FÜGGELÉK ISMERT ÉS RITKA FÓBIÁK Alvás Hypnophobia Állatok Zoophobia Állatok bőre (élő) Doraphobia Álmok Oneirophobia Anglia és angol dolgok Anglophobia Árnyékok Sciophobia Árvíz Antlophobia Babák Pediophobia Baktériumok Bacteriophobia, microbiophobia Beszéd Halophobia Betegség Nosemaphobia Bőr (élő) Dermatophobia Bőrbetegségek Dermatosiophobia Bűnbe esés Peccatophobia Büntetés Poinephobia Csillagok Siderophobia Csírák Spermophobia Csirkék Alektorophobia Darazsak Spheksophobia Démonok, ördögök Demonophobia Egerek Musophobia Egy dolog Monophobia Egyedüllét Autophobia, monophobia, eremophobia Éjszaka Nyctophobia Elektromosság Electrophobia Élelem Sitophobia, cibophobia Éles tárgyak Belonophobia Élősködők Parasitophobia, phthiriophobia Elpirulás Ereuthophobia Élve eltemetés Taphophobia Élvezetek Hedonophobia Emberi lények Anthropophobia Érintés Haphephobia Értelem Psychophobia Eső Ombrophobia Eszmék Ideophobia Fájdalom Algophobia, odynephobia Fák Dendrophobia Fáradtság Ponophobia Felegyenesedett állás Stasiophobia Félelem Phobophobia Felelősség Hypegiaphobia Felhők Nephophobia Féltékenység Zelophobia Felvillanások Selaphobia Fémek Metallophobia Fény Photophobia, phengophobia Férfiak Androphobia Fertőzés Mysophobia, molysmophobia Fiatal lányok Parthenophobia Fogak Odontophobia Folyók Potamophobia Fonal Linonophobia Franciaország, francia dolgok Gallophobia Fulladás Pnigemphobia, pnigophobia Fuvola Aulophobia Gépek Mechanophobia Gravitáció Barophobia Gyerekek Pediophobia Gyermek születése Tocophobia Gyógyszerek Pharmacophobia Haj Chaetophobia Hajnal Eosophobia Hajnali fények Auroraphobia Halak Ichthyophobia Halál Necrophobia, thanatophobia Hang Akousticophobia Hangos beszéd Phonophobia Hányás Emetophobia Házasság Gamophobia Helyek Topophobia Hernyók Helminthophobia Hibázás Kakorraphiaphobia Hideg Psychrophobia, frigophobia Hídon átkelés Gephyrophobia Hó Chionophobia Hulla Necrophobia Hús Carnophobia Huzat Anemophobia Hüllők Batrachophobia Idegenek Zenophobia Idomtalanság Dysmorphophobia Időtartam Chronophobia Igazság Dikephobia Illatok Osmophobia Írás Graphophobia Iskola Scholionophobia, didaskaleinophobia Isten Theophobia Italok Potophobia Ivás Dipsophobia Ízek Geumatophobia Járművek Amaxophobia, ochophobia Jég, fagy Cryophobia Karmolás Amychophobia Keskenység Anginaphobia Kígyók Ophidiophobia Kísértetek Phasmophobia Kolera Cholerophobia Korbácsolás Mastigophobia Kórok Nosophobia, pathophobia Köd Homichlophobia Könyvek Bibliophobia Kötelesség elhanyagolása Paralipophobia Kristályok Crystallophobia Kutyák Cynophobia Külföldiek Zenophobia, xenophobia Lefekvés Clinophobia Legörnyedés Kyphophobia Lepra Leprophobia Levegő Aerophobia Lopás Cleptophobia Lovak Hippophobia Macskák Ailurophobia, gatophobia Madarak Ornithophobia Magányosság Eremophobia Magasan fekvő helyek Acrophobia Magasság Acrophobia Megbénulás Scopophobia Megkötözés Merinthophobia Megrázkódtatás Hormephobia Méhek Apiphobia, melissophobia Meleg Thermophobia Mélység Bathophobia Menny Ouranophobia Mennydörgés Keraunophobia, tonitrophobia Méreg Toxiphobia Meteorok Meteorophobia Meztelenség Gymnophobia Mikróbák Bacilliphobia Minden Panophobia, panphobia Mogorvaság Acerophobia Mozdulatlanság Eremophobia Mozgás Kinesophobia Munka Ergasiophobia, ponophobia Nap Heliophobia Nappali fény Phengophobia Nedvesség Hygrophobia Négerek Negrophobia Németország, német dolgok Germanophobia Nemi közösülés Coitophobia, cypridophobia Nemiség Genophobia Nevek Nomatophobia Nevek (bizonyos) Onomatophobia Nevetség, gúny Katagelophobia Nők Gynophobia Nyálka Blennophobia Nyelés Phagophobia Nyílt terek Agoraphobia, cenophobia, kenophobia Oltás, injekció Trypanophobia Óriás szörnyek Teratophobia Oroszország, orosz dolgok Russophobia Otthon Domatophobia Otthoni környezet Ecophobia, oikophobia Önmaga Autophobia Önzés Autophobia Örökség Patroiophobia Őrültség Lyssophobia, maniaphobia Pénz Chrometophobia Piszkosság Automysophobia Pókok Arachnophobia Por Amathophobia Porcelán Sinophobia Rablók Harpaxophobia Rák Carcinomatophobia, cancerophobia Rakéták Ballistophobia Rendetlenség Ataxiophobia Repülés Aerophobia Reszketés Tremophobia Romok Atephobia Rovarcsípések Cnidophobia Rovarok Entomophobia Rozsda Iophobia Sátán Satanophobia Sebek, sérülés Traumatophobia Sebesség Tachophobia Sebészeti műtétek Ergasiophobia Semmisség Kenophobia Sétálás Basiphobia, batophobia Sír, sírhely Taphophobia Sok minden Polyphobia Sötétség Achluophobia, nyctophobia Szabadság Eleutherophobia Szag Olfactophobia Szakadékok Cremnophobia Szakáll Pogonophobia Szavak Logophobia Szegénység Peniaphobia Széklet Coprophobia Szellemek Demonophobia Szemek Ommatophobia Szent dolgok Hierophobia Szenny Mysophobia, rhypophobia Szifilisz Syphilophobia Színek Chromatóphobia Szívbetegség Cardiophobia Szónoklat Lalophobia Szőrme Doraphobia Társaság Anthropophobia Tavak Limnophobia Tébécé Phthisiophobia, tuberculophobia Templomok Ecclesiaphobia Tenger Thalassophobia Tengeri hullámverés Cymophobia Térd Genuphobia Terhesség Maieusiophobia Test felfedése Gymnophobia Testi szerelem Erotophobia Testszagok Osphresiophobia Tétlenül ülés Thassophobia Tetvek Pediculophobia Tizenhárman az asztalnál Triskaidekophobia Tollak Pteronophobia Tökéletlenség Atelophobia Tömeg Ochlophobia Tűk Belonophobia Tükrök Eisoptrophobia Tűz Pyrophobia Új Neophobia Újdonság Cainophobia, neophobia Utazás Hodophobia Üres szoba Kenophobia Üveg Crystallophobia, hyalophobia Valótlan állítások Mythophobia Vasút Siderodromophobia Vasúti kitérő Aichurophobia Végtelenség Apeirophobia Vér Hematophobia Vérbaj Cypridophobia, venereophobia Verés Rhabdophobia Veszettség Lyssophobia Vidámság Cherophobia Villámlás Astrapophobia, keraunophobia Virágok Anthophobia Viszketés Acarophobia, scabiophobia Víz Hydrophobia Zaj vagy hangos beszéd Phonophobia Zárt terek Claustrophobia Joy Melville: Phobias and Obsessions című könyve alapján (Optima Book, London, 1991) Magyarul megjelent: Csak semmi pánik! címmel (Maecenas, Budapest, 1994) Fordította: Müller György ISBN 963 7827 25 0 Az USA-ban végzett felmérés számai is jelzik a különbséget a félelem és a fóbia között, de mindenekelőtt azt, hogy valóban mennyire mindennaposak félelmeink és szorongásaink. Reprezentatív (összetételében az egész USA lakosságát tükröző populációban) mintában, standard kérdőíves módszerrel végzett felmérés eredményei szerint a 8 leggyakoribb félelem és szorongás előfordulása az élet során a következő: Fóbia Félelem 1. Állatok (kígyó, pók, stb.) 22,2% 5,7% 2. Magasság (tériszony) 20,4% 5,3% 3. Repülés 13,2% 3,5% 4. Klausztrofóbia (bezártság) 11,9% 4,2% 5. Egyedüllét 7,3% 3,1% 6. Vihar (villámlás, mennydörgés) 8,7% 2,9% 7. Vér (sérülés, injekció, fogorvos) 13,9% 4,5% 8. Víz (fürdés medencében, tóban) 9,4% 3,4% Összesen 49,5% 11,3% Egy személy több specifikus félelemről és fóbiáról is beszámolt, sőt ez a jellemző. A fóbiás személyek közül csak 24,2%-nak volt egyetlen specifikus félelme, 26,4%-nak 2, 23,5%-nak 3, 10,4%-nak 4, és a maradék 17,3%-nak 5 vagy annál több. VAN EGY JÓ FÓBIÁJA? (9. fejezet) Talán megbocsátják nekem és nem tartják állandóan szorongó emberekkel foglalkozó orvos őrületének vagy perverziójának, hogy évek óta játszom azzal a gondolattal, hogy egy fóbiakülönlegesség-pályázatot, vetélkedőt, versenyt hirdetek meg. Ismerve a fóbiások gyakran remek öniróniáját, biztos vagyok a sikerben. A győzteseket aztán megfosztanánk értékes fóbiájuktól, persze csak ha ők is úgy akarják. A leggyakoribb, hogy ne mondjam, közönséges fóbiák itt labdába sem rúghatnának. Ma már a Szádóczky Erika vezetésével végzett, hazai, reprezentatív szűrővizsgálat eredményeinek birtokában tudjuk, hogy a specifikus fóbiák közül, amelyek tárgya jól meghatározott, nem ember és nem helyzet, a következők a leggyakoribbak: 1. sérülés-, injekció-, fogorvosfóbia, 2. magasság, 3. állatok (kígyó, madár, patkány, stb.), 4. vér látványa, 5. víz (fürdés tóban, tengerben), 6. bármilyen rovar, 7. repülés, 8. vihar, mennydörgés, villám, 9. nyíIt tér. A szakirodalom vagy 300-féle fóbiát tart nyilván tudományosnak tűnő görög-latin szavakkal megjelölve, és ismertek olyan történetek, hogy újsághirdetéssel gyűjtöttek kollégák érdekes fóbiákat. Joy Melville fóbiákról szóló ragyogó könyvének függelékében (a könyv, véleményem szerint tévesen fordított magyar címe: Csak semmi pánik!) 171 "ismert és ritka" fóbiát sorolt fel, görög-latin orvosi elnevezésekkel együtt. Félek, hogy komolytalanná teszi a témát, de említek néhány nevet a gyűjteményből: csillagfóbia, fuvolafóbia, hófóbia, könyvfóbia, pénzfóbia, sétálásfóbia, hogy olyanokat már ne is említsek, amelyek kórosságát sokan megkérdőjelezhetik (pl. verésfóbia, hazugságfóbia vagy munkafóbia). Karmacsi és Bánki a most megjelent magyar pszichiátriai kézikönyvben is említ néhány érdekes példát: tánc-, 13-as szám-, por-, döntés, zene-, tanulás- és házasságfóbia. Az iskolafóbia nálunk szintén csak viccnek tűnik, ugyanakkor gyermekkorban valóban gyakori, sok szenvedést okozó, a szakma által ismert és gyógyított szorongás. Általában jellemző, hogy a gyermekkori szorongók közül kerül ki a felnőtt fóbiások nagy része. Az ismeretlen meghódítása a névadással kezdődik (orvosoknál néha végződik is), és az új csillagok, hegycsúcsok, baktériumok, szindrómák elnevezése sok leleménnyel és tudományos színezettel, gyorsan megtörténik. Pont a félelmek, fóbiák elnevezése kapcsán írja Steven Pinker zseniális, amerikai evolúciós pszichológus: "Csak azért, mert nincs neve egy érzelemnek, nem jelenti azt, hogy az az érzelem nem létezik, mint ahogy csak azért, mert van egy szavunk egy érzelemre, nem jelenti azt, hogy az létezik is." Az elnevezésmániáról hasonló szkepszissel vélekedik a híres drogönkísérleteiről ismert, szintén amerikai kutató, Andrew Weil is: "Csak azért, mert elnevezünk egy jelenséget, nem jelenti azt, hogy jobban le is tudjuk írni, meg tudjuk ítélni vagy képesek leszünk befolyásolni." Mindezek előrebocsátásával, a kétely fenntartásával, hogy vajon ezek önálló és egymástól elkülöníthető betegségek/lelki kórosságok- e, említést teszek néhány különlegességről, köztük saját gyűjtésű csemegéről is. VÍZFÓBIA A legtöbb esetben a fulladás kényszergondolata kapcsolódik a vízhez. Itt nem arról van szó, hogy valaki nem jó úszó és attól fél, hogy belefulladhat egy nagyobb vízbe. Ez nagyon józan és reális félelem lenne. Sajnos néha éppen ez a veszélyérzet hiányzik egyesekből, és ennek tragikus következményei lehetnek. A vízfóbiás nem meri a kádat bedugni, esetleg csak zuhanyozik, nem mer hajat sem mosni egyedül vagy fodrász nem moshatja a haját - mindegyik esetben fulladásérzés fogja el. A szorongó számára nyilvánvaló a félelem irracionalitása, de már a víz érintésétől szinte reflexszerűen megjelenik a fulladás érzése. Vannak, akik a nyílt víztől félnek, bár jó úszók, de ha nem látják a partot, rosszul érzik magukat. Ez természetesen a nagy tavak, tengerek esetén lép fel. A megoldás egyszerű - hátrafele mennek be a vízbe. A későbbiekben részletesen tárgyalt "tisztaságmánia" és a vízfóbia esetleges kombinációja (szerencsére még ilyet nem hallottam) lenne egy pokoli, perverz fantázia. ISZAPFÓBIA A természetes vízbe menéssel kapcsolatos félelem sajátos formája, hogy az iszap undorító, gusztustalan, a lábát körülveszi, lehúzza stb. Kiépített, szilárd, pl. köves tengerfenék esetén nincs probléma, tehát maga a víz, a fulladásérzet nem fenyegető. A tiszta homok és hasonló magyarázatok teljesen érthetőek, de rögtön leperegnek. HAMUFÓBIA Ez valóban egyedi eset. A kedves, jókedélyű, de sokat szenvedő, kissé molett hölgy azzal keresett meg, hogy túl nagy falat volt ő az előző orvosa számára, hamufóbiájától nem tudta megszabadítani. A történet egy tragikus tűzesettel kezdődött és évek óta tart. A beteg állandóan hamut érez magán, a lakásában, a ruháin. Számos munkába emiatt nem mer belekezdeni, mert hamu kerülhet a lakásba, és hogy fog ő attól megszabadulni. Ha egy cigarettát meglát, arról is a félelmetes hamu jut eszébe. "Most már mindent hamusnak látok. A tűztől nem félek, csak a hamutól." És zajlik az állandó hamuelhárítás, védekezés, takarítás, tisztálkodás, végkimerülésig. Ezt csak humorral, némi öniróniával lehet elviselni. "Ha van társaságom, le tudom kötni magam, jobb kedvű vagyok, akkor nem hamuzok." Ez a speciális fóbia is kényszerbetegség része, annak sajátságos formája. FILMTABLETTA-FÓBIA Hogy mi a filmtabletta? Nekem illik tudni, de őszintén szólva én sem gondoltam, hogy a filmtabletta a szorongás szempontjából különbözök a normál tablettától. A filmtablettán vékony vegyi bevonat van, mint a csoki-, vagy cukormáz egy drazsén. A modern gyógyszerek többségét ez védi attól, hogy idő előtt szétessenek, felszívódjanak, de a tárolás során is hasznos lehet ez a burok. Kedves szorongómmal megegyeztünk, hogy számos testi tünete és életét megkeserítő szociális szorongása miatt gyógyszert kellene szednie. Elkezdtem magyarázni, hogy milyen szerek jöhetnek szóba, de minden ajánlatomat kézből kontrázta, hogy ez sem jó, az sem jó, mert filmtabletta. Újabb szerekkel próbálkoztam, amiket aztán elő kellett keresni, megmutatni - természetesen mindről kiderült, hogy filmtabletta. A beteg elmondta, hogy a filmtabletta bevétele után hasi fájdalom, puffadás, fejgörcs lép fel. Filmbevonat nélküli tablettáknál ez nincs. Ezt vitatni nem lehet. A beteg így érzi, és nevetségesnek tartom azokat az orvosokat, akik kétségbe vonják a beteg panaszait és érzéseit csak azért, mert nem tudnak szervi okot kimutatni vagy kitalálni. Egyórás győzködés után is vesztes maradtam. Azt már sokszor átéltem, hogy a betegek semmiféle gyógyszert nem fogadtak el tőlem. Ezek magyarázata általában a vegyszertől való túlzott félelem volt. Félek bevenni, mert mit okozhat, nem tudok majd leszokni, félek a mellékhatásoktól, stb. Hogy a gyógyszer gyógyító szer lehet, gyakran elképzelhetetlen ezen emberek számára. Hősies virtussal, gyógyszer nélkül akarják meggyógyítani magukat, erős akarattal és mindenféle komoly erőfeszítéssel. Meg kell, hogy mondjam, ezek számomra a legkeserűbb, lenyelendő pirulák. Úgy érzem, hogy ott van karnyújtásnyira segítség, de a félelem erősebb, mint a belém vagy az általam ajánlott gyógyszerbe vetett bizalom. Számos esetben a közös megegyezés alapján kórházi kezelésre került sor, ahol aztán a betegek képesek voltak szedni a gyógyszert, teljes sikerrel. ÁLLATI FÓBIÁK Az állatfóbiák nem ritkaságok, sőt ahogy említettük, ezek nőknél az első helyen állnak. Mégis néha meg tudják lepni az embert, hogy miért pont ez vagy az az állat a rettegés tárgya. Persze mindegyiknek megvan a története, ha nincs, akkor pszichológushoz kell fordulni, majd ő megmagyarázza. Számos rendkívül kézenfekvő elmélet Freudtól származik; aki nem hiszi az adott magyarázatot, járjon utána. Nehéz megérteni, hogy miért retteg valaki Pesten, a belvárosban élve a vaddisznóktól. Vagy miért iszonyodik az egértől, de a patkánytól nem fél. Ismerek pesti lányt, aki tavasszal még az utcára sem megy ki, mert a föld alól akkor bújhatnak elő a telelő békák. Kertes házba csak úgy megy be, ha valaki a hátán beviszi őt. A galambfóbia ugyancsak gyakori, és legtöbben ugyanolyan undorítónak érzik a galambot, mint a patkányokat. Csak éppen repülnek, és ettől még rosszabbak. Ezeknek az embereknek aztán lehet mesélni a velencei Szt. Márk tér romantikájáról, a békegalambról vagy a postagalambok okosságáról. Mind gusztustalan, betegséget terjesztő, minden bepiszkító undormány. A tubicám, galambom becézgetést súlyos becsületsértésnek érzik. Mélyen vallásos betegem elkeseredetten panaszolja, hogy miért is kellett a Szentléleknek éppen galamb képében megjelennie? Van, aki csak a színes lepkéktől fél, minden más rovar jöhet. Van, aki a földigilisztától iszonyodik, eső után ezért ki sem megy az utcára. A pókok, a kígyók és a nagyragadozók a legnépszerűbbek, de ezen belül is a legkülönbözőbb variációk fordulnak elő. Van aki csak a madaraktól iszonyodik, de még a húsától is, mindegy, hogy az grill csirke vagy kiscsibe. Maga a toll is undorító sok ember számára, és még ha egy párnából hullik ki, akkor is rémületet kelt. A denevér mindenhol megbújhat, sőt az a jellemzője, hogy éjjel még támad is. Az ember a kutya legjobb barátja, de ez fordítva nem mindig ígaz. Sok a kutyafóbiás, és ez megint zsigeri. Tehát lehet az a legbájosabb öleb vagy a legszelídebb és legbölcsebb házőrző, reflexszerűen kiváltja a szívdobogást, libabőrt és egyéb testi tiltakozó jelzéseket. A kutyatulajdonos persze az értelemre kíván hatni és mondja, hogy nem bánt (vagy utólag azt, hogy pedig nem szokott harapni). A macska és a kiscica is lehet iszonytató. Ehhez mind még hozzá kell képzelni, hogy nemcsak hamus lehet a világ, hanem telis-tele is van állattal. Az állatfóbiás benépesíti a földet az adott fajjal. Vitának helye nincs, 100 vagy 10.000% garancia nincs arra, hogy egy vaddisznó, kobra, farkas és így tovább nem szabadult-e el az állatkertből, a cirkuszból. Az emberek már mindenféle állatokat tartanak otthonukban. A terápia klasszikus példája egy kiskutya vásárlása, és ahogy nő a kutyus, úgy csökken a félelem kutyákkal, esetleg más állatokkal szemben. Sokszor hallom, főleg, ha rákérdezek, hogy fél-e valamilyen állattól, hogy féltem, de már hozzászoktattam magam. Szakszerű deszenzitizációs önterápiáról hallok: egy pókot fogtam, üvegben tartottam és megtanultam vele élni. Kedves történettel ajándékozott meg egy betegem. Fellázadt lepkefóbiája ellen és elhatározta, hogy megbarátkozik a lepkékkel. Miattuk nem utazhatott évekig, nem nyaralhatott együtt a család, mert ott fenyegetett egy felbukkanó káposztalepke képe. Be is ment a boltba, hogy vesz egy szép albumot a lepkékről. Kérte, kifizette, csak éppen átvenni nem merte az eladótól, mert még megfogni is félt a lepkés könyvet. Félt persze bevallani is, ezért kérte az eladót, hogy nagyon csomagolják be neki. Úgy is tett a készséges könyvárus, és aztán a fokozatos szoktatás módszere bevált. Azt nem mondom, hogy lepkegyűjtő lett a hölgy, de normál családanya igen. Nem kis büszkeséggel említem meg, hogy nemcsak pókfóbiás betegeim voltak, hanem van egy kedves pókmániásom is, aki napi több órát foglalkozik kedvenc pókjával. Na, nem kell félni, azért azt már nem mesélem el, mikor a pszichiáter is hessegeti a beteg képzelt bogarait. Ha nem is állatok, de legalább érdekes élőlények a következők. Értékes leletnek tartom a Mikulás- és a Drakula-fóbiát. Szorongóm mesélte el, hogy 8 éves kislánya egész évben attól retteg. És vele a szülők is, hogy mi lesz, ha jön a Mikulás. Fél a gyermek mindenféle maszkos embertől, de különösen a Mikulástól. A Drakulát, félig nevetve, természetesen egy fiatal nő meséli el, egyéb szorongásaival együtt. Este, lefekvés előtt ellenőrzi a szekrényeket és egyéb búvóhelyeket, majd félve nekivág az éjszakának, mert mi lesz, ha jön Drakula. Valahol érzi ő is ennek a humorát, de sajnos a vele járó szenvedés csak az övé. Gyakorló Mikulás koromban senki más, csak saját leányom kezdett el zokogni, mikor tele jó szándékkal és puttonnyal megjelentem az intézeti bölcsődében. SÖTÉTFÓBIA Bár nem tartozik a ritkaságok közé, ha már itt vagyunk, talán azért mert gyakori és meglepő formákat ölthet, érdemel néhány szót. Gyerekeknél csaknem mindennapos, 4-5 éves korig normálisnak tartható a Félelem a sötétben. Ősi félelem, veszélyt jelez, gondolom, ezt könnyű belátni. Sötétben élő, éjszaka aktív állatoknál éppen fordítva: a fény, a világosság jelent fenyegetést. Az már meglepőbb, hogy milyen makacsul és kínzón megmarad egyeseknél felnőttkorban is az érthetetlen, értelmetlen rettegés a sötéttől, gyakran olyanoknál is, akiknél ezt fel sem tételeznénk. Sötétfóbiától a felnőtt lakosság mintegy 3%-a szenved. Márta 40 éves, sikeres üzletasszony, aki egy kisvárosban él. Egyedül retteg a sötétben. Nem tudja megfogalmazni, hogy mi az, amitől fél (tehát nem betörőtől, szellemektől, Dralulától tart). Ha a férje késve érkezik haza, ikább órák hosszat kinn ül az udvaron, és ott várja meg a férjét. Gábor 35 éves izomkolosszus, határozott, magabiztos, a nyugodt erő embere. Munkájában sikeres, négy gyermekének minden jót biztosít. A sötét magányát nem tudja elviselni. Úgy alszik el, hogy a lámpa ég, szól a rádió vagy megy a tv. Utazásai során is viszi magával a szükséges felszerelést a biztonság kedvéért: kislámpa, képmagnó. Guszti 25 éves, szelíd, barátságos, kissé mackós, nagy darab fiú. Szereti a társaságot, és őt is szeretik. Minden este elkezdi várni a hajnalt. Elaludni sem mer. Talán attól fél, hogy nem fog felébredni. Nappal jól alszik, illetve csak nappal alszik. Amikor pirkadni kezd, akkor alszik el a gyötrelmes éjszaka után. VIHAR, VILLÁM, FÖLDRENGÉS A civilizált városi ember is védtelen lehet a természettel szemben. Hát még, ha a félelem felnagyítja és állandósítja a veszélyt. Sokan félnek vihartól, villámlástól, mennydörgéstől, itt tényleg Könnyen átlátható, hogy ez segíthet a védekezésben. Egyesek azonban állandóan a "Vihar kapujában" érzik magukat, és jóval több káruk van ebből, mint a védekezésből. Teljesen lényegtelen, hogy tél van és mit ígér a meteorológiai jelentés. "Sose lehet tudni." "Valahogy olyan előérzetem van." "Hátha éppen most lesz az o kivételes eset." Földrengést jelezhet az elmenő busz, a föld alatt elrobogó metró és még Szvjatoszlav Richterről is a Richter-skála jut sokaknak eszébe. A fokozatos szoktatáshoz a terápiában itt több leleményre van szükség, de nem megoldhatatlan a feladat. HALÁLFÓBIA - Na nem! - mondja a jószándékú olvasó. Ez aztán már tényleg nem ritkaság. A halálfélelem valóban univerzális, akár tudatos, akár ösztönös, akár reális, akár nem. Bár József Attilától tudjuk, hogy az életet a halálra ráadásul kapjuk, és "a halálnak, ha már egészen közel van, nincs jelentősége" - írja Sütő András. Mégis vannak, akik ha nem akarják, akkor is a halálra gondolnak, mindenről az jut az eszükbe. Általában kényszerbetegség részeként halállal, halottakkal kapcsolatos gondolatok villannak be, és minél inkább igyekeznek elhárítani ezeket, annál inkább megtapadnak. A szorongás leleményes, elképesztő asszociációkat teremt. Az újság látványa a gyászjelentést juttatja eszükbe, a fekete szín a gyászt, a pap az esküvőn a temetést, a virág látványa a sírt, és ez így megy végtelenül. Igyekeznek mindent kerülni (nem kis erőfeszítéssel), ami kényszerképzeteik szerint a halálra emlékeztet. Könnyű belátni a küzdelem kilátástalanságát. Egy különös, de nem ritka haláli kényszergondolat a hamleti: "Hogy mi álmok jőnek a halálban?" Az ettől való félelmet tükrözi annak a közhiedelemnek a népszerűsége, ami a halálból "visszatértek" beszámolóin alapul. A PÁNIKBETEGSÉGRŐL (részlet a 13. fejezetből) A rend kedvéért felsorolom azt a 13 tünetcsoportot, amelyek közül legalább négy jelenléte szükségeltetik ahhoz, hogy az amerikai diagnosztikus rendszer (DSM- IV) szerint megállapít-hassuk, hogy pánikattakról van szó. A tünetek hirtelen fejlődnek ki, "crescendo" jelleggel, tíz perc alatt elérve a csúcsintenzitást: 1. heves szívdobogás, szapora szívverés, 2. verejtékezés, 3. remegés, reszketés, 4. fulladás, légszomj, 5. fojtogató érzés a torokban, 6. mellkasi fájdalom, nyomásérzés, 7. hányinger, émelygés, hasi panaszok, 8. szédülés, bizonytalanság, ájulásérzés, 9. derealizáció, deperszonalizáció (a világ vagy saját magunk megváltozottságának élménye), 10. megőrüléstől, kontrollvesztéstől való félelem, 11. halálfélelem, 12. zsibbadás, érzéketlenség, bizsergés, 13. hidegrázás, forróságérzés. A rosszullét általában 20-30 percig tart és spontán megszűnik. Ha bármilyen terápiás beavatkozás történik, akkor is. Ez megtévesztheti a hozzá nem értőt. A rosszullét után végzett műszeres vagy laboratóriumi vizsgálatok semmiféle kórosságot nem mutatnak, elvégzésük az esetek többségében felesleges és költséges mulatság. Néhány célzott kérdéssel sokkal több fontos információ nyerhető a diagnózis felállításához. Arató Mihály: Mindennapi szorongásaink: A jó, a rossz és a gonosz A félelemtől a fóbiákig című könyvéből 19., 79-90. o. (Grafit, Bp., 2001) ISBN 963 85488 5 1 AMIT A FÓBIÁKRÓL TUDNI AKAR, CSAK NEM MERTE MEGKÉRDEZNI! (http://www.bura.hu 2001-08-08) a Medicentrum cikke Nem túl könnyű akárcsak létezni is a világban annak, aki retteg például az elektromosságtól. Nem lehet mindig elkerülni a villanykapcsolót, pláne nem a villámlást és vannak olyan esetek, amikor egyszerűen nem lehet elmenekülni. Más megoldásra van szükség. Donna, a 45 éves irónő kizárólag gumi papucsban hajlandó kinyitni a hűtő ajtaját; ha kiég a villanykörte inkább a sötétben ücsörög és megvárja míg valaki más kicseréli; ruhát csak a legszükségesebb esetben vásárol, mert retteg, hogy elektrosztatikus; az éjszakai fürdőzés, víz alatti világítás teljesen kizárt, ha pedig vihar készül, és esetleges villámlástól lehet tartani, akkor Donna mindent lekapcsol a házban és a sötét szobában ücsörögve várja, hogy elmúljon a veszély. Ezt a jelenséget elektrofóbiának, az elektromosságtól való beteges félelemnek nevezik. Ez sajnos csak egy, a számtalan lehetséges fóbia közül. Az emberi agy végtelen találékonyságának és félelmeinek köszönhetően, mindenféle fóbiára alkottak egy kifejezést. pl: nephophobia - felhőfóbia, kathisophobia - ülőfóbia, coulrophobia - bohócfóbia, kyphophpbia - megállásfóbia, xanthophobia, leukophobia, chromophobia (sárga-, fehér-, és általában a színfóbia), alektorophobia - csirkefóbia, aphiphobia - méhfóbia, és még végtelenül sorolhatnánk, hisz a körülbelül 500-as lista szinte naponta bővül újabb és újabb fóbiákkal. Ezek közül néhány bizonyára viccesnek, de legalábbis komolytalannak tűnik és talán inkább a szóalkotás körébe tartozik sem mint a pszichológiáéba, de azért vannak olyan fóbiák, pl: # acrophobia - tériszony # claustrophobia - bezártsági fóbia # agoraphobia - amikor valaki nem mer kilépni a házából, mert betegesen retteg attól, hogy valami baj történik vele odakint melyeket minden, főként egészségügyi szempontból, komolyan kell venni. A kutatók és az orvosok nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy kiderítsék, mely fóbiák léteznek, mi váltja ki őket és hogyan kezelhetők. Milyen szociális, neurológiai, pszichés és genetikai okai lehetnek a különböző fóbiák kialalkulásának. Ahogy a kutatások egyre előrehaladottabbak úgy lehetséges, hogy bizonyos terápiák segítségével, mint a fényterápia, vagy a virtuális-valóság terápiák (a félelmet kiváltó helyzetek és dolgok valósághű, de mesterséges stimulálásával próbálják csökkenteni a félelmet), eredményesnek bizonyulnak bizonyos fóbiák megszüntetésében, továbbá gyógyszeres terápiával is hatékony kezelés végezhető. Az USA-ban például bebizonyosodott, hogy az egyik forgalomban lévő antidepresszáns kiválóan alkalmas a szociofóbia kezelésére. MI IS VALÓJÁBAN A FÓBIA? Ne felejtsük el, hogy a fóbiák rengeteg szenvedést okoznak. attól hogy valaki hangoztatja, hogy például számítógépfóbiája van, nem biztos hogy tényleg beteg. Azért, mert időnként leginkább kihajítaná az ablakon az egész gépet, attól ez még nem fóbia, nem beteges rettegés a géptől, ahogyan azt a fóbia fogalma magába foglalja. Ugyanilyen módon a claustrophobiát is gyakran öndiagnózissal állapítják meg a páciensek, általában helyetelenül. Ha valaki egy hosszútávú repülőúton nem szeret a középső ülésen ülni, az még nem jelenti, hogy fóbiás, hacsak mindeközben nem gyorsul fel a pulzusa, nem kezd el kapkodni a levegő után, nincs halálfélelme stb. Ugyanakkor persze nem egyszerű elkülöníteni a viszolygást, vagy "nem-szeretem" érzést a fóbiától, amit csak még nehezebbé tesz, hogy bizonyos körülmények közt a félelmek teljesen helyénvalóak, és egyáltalán nem rendkívüliek vagy betegesek. A félelmet vagy fóbiát kiváltó dologgal való találkozáskor a betegek általában a következő tüneteket észlelik: # izzadás, reszketés, # nehézlégzés, # a szívverés és a pulzus felgyorsulása, # szorongás, menekülési vágy # halálfélelem Ha a félelmet kiváltó dolog vagy esemény éppen nincs jelen, a beteg akkor sincs igazán jól, hisz folyamatosan attól retteg, hogy mikor jön a következő roham, illetve azzal foglalkozik, hogy hogyan tudná elkerülni a számára "veszélyes" helyzeteket. Jeanette például, akinek macskafóbiája van, minden számára ismeretlen boltba először beküldi a lányát, hogy nézzen körül van-e valami macskaféle odabent, és csak ezután mer bemenni. Ez körülbelül hat éve tart. A BETEGSÉG TÍPUSAI A pszichológusok a fóbiákat három fő csoportra osztják: # szociális fóbiák - a beteg bénító félelmet érez a társasági és szakmai találkozók és összejövetelek miatt, és egyáltalán minden olyan helyzetben ahol társaságban kell lennie # pánikbetegség - amikor a beteg minden különösebb ok nélkül retteg, halálfélelme, ún. pánikrohama van # speciális fóbiák - amikor a beteg valami meghatározható dologtól fél, például a zárt terektől, kígyótól, macskától stb. E három típus közül a 3. a legkönnyebben kezelhető, amiben nincs is semmi meglepő, hisz ezt a legkönnyebb a külső szemlélőnek megértenie. és a kiváltó okok is itt azonosíthatók a legkönnyebben. A betegség eredete, okai Az emberi agy borzasztóan kifinomult szerkezet, de egy csomó ősi program van belevésve. Martin például annyira retteg a kígyóktól, hogy képes a könyvlapokat összetűzni, csakhogy meg ne lásson véletlenül akár csak egy képet is a kígyókról. Gyakran rémálmai vannak, melyekben kígyók vannak a közelében, ami már csak azért is különös, mert még sesem találkozott kígyóval. De az agya, vagy annak valamelyik része már bizonyára igen. A tudósok egy része ezt a következőképpen magyarázza: Az egyik dolog, ami segítette az emberiség fennmaradását, az velünkszületett "ösztön", amellyel megérezzük a veszélyt, vagy felismerjük a veszélyes helyzeteket. A kutatók szerint egyáltalán nem véletlen, hogy félelmeink a már őskori elődeink számára is létező négy csoport valamelyikébe tartoznak. 1. az állatoktól és a rovaroktól való félelem 2. a természeti környezettől és jelenségektől való félelem (mint a magasság vagy a sötétéség) 3. a vértől és a sérülésektől való félelem 4. a veszélyes helyzetektől való félelem A félelem és a fóbia nem véletlen események. Bármitől félünk, ami veszélyezteti a faj túlélését, és az idő múlásával újabb és újabb félelemek jelentkeznek, melyek nagy többsége a négy kategória valamelyikébe tartozik. Az is kiderült, hogy modern félelmeink ugyanúgy a paralimbikus rendszerhez kapcsolhatók, mint az ősi félelmek,és mint az agy elsődleges válaszreakcióinak egész sora, például az agresszió vagy a szexuális izgalom. Nem mindegyik félelem kapcsolható az ősökhöz, de a speciális fóbiások 40%-ánál legalább az egyik szülőnek van valamilyen fóbiája, ami azt mutatja, hogy van némi genetikus befolyásoltság. Ugyanakkor lehet, hogy a tanulásnak erősebb hatása van. Egy gyermekkori trauma, mint például egy kutyaharapás, vagy égő ház, maradandó nyomokat hagyhat, ami elég ahhoz, hogy a későbbiekben félelem alakuljon ki. A temperamentum, vagy természet szintén meghatározó lehet, hisz előfordul, hogy két ember pontosan ugyanazt a traumát éli át, de az aggódó, emocionálisan érzékenyebb személy sokkal rosszabbul reagál, jobban ki van téve a félelmeknek és fóbiáknak. A nem közvetlen félelmek, mint például a szülők túlzott reakciója egy bogár, vagy a vér láttán, szintén negatívan befolyásol. Ezek, és még jónéhány vizsgálat azt mutatja, hogy a fóbiák kialakulását a tapasztalatok és a "tanulás" is erőteljesen befolyásolja. A LEHETSÉGES KEZELÉSEK ÉS TERÁPIÁK A tudósok és orvosok különböző terápiás módszereket dolgoztak ki a fóbiák kezelésére, melyek nagy része arra az elgondolásra épül, hogy a beteget szembesítik saját félelmeivel. # Kognitív terápiás eljárások 1. Egy orvos például a következőképpen kezelte betegét, aki rettegett a tűtől és a vértől. Először fényképeket mutatnak neki, azután grafikákat, majd lassanként eljutnak egy valódi, üres tűig. A tűt előszőr megfelelő távolságból mutatják, majd egyre közelebb kerül a beteghez, míg végül képes megérinteni. A fokozatos közelítéssel végül odáig is eljuthatnak, hogy a beteg képes elviselni a vérvételt. Az egész folyamat körülbelül egy maximum két napot vesz igénybe. 2. Egy másik orvos szerint ennél sokkal lassabb és hosszadalmasabb eljárásra van szükség. Ez a terápia akár 3 hétig is eltarthat. a módszer a következő, ha például valakinek pók-fóbiája van. Személyes terapeutával dolgoznak napi 6-7 órát. A terápia során ahelyett, hogy minden nap egy kicsivel nagyobb pókkal szembesítenék a beteget, random módon variálják a pókokat méreteik szerint. Így a beteg eredményesebb a fóbia leküzdésében, és a viszonylag hosszabb kezelésnek és a személyes terapeutának köszönhetően nem esik vissza. 3. Lars Göran Öst, stockholmi egyetemi professzor, aki úttörő az egynapos terápiák területén, és betegeinek 80-95%-a gyógyultan távozik a kezelésről, más módszert ajánl. Szerinte egyetlen nap elegendő a hatásos terápiához. A betegek állapota csak ritkán rosszabodik, és általában a már kontrollált, addig fóbiát kiváltó tárgyat nem helyettesítik másikkal, a beteg nem esik vissza. A módszer szerint a terapeuta hosszasan beszélget a beteggel, arról, hogy mit érez, mi játszódik le az agyában. A beszámolók szerint a betegnek általában halálfélelme van, például attól fél, hogy a pók megeszi őt, és ez a félelem váltja ki a pánikrohamot. A professzor szerint, a legjobb megoldás, ha a beteget szembesítjük félelmeivel, ha a képzeletét és a téves fantáziákat a realitással, a valós információkkal szüntetjük meg. Meg kell jegyeznünk, hogy ezeket a módszereket, melyek során a beteget ténylegesen félelmet kiváltó helyzeteknek tesszük ki, nem szabad önállóan alkalmazni, mindig felügyelet mellett, terapeutával kell végezni, hogy biztonságosan és eredményesen lehessen alkalmazni őket. # "Virtuális-valóság terápiák" Néhány esetben a fóbiát kiváltó helyeteket, mint például a repülés, magasság etc. nem lehet egy orvosi rendelőben reprodukálni, az ilyen esetekben alkalmazzák az un.virtális-valóság terápiákat, ahol szintén szakember felügyelete szükséges. A terápia lényege itt is, hogy mesterségesen hozzák létre a pánikot kiváltó helyzeteket, mint például egy "valódi" repülőutat, vagy óriási hegyeket. A felmérések szerint ezek a virtuális valóságot alkalmazó terápiák ugyanolyan eredményesen használhatók mint a valóságos konfrontáló terápiák. A speciális fóbiák adminisztrálása még könnyebb is, ugyanakkor a szociális fóbiák és a pánikbetegség (nem specifikus fóbiák) stimulálása és adminisztrálása nehezebb. A fóbiák ezen típusai esetében valószínűleg hosszabb, több alkalmat igénylő kezelésre van szükség, és a csoportos terápiák is hatásosabbnak bizonyultak az egyszemélyes, beteg-terapeuta kezelésnél. Ráadásul ilyen esetben összetettebb feladatról van szó, mert ezek a betegek gyakran a túlzott alkoholfogyasztásban vagy a kábítószerekben keresnek menedéket. # Gyógyszeres kezelés Jó hír azonban, hogy akiken nem segít a terápia, azoknak lehetőségük van a gyógyszeres kezelésre. Az ún. SSRI (selective serotonin reuptake inhibitors), a szelektív serotonin-újrafelvélel-gátló szerek eredményesen alkalmazhatók a fóbiás és pánikbetegségek kezelésére. Sőt, a legtöbb esetben a gyógyszeres és a terápiás kezelés kombinációja jelenti a megoldást. AMIRE FIGYELNI KELL! Tehát a fóbiák komoly, igencsak összetett betegségek, melyek ma már viszonylag jól kezelhetők, de a kezelések alkalmával mindig több tényezőt kell figyelembe venni, nem csak az orvosnak, hanem a betegnek is: # egy speciális fóbia kezelése gyorsabb és eredményesebb lehet, mint egy pánikbetegségé, ahol a rohamot kiváltó helyzetek közel sem olyan egyértelműek # minden esetben sokféle körülményt kell figyelembe venni, vagyis minden beteg más és más # néhány esetben igen nehéz meghatározni és diagnosztizálni a betegséget, hisz átfedés lehet mondjuk egy post-traumatikus stresszes állapottal, vagy más egyéb pszichés traumaával és betegséggel # a fóbiák különböző típusai különböző kezelést igényelnek # ez nem hisztéria, hanem betegség, ami igen súlyos is lehet, és ami orvosi, szakértő ellátást igényel.