(Vasárnapi Hírek 1993-02-14) Az óráknak is megvan a bioritmusuk - állítják a svájci Patek Philip óragyárban. Felhúzásuk legelőnyösebb ideje a délelőtt 11 óra és délután 2 óra közötti idő, s ha ez a művelet máskor történik, akkor az a veszély fenyeget, hogy szerkezetük megrongálódik. Azt mondják, ezt mindenki tudja, aki óragyárban dolgozik, csak az üzletek elárusítói nem, akik így nem is világosítják fel a vásárlókat. A MINŐSÉG ÉLVEZETE (Magyar Hírlap 1994-11-25) Philippe Patek Ha az órák között — autós hasonlattal élve — a Rolex a Mercedes rangját vívta ki magának, a Patek Philippe-t leginkább a Rollshoz hasonlíthatnánk. A céget 1839-ben alapította egy lengyel órásmester, Antoine Norbert de Patek, valamint Francois Czapek. Néhány esztendő múltán, 1845-ben Patek társult Adrien Philippel-vel, s '51-től már a Philippe Patek néven működik a vállalkozás. A ma utolsó családi tulajdonban lévő genfi órásmanufaktúra 1932-től a Stern család tulajdonában van. A cég históriája nem szűkölködik a nagy évszámokban: 1868-ban elkészítik az első svájci karórát, 1933-ra pedig bemutatják és 60 ezer frankért értékesítik a kor legbonyolultabb óráját, a Graves órát. A legek közé tartozik a cég 150 éves, 1989-ben ünnepelt születésnapja is, amelyre a Patek Philippe szakemberei a világ azóta is legkomplikáltabb óráját alkották meg. Az öt éves tervezés és négy esztendei gyártás után bemutatott 33 funkciós "Calibre 89"-ből eddig négy darab készült. Az első példány 6,5 millió svájci frankért kelt el. Atlantik Egy ismert vállalkozás a régi patinás nevek közül. Az alapító Eduard Kummer 1888-ban indította el gyárát Bettlachban. (A vállalkozás központja — ellentétben a legtöbb svájci óragyárral — ma nem francia nyelvterületen, hanem Zürichben van.) A kezdetekben 15—20 munkással termelő vállalkozás rendkívül dinamikus fejlődéssel büszkélkedhetett, hiszen a század elején már több mint 700 alkalmazottat foglalkoztatott. Bár miként a legnagyobbaké — e gyár története sem nélkülözte a szenzációkat, a nehéz évek sem maradtak el. Egy financiális válság vezetett el néhány esztendővel ezelőtt a tulajdonosváltáshoz is. A vállalkozás új gazdája — aki egyébként számos márka kereskedelmi képviselője Kelet Európában — racionalizálta a termelést, és hozzálátott új stratégia kialakításához a régi tradíciókra alapozva. Ennek tartópillére az az elv, miszerint minden tekintetben a megszokott svájci minőségen kell órákat kínálni, ám a kelet-európai régióban is megfizethető árakon. Az alacsony ár és kifogástalan minőség mellé azonban újdonságokkal is elő kívánnak rukkolni. Így például minél több női órát — a férfi óráknál megszokott elvárásokat elterjesztve mechanikus szerkezettel szeretnének értékesíteni. Longines A Longinest 1867-ben Ernst Francillan alapította. A világ legnagyobb óraipari konszernjének az SMH-nak a zászlóshajója 1986 óta, amikor is kikerült családi tulajdonból. (A konszernhez többek között olyan ismert márkák és gyárak tartoznak még, mint az Omega, a Rado vagy a Swach.) A ma nemesfém és aranyozott órákat egyaránt gyártó cég hírnevét nagy utazók és felfedezői teljesítmények mellett alapozta meg. A Longines a század elejére a pontosság szinonimájává vált. A sarkkörön túl ugyanolyan pontosan és megbízhatóan jelezte az idő múlását, miként Lindberghnek az óceán átrepülésénél, vagy a Zeppelin fedélzetén. A mai kor embere nem csak a kirakatokban, de néhány évvel ezelőttig mint a Forma 1-es versenyek, egészen napjainkig pedig mint sí világkupák és nemzetközi versenyek mérőóráival találkozhat a Longines-al. A gyár egyébként mintegy 500 ezer darab órát gyárt évente, legnagyobb piaca pedig Japán. A magyar turista ritkán érezheti annyira otthon magát, mint amikor a Genfben a reformáció nagyjai előtt tisztelgő alkotások között Bocskai István szobrára akad. A fejedelem kőből formált alakja melletti domborművön tucatnyi magyar történelmi név sorakozik még. A Kálvinista Róma francia ajkú lakói — a határokat és a távolságot elfeledve — többek között eme alkotással adóztak azon szellemiség nagyjai előtt, akik elősegítették, hogy a reformáció véglegesen gyökeret eresszen Európában. A főhajtás nem véletlen, hiszen pontosan ez a kultúra, a Max Weber-i protestáns etika, a kálvinista tradíció hívta életre e tájon a kapitalizmus szellemét. A hazánkfiának csak az első — ám lehet, hogy meghatározó élménye e vidékről —, amikor a Swissairrel érkezvén belekóstol a svájci minőségbe. A környék gazdagságának történetét ugyanis már a műemlékek kövébe véste az idő, vagy ahogy a környék leghíresebb iparágának képviselői mondhatnák: az órákba dolgozta bele. Nem véletlen, hogy az alpesi országban Genf és környéke lett az óraipar központja. Az alapító mesterek többsége Franciaországból menekült, új hazát kereső hugenotta volt. Legjobbjaik az elmúlt században alakították meg gyáraikat kilépve a kisiparból, elindulva a világhír felé. A puritán világszemlélet és a hivatássá nemesedett munka a vállalkozó kedvvel elegyedve olyan elismert neveket ajándékozott a világ akkor legnagyobb precizitást igénylő iparágágának a századvég—századelőre, mint a Patek Philippe, Rolex, Longines, Omega, Atlantik — és így tovább. Genf ugyan mindmáig szigorúan ragaszkodik hagyományaihoz, a változásokat nem kerülhette el. Napjainkra például a Franciaországba ékelődő svájci város az arab tőke egyik világközpontjává vált, miközben nagyszámú ortodox zsidó polgára van a vidéknek. Az órások világában nem egy patinás vállalkozásban az arab világ szerzett tulajdont s állított tőkét a név mögé a talpra álláshoz és a felvirágzáshoz. Bravúros szerkezetek Mindazonáltal Svájc óraipara ismét nagy remények előtt áll. Miként a gyorséttermek ellenhatásaként az embereknek egyre nagyobb igénye támadt a jó minőséget kínáló hagyományos, egyedi konyhával rendelkező éttermek iránt, úgy jelentkezik mind nagyobb kereslet a távol-keleti tömegáruk dömpingjében a nagy munkaigényű és kifogástalan minőségű órák iránt. (Megjegyzendő, hogy a Quarz szerkezetet is Svájcban találták fel, üzletet azonban a távol kelet gazdaságok csináltak abból igazán.) Ennek egyik jele, hogy ismét divatba jöttek és hódítanak a mechanikus szerkezetek. Mondhatnánk: az emberi munka diadala arat az egységesítő és szürkítő tömegtermelés felett. Az egyedi munka varázsának megértéshez érdemes alaposan szemügyre venni egy bravúros szerkezetet. A legtöbb ember ugyanis biztosan logikusnak tartja azt, hogy egy cég arra törekszik: órái kívülről kifogástalanok legyenek. Aligha vitatná bárki is, hogy a makulátlan megjelenés és a megbízható működés nélkülözhetetlen és sokszor elégséges feltétele a sikernek. A svájci óraiparral frissiben ismerkedők közül azonban csak kevesen értik meg azonnal: a legutolsó fogaskereket is maga előállító Patek Philippe miért foglalkoztat tucatnyi munkást csak azért, hogy olyan alkatrészeket cizelláljon és polírozzon, amelyeket legfeljebb a hosszú évtizedek hűséges dobogása után meghibásodott szerkezetet felnyitó órás fog látni. Az pedig még nagyobb meglepetést kelthet, miért olyan fontos ezt a műveletet elvégezni azoknál a részeknél, amelyek még a szervizelő szakember előtt sem mutatkoznak meg soha. A válasz egyszerű: a minőség láthatatlan garanciája, a szerkezeti csodák alapja, a tartalom maga. Mert a technikai bravúrok csak ez után következhetnek. De mik is ezek? A számítógépek évtizedeiben is csodának nevezhető, miként lehet egy néhány milliméter vastag mechanikusan működő óraszerkezetbe több száz évre beprogramozni (szintén mechanikusan) mely hónap hány napos, mikor vannak szökőévek, és mikor maradnak ki. Amikor ez a szerkezet automata (vagyis a kar mozgása automatikusan felhúzza) továbbá egy olyan "valamit" is beleépítenek, ami a gravitáció változó és az óra működését befolyásoló hatását semlegesíti, már a szemlélőnek mindössze a csodálkozásra marad ereje. Azt pedig már végképp a fokozás netovábbja, amikor egy gomb lenyomására kis harangocskák ütik le hány óra, negyedóra és perc van éppen. Az ilyen szerkezetnek persze megvan a magyar átlagfüleknek igencsak borsosnak tűnő 5—6, sőt 7—8 jegyű ára — ami természetesen függ a márkától is. A svájci gyárak ugyanis viszonylag jól kitaposott ársávokban igyekszenek a vásárlók felé. Míg a legfelsőbb, luxus kategóriában a Blancpain, Patek, Rolex vagy a Vacheron kínálja portékáját, addig a presztízsórák közé a Longines, az Omega, vagy a Rado és még jó néhány márka tartozik. Várhatóan hazánkban különleges helye lesz az Atlantiknak, ami a svájci mechanikus órák színvonalával és a kelet-európaiak számára is elérhető 10—30 ezer forintos árakkal kíván minél nagyobb vásárlótábort elhódítani. Különleges másodpiac A különleges termékeknek különleges másodlagos piacuk van. Nem véletlen, hogy a gyűjtők széles tábora verbuválódott a világ minden táján. (A Patek Philippe például vélhetően a túlkereslet magasan tartása érdekében is limitálja éves termelését körülbelül 20 ezer darabban. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a cég ne törekedne a termelékenység javítására: 1996-ban új központba költöznek. A 200 millió frankos hitel nélküli beruházást azért hajtják végre, hogy a városban számos helyen működő részleget egy helyre telepítsék.) Kérdés azonban, hogy a patinás órák iránti keresletből mennyit tud hazánk profitálni. Félő, hogy a mai állapotok fennmaradása mellett keveset. Magyarországon ugyanis sokkal magasabb az adótartalom egy-egy márkás órában mint Svájcban vagy Németországban. Vagyis hiába dolgozik nemzetközi összehasonlításban alacsony nyereséggel a kereskedő, az Ukrajnából, Oroszországból vagy Kelet-Európa más országaiból támadó hatalmas fizetőképes vevőtábort Bécs vagy Prága csalogatja majd magához. Sőt még a hazai kereslet is a határon túl keresi meg célpontját, s mindezekből következően éppen a magas adók miatt esik el adóbevételtől az állam. A külföldinek még volna némi lehetősége, hogy adót igényeljen vissza a termék után, ám ezzel együtt járna az is, hogy az órába (feltéve, hogy nemes anyagból készült) beleütik a magyar fémjelet. Ennek következtében azonban csökken az óra értéke, hiszen a minél jobb értéktartáshoz feltétel a makulátlan állapot. (A külön nemzeti fémjel beütése a fejlett órapiaccal rendelkező, egymás fémjeleit ismerő országokban nem szokás.) Az, hogy egy valódi Patek szerkezet valódi arany tokba kerül, a svájci fémjelen túl garancia a márka neve és maga a forgalmazó. Tudni kell azonban, hogy a tok értéke a szerkezethez képest szinte elhanyagolható. A jelenlegi helyzet tehát nemcsak, hogy megdrágítja a minőségi óraipari termékek árát, de a fizetőképes hazai és külföldi potenciális vevőkört arra ösztönzi, hogy a határon túlon költse el pénzét. Ki tudja, talán változik majd a helyzet, és irracionális szabályzók dzsungele helyett az óragyűjtők és "fogyasztók" paradicsoma lesz hazánk. Egyszer majd itthon is megértik, amit nemcsak a hugenotta francia ajkúak vallanak: luxus nélkül lehet élni, de minek. S milyen igazuk van akkor, ha a luxus elérése esetünkben nem lenne több, mint a minőség élvezete. Alkonyi László POLGÁROSODÓ ÓRAPIAC (Magyar Hírlap 1994-11-25) A japán Citizen Watch Co. egymaga a világpiac 20 százalékát képviseli: 200 millió órát és óraszerkezetet gyárt egy évben. Most a három éve alakult KZM Kft. közreműködésével Magyarországon is megjelent a márka. Kérdésünkre, hogy miközben a kiskereskedelmi forgalom csökken, hogyan lehet Magyarországra behozni egy idehaza csak messziről ismert óramárkát, a cég egyik tulajdonosa, Kóczé Zoltán válaszol. Tulajdonképpen a márkának is célja volt, hogy megjelenjen a magyar piacon, mi pedig, akik óra kiskereskedőkként kezdtük, a vásárlóktól tájékozódtunk az igények felől. Tapasztalataink szerint a vevők egyre szélesebb körben vennének olyan órát, amelynek ára még elérhető, de minőségben megfelel a legmagasabb elvárásoknak is. A Citizenre esett a választásunk. Ezt követően nagyon nehezen, sok próbálkozás, két évig tartó tárgyalás sorozat után a cég is úgy döntött, hogy nekünk adja a képviseleti jogot. Ehhez persze nemcsak a japán, hanem a német elvárásoknak is meg kellett felelnünk, hiszen a gyár európai lerakata Hamburgban van. - Volt-e más magyar pályázó, és mi kellett a Citizen döntéséhez? Más hazai pályázó is volt, és a magyar piac alapos ismeretére volt szükség. Az öt budapesti boltunk mellett Pécsett és Miskolcon is jelen vagyunk, és vidéken több helyen vannak barátaink a szakmából, akikkel együtt dolgoztunk: így a piacismerettel nem volt gond. Az említettek mellett persze tőke is kellett. - Mennyi szükséges egy ilyen üzlethez? Ötven millió feltétlenül. - Önök egyébként órások vagy tőkések? Nem vagyunk órások, csak szeretjük az órákat. Ugyanakkor cégünk 1992-től működteti az ország egyetlen Citizen szakszervizét, amelynek órásai a gyári továbbképzés után vizsgát tettek Japánban. - Az órák vámját egy-két éve emelték fel. Hogyan érinti ez egy új márka bevezetését? A jelenleg 15 százalékos vám és 5 százalék különféle illeték, valamint a 25 százalékos áfa nagy teher. De a Citizen hajlandó volt kidolgozni egy olyan speciális ajánlatot, amit hosszú távú bevezető árnak is nevezhetünk, s ez teszi lehetővé, hogy a cégünk szlogenje lehet a "Polgári percek". Mert egyébként csak a felső tízezer tudná megfizetni a márkát. - Van-e arról adat, hogy hány órát adnak el egy évben hazánkban? Erre nézve semmiféle összesítés nem készült. - És Önök hány darab értékesítését tervezik? Jövőre a 300 modellünkből 10 ezer eladása a cél. Minthogy a Citizen állampolgárt jelent, nevében is benne van, hogy a polgárság órája. Szeretnénk tehát, ha a márka eljutna a középrétegekhez. Kollekciónk nagy része a 8-80 ezer forintos sávban található. Az ennél jóval drágább termékeket, például az aranyórákat nem forgalmazzuk, csupán a nemesfémmel bevont ékszerórákat, de más oldalról a búvárcomputerig terjed a kínálat. Az európai bemutatóval egy időben jelent meg hazánkban a cég Space Master elnevezésű új modellje, amely antennájával állandó kapcsolatban van egy Frankfurtban felállított atomórával, amely egymillió évben téved egy másodpercet. - Mit tart a hamisítványokról és az úgynevezett no name órák áradatáról? A hamisítványokkal szemben egyik fegyverünk a Citizen termékekre érvényes 2 éves garancia, a névtelen márkákkal szemben pedig az igényesebb hazai vásárlóközönség szavazott érdeklődésével, amely révén éppen ezzel a márkával próbálkoztunk. D. K. HÁNY AZ ÓRA, VEKKER ÚR?! (Vasárnapi Hírek 2001-04-08) Nagy kísérletre szánta rá magát egy amerikai világ cég, az AOL londoni egységének vezetése: kiiktatta az órákat a munkahelyen. Nemcsak minden alkalmazottnak le kellett adnia a karóráját, hanem kötelezték őket arra is, hogy eszükbe se jusson rápillantani a fali időmérőkre. Továbbá a komputerek és mobiltelefonok időt jelző részeit is "eltakarták". A kísérlet célja az volt, hogyan képesek az emberek dolgozni, ha nem tudják, hány óra is van éppen. Állítólag az első órában a dolgozók kissé nyugtalanoknak tűntek, de utána jóval nyugodtabbnak, mint máskor. A SWATCH (http://www.divat.hu 2001-11-21) Az atlantai olimpiai játékok hivatalos időmérője, a Swatch kitűnő eredménnyel állta ki a precizitás és megbízhatóság végső próbáját. A jelentős sporteseménnyel egy időben készült el a 200 milliomodik Swatch óra. Háttér: 1983. március 1.: elkészült a legelső Swatch - jó minőségű, alacsony árú műanyag óra, szemrevaló, modern tervezéssel. 1992. április 6-án a Swatch legyártotta a 101 milliomodik órát. És most, alig négy évvel később, egyötöd milliárd óra ketyeg világszerte az emerek kezén. Újítások: Az 1980-as évek elején a Swatch tervezési elvei újítást hoztak, elvetették az ipar hagyományos gyártási módszereit. Amíg az analóg kvarcórák 150 alkatrészől állnak, a Swatchban összesen 51 alkatrész találhat, amelyek egyetlen, integrált termelési folyamattal összeállíthatók. Olcsó ára született, a svájci minőség minden jegyével, amely rövid időn belül megalapozta helyét a világ piacain. A hagyományos Swatch óra mellé hamarosan csatlakozott a Chronos és Automatics is. A Swatch Telecom megalkotta a Swatch the Beepet, a világ első személyhívó óráját, az Irony sorozattal pedig a Swatch belépett a metálórák piacára. A Swatch MusiCall óra ébresztőként működik, a régi, kellemetlen csipogás helyett finom dallammal szól. A Swatch Solar - ahogy neve is sugallja -, természetes napenergiát használ működéséhez. A Swatch Acces, a sportolók kedvence, amelyben intelligens chip van szerelve, így ez az óra a világ nagy sípályáin síbérletként használható. Swatch, az örök: A kezdeti években a Swatch tipikusan "divatóra" volt, mégsem tűnt el a színről a megjlenés után. Állandóan változtatja arculatát, mégis mindig ugyanolyan alakú marad. Színe, mutatója, óralapja, dátumkijelzője és szíja végtelen lehetőséget nyújt az alkotók számára. Számtalan terveztő, művészt, filmalkotót, zenészt ösztönzött már a Swatch nemzetközi híre, üzenete, hogy az órát saját ötleteikbe illeszék. A Swatch precizitását és svájci minőséget jelent reális áron, tervezése és joie vivre-je megragadta a modern idők szellemét. A Swatch immár világmárka, az egész iparág hajtóereje. Ma az anyacég, az SMH (Swiss Corporation for Microelectronics and Watchmaking Industries) a legnagyobb óragyártó csoport a világon. Ezenkívül a cég - Nichols G. Hayek elnök-vezérigazgató irányítása alatt - az egyik legkreatívabb vállalat hírnevét is megszerezte. IDŐMŰVEK - HVG melléklet az órákról (HVG 2002-03-23) A PONTOSSÁG NYOMÁBAN (HVG 2002-03-23) Az időmérés rövid története Bár a legfeljebb "percpontosságot" igénylő hétköznapi életben kevés gyakorlati haszna lehet, manapság akad óra, melyet azzal reklámoznak, hogy mutatóit automatikusan a világ legprecízebb atomóráihoz igazítja. A tökéletesség modern kori hajszolása közben kevesen tudják, hogy az időmérő szerkezetek némelyike már majdnem 250 évvel ezelőtt pontosabb volt, mint a mai karórák többsége. Számtalan tengeri expedíció tragédiája - és órásmesterek tucatjainak próbálkozása - után 1761-ben az angol John Harrison készítette el azt a kronométert, amely megfelelt a brit kormány 1714-es pályázatán támasztott feltételeknek: annyira pontos legyen (a brit kormány napi három másodperc eltérést "engedélyezett"), hogy a hajósok helymeghatározó eszközként is használhassák. A tengeri hosszúság mérése ugyanis mindenképpen megkövetelte a kiindulási kikötő helyi idejének pontos ismeretét, hiszen ezt kellett összevetni a hajó pillanatnyi pozíciójában az égitestek járásával. Mivel az egyenlítő környékén négy perc pontatlanság már több mint száz kilométer eltérést eredményez(het)ett a kelet-nyugati pozíció meghatározásában, nem túlzás: sok hajós számára létkérdés volt a probléma megoldása. Nos, a Harrison által készített, 35 kilogrammos szerkezet még egy kicsit túl is teljesítette a feladatot, mivel a féléves expedíció során mindössze néhány másodperccel tért el a pontos időtől, amit akkor még az égitestek járásával kalibráltak. A kormány által megbízott bírálóbizottság újabb és újabb bizonyításokat kért Harrisontól, s a 20 ezer fontos (mai értéken 200 ezer dollárnál is többet érő) pályadíjat csak jelentős késéssel, 1773-ban - III. György angol király személyes közbenjárására - kapta meg. Harrison persze már alapozhatott az emberiség több ezer éves időmérési tapasztatataira. Az ókori nagy kultúrák zöme - az egyiptomi már körülbelül 3500 évvel ezelőtt - ismerte a napórát. A szebben kidolgozott időmérők Görögországban és Rómában státusszimbólumnak számítottak, s csak a gazdagabbak engedhették meg maguknak, hogy mindössze néhány centiméter átmérőjű "zsebnapóra"-változatokkal irigyeltessék magukat. Bár a szerkezet működési elve pofonegyszerű, mégis volt két komoly hátránya: felhős időben vagy éjszaka nem lehetett használni, ráadásul mutatóját a különböző földrajzi szélességen (a napsugarak eltérő beesési szöge miatt) másként kellett beállítani. E problémákat küszöbölték ki az ókor és a középkor folyamán feltalált egyéb időmérők, például a víz-, a homokórák, illetve a gyertya- vagy mécsórák. Közülük a legnagyobb karriert a görögül klepszidrának nevezett - az idők során egyre bonyolultabbá váló, már fogaskerekeket és mutatót is használó - vízórák futották be. Alapelvük, hogy egyenletesen folyó, adott vízmennyiség mindig ugyanannyi idő alatt tölt meg egy tárolóedényt. "Említésre méltó az időszámításunk előtti második században Alexandriában élt görög mechanikus, Ktészibiosz automata vízórája, amely egy évig járt igazítás nélkül" - emeli ki az egyik klasszikust Ponori Thewrewk Aurél csillagász Az idő és mérése című, 1980-as tanulmányában. A vizes után megjelent a tüzes módszer is. Állítólag a 9. században élt Nagy Alfréd angol király rajzoltatott elsőként rovátkákat egyenlő távolságban a gyertyák testére, hogy tudja, mikor kell imádkoznia, pihennie és olvasnia. A gyertyaórákat később főként a középkori kolostorokban használták az imák közötti idő mérésére. Mindezeknek azonban komoly közös fogyatékosságuk volt, hogy mivel szerkezetük a működéshez szükséges anyagból (víz, viasz, olaj, homok) csak korlátozott mennyiséget fogadott be, állandó felügyelet - és ráigazítás - nélkül csak úgynevezett relatív időmérésre lehetett használni őket, azaz nem lehetett általuk automatikusan követni a pontos csillagászati időt, mint a napórákkal. "E téren döntő fordulatot hozott a mechanikus óra feltalálása a 14. század első felében Európában" - jelzi az e tekintetben új időszámítás kezdetét Vályi Huba órásmester, igazságügyi óraszakértő. No persze nem azonnal, mivel az első - templomtornyokba szerelt - szerkezeteknél "már az is szenzációszámba ment, ha napi félóra pontossággal mutatták az időt. Úgyhogy ezeket minden délben hozzá kellett igazítani egy napórához, persze ha nem volt felhős az ég" - teszi hozzá Vályi. Ezekben forradalmi újdonságnak számító, fogaskerekekkel megoldott, többszörös áttételt alkalmaztak, s a szerkezetet egy tengelyre feltekert kötél végén lógó súly hajtotta meg. A lényeg azonban a fogaskerékszerű gátlószerkezet volt, amelyet a súly - áttételeken át - forgatott ugyan, ám egy váltakozó irányú vízszintes félfordulatokat végző, úgynevezett fokot-szabályozó csak meghatározott időközönként és szakaszonként engedte tovább. E kettő összehangolásával érték el, hogy az akkoriban még csak egyetlen mutató körbejárjon a 24 részre osztott számlap előtt. Bár a következő század során előbb a középületek tornyaira is került óra, aztán a gazdagabbak házaiban megjelent az időmérő szerkezet fali változata, mivel ezek még csak megközelítő pontosságúak voltak, sokaknak a biztonság kedvéért még abban az időben is volt zsebnapórájuk. A nehézkes, pontatlan szerkezetek kiváltására először a 16. század első éveiben nyílt lehetőség, amikor Peter Henlein nürnbergi lakatos elkészítette az első hordozható mechanikus órát (a mutatók hajtására szolgáló erőt egy "ősrugó" - spirálszerűen feltekert acéllemez - adta). Bár a "rugómeghajtás" utóbb széles körben elterjedt, eleinte nem biztosított sokkal nagyobb pontosságot a súllyal működő órákénál - negyedóra körül járt e szerkezetek napi eltérése. A kezdetleges rugók ugyanis nem egyenletesen adták át az energiát a gátlószerkezetnek: a készülék teljesen felhúzva sietett, kieresztve pedig késett. A foliot-szabályozó pontosabbá tételére több mint egy évszázaddal később született meg a megfelelő megoldás. Bár Galileo Galilei itáliai csillagász az elvet már az 1580-as években megfogalmazta, a gyakorlatban Christian Huygens németalföldi asztronómus cserélte fel 1656-ban a fokot ingával. "Így már csak néhány percnyi eltérést produkáltak az órák, s ettől kezdve volt értelme felszerelni a nagymutatót is" - folytatja Vályi Huba. Huygens találmányát egyébként továbbra is súly hajtotta - akárcsak a mai szobai állóórák többségét -, csakhogy az inga szabályozásával sokkal pontosabban be lehet állítani a gátlószerkezet egységnyi elfordulásának időtartamát. Igen fontos kérdés, hogy milyen anyagból készítik az ingát, mivel már korán rájöttek az órások, hogy például egy acélból készült rúd 2,2 Celsius-fokos hőmérséklet-növekedésre napi egy másodperc késéssel reagál. Ezért manapság gyakran használnak erre a célra eltérő hőtágulású fémeket ugyanabban a szerkezetben, hogy azok mintegy "kioltsák" egymás térfogatváltozásait. Az ingaórák persze nem voltak hordozhatók, ezért a rugóval hajtott időmérők pontosabbá tételén is dolgoztak. E feladatban is Huygens vállalt kulcsszerepet, aki 1675-ben szabadalmaztatta a hajszálrugóval működtetett, úgynevezett billegőszabályozót. A három- vagy négyküllős piciny kerékből és egy, azt oda-vissza forgató - a főrugóhoz hasonlatos, ám annál jóval filigránabb - hajszálrugóból álló szerkentyű tulajdonképpen az inga (vagy ha úgy tetszik, a fokot-szabályozó) működését imitálta. Bár az első példányok még messze jártak az ingások precizitásától, a további évszázadok mesterei az egyes elemek tökéletesítésével lassan elérték a másodpercpontosságot, amihez nagyban hozzájárult a bevezetőben már említett John Harrison munkássága. A dolgot nehezítette, hogy akkoriban a hajszálrugót és a billegőt még nem matematikai és fizikai ismeretek alapján fabrikálták, hanem inkább csak próba-szerencse alapon módosítgatták. A mai szerkezetekben használt jó minőségű anyagokról, ötvözetekről, olajokról az akkori mesterek nem is álmodtak. A pontosság bajnokai még sokáig az ingaórák maradtak, amelyek közül a legjobbak a 19-20. század fordulóján naponta legfeljebb egy századmásodpercet tévedtek. A legpontosabbnak az obszervatóriumokban még manapság is használt Shortt féle ingaórát tartják, amelynek első példányát 1921-ben mutatta be Angliában William H. Shortt. Ez a szerkezet tulajdonképpen két ingából áll: az egyik finom kis impulzusokkal szabályozza a - szinte teljesen szabadon lengő s így különösen pontos - főinga mozgását, s ennek köszönhetően naponta legfeljebb egy ezredmásodpercet téved. Persze csak akkor, ha obszervatóriumokban állandó hőmérséktetű, külön szobában tárolják, s a lengő részeknek teljesen zárt, csökkentett légnyomású tokot biztosítanak. Ezt a pontosságot a hagyományos szerkezetek tökéletesítésével már nem lehetett felülmúlni. Azzal viszont igen, hogy a korábbi súly- vagy rugóhajtást elektromos impulzusokkal helyettesítették. A 19. század közepe óta kísérleteztek különféle áramforrásokkal e célból, ám a döntő fordulat a 20. század első évtizedeiben következett be, amikor felismerték, hogy a Pierre Curie francia fizikus által 1880-ban felfedezett, úgynevezett piezoelektromos jelenség jól alkalmazható órák szabályozására. "Ha a kvarckristály bizonyos, szemben álló lapjaira nyomást gyakorolunk, a lapok elektromos töltést kapnak, és ez megfordítva is igaz, így ha váltakozó elektromosságot közlünk a kristállyal, az rezgésbe jön" - magyarázza Ponori Thewrewk Aurél már idézett tanulmányában. Az állandó hőmérsékleten tartott kvarckristály - jött rá az 1920-as évek végén Warren Marrison, kanadai származású távközlési mérnök - igen pontosan tartja nagyfrekvenciájú rezgését. Az eme elv alapján készített első óra akkora volt, mint egy kisebb szoba. Az újdonság kereskedelmi forgalomba kerüléséhez - és az óradivat forradalmasításához - még sokáig kellett várni. Az 1950-es években készültek el az első integrált áramkörök, illetve kis méretű kvarcelemek, s a japán Seiko óragyár 1969-ben dobta piacra első kvarckaróráját. Az elektromosság és a rezgésszámos szabályozás nem csak "kvarcvonalon" futott. Az egyesült államokbeli Hamilton óraüzem 1957-ben készítette el első (nem kvarcszabályozású) elektromos óráját, a Venturát, a hatvanas években pedig a szintén amerikai Bulova rukkolt elő a svájci Max Hetzel találmányával, a "hangvillás" szabályozású - havi maximum egy másodperces tévedéssel működő - órájával, az Accutronnal. Ennél is nagyobb, emberi léptékekkel szinte már fel sem fogható pontosság - mint arra a 20. század közepe táján rájöttek - már csak az atomfizika segítségével érhető el. A brit nemzeti fizikai laboratóriumban 1955-ben elsőként kifejlesztett kísérleti berendezés a céziumatom rendkívül stabil, másodpercenkénti 9.192.631.770 rezgését érzékelve (és azt átszámítva) mérte az időt - már-már kínos pontossággal. Az ezen az elven a kilencvenes években rendszerbe állított atomórák "késése" állítólag 6 millió évente tesz majd ki egyetlen másodpercet. Ezek egyike a németországi Braunschweigben található, amelynek jeleit - 77,5 kilohertzes frekvencián - 1500 kilométeres távolságig sugározzák. Adását nem csupán rádió- vagy tévéállomások, illetve közművek veszik, hanem például az utóbbi időben felújított, kívülről önálló óraműszerkezetnek tűnő templomi toronyórák is, például a budapesti Szent István-bazilikáé. Ha a vétel éppen nem megfelelő, s ezért az éteri vezérlő jel kimarad, az ilyen szerkezetek átmenetileg egyszerű kvarcóraként ketyegnek tovább. Illényi Balázs SZÉPEN KETYEGNEK (HVG 2002-03-23) Luxusórák piaca Felemás képet mutat a luxusórák világpiaca: a világgazdaság lassulásával párhuzamosan a vezető óragyártók tavaly kevesebb órát adtak el, mint korábban, a drága órák iránt mégis nőtt a kereslet. A világ luxusóraiparának magvát alkotó svájci óragyártók átvészelték a világgazdaság tavalyi év második felében kezdődött lassulását. Az alpesi ország iparágai közül a harmadik legnagyobb exportágazatnak számító óraipar 2001-ben is megdöntötte előző évi rekordját: 9,7 milliárd svájci frank (1 svájci frank = 166 forint) értékben vitt ki órákat, ami 3,7 százalékos növekedést jelent a 2000. évihez képest. A világgazdaság lassulása mégis hatott az iparágra: 11,6 százalékkal kevesebb órát adtak el világszerte, mint egy évvel korábban. A főbb exportpiacok közül az amerikai mutatta a legnagyobb visszaesést, ahová 16 százalékkal kevesebb svájci óra került, s ezek összértéke 15 százalékkal volt alacsonyabb az előző évinél. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy Ázsia több országában a recesszió és a politikai bizonytalanság sem tántorította el igazán a lakosság gazdagabb rétegeit attól, hogy drága svájci órát vásároljanak: bár az export mennyisége 7,3 százalékkal visszaesett, értékben 8,2 százalékos volt a növekedés. Az évek óta stagnáló gazdaságú Japánba eladott órák összértéke is emelkedett 13 százalékkal. De továbbra is az USA a svájci órák legnagyobb importőre, évi 1,5 milliárd svájci frankkal, amitől alig valamivel marad el a parányi Hongkong. Értékre vetítve a világ órapiacának 66 százalékát a svájci óragyártók "fedik le", ám nem lebecsülendő az utóbbi években feljövőben lévő német óraipar teljesítménye sem. A német óraipar mindazonáltal messze jár a harmincas évek elején elért csúcstól, amikor évente 18 millió óra került ki az elsősorban a Fekete-erdő környéki óragyártók műhelyeiből (a szám a kar- és zsebórák mellett az e tájékon jellegzetes kakukkos órákat is tartalmazza). Az iparágat ma is 280 gyártó képviseli, akik közel 11 ezer embernek adnak munkát. Az utóbbi években a világ vezető luxusipari vállalatbirodalmai "begyűjtötték" a patinás svájci óragyártókat, és így alig egy-két, családi vállalkozásként indult cég tudta máig is megőrizni függetlenségét. Az utóbbiak egyike az alapító Hans Wilsdorf emlékére létrehozott alapítvány tulajdonában lévő genfi Rolex, amely az utóbbi években elveszítette piacvezető helyét, s forgalom tekintetében a szintén svájci Swatch-csoport, illetve a dél-afrikai Rupert család tulajdonában lévő, ám a svájci adóparadicsomként ismert Zugban bejegyzett Richemont mögé szorult. A független gyártók sorát gyarapítja a svájci Audemars Piguet, a minden részletében kézi megmunkálású, szintén svájci Patek Philippe, illetve az elsősorban ékszeróráiról híres olasz Bulgari is. Családi tulajdonban van - igaz, nem az alapítók utódaiéban - a genfi Chopard is: az 1800-ban a svájci óragyártás bölcsőjének tartott Jura hegységbeli Sanvilier városkában indult manufaktúra közel fél évszázada a Németországból származó Scheufele családé. Óraipari szakértők szerint presztízs tekintetében még mindig a Patek Philippe a világelső (egy - 15 ezer svájci frank értékű - Patek díszíti Vlagyimir Putyin orosz elnök csuklóját is). Nem véletlen, hogy aukciókon a műgyűjtők a genfi gyártó antik óráiért adták eddig a legtöbbet: 1999-ben a világ vezető antikóra-kereskedője, a genfi Antiquorum aukcióján 3 millió svájci frankért, majd még ugyanabban az évben a Sotheby's egyik New York-i aukcióján 11 millió dollárért kelt el egy-egy patinás Patek Philippe. A Patek Philippe új órái szintén a legfelső árkategóriába tartoznak. A cég 1999-ben mindössze 26 ezer órát adott el (lásd táblázatunkat), ám ebből 220-250 millió svájci frankos forgalma származott. A svájci óragyártók közül ár tekintetében a pálmát mégis a Swatch-csoporthoz tartozó Breguet viszi el: a 250 éves cég - amelynek uralkodó ügyfele volt többek között Mária Antoinett, XVI. Lajos és Napóleon is - 9 ezer órája ugyanis 110 millió svájci frankos bevételt hozott. (Velük még a mindössze 260 alkalmazottat foglalkoztató glashüttei A. Lange & Söhne sem veszi fel a versenyt, bár ez a német gyár 1999-ben mindössze 4 ezer darab órával svájci frankban számolva 55 milliósra tornászta fel a forgalmát.) Az eladott mennyiség tekintetében a Rolex a világelső, amely abban az esztendőben félmillió órát adott el, nem kevesebb, mint 2,5 milliárd svájci frank értékben. Bár a független gyártók közül nem sokan vethetők össze a piacot uraló multikkal - a Swatch-csal, a Richemont-nal és az LVMH-val -, néhányan mégis tekintélyes növekedést képesek produkálni. Az 1875-ben alapított Audemars Piguet tavaly 17 százalékos forgalombővüléssel 187 millió svájci frank értékben adott el mintegy 18 ezer órát. A világ vezető óragyártói közé küzdötte föl magát az olasz Bulgari család is: a világ harminc országában száz üzlettel rendelkező, ékszereket, órákat és ékszerórákat készítő cégük forgalma tavaly 13 százalékkal, 766 millió euróra emelkedett, és így a Bulgari nagyobb bevételt ért el, mint az öt luxusvilágmárkát birtokló francia LVMH. A helycsere nem meglepő azok után, hogy a világ legnagyobb luxusipari cégének számító LVMH óraipari forgalma tavaly 20 százalékkal csökkent. A legtöbb nagy svájci márkát tömörítő Swatch-csoport alapítójának, Nicolas Hayeknek is azzal a ténnyel kellett szembesülnie, hogy cége tavalyi bevételei, ha csak 2,8 százalékkal is, de elmaradtak az előző évitől. Az ok nem a luxusmárkákban keresendő, hiszen közülük csak a Rado rontott teljesítményén, míg a Breguet jókora, a Longines szolid növekedésre volt képes, az Omegának pedig sikerült európai eladásaival ellensúlyoznia a gyengébb amerikai forgalmat. Hayek stratégiája beigazolódni látszik: a svájci óragyártás megújítójának számító, Bejrútban született, palesztin származású, az ötvenes években Svájcba települt üzletember (HVG, 1999. október 2.) rájött, hogy ma már nem az olcsó, színes műanyag órák hozzák a pénzt - amelyek elterjesztésével egykoron megmentette a svájci óragyártást -, hanem a luxusórák számítanak a növekedés motorjának. E folyamat érzékelhető a többnyire a legfelső árkategóriába tartozó márkákkal rendelkező Richemont esetében is, amely tavaly 28 százalékkal, 1,65 milliárd euróra növelte forgalmát. Nem véletlen, hogy a két svájci óramulli, a Swatch és a Richemont az utóbbi években felvásárolt két, nagy hagyományokkal rendelkező, luxusórákat készítő szászországi óragyártót. A Drezdához közeli Glashüttében székelő, 8 ezer eurótól 200 ezer euróig terjedő árkategóriájú luxusórákat gyártó Glashütte Uhrenbetriebét a Swatch-csoport szerezte meg, riválisát, az A. Lange & Söhnét pedig a Richemont vette meg (HVG, 2001. november 17.). Ez utóbbi esetében az alapító család leszármazottainak sikerült némi befolyást megőrizniük: a Lange család jelenleg 10 százalékkal részesedik a glashüttei cégben. Az utóbbi években egyébként számos új név robbant be a luxusóraipar zárt világába. A híres svájci óragyártók tervezői például gyakran önállósítják magukat, és saját márkanéven hozzák forgalomba termékeiket. Ilyen ismert tervező például az óráit Blu néven piacra dobó Bernhard Lederer, Alain Silberstein, Vincent Calabrese, Rainer Brand, a Chronoswiss márkát "kitaláló" Gerd-R. Lang, az Ikepod védjegy atyjainak számító Oliver Ike és Marc Newson, valamint Franck Muller és Jörg Schauer, akiknél a design a fő szempont. Emellett a hetvenes években csődbe jutott cégek neveit felhasználva sok régi márkát felélesztettek. Ezek közé olyan nagyságok tartoznak, mint a Breitling, a Nivrel, az Ulysse Nardin, a Perrelet, a Davosa, a Doxa, a Marvin, az Eberhard & Co. vagy a Mühle. A patinának az óraiparban fénye van. Tálas Andrea LUXUSÓRAMÁRKÁK FORGALMA* 2000-BEN Forgalom Márka (millió svájci frank) Rolex 2500 Cartier 1400 Omega 450 Chopard 220-250 Patek Philippe 220-250 Jager-LeCoultre 202 Audemar Piquet 140 Vacheron Constantin 130 Franck Muller 120 IWC Schaffhausen 115 Breguet 110 Bulgari 105 Piaget 105 Baume & Mercier 90 Blancpain 80 Ebel 70 A. Lange & Söhne 55 Breitling 50 Corum 40 TAG Heuer 30 Girard-Perregauy 30 Glashütte Uhrenbetrieb 28 Van Cleef & Arpels 20 Ulysse Nardin 15 *A 2500 svájci franknál drágább órákat számítva. Forrás: Die Presse CÉGEK ÉS MÁRKÁK SWATCH-CSOPORT: Blancpain, Breguet, Glashütte Uhrenbetrieb, Longines, Omega, Rado, Tissot, Certina, Mido, Leon Hatot, Lanco, Endura RICHEMONT: Baume & Mercier, Cartier, IWC Schaffhausen, A. Lange & Söhne, Piaget, Vacheron Constantin, Jaeger-LeCoultre, Van Cleef & Arpels LVMH: Chaumet, Ebel, Zenith, TAG Heuer, Christian Dior, Fred joiallier, Forrás: a cégek éves jelentései A VEZETŐ LUXUSÓRAGYÁRTÓK FORGALMA Gyártó Forgalom neve 2001-ben 2000-ben milliárd euró Swatch-csoport* (svájci) 2200 2300 Richemont (svájci) 1600 1300 Rolex (svájci) n. a. 1200 Bulgari (olasz) 766 676 LVMH (francia) 540 600 *Nem csak a luxusórákra vonatkozó adat. n. a. = nincs adat. Forrás: a cégek éves jelentései A VILÁG FŐBB ÓRAEXPORTŐR ORSZÁGAI 2000-BEN Exportőr Export Egy órára ország értéke (millió jutó átlagár svájci frank) (svájci frank) Svájc 9319 312 Németország 566 94 Japán 371 42 Franciaország 363 67 Nagy-Britannia 280 51 Hongkong 205 10 Forrás: Svájci Óraipari Szövetség MOST MUTASD MEG! (HVG 2002-03-23) Mit tudnak a mechanikus órák? Akit egy órában főképpen a pontosság és az olcsóság érdekel, jobban teszi, ha kvarcórát vásárol. Aki viszont megbízható, javítható személyes tárgyat szeretne a csuklóján tudni, akit érdekel a parányi szerkezetben megtestesülő mérnöki teljesítmény, illetve akit hiúsági szempontok vezérelnek, inkább mechanikus órát vegyen. Hogy miért? Erre válaszol következő írásunk. "Majdnem olyan bonyolult, mint egy nő. Viszont pontos!" - volt olvasható a schaffhauseni International Watch Company (IWC) egyik, 2000-ben sokat futtatott hirdetésében. Ugyanez az óragyár egy évvel korábban a "Férfias örökség" szlogent használta, 2001-ben pedig már azt a gonoszabban hímsoviniszta mondatot, miszerint "Technikailag lehetséges volna IWC órát készíteni nők számára". Nem véletlen az sem, hogy a szintén svájci Omega óragyár a Forma-1 hősével, Michael Schumacherrel kötött szerződést a Speedmaster sorozat hirdetésére, a Seamasterére pedig a vitorlásversenyek Forma-1-ének, az Amerika Kupának nagy alakjával, a nemrégiben fegyveres rablótámadás áldozatává lett új-zélandi Sir Peter Blake-kel. A drága karórák zöme férfiaknak készül. Hogy miért? A nők rengeteg ékszert viselhetnek a testükön, s ezt meg is teszik, sőt ruhatárukban nemegyszer a kollekciók és a mindenkori divat szerinti ékszerek és órák vannak (a világ legkönnyebb női órája egyébként ékszeróra, s drágakövekkel együtt is csak 7 gramm). Ezzel szemben a férfiak hagyományosan egyetlen ékszert viselnek a jegygyűrűn kívül: az órát. Úgyhogy a tehetősebbek igyekeznek olyan karórát választani, amelynek viselésével ízlését, pénzét, sőt hátterét és hobbiját is kimutatni véli. A drága órák iránti férfivonzalom további okát sokan talán a precizitás igényében jelölnék meg, ám ez az érv aligha áll meg az olcsó és pontos kvarcórák korában. Alighanem fontosabb ennél a mérnöki teljesítmények hagyományos férfiúi tisztelete (ami a kisvasút vagy a töltőtoll iránti rajongásban is megnyilvánul). A karóra - amelyet sokan még éjszaka sem vesznek le - elkísérte az embert az űrbe, a Holdra, az északi és a déli sarkra, a Mount Everest csúcsára, az óceánok több ezer méteres mélységeibe. És a benne megtestesülő műszaki tudáson van is mit csodálni. Egy mechanikus karóra legalább 75 alkatrészből áll, de olykor akár a többszöröséből. "Szíve", a hajszálrugó általában óránként 28 800-szor húzódik össze és tágul ki újra, vagyis évente több mint 250 milliószor (léteznek lassabb és gyorsabban pulzáló szerkezetek is). És akkor még nem esett szó az anyagi háttérről: egy új óramű, illetve a gyártásához szükséges technológia kifejlesztése úgy 15-20 millió euróba kerül, és négy-öt évig is eltarthat. A világon azonban csak néhány tucat olyan óragyártó akad, aki időt és pénzt fektet saját óraművek kimunkálásába. Svájcban közéjük tartozik az Audemars Piguet, a Blancpain, a Breguet, a Chopard, a már említett IWC, a Girard-Perregaux, a Franck Muller, a Jaeger-LeCoultre, az Omega, a Patek Philippe, a Parmigiani Fleurier, a Piaget, a Roger Dubuis, a Rolex, az Ulysse Nardin, a Vacheron Constantin, a Zenith, Németországban az A. Lange & Söhne, valamint a Glashütte Original, Oroszországban pedig a Poljot és a Vosztok (egyes alkatrészeket még ők is másoktól vásárolnak). A szerkezetekben az utóbbi évtized nem hozott forradalmi változásokat. Igaz, megjelentek olyan különlegességek a piacon, mint a svájci Fortis mechanikus ébresztőórája vagy az Ulysse Nardin üzem rendhagyó Freak modellje, amelynél a mutatók tulajdonképpen a szerkezet részét képezik, ám ezek aligha fogják átalakítani a piacot, Jóval több vásárlót érinthet ennél az - első ízben a japán Seiko által két évtizedig fejlesztett Kinetic sorozatában alkalmazott - autokvarc szerkezetek megjelenése, a mechanika és az elektromosság összeházasítása. Az ilyen órákban a kvarckristály rezgetéséhez szükséges energiát nem elem, hanem egy automata órához hasonló rotor forgása szolgáltatja (ha a rotor pihen, az óra még száznapi járástartalékkal rendelkezik). A svájci Omega szintén hosszas kísérletezgetés után, 1999-ben rukkolt ki a George Daniels által kitalált koaxiális gátszerkezettel. Ez az újítás csökkenti a szerkezetben föllépő súrlódást, s így a gyár szerint nagyobb pontosságot eredményez - fő erénye mégis inkább az, hogy a hozzá fűzött remények szerint elegendő lesz majd tíz-húsz évente karbantartani. Reneszánszát éli mostanában egy régi szerkezet, az úgynevezett tourbillon. Ezt eredetileg - több mint kétszáz esztendeje - Abraham Louis Breguet találta ki, hogy zsebóráit pontosabbá tegye. Miután észrevette, hogy a szerkezetek különböző helyzetekben nem egyenlő pontosan járnak, olyan mechanizmust készített, amely folyamatosan változtatta a két fő alkatrész, a billegő és a hajszálrugó helyzetét, s ezzel kiegyenlítette az eltéréseket, ráadásul egyenletesebb kopást eredményezett. Mivel a karóráknál a kiegyenlítésről a normál viselés közbeni állandó helyzetváltoztatás is gondoskodik, a tourbillon 1988-tól kezdődő modern kori alkalmazása elsősorban technikai bravúr, ami már nemigen befolyásolja a pontosságot - ám az óra árát akár 50 ezer euróval is növelheti. Miután a Swatch 1999-ben bekebelezte a nagy múltú Breguet céget is, "brahiból" készíttetett egy 2222 darabból álló, egyenként 3333 euróért piacra dobott tourbillonos (de műanyag alkatrészeket is tartalmazó) Swatch szériát, amelyet a gyűjtők rögvest el is kapkodtak. Kevesen tudják, hogy a mechanikus szerkezetek túlnyomó többségét három svájci üzemből, az ETA-tól, a Lemaniától vagy a Frédéric Piguet-től rendelik meg az óragyártók, s még kevesebben, hogy immár mindhárom a Swatch Grouphoz tartozik. Arról pedig végképp csak az óramániások értesülnek, hogy mely különböző órák mutatóit hajtja egyazon szerkezet: a svájci Auguste Reymond ezer euró körüli áron kapható Cotton Club Black Chrono modelljének és a közel 18 ezer euróért vesztegetett Breitling Chronomat 2000-jének a lelke egyaránt a katalógusokban a 7750 szám alatt megtalálható ETA-szerkezet. A készen vásárolt szerkezetet az óragyárak zömében "csak" behelyezik a tokba, amit többnyire szintén készen vásárolnak. Az anyagok és kidolgozás terén elég nagy változatosságot mutató tokoknál az utóbbi évtizedek legnagyobb változása a hermetikus zárás: míg a hetvenes években alig akadtak vízálló időmérők, most már az megy ritkaságszámba, ha egy-egy modell legalább valamely fokig nem áll ellen a víz nyomásának. Az utóbbi idők divatja egyébként az átlátszó hátlap, melyen áttekintve a szerkezetet is szemrevételezhetjük. Aki például ránéz a patinás svájci Eberhard & Co. ezer euró körüli Traversetolo Vitre modelljének átlátszó hátlapjára, azt hihetné, a cég saját szerkezetéről van szó, hiszen a gyönyörűen cizellált alkatrészeken még a márkafelirat is ott díszeleg. A látszat azonban csal: a méretes tokba az ETA kipróbált zsebóraszerkezete van beépítve. Más üzemek a tengelyek végét extra kövekkel látják el, hogy csökkentsék a súrlódással járó kopást: a Philippe Du Bois & Fils 49 drágaköves Grande Date modelljében az ETA 2892-es, eredetileg mindössze 21 követ tartalmazó szerkezete dolgozik. Ismét más gyárak egyes darabokat - mondjuk a felhúzórugót vagy a csavarokat - kicserélnek, a szerkezet egyes elemeit kézzel díszítik, a csavarfejeket (pedig ezeket igazán kevesen látják) hőkezeléssel kékítik, a lemezkéket aranyozzák, a fogaskerekekbe érdekes mintázatokat csiszolnak. Az efféle módosítások nyomán az eredeti konstrukció sokszor annyira megváltozik, hogy gyártója már engedélyezi is az óragyárnak, hogy a műnek saját nevet és számozást adjon (a müncheni Chronoswiss üzem Lunar Vollkalendarium modelljében ketyegő ETA-alapú szerkezetet például Chronoswiss C.931-ként jelölik). A módosított szerkezet nemcsak a kidolgozás szépségében és finomságában, hanem a gondos olajozás és szabályozás révén általában pontosabb is lesz. A szerkezet esetleges felturbózása után következhet a különböző - szaknyelven komplikációnak nevezett - extrák (például dátumablak vagy teljes naptármodul, holdfáziskijelző, második időzóna vagy stoppermutató) ráépítése. A manapság divatos elemek egyike a "nagy dátum": melyben két külön ablakban, külön tárcsákra rótt nagy méretű számokon olvasható le, hányadikát írunk. Divatos különlegesség a "retrográd mutató", amely nem ír le teljes kört, csupán egy körcikkben mozog, s ha pályája végére ér, szempillantás alatt visszapattan kiinduló helyzetébe. Az automata - a kar lendüléseinek az energiáját hasznosító, így sem elemet, sem felhúzást nem igénylő - órák divatja miatt hasznos kiegészítő a "járástartalék-mutató" is, amelyről leolvasható: újabb mozgatás nélkül mennyi ideig jár még a szerkezet. Aki mégis felhúzós órát választ, vehet például nyolcnaposat, vagyis olyat, amelyet nem kell két-, csak nyolcnaponta "felkurblizni". Az öröknaptáras szerkezetek még a szökőéveket is figyelembe veszik. A ma oly divatos kronográfokkal a stopperezésen kívül még egy sor hasznos - vagy haszontalan - dolgot lehet mérni. A sebességskáláról - az 1 kilométer megtételéhez szükséges idő révén - leolvasható, például az autópályán, a haladási sebesség. A telemetrikus skáláról a villámlás fényének és hangjának sebességkülönbsége révén megtudhatják a vitorlázók vagy a kirándulók, milyen messze jár tőlünk a vihar. Aki a szívverése gyorsaságát szokta méregetni, annak a Vacheron Constantin Les Historiques Medicus modelljével (mely nem ezért a kis extráért kerül 17 ezer euróba) elég 15 dobbanásig várnia, aztán a pulzométerskála segítségével fejszámolás nélkül is megkapja az egész percre vonatkoztatott eredményt. A finom órák úgy öt-nyolc évente teljes karbantartást igényelnek: meg kell tisztogatni a szerkezetet, eltávolítani az esetleges lerakódásokat, megolajozni a csapágyakat, amihez néha több - a Rolex Daytona modelljének esetében például ötféle - kenőanyag szükséges. Ez nem olcsó mulatság. De a márkás óra is akkor jár sokáig és pontosan, ha ő is megkapja, ami neki jár. Sükösd Gábor MITŐL LESZ EGY ÓRA KRONOMÉTER? A kronométer szó nem jelent többet, mint azt, hogy "időmérő", ám az az óra, amelynek számlapján a chronometer felirat szerepel, mégsem egészen olyan, mint a többi. A különbségtétel története 1877-ben kezdődött. A legnagyobb svájci gyártók Biel városkában akkor hozták létre a Controle Officiel Suisse Des Chronometres (COSC) nevű szervezetet, hogy az ellenőrizze és hitelesítse a hozzá beküldött szerkezetek pontosságát. Ezáltal - gondolták - növekedhet a Swiss made jelzéssel ellátott órák presztízse. Abban az esztendőben a COSC mintegy kétszáz órának adott ki pontosságot igazoló bizonyítványt, mostanság már évi 1 milliónál is többnek. Egyre több gyártó tartja ugyanis fontosnak, hogy órái pontosságát bevizsgálják a COSC telephelyein, Bielen kívül Genfben, Le Locle-ban, illetve Chaux-de-Fonds-ban. Az 1952-ben elfogadott szabványok alapján a minősítés a következőképpen zajlik: a beérkezett szerkezeteket lefényképezik, majd megkezdődik a 15 napos ellenőrzés. Az órák állását 24 óránként olvassák le s hasonlítják össze a zsinórmértékkel, a szintén svájci Pranginsban található nemzetközi referenciaórával. Ha a szerkezet egyetlen napon sem késik többet 4, s nem siet többet 6 másodpercnél, kiérdemli a chronometer megjelölést. A kiadott bizonylaton a gyártó és a szerkezet sorszámának feltüntetése mellett a vizsgálat paraméterei is olvashatók, s így megtudható: mennyit késett vagy sietett az óra a helyzetek és hőmérsékletek kilenc különféle konstellációjában, például 20 Celsius-fokon lefelé álló felhúzócsavarral vagy 10 fokon felfelé fordított számlappal. A próbának igen nehéz megfelelni, amit az is mutat, hogy a Svájcban gyártott szerkezetek mindössze fél százaléka esik át e próbán, s alig akad olyan márka, mint a Breitling vagy a Ventura, amelynek minden egyes példányát levizsgáztatják. S hogy hányan buknak meg? E számot a COSC - csakúgy, mint a gyártók - hétpecsétes titokként kezeli. A COSC-bizonyítvány presztízs, de nemcsak az a mostanában szerkezetenként 600 svájci frankba kerülő vizsgálaton megszerzett bizonyítvány - amelyet a vásárló a boltban az órával együtt megkap - a díjnak akár két-háromszorosával is növelheti az áru kiskereskedelmi értékét. A mai technológiák és gondos szabályozás mellett egyébként már a középkategóriás órák is elérik a megkívánt pontosságot. A COSC történetének legpontosabb szerkezete, egy 1933-as Omega, szintén nem a legdrágábbak közül való volt. Az olyan nagy hagyományokkal rendelkező gyártók, mint a Patek Philippe vagy a Jaeger-LeCoultre, viszont a COSC-nál sokkal szigorúbb belső szabványaik alapján ellenőrzik minden egyes szerkezetüket: az akár ezerórás teszt végén napi 3 másodperces eltérést engedélyeznek. A COSC-bizonyítványt 2000-ben megszerzett szerkezetek száma márkák szerint Márka Szerkezetek száma Rolex 635.209 Breitling 148.380 Omega 146.144 Bulgari 21.345 Panerai 19.231 TAG-Heuer 13.270 Chopard 5.430 Vacheron Constantin 5.046 Zenith 4.902 Ebel 3.476 Krieger 2.468 Patek Phillipe 1.803 Ikepod 1.662 Ulysse Nardin 1.588 Montega 1.559 Mühle Gashütte 1.385 Hermés 1.379 Bertolucci 1.292 Concord 1.253 Edox & Vista 1.000 Egyéb 14.436 Összesen 1.032.258 Forrás: COSC ÓRA-SZÓTÁR A/h: a billegő óránkénti Téllengéseinek száma. (A féllengés a billegő egy irányba történő elmozdulása). A legtöbb óra 28 800-as A/h-val működik. AUTOMATA: olyan óra, melyben rotor (más néven: lendtömeg) húzza fel az energiát tároló rugót. BILLEGŐ: a kis, tárcsa alakú billegőt a hajszálrugó mozgatja. Szabályos mozgása adja az óra járásának ritmusát. CSAPÁGYKŐ (jewel): szintetikus úton előállított nemes kő. A szerkezetben lévő tengelyek befogásánál napágyként csökkenti azok súrlódását és kopását. HÍD: az óraműlaphoz (más néven alaplemezhez) kapcsolódó, csapokkal és csavarokkal rögzített lemez. Az óraműlap és a híd között forognak a tengelyek és a fogaskerekek. INCABLOC: ütésvédelem. Rugalmas csapágyakon keresztül csillapítja a billegő tengelyére ható ütéseket. KALIBER: óraszerkezet. Átmérőjét sokszor lineában adják meg (1 linea = 2,256 mm). KOMPLIKÁCIÓ: kiegészítő szerkezet, amely az óra, perc, másodperc kijelzésén túl más adatok (a legtöbbször: naptár, kronográf, holdfázis, járástartalék) megjelenítését végzi. KORONA: az óra felhúzására és beállítására szolgáló "gomb". Az úgynevezett csavaros korona a jobb vízállóság érdekében az óratokba csavarozható. KRONOGRÁF: stopper funkcióval ellátott szerkezet. KRONOMÉTER: a svájci Controle Officiel Suisse Des Chronometres (COSC) intézet által bevizsgált és hitelesített óra, amely naponta nem késhet többet 4, illetve nem siethet többet 6 másodpercnél. LÜNETTA: a számlap körül elforgatható gyűrű, többnyire mérésekre szolgál. Elsősorban búvárórákon használják, a merülési idő mérésére, ilyenkor - biztonsági okokból - csak a mutatók mozgásával ellentétes irányba forgatható. MECHANIKUS ÓRA: olyan óra, amelyik a meghajtó erőt a húzórugóban tárolja. Lehet felhúzós vagy automata. ÓRAMŰLAP (platina, alaplemez): a szerkezet különleges anyagból készülő váza. Tartja a hidakat és a tengelyek egyik oldalát. PERCÜTŐ: az egyik legdrágább komplikáció. A szerkezet egy kis kalapács és hangrúd segítségével hanggal jelzi az eltelt időt. PLEXIÜVEG: akrilból készült óraüveg. Karcolódik, de nagyon rugalmas, ellenáll az ütéseknek, és könnyen polírozható. PVD-BEVONAT: vákuumeljárással létrehozott, igen kemény, kopásnak, karcolásnak ellenálló felület. RATTRAPANTE: részidő mérésére alkalmas, két másodperc-mutatóval ellátott, bonyolult vezérlésű kronográf. REGULÁTOR: olyan modell, amelyen az óra- és a perc-, esetleg a másodpercmutató is külön tengelyen helyezkedik el. ROTOR: az óra mozgatásakor lengésbe jövő, az automatszerkezeteket felhúzó, körcikk alakú alkatrész. TÁROLÓRUGÓ: a felhúzott rugó, amely 355 órán keresztül biztosítja az óra mozgásához szükséges energiát. SPIRÁLRUGÓ (hajszálrugó): a billegő egyenletes ciklikus mozgását biztosítja. Különleges ötvözetekből készül. SWISS MADE: a "Svájcban készült" jelölés azon órák számlapjára kerülhet fel, amelyek legalább 50 százalékban svájci alkatrészeket tartalmazó szerkezetét Svájcban szerelik össze és helyezik az óratokba. TAHIMÉTER: a számlapon lévő skála, amely az egységnyi távolság megtételéhez szükséges idő alapján méri a sebességet. TOURBILLON: a különböző helyzetekben keletkező járáseltéréseket kompenzáló, keringő billegővel ellátott - bonyolult és igen drága - szerkezet. TÖMÍTŐGYŰRŰ: a hátlapon, az üvegnél és a koronánál elhelyezett tömítés, amely megakadályozza a víz beáramlását a szerkezetbe. TRITIUM: az egészségre ártalmatlan, enyhén radioaktív anyag. A számlapon a világító jelzések és mutatók festésére használják. VÍZÁLLÓ ÓRA: olyan óra, amelybe a víz bejutását tömítőgyűrűk akadályozzák. A 30 méterig (3 atmoszféra nyomásig) vízálló órák kibírnak egy "fröcskölős" kézmosást, alkalmasak horgászatra, vitorlázásra. Az 50 méterig (5 atmoszféráig) vízállókban már fürdeni, a 100 méterig (10 atmoszféráig) vízállókban pedig akár könnyűbúvárkodni is lehet. ZAFÍRÜVEG: szintetikus zafírból készülő óraüveg. Keménysége miatt nem karcolódik, de jóval törékenyebb, mint a plexi. ÓRÁK ÉS ÁRAK 5 ezer-15 EZER FORINT. Többnyire olcsó kvarcszerkezetek műanyag tokban, műanyag szíjjal; várható élettartamuk öt-nyolc év, többnyire nem javíthatók. Mechanikus órát csak néhány gyártó - köztük az orosz Vosztok és a japán Citizen - készít ebben az árfekvésben. Csak a legszükségesebb elemeket dolgozzák ki igazán, az alkatrészeket nem finomítják. A szerkezeteken a gyártás során keletkező feleslegeket nem távolítják el. A Citizen esetében még műanyag fogaskerekeket is felhasználnak. Javíthatóak. Megfelelő karbantartással tíz-húsz évig használhatóak. 15 EZER-15O EZER FORINT. A legnagyobb darabszámban eladott órák, a legszélesebb választékkal: mindenki megtalálja az ízlésének leginkább megfelelő, ruházatához, hobbijához legjobban illő darabot. A gyártók általában évente cserélik kollekciójukat. A szerkezetek legtöbbször jó minőségű acéltokban helyezkednek el, az üveg már sok esetben zafír. A milliós tételben gyártott, megbízható szerkezetek javíthatók, várható élettartamuk tíz-harminc év. Az e kategóriában található elektronikus órák között már akadnak például hangfájlok lejátszására, rádiózásra, fényképek készítésére, mélység-magasság mérésére, földrajzi helymeghatározásra, időzónák kijelzésére, pulzus és vérnyomás mérésére, telefonszámok és részidők tárolására alkalmasak. 150 EZER-500 EZER FORINT. Ezek az órák hosszú évtizedekig is pontosan ketyegnek, ha közben (úgy négy-öt évente) gondosan karbantartják őket. Szerkezetük jó minőségű, sorozatban gyártott, sokszor finomított, szabályozott, díszített. Ide tartozik a mostanában divatos, mechanikus automaták zöme. Gondosan tervezett megjelenésük általában klasszikus formákat idéz, a tok nemes anyagból készül, sokszor aranyozott, az üveg általában zafír. Sokszor található rajtuk napnév-, dátum-, holdfáziskijelzés. Az árak szóródása azonos szerkezet esetén is nagy a tok és a szíj minősége, illetve a járulékos szolgáltatások (komplikációk) miatt. 500 EZER-1 MILLIÓ FORINT. Ide tartozik a klasszikus nagy márkák zöme. Nagy hangsúlyt kap a szerkezetek kidolgozása, finomítása (például a köves csapágyak számának növelése) és díszítése, egyedi megoldásokkal való kiegészítése. A legalább ötévente végzett karbantartás kizárólag a márka szakszervizében történhet. Ezeket az órákat sokszor krokodilbőr vagy tömör acél szíjjal forgalmazzák. 1 MILLIÓ-10 MILLIÓ FORINT. Saját tervezésű és gyártású, szépen megmunkált, kézi díszítéssel ellátott szerkezetek, nemes anyagok (például sárga-, vörös- vagy fehérarany, platina) felhasználásával készülnek. Formájuk visszafogott, teljesen letisztult-vagy éppenséggel végletesen újszerű. E kategóriában történik a legtöbb fejlesztés, mivel a gyártók "zászlóshajóként" ezeket használják reklámjaikban, hogy ezáltal alacsonyabb kategóriájú óráik eladását is feltornásszák. 10 MILLIÓ FORINT-CSILLAGOS ÉG. A néhány példányban előállított, bonyolult szerkezetek számítógépes tervezése akár egy évtizedig is eltart. Sokszor még a gyártóeszközöket is egyedileg állítják elő. Gyakori jellemzők: tourbillon szerkezet, sokszor húsz kiegészítő funkcióval, bonyolult öröknaptárral, csillagképek helyzetének mutatásával, esetleg percütővel. A számlapon akár 10-12 mutató is lehet, az alkatrészek száma ezer körüli (a legbonyolultabb szerkezeteket a méretük miatt elsősorban zsebórákba építik). Minden alkatrészt kézzel munkálnak meg, és általában gazdagon díszítik őket. Még az óra beállítása is szakembert igényel, karbantartásukat szinte csak tervezőjük, készítőjük képes elvégezni. KICSI, DE ERŐS (HVG 2002-03-23) Régi-új óragyár Szászországban Amikor tavaly nyáron Gerhard Schröder német kancellár felkereste a szászországi Glashüttében a Mühle-Glashütte GmbH Nautische Instrumente & Feinmechanik óragyárat, a látogatók tábora népesebb volt, mint a meglátogatottaké. Igaz, ami igaz, a keleti tartományokat végigjáró kancellár népes kísérettel utazott - a körút nem titkolt célja az volt, hogy érzékeltessék az egykori NDK-ban élő németekkel, a kormányfő számára fontos a gazdasági nehézségekkel küzdő régiók felzárkóztatása -, de a létszámfölény mégis inkább annak volt betudható, hogy a Mühle mindössze 27 alkalmazottal dolgozik. A Drezda és a cseh határ között fekvő Glashüttében a Mühle GmbH csak az egyik óragyár: a mindössze 2500 lakosú falu ugyanis másfél évszázados, a svájciakéval vetekedő óragyártási hagyományokkal rendelkezik (HVG, 1999. október 16.). A cégalapító Robert Mühle 1869-ben az óragyártás technológiai beszállítójaként hozta létre üzemét - aztán, ahogy a Glashüttében dolgozó nagy órásmesterek, Ferdinand Adolph Lange, Julius Assmann, Johannes Dürrstein a 19. század második felében egyre több megrendelést kaptak, úgy nőtt az igény az ő termékei iránt is. Robert Mühle első terméke az órák fogaskerekeinek vastagságát precízen ellenőrző műszer volt. A második világháborúig terjedő korszak jellemző termékei a mérőműszerek maradtak a Mühle-cégnél: fordulatszámmérők, átfolyásmérők, autókba való sebességmérők készültek itt. A háború utáni államosítás során az eredeti Mühle-céget beolvasztották a jénai Zeiss-művekbe. Ám az alapító unokája, Hans Mühle még 1945-ben létrehozott egy méréstechnikai minivállalkozást, amelyik nem csupán átmentette a hagyományokat, hanem az idők folyamán - s talán mert a szászországi hegyek között jó messze volt az NDK-vezetés mindenre ügyelő szemétől - szép kis gyárrá nőtte ki magát: amikor 1970-ben Hans Mühlétől fia, Hans jürgen Mühle átvette a céget, már hatvanan dolgoztak a magánvállalatnál. Az önállóság azonban nem sokáig tartott: 1972-ben, az Ulbricht-Honecker váltást követő keményebb vonal jegyében ezt a Mühlét is államosították, előbb VEB Feinmechanik Glashütte lett belőle, majd beolvasztották az egész helyi óraipart VEB Glashütter Uhrenbetriebe néven egybefogó vállalatba. A német újraegyesítést követő privatizáció immár a harmadik cégalapítást jelentette a Mühle dinasztia életében: Hans-Jürgen Mühle ekkor hozta létre a mai üzemet. Megbízható szerkezet, masszív ház s a finoman kimunkált mechanikus órák világában alacsonynak számító ár - az óramagazinok szakértői szerint a glasshüttei kisüzem e németes erényekkel hódít a meglehetősen kemény piacon. A design egyszerűségre és célszerűségre törekszik. A cég egyik büszkesége az a pilótaóra, amelynek "alapjait" egy valódi, a Lufthansánál alkalmazott pilóta vetette papírra. "A terveket eredetileg az Armbanduhren magazin pályázatára készítette, aztán egy szép napon becsöngetett a glashüttei üzembe a rajzokkal. Elborozgattunk, a terveket - a praktikum és az esztétikum szempontjai szerint - újra és újra átdolgoztuk, tökéletesítgettük. Aztán megszületett a Cockpit-Timer nevű modellünk, amelynek nem csupán a piacon volt sikere, hanem a szaksajtóban is" - emlékszik vissza a folyamatra Hans Jürgen Mühle. A vállalat jellemző termékcsoportja ma - a cégnévnek megfelelően - a hajózást segítő műszerek családja. A tengerészeti kronométer egy példánya - amelynek pontossága a napi egy század másodpercen belül van, s ezt mínusz 10 és plusz 50 Celsius-fok között bármilyen időjárási körülmények közepette tartani tudja - a Schröder-látogatás óta a berlini kancellári hivatalt is ékesíti. Weyer Béla / Berlin IDŐTÁLLÓ SZERELEM (HVG 2002-03-23) Egy óragyűjtő portréja Átrozsdásodott hátlapok, elgörbült mutatók, karcos számlapok- néha ilyen alapanyagból varázsol több tíz- és százezer forintos órákat a civilben informatikus Antal Péter, aki az évek során egy több millió forintos óragyűjteményt hozott létre. Az óráskörökben elismert kollekció egy kis falu határában álló családi házban, páncélszekrényében lapul. "Az órákkal kapcsolatban meglehetősen szeszélyes vagyok: minden reggel szemlét tartok fölöttük, akár fél órát is képes vagyok azon hezitálni, vajon melyiket viseljem aznap. Aztán hangulatomtól függően egy kecses, letisztult vonalú, 65 esztendős Patek Philippe-et vagy mondjuk egy robusztusabb, a hetvenes években gyártott Breitlinget csatolok a csuklómra" - mesél a HVG-nek napjai indulásáról Antal Péter óragyűjtő. A Budapesttől 30 kilométerre fekvő kis faluban élő, 33 éves informatikust már gyerekkorában megfertőzte az órák szeretete. Nála kötöttek ki a család levetett időmérői, ő pedig a lerobbantakat azonnal kibelezte, hogy megismerje szerkezetüket. Bár a háromgyermekes családapa egész életében gyűjtötte az órákat, igazán komoly darabokra csupán az elmúlt négy-öt esztendőben futotta neki. "A gyűjteményem egy részét eladásra hirdetem órás berkekben és az interneten, ám kereslet még csak a pár ezer és pár tízezer forintos darabokra van. Egyes gyűjtőtársaimnak, persze, gondolom a több százezer forintra taksálható ritkaságaimra is fájna a foguk, de ezektől nem akarok megválni" - mondja Antal. A gazdája szerint mintegy 7 millió forint értékű, 250 időmérőt felvonultató kollekció meglehetősen vegyes: a pulzus méréséhez használt orosz orvosi karórától, a pár ezer forintot érő japán kvarcórától, a giccses kakasos vekkertől kezdve a milliós svájci vagy német zseb- és karórákig. Az időmérők árfolyamát persze nem egyszerű dolog belőni. Antal azt az árat veszi alapul, amennyiért Magyarországon el tudná adni az órákat, de persze ez sem határozott fogódzó. Azért a 18. század eleji zsebóráért, melynek szerkezetében egy cérnánál vékonyabb, kézzel készült acéllánc található, sokan menten leszurkolnának 100 ezer forintot, de az sem kizárt, hogy valaki akár 1 milliót sem sajnálna érte. Az angliai aukciókon a hasonló darabok 1500-3000 fontért (600 ezer-1,2 millió forintért) szoktak elkelni. Antal évente több százezer forintot költ passziójára, s hogy gyűjteményének értéke mégis eléri már a 7 milliót, az annak köszönhető, hogy olykor a piaci ár töredékéért is sikerül órához jutnia. Volt már példa rá, hogy teljesen lepusztult időmérőket törtaranyáron vásárolt, máskor az "Ecserin" nyúlt bele a "tutiba". Azért a gyűjtök körében nagy népszerűségnek örvendő, az ötvenes évekből származó, plexibe ágyazott szerkezetű Ernest Borel Cocktailért, melynek számlapja másodpercenként változó ábrákat produkál, Antal mindössze 3 ezer forintot adott, de ma 60-80 ezret is bátran kérhetne érte. Az órák eredetisége viszonylag könnyen ellenőrizhető: Antal a hátlapot lepattintva azonnal megmondja a szerkezetről, hogy valódi-e. "Egy alkalommal azt hittem, hogy egy eredeti, több millió forintos, a csúcsmárkák között jegyzett Franck Muller órát vesztegetnek pár tízezer forintért. De a szerkezet szemrevételezése után kiderült a turpisság: ránézésre tökéletes hamisítvánnyal álltam szemben. De annyira tetszett, hogy még így is megvettem" - emlékszik vissza Antal. Igazán jó állapotú, értékes régi órákra nehéz szert tenni Magyarországon. A régiségpiacokon kívül nem sok "óraforrás" akad: csupán egy-két órás kínál régi, értékes darabokat, illetve negyven-ötven magyar gyűjtő közt zajlik a cserekereskedelem. "Van egy 1935 körül gyártott Rolexem, melynek szerkezete eredetileg aranytokban csücsült. Egy ilyen óra ma milliós értékű lenne, de a háború után eladták a »házát«, és kézzel készített acéltokba helyezték. Így 80-100 ezer forintra apadt az értéke. De van egy Grana aranyórám is, amely soha nem került forgalomba, mivel a kereskedő, a jobb napokra várva, a háború alatt elásta a kertben. Mivel rosszul csomagolta be, az óra teljesen átrozsdásodott" - enged bepillantást az órasorsokba a gyűjtő. A gyakran roncs állapotban begyűjtött órákba többnyire Antal maga lehel új életet. "Csupán egy-két órást ismerek, aki képes és hajlandó is legyártani egy-egy alkatrészt, s mindössze egyetlen mester akad, aki egy új számlap készítésével is megbirkózik." Az órák külföldi gyártóinál - ha egyáltalán léteznek még - egy egyszerűbb alkatrész legyártatása vagy raktárról való szállíttatása is 70-80 ezer forintnál kezdődik. Persze vannak áthidaló megoldások: például a Patek Philippe 1937-es, a cikk elején már említett Calatrava modelljének sérült részeit még az előző tulajdonos harmonizáló Doxa-elemekkel helyettesítette. Antal mégis gyűjteménye egyik kiemelkedő darabjának tartja az 500-800 ezer forintra becsült órát, hiszen a cég 1929 és 1945 között összesen nem egészen 70 ezer időmérőt készített, így az adott modell adott évi terméséből talán csak pár tucat létezik a világon. Ritkaságnak számít a 300-400 ezer forintra taksálható, fehérarany tokkal és ugyanilyen szíjjal gyártott, negyven év körüli Longines karóra, melyből száznál kevesebb példány került ki a gyártó keze alól. Antal értékesebb kedvencei közé sorolja a harmincas évekből származó, aranytokos Baume & Mercier-t, melynek értékét 300 ezer forintra becsüli, és az ezüsttokos, festett porcelánszámlapú, a húszas években gyártott Zenithet is, melynek hátlapja - akárcsak a zsebórák fedele - fölpattintható. Antal órái kis, szivaccsal bélelt fadobozokban pihennek. Neki nincs szüksége az egyenként pár tízezer forintos, a szerkezeteket (az egyenletes kenés érdekében) forgató masinériára, hiszen gyűjteménye darabjait rendszeresen hordja. A biztonságra viszont sokat ad Antal. Házát a rendőrségre bekötött riasztó őrzi, kedvencei pedig páncélszekrényben lapulnak. Nagy B. György ÓRA Egy még ma is létező és elterjedt hiedelem szerint az óra a ház urának halálakor azonnal megáll. Természetesen ez nem akármilyen órára vonatkozik, hanem a családi örökségként becsben tartott, kézi munkával előállított állóórára. Azt tartották róla, hogy egészen rejtélyes viszony fűzi a családfőhöz, de csakis hozzá. Sokhelyütt szokásban volt, hogy megállították az órát, ha valaki haldoklott, vagy éppen elhunyt, mivel az óra ketyegését valószínűleg öntudatlanul a szívveréssel azonosították. Ahogy számos történet is mutatja, az életkor és az óra közötti szoros kapcsolat azt eredményezte, hogy ha a ház órájának a működésében valamiféle szabálytalanságot észleltek, akkor azt rossz előjelnek tekintették. Ha az óra többet ütött, mint amennyit mutatott, akkor Sziléziában fel voltak készülve arra, hogy valami baj fog történni. Hessen-Nassauból maradt fenn az a történet, amely szerint egyszer délután, amikor Westerburg grófja a vadászatból hazatért, a toronyóra minden látható ok nélkül tizenegyet ütött. Egy napra rá kitört a helységben a pestis, amely tizenegy áldozatot követelt. Ezenkívül az is rossz előjelnek számít, ha egy álló óra hirtelen elkezd ütni. A zeili kastély lovagtermében függ egy olyan óra, amelyről azt mesélik, hogy a herceg halálának közeledtekor elkezd járni; a pforzheimi kastély órája pedig összevissza kezd járni, ha a hercegi család egyik tagjának közeledik az utolsó órája. Az órákat körülvevő babonás félelem ellenére időnként mindenféle varázslatot is űztek velük. Szászországban például hittek abban, hogy egy tolvaj visszaadja a zsákmányát, ha azt, ami az ellopott dolgokból megmaradt, az óra ingájához kötik; az Érchegységben pedig az ingához a lottósorsjegyet ragasztották hozzá, hogy "ne legyen nyugalma", és ezáltal meghozza a nyereményt. Amikor valaki a házban meghalt, megállították az órát, mert lejárt az órája, de többnyire úgy vélték, hogy ilyenkor megáll az óra a falon. Bukovinai magyarok szerint, ha az óra megy, az az élet, ha áll, az a halál. Ha beteg van a háznál és az óra megy, akkor a beteg meggyógyul. Forrás: Ditte és Giovanni Bandini: Babonák lexikona 187. o. Fordította: Csikós Andrásné, R. Keresztény Györgyi (Athenaeum 2000 Kiadó, Bp., 2003) ISBN 963 85979 3 3