A GYŰRŰ ÚTJA  (Kurir 1997-07-24)

Ezerhatszáz éve az elkötelezettség szimbóluma. Egyiptomiak, keletiek,
etruszkok, görögök, rómaiak viselték. Már a kezdetekkor varázserőt
tulajdonítottak néki, attól függően, hogy milyen követ foglaltak vagy milyen
jelet véstek bele.

A IV. században alakult ki az az elképzelés, hogy legyen a karika az
elkötelezettség jelképe. Barátok, jegyesek kezdtek hűséggyűrűt cserélni, amely
a legtöbbször két összefonódó kezet ábrázolt. A középkor végéig férfiak és nők
egyaránt viseltek gyűrűket, méghozzá minden ujukon. Hordták díszként,
használták pecsétként, adták szerelmi zálogul Az értékes eljegyzési gyűrű
azonban csak a reneszánsz korban honosodott meg, először a királyi házakban.

A gyémántköves gyűrű viselése közönséges halandónak és főleg nőnek sokáig
tilos volt, ugyanis a XIII. században Szent Lajos francia király ezt
választotta a hatalom jelképéül. Csak a XV. században érte el Agnes Sorel, VII.
Károly kegyencnője, hogy kedvéért a király megszegje a törvényt. Néhány évvel
később lánya, Mária már gyémántokkal kirakott gyűrűt kapott eljegyzésére
Habsburg Miksától.

A gyémánt divat lett, bár csiszolt formájában csak a XVI. században jelent meg.
Ez idő tájt terjedt el az a szokás is, hogy a gyűrűt a "gyűrűs" ujjon viseljék,
mondván, az ér, amely ezt az ujjat látja el vérrel, közvetlenül a szívig ér.

Az eljegyzési gyűrű hagyományosan köves gyűrű. A nagyon tehetősek a gyémántot
választják, mert szimbóluma az örökkévalóságnak, a tisztaságnak. Sokan
választják a kék zafírt. A smaragd a harmadik helyen áll, ugyanis nagyon
sérülékeny. Érdekes, hogy a negyedik drágakövet, a rubint csak kevesen
kedvelik, talán a színe miatt, amit nem könnyű a többi kellékkel párosítani.

Foglalatban a sláger mindig a sárga arany, de a fehéraranynak is nő a keletje.

(GÖBÖLYÖS)


A SZERELEM ÉS A HŰSÉG JELKÉPE  (Magyar Hírlap 2002-05-04)

Az eljegyzési gyűrűt a vőlegénynek illik kiválasztania és az eljegyzés
alkalmával a menyasszony bal kezének negyedik ujjára húznia. 1870-ben a
dél-afrikai gyémántbányák felfedezésével terjedtek el a brilliánssal díszített
eljegyzési gyűrűk, de a gyűrűk ajándékozásának szokása sokkal régebbre nyúlik
vissza. Shakespeare korában az ikergyűrű volt a divatban, amely egymásba
csúsztatott karikákból állt össze egyetlen darabbá. Gyakran véstek bele titkos
szerelmi üzeneteket is, amelyeket csak úgy lehetett elolvasni, ha a gyűrűket
szétválasztották egymástól. A XVII. században két új romantikus jelkép is
megjelent: a szív és a két egymásba kapaszkodó kéz. Ezek még a viktoriánus
korban is népszerűek maradtak. A XX. század hozta divatba a színes ékköves
platina kísérőgyűrűt, amelyet a brilliáns eljegyzési gyűrű mögött hordtak.
Szintén e század szülötte a szépen megmunkált arany karikagyűrű, amelynek
széles aranypánt részébe gyakran brilliánst vagy más, kisebb követ illesztenek.

A legújabb hóbort a régebbi korok romantikus megoldásainak újraélesztése.
Egyre népszerűbbek az antik darabok is, amelyek nemegyszer még kevesebbe
kerülnek, mint vadonatúj társaik. Felhasználhatjuk valamelyik rokonunk,
barátunk ékszereit is. Erzsébet királynő eljegyzési gyűrűjét például olyan
gyémántokból tervezték, amely eredetileg Fülöp anyjának tiaráját ékesítette.
Nem mindenki pecsételheti meg fogadalmát olyan ragyogó 69,42 karátos körte
alakú gyémánttal, mint amilyet Richard Burton húzott Elizabeth Taylor ujjára.
De bármilyen apró és olcsó legyen is a gyémánt, mindig az örök szerelem
szimbóluma marad

LM