is inkább érdeklődésre tarthat számot, mert a Naptemplom szekta valóban titkos társaság: tanait, rítusait viszonylag sikeresen titokban tartotta, s ezekről a mai napig keveset tudunk. Azt azonban ők maguk ismerték el, hogy elődjüknek a Templomosok Rendjét tekintik, erre utal a nevük, az 54 rituális öngyilkosságra meghívott hívő létszáma, a jelképes máglya, a tűzhalál és jó néhány egyéb, töredékes adat is a szekta életéből. A Templomosok Rendje alapításával kapcsolatban némileg eltérők az adatok: egyes vélemények szerint az alapításra 1118. június 12-én, a franciaországi Arigny várában került sor, a legtöbb kutató azonban azt vallja, hogy ez csak 1119. december 27-én Jeruzsálemben történt meg. Mindenesetre az alapító egy champagne-i illetőségű francia nemesúr, Payns-i Hugo és kilenc társa volt. A Templomosok jelentős szerepet játszottak a szaracénok, a mórok és a mongolok elleni harcokban. A rendhez csatlakozó szerzetes lovagok szegénységi, szüzességi és engedelmességi fogadalmat tettek. A kor szigorú erkölcsiségű, nagy egyházi egyénisége, a Szent Bernát néven emlegetett clairvaux-i apát nagy elismeréssel szólt aszketikus életmódjukról: szerény étkezéseikről, szigorú böjtöléseikről, egyszerű ruházatukról (fehér köpeny, rajta a szív helyén vörös kereszt), továbbá mértéktartó felszerelésükről és fegyverzetükről. Miután a troyes-i zsinat 1128-ban elismerte, a Szentszék számos kiváltságot biztosított a rendnek. Eleinte szerény rendházuk, a jeruzsálemi Salamon-templom romja mellett épült Templum (erről kapták nevüket: militia Templi - a Templom serege vagy katonái) hamarosan kolosszális épülettömbbé növekedett, s egymás után emelték váraikat Palesztinában és Európa városaiban. Párizsban és Londonban ma is áll hatalmukat hirdető székházuk. Magyarországon is voltak birtokaik. A rend szervezetének élén a nagymester állt harmadmagával, a marsallal és a szenesállal (fr.: "udvarmester"). Alatta helyezkedett el a főkáptalan, a főtanácsadó szerv. Minden egyes rendházat egy-egy parancsnok (commander) igazgatott. A tagság három csoportja a lovagok, a káplánok (papok) és a szerviensek (sergent - fegyvernök, segítő testvér) voltak, s őket látta el a háznép; kézművesek, pásztorok, szolgák, akik nem tartoztak szorosan a szervezeti keretbe. Belépéskor a lovagok átadták vagyonukat a rendnek, a kilépés pedig nehézkes vagy teljesen lehetetlen volt. A rend birtokai - az adományok s a bevitt vagyonok révén - rohamosan terjedtek, s a Templomos Rend csakhamar nagy fontosságú politikai és gazdasági intézménnyé vált. Óriási pénzek cseréltek gazdát általuk, "fő céljuk többé már nem a lovagi erények gyakorlása: ez és vallási törekvéseik háttérbe szorulnak politikai és pénzügyi szerepük mellett." [* Johan Huizinga: A középkor alkonya. Bp. Helikon, 1982.] Lassanként kialakítják Európa történetének első egyházi bankhálózatát. "Csakhamar kölcsönöket is folyósítottak, főleg az uralkodóknak, kellő garancia ellenében. Így például Balduin konstantinápolyi császár arra kényszerült, hogy zálogba adja az Igazi Keresztet, a keresztény világ egyik legtiszteltebb ereklyéjét, Földnélküli János angol királynak pedig nagy mennyiségű aranykincset kellett elzálogosítania... A rend igen körültekintően, nagy ügyességgel és előrelátással intézte anyagi ügyeit, veszélyes konkurenciát támasztva a pénzügyletekkel foglalkozó zsidóknak és lombardoknak. Mivel az egyház tiltotta a kamatszedést, a kölcsönt igénybe vevőnek a felvett összeg visszafizetése mellett adományokat kellett adnia." [* Kulcsár Zsuzsanna: Rejtélyek és botrányok a középkorban. Bp., Gondolat, 1984.] Vagyonuk növekedésével párhuzamosan jelentősen megcsappant a Templomosok jó híre: árulásokról, megvesztegethetőségről keringtek történetek. 1244-ben, amikor a keresztesek végleg elveszítették Jeruzsálemet s odalett a Templum, egyszerre kiéleződtek a lovagrendek közötti viszályok. Ellentétek alakultak ki a német-római császárral s egy-egy francia uralkodóval is, hiszen a Templomosok Rendje a pápaság támasza volt. 1291-ben a muszlimok elfoglalták Akkont is, s az ostrom során hősies küzdelemben sok templomos lovag elesett, a rend nagymesterével együtt. Az újonnan választott nagymester Ciprusra menekült, s áttelepítették az Akkonban őrzött kincstárat is. Elvesztek ugyan palesztinai területeik, de vagyonuk még mindig mérhetetlenül nagy volt Európában. Franciaországban szinte teljesen a kezükben tartották a pénzügyek irányítását, ők voltak a francia állam pénzügyeinek kezelői. 1304-ben IV. (Szép) Fülöp francia király megtetézte kiváltságaikat és dicséretekkel halmozta el őket, ugyanakkor egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe került velük szemben. 1305-ben feljelentés érkezett a Templomosok ellen a királyhoz. Fülöp titkos vizsgálatot indított, s "különös módon" a rend ellen vallók sorra adományokban részesültek. Amikor a király V. Kelemen pápánál is bejelentést tett a rendre, a Szentszék tervbe vette a János-lovagok és a Templomosok Rendjének egyesítését. 1306-ban Szép Fülöp megalázó helyzetbe került: a pénzügyi válság miatti drágaság ellen fellázadt párizsi nép elől kénytelen volt a Templomosok erődjébe menekülni. Valószínűleg nem felejtette el többé ezt a megaláztatást. A következő évben a francia királyt egyre inkább sarokba szorította a pápa, és adóssága is egyre nőtt a Templomosoknál. A legtöbb elemző ebben látja a rendet ért támadások fő okát. IV. Fülöp bevádolta őket a pápánál, aki kihallgatta Molay nagymestert (a rend utolsó nagymesterét), és vizsgálatot ígért a királynak. Fülöp megtévesztő manőverbe kezdett: barátságot színtelt Molay előtt, eloszlatta gyanakvását, aztán váratlanul egy körülbelül egy hónappal korábban kiadott rendelettel az egész lovagrend vezetését letartóztatta. Az inkvizíció kínzásokkal vette rá a Templomosokat a rendet terhelő vallomásokra. A két fél huzakodása alatt a foglyokról hol a pápai, hol a királyi megbízott ítélőszéknek kellett rendelkeznie, ám végül úgy alakultak az erőviszonyok, hogy a királyhoz hű bíborosok hallgatták ki a lovagokat, akik pedig váltig hangoztatták, hogy a pápa elé akarnak járulni. A per, a tortúrák, a börtön megritkította a vádlottak sorait, s végül, amikor a nagymester - annak az ígéretnek fejében, hogy a pápa elé vezetik - elállt a rend védelmétől, hirtelen 573-ra nőtt a rendet védők, a kikényszerített vallomásokat megtagadók száma. 1310. május 9-én a sensi érsek, Fülöp hűséges híve megelégelte a huzavonát, és 54 Templomost mint visszaeső eretneket a tartományi zsinat által máglyára küldetett. Az ítéletet másnap, május 10-én végrehajtották. Az áldozatok egytől egyig Isten és ember előtt ártatlannak vallották magukat. Franciaországban még két évig tartottak a kivégzések, a pápa pedig, Fülöptől tartva, nem tiltakozott. 1312. március 22-én egy pápai bulla megszűntnek nyilvánította a rendet, mivel elítélésükre a pápa nem talált elég okot. Az egyes rendtagok ellen a francia király tovább folytatta a vizsgálatokat; a beismerő vallomásért életfogytig tartó börtön, a visszavonásért máglya volt a büntetés. A nagymester hiába remélte, hogy egyszer a pápa elé kerül; felette is a sensi érsek és a Fülöphöz hű bíborosok ítéltek. 1314. március 11-én a Notre-Dame előtti téren nyilvánosan kihirdették az ítéletet: életfogytiglani börtön. Molay és a normandiai preceptor (regionális rendfőnök) ekkor megesküdött, hogy inkább a halált vállalja, de végképp megtagadja a kicsikart, hamis terhelő vallomást. Fülöp még aznap este máglyára küldte mindkettőjüket. Bátorságuk és nyugalmuk, a legenda szerint, megrendítette a szemtanúkat. Azt rebesgették, hogy Molay a lángokban utolsó szavaival Isten ítéletét kérte bíráira, akik egy év leforgása előtt követték is őt a halálba. (Kelemen pápa öreg volt már, de Fülöp csak 46 éves!) A rend franciaországi vagyonát jórészt Fülöp kobozta el, Európa más országaiban a pápai bulla értelmében a János-lovagoknak adták át minden értéküket. A TAN A rend tanítása ezoterikus, neoplatonista, misztikus-keresztény elemeket ötvöz, meglehetősen hasonlóan a középkor titkos társaságaihoz, és hasonlóan sok más, mai szervezethez. Röviden összefoglalva mindazt, amit az áldozatok által hátrahagyott testamentumokból tudunk, a tan így írható le vázlatosan: Az e világi élet s annak minden jelensége másodlagos, alárendelt és alsóbbrendű az igazi Valósághoz, a Szellemvilághoz képest, amelyet a nyugati ezoterikus tanok "megfejthető világnak" neveztek. Ezt az érzékfeletti világot angyalok, kiválasztottak, bölcsek, a "Nagy Sziriusz Páholy" nagy testvérei, tehát felettünk álló lények mondhatják magukénak. A kiválasztott és beavatott emberi lények számára szintén lehetséges a kapcsolatfelvétel a szellemvilággal, éppen ez volt a kiváltsága és feladata a Templom Főtanácsának, a Synarchie-nak. (Di Mambro közismerten kitűnő médium volt!) Ez a lehetőség azért áll fenn elvileg mindenki számára, mert bensőnk, valódi énünk, igazi lényegünk mindannyiunknak abban a szupraszenzibilis világban gyökerezik. Az anyagi és földi létbe beleszületve, elhagytuk igazi világunkat, valamennyiünkben él tehát mélyen (gyakran rejtetten) a nosztalgia, a vágy igazi közegünk után. Így tekintve, a halál nem létezik, hiszen csak átmenetről van szó, az életet körülveszi az Igazi valóság, s a halál csak a küszöb átlépése. Nincs tehát semmi különlegesen új tan a Naptemplomosok Rendjében, semmi olyan, amit más vallásokból ne ismernénk. Az sem egyedi vonása, hogy a kortárs valóságot rendkívül pesszimistán, diabolizálva szemléli. Először is, a szekta a zsidó-keresztény hagyomány talaján álló apokaliptikus várakozásainak megfelelően, hamarosan véget ér ez a földi élet, a mi világunk. Erről a közelgő eseményről a titkos, rejtett földöntúli világok és az isteni lényeg kutatása során személyesen is üzenetet kaptak a Naptemplom beavatottai. Az üzenetet alátámasztja az a negatív tapasztalat, amelyet a rend a földi hatalmakkal való konfrontáció során szerzett. Ők, akiket a Szellemvilág urai az új, tökéletes, a természettel és annak törvényeivel harmóniában élő emberiségért való munkálkodásra kértek fel, állandóan akadályokba ütköznek. Hiábavaló minden figyelmeztetésük, a világ a végzetébe rohan (többek között ökológiai katasztrófába), pusztulása elkerülhetetlen. Mindezt tetézi a tényleges üldöztetés, például a kanadai hatóságok részéről, amelyet a rend vezetői állandó nyomásként éltek meg, továbbá a közösségen belüli konfliktusok, békétlenségek, amelyeket történetük kapcsán már említettünk. Mindezek fényében világos, hogy a rituális öngyilkosság a hívők számára kitüntetést jelentett, a szellemtestvérekhez való megtérés útját, noha nem tudjuk, pontosan hogyan zajlott le. A rend magát "misztikus és autentikus lovagrendnek" tartja, amint arról belső, bizalmas dokumentumai tanúskodnak. Tagjait - korlátozott számban - a vagyonos társadalmi rétegekből toborozza. Hirdetett célja: 1. Kiválasztani és egybegyűjteni azt a szellemi Elitet, amely a Legfőbb Tudományok tanulmányozása révén képessé válik az "Egy Tudás és Élet" térben és időben való örök életűvé tételére. 2. Kiépíteni az Életközpontokat. 3. Megteremteni az igaz testvériség láncolatát a világon, a pozitív erők és az Egységes Templom (a Naptemplom Rendje) szolgálatában. A szekta az ember és a világegyetem kizárólagos magyarázatai egyetlen letéteményesének vallja magát, a rend szabályzata minden más eltérő nézetet elutasít, sőt tilt. A teljes alávetettség és függőség elfogadásáért cserébe az elithez tartozás kitüntető tudatát, a mindentudó láthatatlan szellemek vonzáskörében eltöltött élet nyugalmát kínálja. E szellemek segítik majd a hívőt, hogy megszabaduljon egy gyötrelmes világ nyűgeitől. A végső cél a teljes önfeláldozás és önfeladás, s amikor eljön az idők végezete, mindenki felajánlja vagyonát, hogy győzelemre vigye a rendet. A rendtagok életmódja, a Templomosokéhoz hasonlóan, rendkívül aprólékos előírásoknak engedelmeskedett: katonás higiéniai eljárások (a lakóhelyet naponta kell fertőtleníteni), szigorú vegetáriánus étrend, éjszakai riadók, erőnléti próbák. Más szektákhoz hasonlóan, ezek a megpróbáltatások hallucinogén hatásúak, korlátozzák a kritikai érzéket, az egyéniség erejét. 1994. október 5. - szimbolikus dátum: a számmisztikában az 5-ös szám (többek között) az ember száma (fej+4 végtag), ráadásul ez a nap - újhold napja. Az 1310. május 10-én elevenen máglyára küldött 54 templomos lovag emlékére 54 szektatagnak kellett magát feláldoznia. A 48 svájci öngyilkossággal egy időben Montreal mellett 5 hívő végzett magával, miután előzőleg felgyújtotta a villát. 53 áldozat volt. Az a valaki, aki "elárulta" a halálos tervet, Thierry Huguenin rövidesen könyvet adott ki Az 54. címmel. A rituális áldozatra készülő szellemi vezér, Jouret azonban meghagyta az ittmaradott rendtagoknak: féltő gonddal figyelik majd a túlvilágról e világon időző társaikat, és testvéri kezüket nyújtják azok felé, akik méltónak bizonyulnak arra, hogy követhessék őket. 1995 decemberében újra gondosan megrendezett körülmények között történt meg 16 szektatag (ön)gyilkossága: a franciaországi Vercors-ban, Isére megyében egy hajdani vulkán kráterében, a Pokol Kútjában köralakban rendezték el a főbe lőtt áldozatokat (a hatóságok 2 vagy 3 "végrehajtó" létét feltételezik, akik a színhely elrendezése után valószínűleg maguk is az áldozatok közé ültek), majd felgyújtották a tetemeket és velük együtt égtek el. A tűz hatására kissé hátradőlő zsugorhelyzetű testek napot formáznak, s így egyszerre tisztelegnek a Templomosok máglyahalála és a Naptemplom szimbóluma előtt. MÓDSZEREIK, RITUÁLÉJUK A rend csoportokba, páholyokba osztja tagjait; ez orvosi-pszichológiai szűréssel, felméréssel veszi kezdetét. Ösztönző jellegű próbák következnek ezután, amelyek során a hívő fokozatosan kerül egyre közelebb a beavatáshoz. A beavatási aktus - rendkívüli megtiszteltetés. A hatóságok birtokában van az a videokazetta, amelyet az egyik svájci villában rendezett rituális áldozatuk előtt helyeztek el a szektatagok. Ezen egy beavatási szertartást örökítettek meg, talán a hívek tájékoztatására. A szekta oktatásban részesíti tagjait, amely írásbeli és szóbeli elemekből áll. 1. Az írásbeli "tananyag" három fokozata: "Plagium", "Epistolae", "Viaticus" Bárkák (Archées), Próféciák, Királyi Út. A szövegek kézről kézre járnak. 2. A szóbeli oktatás szemináriumok, műhelyek, csoportülések keretében zajlik; a szektatagok számára minden másfajta oktatásban tilos részt venni. Minden más tan, teológia, filozófia, szellemi, ezoterikus vagy metafizikai elmélet, illetve koncepció terjesztése, a rendbe való behozatala tilos. A Bárkák a küszöbönálló Apokalipszis végzetes órájának túlélésére szolgáló menedékek. A hívek parancsra "menekülnek" hol Martinique-ra, hol Montrealba, hogy új és újabb Bárkákat építsenek. A rituálé többszintű szertartás: A Főtanács beavatottjai minden holdtöltekor összegyűlnek a Cheiry templom kriptájában, hogy a szektatagok jövendő otthona, a Proxima bolygó láthatatlan urainak revelációit befogadják. A többi hívő, a beavatási fokozatának megfelelő csoportjával szintén holdtölte éjjelén ül össze. A kozmoszra legnyitottabbaknak, a legoperatívabbaknak (a gazdagoknak és a rendhez legodaadóbban ragaszkodóknak) köre az Aranykör. (Ennek a szűk körnek a tagjai voltak a rituális öngyilkosság meghívottjai.) A hierarchiában a tavaszi napéjegyenlőség idején lépnek előre. SZERVEZETÜK A Naptemplom Rendjének az "isteni" hármas szám a kulcsszáma. Három működési szinttel, avagy fokozattal rendelkezik: Első fokozat: a Templomtér Testvérei, második fokozat: a Szövetség Lovagjai, harmadik fokozat: a Régi Idők Testvérei. Mindhárom szint három-három belső fokból épül fel, vagyis három fokozaton át juthat a hívő a magasabb szintre. A szigorúan hierarchikus felépítésű szervezet élén a Templom Főtanácsa áll; alatta a Rend Tanácsa helyezkedik el, élén egy-egy regionális parancsnokkal és három-három felügyelővel vagy őrrel. A hívek regionális páholyokban helyezkednek el, gyűléseik egy időben, de egymástól függetlenül zajlanak. A rend minden belső történése szigorúan titkos, beleértve magát a szervezetet is. A legteljesebb hatalom birtokosa a Főtanács, ez dönt a hierarchikus szervezetben való előrelépésekről és minden belső történésről. A titoktartás törvénye magyarázhatja, miért nem ismerik a hatóságok a tervezett rituális öngyilkosságok helyét és idejét, illetve a tagság névsorát. Ugyanez magyarázza azt a tényt is, hogy mind a közvélemény, mind a nyomozati szervek mostanáig csak két szektavezérről tudtak. A mai napig nincsenek adatok egy harmadik személy létezéséről, de több tény utal arra, hogy kell lennie valakinek, aki a szekta életét újjászervezi. Az egyik ilyen tény maga a megismétlődő tragédia, a másik viszont a szekta felépítéséből következtethető: ha mindenütt a hármas szám a szekta jellemző száma, akkor valószínűleg a Főtanács (Synarchie) is három tagból kell hogy álljon. Minden valószínűség szerint Luc Jouret és Joseph di Mambro halála után ez a titokzatos harmadik vezető tartotta fenn a folytonosságot, és ő állhat az újabb tragikus események mögött. Szekták, új vallási jelenségek (Pannonica, 1998) 258-273. o. ISBN 963 8469 73 0 Ajánlott irodalom: Václav Pavel Borovicka: Sátáni istenek szektái Négy szekta hiteles története II. fejezet - A Naptemplom rendjének pusztulása