A NAPÓRAGYŰJTŐ  (Magyar Hírlap 1995-08-26)

Az Iparművészeti Múzeum Idő-Mérő kiállítása szeptember 23-áig, az őszi
napéjegyenlőségig látható, a Kiscelli Múzeum Napóra-kiállítása pedig szeptember
nyolcadikától - két hónapon át.

Ifjú Bartha Lajos egy magyar kisnyugdíjas, mégis hosszú évek óta örökös tagja
az angol királyi földrajzi társaságnak. Tagdíjat nem kell fizetnie, a társaság
ugyanis megtiszteltetésnek érzi, hogy kapcsolatban állhat vele, a neves
csillagász-történésszel. Bartha Lajos egy nagyon öreg, még a szabadságharc
idején panziónak épített budai házban él és különös szenvedélynek hódol.
Negyven-ötven társával együtt napórákat gyűjt. Összeírják a házak, templomok
falára rajzolt, karcolt, vésett vagy a kertekben, a mohos oszlopokon megbúvó
napórákat, a hordozhatókat is, melyek közül a legkisebb elfér egy
gyerektenyéren vagy akár egy gyűrűben.

A napórakészítés - állítja Bartha Lajos - nem egyszerű feladat. Mértani és
csillagászati ismeretek szükségesek hozzá. A gnomotika, vagyis a napóratan a
középkor végétől lett önálló tudomány. Olykor-olykor magam is készítek
napórákat. Egy időben erősen foglalkoztatott a gondolat, hogy karnapórákat
kellene gyártani, miután gyűrűnapóra már létezik. Gyűrűnapórát Greenwichben
láttam, a tengerészeti múzeumban. Első pillantásra olyan volt, mint egy szép
köves gyűrű, ám a kő alatt, ha felpattintották a kis fedelét, parányi iránytű s
napóra lapult. Tudja, engem igazából az efféle speciális, hordozható napórák
érdekelnek. Némelyik történetétől egészen meghatódom. 1960-ban
Pogányszentpéteriben egy több mint négyszáz éves gabonatároló veremben érdekes
tárgyakat találtak, melyek egykoron az itt élő pálos szerzetesekéi voltak. 1540
táján a kolostorukat megtámadták, felgyújtották a törökök. A szerzeteseknek még
maradt annyi idejük, hogy legféltettebb kincseiket a gabonatároló verembe
rejtsék. Az egyik szerzetes a kis zsebnapóráját tette oda. A verem pedig
évszázadokon át hűségesen és épen őrizte. Ezeket a parányi zsebnapórákat
egykoron Nürnbergben készítették, s a nürnbergi kereskedők vitték el Európa
jelentősebb váraiba, királyi városaiba; köztük Tatára, Diósgyőrbe vagy
Budavárra. Az egyik legrégebbi, Magyarországon föllelt hordozható mini napóra
is Nürnbergben készült, 1553-ban. Egy két és félszer három centiméteres kis
elefántcsont dobozkában rejtőzik s a budavári ásatások során került elő. A mai
emberek nem is gondolnák, hogy a XVI. században már ilyen, alig pár centis
zsebnapórákat használtak. Fölnyitották a fedelét, az apró iránytűt ;szak-dél
irányába tájolták s a fedél s a napóra alja közé kifeszített zsinór árnyéka
mutatta a napóra skáláján az időt... A napóráknak sokféle, olykor meglehetősen
bolondos változatai is léteznek. Van például nyakba akasztható, gyűrű alakú
napóra. A gyűrű belsejébe vésték az időskálát, a gyűrűbe pedig egy lyukat
ütöttek. A gyűrűt addig kellett forgatni, míg a nap besütött a lyukon, s ahova
esett a fény a skálán, annyi volt az idő.

- Milyen egyszerű!

- A megszerkesztése már nem annyira. Nézze például ezt a csillag formájú
asztali napórát. A csillagnak minden szára árnyékvető és számlap is egyben. S
ahogy a nap süt, a csillag egyik szára veti az árnyékot a másikra. A
napóracégeknek érdekükben állt, hogy mindig valami új típussal jelenjenek meg,
melyeket aztán tíz, húsz vagy akár száz példányban készítettek el. A napóra az
1500-as évektől vált tömegcikké, de napóragyártó cégek még az 1840-1850-es
években is léteztek.

- De hát akkor már rég föltalálták a fogaskerekekkel működő órát!

- Csakhogy a kerekes óra késhet, siethet, sőt meg is állhat. S ha a kerekesóra-
tulajdonos a templomtól távolabb élt, ahová a déli harangszó már nem ért el,
bizony jól jött - egy napóra. Az Iparművészeti Múzeumban most két olyan
gyönyörű kerekes óra látható, melynek belsejébe vagy az aljába napórát is
építettek. A középkorban egyébként a napórák az egyházi intézményeken jelentek
meg. A legkorábbi középkori magyar fali napóra a mátraverebélyi templomban
található. Azért mondom, hogy a templomban, mert amikor azt bővítették, a
napóra előtti falhoz újabb építményt toldottak, így a napóra az épület
belsejébe került, s csak amikor a régészek eltávolították a vakolatot,
bukkantak rá az 1200-as évekből való napórára. De gyönyörű szép napórát
találhatunk a szentendrei várdombon lévő gótikus templom egyik sarokpillérén
is. Ez már faragott kő s száz évvel későbbi.

- Hogyan lehetséges az, hogy egy fali, vagy egy zsebnapóra pontosabb legyen egy
kerekes óránál?

- Minden attól függ, mekkorára méretezzük s milyen precízen szerkesztjük meg a
napórát. Egy két-három centiméteres csont napórácska félórányi pontossággal
mutatja az időt. 1500-ban ez elég is volt. De akadnak olyan napórák, melyek
percre, sőt másodpercre pontosak.

- Miért éppen csontból készítették a zsebnapórákat?

- Az a lényeg, hogy a napóra doboza olyan anyagból készüljön, ami nem
mágnesezhető, vagyis nem zavarja meg az iránytűt. A zseb- napórákat ezért
gyártották fából, csontból vagy bronzból. A nürnbergiek általában
elefántcsontot használtak, mert a fa megvetemedhet s ezáltal a beosztás is
torzulhat. A napóra legtovább a kisebb vidéki helyeken, falvakban maradt meg, s
csupán a posta s a távíró fejlődésével veszítette el a jelentőségét. Igaz,
napórákat még ma is gyártanak. Londonban például két cég foglalkozik vele.

- Pont az esős, ködös Angliában?

- Angliában mindig is nagy kultusza volt a napóráknak. Egy díszes angolkert
nemigen létezhet napóra nélkül. Skóciában pedig hajdanán az egyes kerti
napórákat különös módon használták. Az oszlopok díszítései közé
szabadkőművesjeleket véstek. A vagyonosabb skót földesurak így jelezték
egymásnak, hogy megbízható, jó barát birtokán, házában járnak. Az angolok
napóraszeretete máig tart. A brit napóragyűjtők társaságának, mely 1988-ban
alakult, már ötszáz tagja van, s a főtitkára egy tengerész, akit a középkori
fali napórák érdekelnek. Magyarországon a napórákról utoljára 1830-ban jelent
meg könyv. Pontosabban 1983-ban a TIT Csillagásztörténeti Adatgyűjtő Csoportja
kiadta a magyar napóra-katalógust, ez év szeptember huszonkilencedikén pedig
immáron harmadszor rendezzük meg a nagy érdeklődést kiváltó nemzetközi napóra-
konferenciánkat. Tavaly az osztrákok jelentették a szenzációt, akik örmény
származású középkori és kora újkori napórákra bukkantak. Tudja, az a
legfurcsább, hogy miközben mi napóra-konferenciákat szervezünk, azonközben a
magyar egyetemeken a leendő muzeológusok a napórákról szinte semmit sem
hallanak. Mert Magyarországon a tudományos technikatörténetnek nincsen
becsülete. Egy rozsdás kard, egy sarkantyú, egy mellvért, az valami, ám egy
szerkezet, egy csillagászati mérőeszköz nemigen számít múzeumi tárgynak. Csakis
akkor, ha az híres emberé volt.

- A magyarországi múzeumokban hány napórát tartanak nyilván?

- Körülbelül kétszázat. Ebből most mintegy harmincat az Iparművészeti Múzeumban
állítottak ki, szeptember nyolcadikától pedig körülbelül nyolcvan napóra
látható majd a Kiscelli Múzeumban. Köztük egy 1600-as évek elején készült
úgynevezett déljelző ágyúnapóra, melynek gyűjtőlencséjére ha pontban
tizenkettőkor rásüt a nap, akkor meggyújtja a gyújtólyukban elhelyezett
puskaport, ami nagyot durran, jelezve, itt a dél.

A napórák iránt - állítja Bartha Lajos - manapság egyre nagyobb az érdeklődés.
Talán mert kapcsolatot jelentenek a természettel. Az időt a nap sugaraival
mutatják. Mindaddig, amíg a Föld forog.

Scipiades Erzsébet