A CSÁBÍTÁS AMERIKAI TRÜKKJE (HVG 1994-04-02) Amerikában kétféle ember lesz: olyan, akinek van hitelkártyája és olyan, aki nem tud szerezni - jósolta évtizedekkel ezelőtt a legelső igazi hitelkártyacég, a Diners Club elnöke, Alfred Bloomingdale, és igaza lett. Manapság az amerikai polgárok évente 500 milliárd dollárnyi árut és szolgáltatást vásárolnak a "plasztikpénzzel", és több mint 250 milliárd dollárnyi az adósság, amely után a többnyire magas kamatot fizetik. A hitelkártya az amerikai életforma egyik alapvető kelléke lett, olyannyira, hogy nélküle az ember gyanús, a szó minden értelmében hiteltelen. A terepet sziklaszilárdan uralják a nagyok, a VISA hálózatban 21.000 pénzintézet 187 millió kártyát tart nyilván, MasterCardot 29.000 bankfiók ad ki, számuk 145 millió, az American Expressnek pedig 30 millió egyéni kártyájával költik a pénzt az amerikaiak. Versenyképes még a Discovery hitelkártya, amellyel a Sear's nevű áruházlánc próbálta kihasítani a maga szeletét az üzletág hatalmas tortájából, és nem tűntek el, sőt, egyre szaporodnak azok a például áruházi, benzinkutas vagy éttermi hitelkártyák, amelyek valaha az első fecskék voltak az amerikai piacon. A krónikák szerint 1915-ben vasúti társaságok, szállodák és éttermek kezdtek próbálkozni hitelkártyával, de csakis legmegbízhatóbb törzsközönségük számára, és ilyenformán a megoldás nem is terjedt el igazán. Egészen addig, amíg egy New York-i ügyvéd, bizonyos Frank McNamara 1949-ben egy bőséges vacsora után észre nem vette az étteremben, hogy egy fillérje sincs, és feleségének haza kellett rohannia a felmentő dollárokért. A kínos eset után McNamara üzlettársaival létrehozta a Diners Clubot, és Amerikára rászabadult a kártyaáradat. A Diners Club kezdetben még nem volt igazi hitelkártya, ugyanis a tulajdonosnak minden hónapban a teljes hátralékot ki kellett fizetnie. A mai változatok havonta csak egy minimális alapösszeg kifizetését igénylik, a maradékra viszont rárakódik a kamat. A Diners Club utáni első igazi nagymenő 1958-tól az American Express zöld kártyája lett, amit főleg éttermekben, szórakozóhelyeken, szállodákban fogadtak el. A hatvanas években aztán megjelentek a nehézsúlyú bankok, és hódítani kezdett a BankAmericard, a későbbi VISA, majd a MasterCharge, amelyet aztán MasterCardnak kereszteltek át. A nagy versenyfutásban a kibocsátó cégek eleinte elárasztották az embereket kártyákkal. 1966 karácsonya előtt például Chicagóban ötmillió kártyát küldtek szét kéretlenül. Az örömöt azonban megkeserítették a hatalmas visszaélések, ugyanis a kártyákat serényen lopkodták, és vásároltak vele, a bank pedig attól követelte a pénzt, akinek a neve a műanyag lapocskán szerepelt. A szövetségi törvényhozás csak 1970-ben tett eleget kötelezettségének, attól kezdve az eltűnt kártya tulajdonosa lényegében biztosítva van. Összességében megtörtént tehát a nagy áttörés, a valaha csak az elitnek kijáró bizalmat azóta mindenki megkaphatja - feltéve, hogy rendben van a hiteltörténete. Vannak természetesen sokan, akik saját hitelbecsületükön ejtenek foltokat, de mégis ragaszkodnak a hitelkártyához, hiszen anélkül az élet bonyolult. Rájuk épült fel a letétes hitelkártya-üzletág. Az alapelv, hogy mindenki csak annyi hitelt kap, amennyi pénzt betesz a kibocsátó bankba, és ha nem fizet, a betétből vonják le a tartozást. Kifelé viszont ez a kártya is pontosan olyan, mint a többi, tehát az illető ismét tejes értékű amerikainak érezheti magát. A fizetőképes polgárnak viszont manapság már nem kell küzdenie valamely kártya kiváltásáért, sőt, válogathat az ajánlatok között. A legkülönbözőbb cégek versengenek kegyeiért és nagy a kísértés, mert az ajánlatok között sokféle csábító is akad. Egy jellemző és sikeres példája General Motors (GM) MasterCard kártyája, amelyért egyrészt nem kell az évi 20-30 dolláros díjat fizetni, másrészt a vásárlások után pontokat kap a tulajdonos, és egy adott pontszám elérése után kedvezményesen vehet autót - természetesen GM-portékát. A hitelkártya-kiválasztás külön tudomány az Egyesült Államokban. Régebben általános volt, hogy évi 18-20 százalékos kamatot számítottak a kártyahitelek után, még akkor is, amikor például a házvásárlási kölcsön kamata a 7-8 százalékot sem érte el. A kíméletlen verseny azonban leszorította a kamatokat, s a két évvel ezelőtti 300-hoz képest ma már legalább 700 fajta, tíz százalék alatti kamatot felszámító hitelkártya-kibocsátó van. A hitelkártya-szirénhangok legérdekesebbike jelenleg az, amely szerint, ha valaki 20 éven át az illető bank kártyájával vásárol, az összes befizetett kamatot visszakapja. Ez adott esetben igen komoly summa is lehet, hiszen egy szolid amerikai háztartás gyakorta évi 300-1000 dollárt is költhet a hitelkártyák kamataira. Martin Kovács Miklós / New York BANKKÁRTYÁK (NAPI GAZDASÁG melléklete 1998. június) Az első hazai kibocsátású bankkártya 1988-ban jelent meg. Ez devizaszámlához kapcsolódott és kizárólag csak külföldön lehetett használni. Egy évvel később indult meg a belföldi kártyák kibocsátása. Ezeket csak a kibocsátó bankok hálózatain belül fogadták el. A nemzetközi logóval ellátott, belföldi használatú kártyák 1991-tol vannak a piacon. Kezdetben ezeket kétoldalú megállapodással fogadták el a bankok, majd multilaterális alapon lehetővé vált a kölcsönös elfogadás. A következő állomás 1996. január 1-je volt. Ekkortól a bankkártyás fizetéseknél konvertibilissé vált a forint, vagyis a forintszámlához kötődő nemzetközi logós kártyákat külföldön is lehet használni. Az első hazai kibocsátású hitelkártya, a Visa Classic a múlt évben került forgalomba, és ekkortól lehet hazai banknál hozzájutni Diners kártyához is. A tiszta készpénzes fizetéstől a bankkártyákig tartó folyamat a csekkel kezdődött. Az évszázad közepén már nemzetközi egyezmények szabályozták a világ minden részén beváltható értépapirszerű dokumentumok használatát. A csekk ugyan csökkentette a készpénz mennyiségét, de elég sok csak kézzel elvégethető munkát adott a kibocsátóknak. Ezt a hátrányt küszöbölte ki a 6O-as évektol terjedő szabványos méretű plasztiklap, a bankkártya. A forgalomban levő legtöbb ilyen kártya egy mágnescsikot tartalmaz, amely egy 4-6 jegyű szám, a PIN-kód megadása után azonosítja az ügyfelet. Ezt követően a bankban lévő pénzből bankjegyhez juthat a kártyabirtokos, illetve fizethet is üzletben, áruházban, szállodában a műanyag lappal. A bankkártyákat alapvetően két csoportba lehet besorolni. Az elsőbe a betéti jellegű, úgynevezett debit, a másikba a hitellehetőséggel kombinált credit kártyák tartoznak. A debit kártya nem más, mint a bankban elhelyezett betét felhasználására szolgáló eszköz. Lényegében a hagyományos takarékbetétkönyvet helyettesiti, azzal a különbséggel, hogy nem kell minden alkalommal bemenni a bankba, ha készpénzhez akarunk jutni. Ezen túl még vásárolni is lehet vele. A credit kártyával nem tisztán hitelbe lehet vásárolni, hanem csak előre meghatározott hitelkeretet kap az ügyfél arra az estre, ha elfogyna a bankszámláján levő pénze. Az összegét az ügyfél fizetoképességéhez méri a bank a futamideje pedig legfeljebb a kártya érvényességi idejéig tarthat. A bankkártyával készpénzt felvenni bankjegykiadó autómatákból - ATM-ekből lehet. A kereskedők egy leolvasó berendezésbe - POS-terminálba - helyezik be a kártyát a vele történő fizetéskor. A postahivatalokba olyan POS-terminálokat szereltek föl, amelyek készpénzkiadásra alkalmasak. Azért egyes kereskedoknél még mindig fellelhető a régi, hagyományos lehúzó, amelybe előbb a kártyát helyezi be az eladó, majd rátéve a számlát egy gumigörgőt húz végig a hátoldalán, és ezzel a kártya dombornyomata "bepecsételi" a papírt. A legmodernebb bankjegykiadó automaták és kereskedői terminálok közvetlen - on-line - összeköttetésben állnak a kibocsátó, illetve elfogadó bank számitógépével. Ez a technika teszi lehetővé azt, hogy a gép visszajelzi az ügyfél számláján maradt összeget. Terjedőben vannak azok a chipkártyák, amelyeket az egyszerűség kedvéért csak elektronikus pénztárcának neveztek el. Ezekbe a műanyag lapokba chipet ültetnek be, a memória pedig meghatározott összegre tölthető fel. A kártya használatakor törlik a chipből a felhasznált összeget, igy amikor lenullázódik, tovább már nem használható ez a kártya. Vannak olan változatai, amelyeket nem kell eldobni, mivel a bankban újratölthetők. Ettől a chipkártyától különbözik az a legújabb tipusú, amely a ATM-ek, illetve a POS-terminálok és a bankok számitógépei közti on-line összeköttetést teszik feleslegessé. Ezekben a kártyákban a chip nem meghatározott összeget, hanem ügyfél-azonositó kódokat tárol. A bankok óvadékkal és limitekkel próbálják elejét venni a túlköltésnek. Közép-Kelet Európában hazánk vezeti a bankkártyapiacot. A VIRTUÁLIS PÉNZTŐL AZ ÜGYFÉL AZONOSITÁSIG A chipkártya alatt idáig egy olyan bankkártyát értettünk, amelybe mikrochipet szereltek, és ez az áramkör tartalmazza az elkölthető pénzösszeget. Ha a chipben tárolt összeg lemerül, akkor a kártya fetöltheto vagy eldobható. Ezt a techinkai eszközt virtuális valóságnak is hivják. A legújabb bankjegykiadó automaták - ATM-ek, illetve a kereskedőknél levő berendezések (POS-terminálok) egyaránt on-line összeköttetésben vannak a kártyafedezeti számlát vezető bankkal. Ez a techinkai megoldás elég drága, viszont segitségével állandóan ellenőrizhető az egyenleg, igy nem fordulhat elő az, hogy a kártyabirtokos számlája negativba fordul, illetve hitelkártya esetén túllépi a számára engedélyezett hitelkertet. Másik előnye ennek a rendszernek az, hogy pillanatok alatt letiltható. Ha az ügyféltől ellopták a kártyáját, elég felhivnia a kibocsátó speciális telefonszámát, majd beütve a letiltás kódját, azzal a kártyával többet már nem lehet fizetni. Azok a berendezések, amelyek nélkülözik az on-line kapcsolat előnyeit - ezek ma már főleg csak POS-terminálok -, a kártyabirtokosok limitjei révén védekeznek a túlköltés ellen. Hihetetlennek tűnik, de a legújabb generációs kártyarendszer visszatér az off-line megoldáshoz. Teheti ezt azért, mert a kártya egy olyan chipet tartalmaz, amely több biztonságot nyújt, mint az on-line összeköttetés. A chipkártyák nem tévesztendők össze az úgynevezett cashkártyákkal, annak ellenére, hogy mindkettő mikrochipet tartalmaz. Ez uttóbbiak virtuális pénztárcának tekinthetők, mivel a bennük lévő chippet az ügyfél feltölteti, majd ebből költ. (A cashkártyák általában kisösszegű költésekre alkalmasak csak, pl. vonatjegy vagy újság vásárlására stb.) Ha a chip lemerült - elfogyott a benne tárolt összeg -, akkor a kártya eldobható vagy újratölthető. A chipkártya szintén mikrochipet tartalmaz, ez az integrált áramkör azonban nagyobb kapacitású, mint a cashkártya áramköre, illetve jóval több - legalább százszor annyi - információt tud tárolni, mint a hagyományos kártyákon már megszokott mágnescsik. A chipben biztonsági és használati paramétereket tárol el a kártyakibocsátók. Minden egyes treanzakció során egy sor tényezőt ellenőriz az ATM, illetve a POS-terminál. A PIN-kód ugyanúgy működik ennél a kártyánál is, mint a hagyományosnál. Ezen túlmenoen a chip ellenőrzi azt, hogy a kereskedői terminál valódi e, illetve a terminál meggyőződhet arról, hogy a kártya ép és nem hamis. A kismemória tárolja a kibocsátó bank által meghatározott fizetési és használati paramétereket. Ezek közül leggyakoribb az időbeli és az összeglimit, vagyis az, hogy naponta, illetve hetente hány tranzakcióra használható a kártya, és alkalmanként, valmint összegezve mennyi pénz költhető el a segitségével. Ha chip valamilyen szokatlan adatot észlel - pl. háromnál többször ütik be egymás után a Pin-kódot -, akkor kétféleképpen védekezik az esetleges jogosulatlan használat ellen: vagy leblokkolja a kártyát, vagy pedig on-line összeköttetést kér a kibocsátó bankkal. Az eddigiekből is kiderül, hogy a chipkártya - ami a Visa Smart nevet viseli - az on-line szolgáltatások biztonságát kinálja azok költsége nélkül. Sok kereskedo ugyanis azért nem vállalja a Pos-terminál beszerzését, felszerelését, mivel a kártyakibocsátó bankkal történő kapcsolattartás telefonköltsége - az on-line szolgáltatás igénybevétele - számára túl drága. (Az on-line szolgáltatás biztonságát csökkenti a kapcsolat - a távközlési szolgáltatás - zavara.) Az új tipusú kártyák a chip mellett továbbra is tartal- mazzák a mágnescsikot. Így ugyanaz a kártya egyaránt felhasználható a hagyományos rendszerben, illetve az újban is. A Visa Smart tipusú kártyái megfelelnek a nemzetközi EMV szabványnak. Ez azt jelenti, hogy az elfogadó terminálok kompatiblisek, és a tranzakciók feldolgozásának menete bárhol a világon azonos. DINAMIKUSAN FEJLŐDIK A KÁRTYAPIAC A múlt év végéig a 21 kereskedelmi bank és 6 takarékszövetkezet több, mint 2 millió bankkártyát bocsátott ki. Ez az eredmény azt mutatja, hogy 15 és 6O éves kor között minden harmadik emberre jut egy bankkártya. Ha a pénzügyi kultúrának része a kártyahasználat, akkor nem lehet okunk panaszra. Az elmúlt öt évben mintegy 15-szörösére emelkedett a kibocsátott kártyák darabszáma. A növekedés ütemének a csúcsa 1995-ben volt, amikor megkétszerezodött a kártyák száma az elozo évihez képest. A múlt évben már csak 5O százalékkal nott a kártyaszám az 1996. évihez viszonyitva. A jegybank elemzoi szerint az év végére 4O százalék körüli növekedés várható, ennek eredményeként közel 3 millióra nohet a kibocsátott kártyák száma. ÉV KÁRTYÁK SZÁMA ------------------- 1992 137453 1993 221252 1994 379459 1995 75O293 1996 1348649 1997 2O52537 A piacon lévő kártyák 86 százaléka Europay vagy Visa logóval ellátott. Az Európay tovább őrzi vezető helyét, kártyáinak száma a múlt év végén átlépte az 1 milliós határt. A maradék 14 százalékon a Citi, a Diners, valamint a kibocsátó bankok saját logós kártyái osztoznak. A hazai bankkártyák 75 százaléka konvertibilis forintkártya. Ezek itthon és külföldön egyaránt haználhatók. A maradék 24 százalék kizárólag az országon belül használhatók. Ezek közül 232 ezer az Europay és a Visa logós. A bankok saját logójával ellátott, csak belföldön használható forintkártyáinak száma 289 ezer darab. Ezek 9O százalékuk csak készpénzfelvételre és csak a kibocsátó saját hálózatán, illetve a GBC logóval ellátott bankjegykiadó autómatáknál használható. A forintalapú kártyák 6 százaléka üzemanyag-vagy benzinkártya. A legnépszerűbb kártyák az elektronikus környezetben használhatók közül a Cirrus/Maestro és a Visa Electron. Ez a két kártyatipus együttesen több, mint a felét adja a teljes kártyaszámnak. A teljes hazai kártyaforgalom 1997-ben 678 milliárd 351 millió forintott tett ki. A teljes kártyaforgalom 9O százalékát a magyar kártyabirtokosok hazai készpénzfelvételei és vásárlásai teszi ki. Az átlagos magyar kártyahasználat azt jelenti, hogy a kártyabirtokos havonta két alkalommal készpénzt vesz fel, egyenként több, mint 12 ezer forint értékben. A kártyaelfogadó helyek száma a múlt évben megkétszereződött. A kártyaelfogadó helyek száma 24 ezer 677. A múlt évben 1533 ATM muködött az országban. A bankfiókok közül 17O1-ben lehetett készpénzhez jutni, ezek közül 11O6-ban POS-terminál működött. AZONNAL TELEFONÁLJON, HA ELLOPTÁK BANKKÁRTYÁJÁT! (Blikk 2002-03-04) Magyarországon évente több millió forintos kárt okoznak bankkártyás visszaélésekkel, ezek egy részét lopott plasztiklapokkal hajtják végre. A bűnözők gyakran rögtön a lopás után végzik el akciójukat, ezért tanácsos azonnai letiltani a bankkártyát, hiszen ezután a visszaélésekből eredő kockázat már a bankot terheli. Javasoljuk, hogy vágja ki vagy írja le a saját bankjára vonatkozó adatokat, és tartsa magánál a tudnivalókat. Lehetőleg ne a kártya és az iratai mellé tegye a cédulát, mert ezek könnyen együtt tűnhetnek el. Tartson egy-egy listát otthon és a munkahelyén, esetleg az autójában is, hogy szükség esetén azonnal intézkedhessen. Budapest Bank A bank ügyfelei telefonon éjjel-naqppal a 06 (40) 477-777-es számon vagy a bank fiókjaiban személyesen tilthatják le kártyáikat. A bejelentés után a letiltás azonnal megtörténik. A megtalált kártyát nem lehet újra forgalomba hozni, a kártya pótlásának díja 1500 Ft. HVB Hungary A kártyákat 8.00-16.30-ig lehet letiltani 06 (40) 202-020-as telefonszámon, 16.30 után a 421-229-es telefonszámon. A dombornyomott kártyák letiltása 40 dollárba kerül (forintban is fizethető), a többi letiltásának ára 500 forint. Cirrus Maestro típusú bankkártyák esetében a kártyákat díjtalanul lehet újra aktiváltatni, de ehhez a bankkártyafőosztály csoportvezetőjének külön bírálása szükségeltetik. Az EC/MC vagy Visa kibocsátású kártyák nem aktiválhatók újra. Kereskedelmi és Hitelbank A bankkártya letiltható: telefonon - 0-24 óráig a 300-0000-s telefonszámon -, telexen - (61) 222-209 -, telefaxon - 460-5141, 460-5151 -, személyesen vagy írásban: A kártya letiltása elektronikus kártyák esetén 1500, speciális kártyák (internet, belföldi vállalkozói) esetén 2500, klasszikus, business és gold kártyák esetén 15.000 Ft-ba kerül. A kártya nem állítható újra működésbe, az ügyfélnek új kártyát kell kérni, ennek az ára a letiltás díjában benne foglaltatik. OTP Bank A kártyát letiltathatja a 366-6666-os, a 06 (40) 366-666-os telefonszám 0 menüpontjában, vagy munkatársak segítségével a 250-5314-es vagy a 06 (40) 401-401-es telefonszámon, illetve bármelyik OTP Bank-fiókban. A letiltáshoz szükséges a bankkártya száma vagy a folyószámla száma, ezért ajánlott azt a bankkártyától elkülönítve tárolni. A dombornyomott kártyák feloldására nincs lehetőség, a Cirrus Maestro, valamint Visa Electron típusú kártyák aktiválása díjmentes. Postabank A kártyát személyesen a bankfiókokban vagy telefonon a 236-6666-os vagy a (40) 22-33-22-es számon, a menűrendszer 2/1-es pontját választva tiltathatja le. A telefonos letiltást személyesen is meg kell erősíteni. Az ügyfél az ügyintézővel ellenőrizheti, hogy a letiltást megelőzően használta-e valaki a kártyáját, történtek-e próbálkozások, és ha igen, hol és milyen összegben. Ez később egy esetleges rendőrségi eljárásban is segítséget nyújthat. A kártya nem aktiválható újra, a pótlás 500 forintba kerül. Az előkerült és már letiltott kártyát érvénytelenítve (pl. keresztbe kettévágva) kell eljuttatni bármelyik Postabank-fiókba. Raiffeisen Bank Ha a bank gyanús tranzakciókat észlel, és az ügyfelet nem tudja elérni, átmenetileg blokkolják a kártya használatát addig, míg az ügyfelet el nem érik. Ez a tiltás visszaállítható. Elvesztés/ellopás esetén erősebb letiltásokat alkalmaznak, ez az eset körülményeitől, a bankkártya típusától függ. Ez a letiltás nem oldható fel. A letiltást a 06 (40) 484-848-as telefonszámon vagy személyesen lehet elintézni. A dombornyomott vagy off-line kártyák letiltása papíron történik, a letiltás díja 20.000 Ft, a többi kártya letiltásáért 500 forintot kérnek. A letiltott kártyákat nem lehet újra aktiválni. Volksbank Munkanapokon fél 8-tól 17 óráig a 328-6550-es vagy a 06 (40) 414-243-as számon, illetve az év minden napján 24 órában a 421-2299-es számon tilthatja le kártyáját. Ezt követően felkérik, hogy személyesen a fiókban vagy írásban is erősítse meg letiltását. A kártya nem aktiválható újra.