A LEGHOSSZABB KÓMA (Guinness Rekordok könyve 1989) Elaine Esposito (sz. 1934. dec. 3.) floridai nő esetében tartott legtovább a kómás állapot. Chicagóban 1941. aug. 6-án egy vakbélműtét után, 6 éves korában vesztette el az eszméletét, és csak 1978. nov. 25-én halt meg 43 éves és 357 napos korában. 37 évet és 111 napot töltött kómában. EMBERI JOGOK – KÓMÁBAN (Magyar Hírlap 1996-02-27) ÚJSÁGHÍR - Állapotos lett egy autóbaleset miatt tíz éve kómában fekvő nő (Rochester, USA) – feltehetően egy kisegítő-ápoló "jóvoltából", akire korábban is panaszkodtak a kórházban, hogy szexuálisan zaklatja a betegeket. A 29 éves nő hozzátartozói engedélyezték a gyermek világrajöttét. A történtek kapcsán felmerülő erkölcsi kérdésekről a Magyar Orvosi Kamara (MOK) Etikai Kollégiumának elnökét, dr. Makó Jánost kérdeztük, először azonban a kóma fogalmáról tájékozódtunk. Ha az agy már nem bocsát ki elektromos enkefalográffal (EEG) pontosan felmérhető impulzusokat, vagyis nem működik, de a keringés még fennáll és a légzés is fenntartható, agyhalálról beszélünk. Kómában a sérült agy még működik, de bizonyos funkciókat már nem képes ellátni. A kóma lehet rövid és hosszú távú. Ez utóbbiból általában nincs fölébredés, mert bármit tesznek is az orvosok, (agy)halálhoz vezet. (Különös aktualitást ad témánknak az a rendkívüli eset, amiről február közepén számoltak be az amerikai tévéállomások. Egyik pillanatról a másikra beszélni kezdett egy hét éve kómában fekvő fiatal férfibeteg (rendőr), aki a balesete óta (pisztolygolyótól szenvedett el agysérülést), csak szemével volt képes jelezni mindenféle közlendőjét. Súlyos tüdőfertőzés miatt intenzív gyógyszeres kezelést kapott, műtéten is átesett, és ekkor a férfi váratlanul megszólalt, majd – fivére közlése szerint – 18 órán keresztül szakadatlanul beszélt. Az orvosok maguk is elképedve fogadták a jelenséget. "El nem tudom képzelni, miféle regenerálódási folyamatnak volt hét évre szüksége – mondta a kezelőorvos –, és azt sem tudom, hogy mi jön ezután. Csak nehogy hiú ábrándokba ringassák magukat a tartósan kómában fekvő betegek hozzátartozói, hiszen nincs magyarázatunk a történtekre". Néhány nappal később a hírekben ismét szerepelt a fiatal beteg, azzal a kiegészítő információval, hogy azóta nem szólalt meg, orvosainak viszont eszébe jutott egy korábbi eset, amikor nagyobb dózisú válium adagolása után egy több éve kómában fekvő beteg megszólalt. Néhányszor kiváltották még nála a beszédjelenséget, aztán a gyógyszer hatástalan maradt, s a beteg visszasüllyedt a kómába. (A rendőrnél ez idő tájt folynak a kísérletek, a tüdőkezelés során alkalmazott gyógyszerekkel külön-külön próbálják ismét ingerelni az agyban a beszédközpontot. Magyarázat egyelőre nincs, de a rendőr a napokban ismét megszólalt. Ezúttal csak annyira volt képes, hogy megmondta nevét és azt, hogy hány óra – a szerk.) Az ébredéssel végződő rövid távú kómát egyes vesebetegségek, illetve a cukorbetegek hiperglikémiás rohama idézheti elő. A hosszú távú kómát bizonyos májbetegségek, a légzőközpont sérülései és egyes agyvérzésfajták okozzák. Orvosetikai szempontból az alapvető emberi jogok a kómában lévőket is megilletik. Az egyetlen lényeges különbség köztük és egészséges embertársaik között, hogy nem tudják kinyilvánítani akaratukat, ezért a család, a hozzátartozók döntenek további sorsukról. Az orvosi kamara véleménye szerint a gyógyíthatatlan, visszafordíthatatlan, súlyos állapotban lévő kómás beteg hozzátartozóit az orvos informálja a várható kilátásokról, és elmondja azt is, hogy van-e remény a fölébredésre, vagy csak a beteg haldoklását hosszabbítják meg egyes életfunkciók mesterséges fenntartásával. A család ennek ismeretében és alapján dönt a beteg további sorsáról. A jelenlegi magyar törvények szerint hazánkban nem létezik – az USA egyes államaiban elfogadott – élő végrendelet (living will), azaz hiába nyilvánítja ki valaki még életében, teljes beszámíthatóságában azt a kérését, hogy amennyiben kómába kerül, ne tartsák tovább életben, az orvosok életveszélyben – márpedig a kóma egyes esetekben ennek minősül – kötelesek mindent megtenni a betegért. Természetesen akkor is, ha a kómában lévő betegnek nincsenek elérhető hozzátartozói, mert mondjuk hajléktalan. Ha semmi esély nem látszódik a fölébredésre, az orvos nem dönthet életéről vagy haláláról, feladata a legutolsó pillanatig az élet védelme. Az orvosok nap mint nap tapasztalják, hogy eltérő élethelyzeténél fogva szükségképpen teljesen másképpen gondolkozik az egészséges, mint a beteg ember. Így az előre kinyilvánított akarat gyakorlatát Makó doktor hamis és álhumánus szemléletből fakadó dolognak tartja. Saját praxisának példáit meséli: "Egy idős nőbetegem súlyos veseelégtelensége ellenére sem egyezett bele a művesekezelésbe. Elmondta, hogy rosszak a családi körülményei, és ha eljön az ideje, a kórháztól várja az emberi környezetet, itt akar meghalni. Amikor – kezeletlen vesebetegsége miatt – kómába esett, a fennálló törvények értelmében akarata ellenére gépre raktuk. Nem sokkal később megköszönte, amit érte tettünk. Még két évig élt. Dolgozott nálunk egy 19 éves nővér, akinek csak egy veséje volt, az is rosszul működött. Többször hangoztatta, ha rosszabbodik állapota, nem fogja igénybe venni a művesekezelést, mert nem vágyik erre a nap mint nap látott életformára. Évekkel később kórházba került, s minden igyekezetünk, győzködésünk ellenére kérte, vigyék haza, otthon szeretne meghalni – így hát elengedtük. Két nappal később mentővel hozták be eszméletlen állapotban, s édesanyja határozott kívánsága az volt, hogy lányát, akarata ellenére is tegyük művesegépre. Ő is megmenekült. Később a "nem kívánt életforma" folytatása közben főiskolára jelentkezett, diplomát szerzett, férjhez ment és – az élet diadalának szép példája – gyermeket szült. Ezeknek a tapasztalatoknak a birtokában mondom, hogy a bennünk lévő életösztön hatására képesek vagyunk alkalmazkodni a korábban elképzelhetetlennek tartott helyzetekhez, életvitelhez is." Ami pedig a rochesteri kórházban történtekre vonatkozik: az osztályvezető, illetve a beosztott orvos és a főnővér felelőssége a munkatársak megválogatása, a személyzet munkájának, betegekkel való kapcsolatának figyelemmel kísérése – így tehát ők etikailag elmarasztalhatók. Nem szabad olyan embereknek dolgozniuk a kiszolgáltatott helyzetben lévő betegek között, akik szexuális kapcsolatot akarnak létesíteni velük. Az ilyen kapcsolat beteg–orvos, beteg– ápoló között tabu, még akkor is, ha ezt a beteg kezdeményezné. Az egészségügyi személyzet: legyen orvos vagy ápoló, köteles visszautasítani a közeledést. Ami a kómában lévő asszonyra vonatkozik: nem lehet előre megmondani, kihordhatja-e terhességét és egészséges gyermeknek adhat-e életet. De megfelelő vérellátás, vérnyomás biztosítása mellett testileg egészséges gyerek jöhet világra. Az más kérdés, hogy milyen géneket, tulajdonságokat örökölhet az apjától… A gyerek jogilag a fölnevelésére vállalkozó családhoz fog tartozni, ők döntenek sorsáról, valószínűleg ők lesznek a gyámjai. Nyilvánvaló, hogy a családtagok az élet (szerettük életének) folytatását látják az ilyen körülmények között megfogant gyermekben. Szecső Barbara VISSZA A KÓMÁBÓL (Kiskegyed 2000/39) Öntudatvesztés: életveszély A kóma teljes öntudatvesztés, jóllehet a szervezet (még) életben van, működik. Kómát, illetve tartós vegetatív állapotot (rendszeres alvási ciklusok is vannak) számos dolog kiválthat: súlyos fejsérülés vad bármi, ami agyi oxigénhiánnyal jár (például fuldoklás, szívtrombózis). Anyagcserét befolyásoló betegségek (máj-, vesebaj, cukorbetegség) is kiválthatják, mivel mindegyik megváltoztatja a vércukorszintet, s ez hatással lehet az agyra. KÉPTELEN VÁLASZOLNI A kómás beteg mindent hall, ám hogy a hallottakat miként tudja feldolgozni és emlékezetében megőrizni, az már más lapra tartozik. Mindenesetre a kómából visszatérő nem emlékszik arra, hogy nem volt a tudatánál. SZERENCSE: HAT HÉT A tudat visszanyerése könnyebb, ha az agytörzs nem sérült meg. (Az felel ugyanis a tudat működtetéséért.) Bizonyos vizsgálatok - többek között az MRI (mágneses rezonancia) - segíthetnek kideríteni a gyógyítható, illetve visszafordítható agysérüléseket. A szerencsésebb beteg általában hat hét alatt felgyógyul. RITKA ORVOSI CSODA Vannak olyan betegek, akik éveken, néha évtizedeken át fekszenek vegetatív, öntudatlan állapotban. Többségük belehal, nem gyógyul fel. Vannak azonban - egyelőre - megmagyarázhatatlan jelenségek, csodák. Egy ötvenéves kanadai asszony 1963-ban kómába esett, és harminc évvel később magához tért. Úgy tűnt, hogy agya hosszú időn át nem érzékel lényegében semmit, öntudatra ébredését követően mégis azonnal felismerte rokonait, és beszélni is tudott. B. I. KÓMA UTÁN (Délvilág 2002-03-25) IOWA CITY (MTI) - Éves átlagban 215 ezer ember esik kómába világszerte különböző balesetek, mérgezések, infarktusok miatt s csak 35 százalékuk épül fel ebből teljesen. Vannak köztük extrém esetek is: az amerikai Új-Mexikó egyik orvosi intézményében például egy 42 éves női beteg, Patti White Bull 16 év kóma után tért magához, egy 26 éves amerikai férfi, Conley Holbrook pedig nyolc évi kóma után jött ismét eszméletre, hogy elárulja, ki is volt támadója. A Sciences et Avenir című francia tudományos havilap összeállítása emlékeztet, hogy a kóma (amely mély alvást jelent görögül) az öntudat tartós megszakadását jelenti. Egykoron ez az állapot szinte biztosan halálhoz vezetett, manapság viszont - az agy- és ideggyógyászat, no meg az újraélesztési technikák fejlődése miatt - már gyakori, hogy néhány napi, heti, vagy hónapos öntudatlan állapot után a beteg végül magához tér. HÉTÉVES KÓMÁBÓL ÉBREDT EGY FÉRFI (Blikk 2002-09-11) HONOLULU - Hétévi kómából tért magához egy férfi Honolulun. Peter Sana 27 évesen, 1995 márciusában került eszméletlen állapotba. A férfi igencsak meglepődött a szeptember 11-i események hallatán, és alig hitte el, hogy vége O. J. Simpson perének. BESZÉLNI KELL A KÓMÁS BETEGEKHEZ (Vasárnapi Blikk 2002-12-15) A kómában fekvő páciensek igen elszomorítóak az orvosok számára, mivel náluk lényegében semmit sem lehet tenni, csak várni. Egy fertőzéssel szemben az orvos kipróbálhat számos antibiotikumot vagy hőkezelést, feljavíthatja a beteg étrendjét, és talán még a pszichés állapotán is javíthat, hogy fellendítse az immunválaszt. De egy kómás beteg érdekében az emberi testfenntartásán kívül mást nem lehet tenni. A doktorok nem biztosak az okban, mivel bár a kóma majdnem mindig egy súlyos fizikai feji ütés vagy egy testi kémiai zavar után áll be, sokszor még jóval a kiváltó ok megszűnése után is időzik. Voltak esetek, amikor a páciens-látszólag kielégítő állapotban - kómában volt évekig, és aztán egy napon egyszer csak felébredt - olvasható a zetatalk.com internetes honlapon. Mint egy ájulás, a kóma egy célt szolgál, eltávolítva az embert egy helyzetből, amellyel kapcsolatban keveset tehet. Amikor kimásznak, fokozatosan, lehet, hogy azt állapítják meg, hogy nem kívánnak visszatérni, és visszaküldik magukat a kómába. A mi tanácsunk azok számára, akik egy szerettük visszatérését óhajtják, az az, hogy beszéljenek hozzá őszintén olyan helyzetekről, amelyekkel a beteg vonakodó lehet szembenézni. Az őszinteség a legjobb, mivel a lábadozó beteg ebben a helyzetben van minden esetben. Beszéljenek szabadon arról, amire a betegnek fel kell magát készítenie: változásokról a körülményekben és új tényezőkről, amelyekről a beteg nem tud. Ha a beteg nem is hallja mindezt, a benne megtestesült szellem az hallja, és elég jól beszél az újra felbukkanó tudathoz - így a honlap.