Mushrooms are shaped like umbrellas because they grow in wet places. A gombáknak azért van esernyő alakjuk, mert nedves helyeken nőnek. (Diákszáj) MÉRGES SEJTRONCSOLÁS (Magyar Hírlap 1995-08-15) Kábító a mesebeli fehér pöttyös piros gomba Gombamérgezés-veszélyes övezetnek számít Közép- és Kelet-Európa éghajlata, földrajzi adottságai miatt. Nemrég például Ukrajnában volt tömeges megbetegedés, az újabb hírek szerint jelenleg 95 beteget kezelnek kórházban, közülük 19 állapota súlyos. Egy hét alatt 12 elővigyázatlan gombagyűjtő vesztette életét. Ha az emberek ismernék a gyilkos galócát (latin nevén Amenita phalloidest) legalább 95 százalékkal kevesebben halnának meg gombamérgezésben – állítja négy évtizedes tapasztalatai alapján dr. Lázár Imre belgyógyász főorvos, klinikai toxikológus. Munkahelyén, az Erzsébet kórház baleseti belosztályán (ismertebb nevén a "Korányi" toxikológiáján) a tavaly odakerült 121 betegből hármat már nem tudtak megmenteni. Az idén eddig 28 gombamérgezést kezeltek sikerrel. A kórházban ápoltak közül egyesek házaló gombaárus portékájától betegedtek meg. Volt olyan értelmiségi, aki gombameghatározóval maga járta az erdőket, de biológiatanár, sőt gombaszakértő is akadt közöttük; ez utóbbi a másodszori mérgezésbe halt bele. Sokáig a gyilkos galócán kívül a vörhenyes őzlábgomba számított a legfőbb "ellenségnek" nálunk. 1994-ben diagnosztizálták először a mérges pókhálós gombától származó megbetegedést. Ez a korábban Északkelet-Európában honos fajta lassanként hazánkig "vándorolt". És még a gyilkos galócánál is alattomosabb, mert míg annak lappangási ideje 6–12 óra, az újabb jövevény 3–14 nap múlva fejti ki nagyon súlyos mérgező – vesekárosodást okozó – hatását, amikor már rég elfelejtkeztek veszélyes táplálékukról az óvatlan áldozatok. Az említett gombafajták kizárólag főzve, ételként fogyasztva ártalmasak. Ilyenkor a méreg a gyomorból a véráramba kerül, és mennyiségétől, összetételétől függően különböző sejtcsoportokat támad meg. Roncsoló munkája következtében megváltozik, esetleg teljesen megszűnik az adott szerv működése. Leggyakoribb a májártalom, amikor sárgaság, vagy májkóma jelentkezik. Veszélyes még a veseműködés beszűkülése, megszűnése, mert ezzel a szervezet méregkiválasztása áll le. Súlyosabb esetben még úgynevezett urémiás kóma is bekövetkezhet. A gyomor- és bélműködés károsodásának jellegzetes tünetei a hányás és a hasmenés. Elsősorban ez vezetheti nyomra a beteget. Tehát aki szűnni nem akaró, véres hányást, hasmenést, továbbá lábikra-, gyomor- vagy bélgörcsöt észlel, bizton gyanakodhat gombamérgezésre, és azonnal forduljon orvoshoz, illetve hívja a mentőket. Szerencsés esetben a szervezet kiürülésével végzetes következmény nélkül megúszhatja a "balesetet". Ezt azonban előre nem lehet tudni, hiszen a gyilkos galóca akkorra már átjárta, roncsolta a sejteket. Elég egy tisztes adag elfogyasztása olyan nagyfokú érrendszeri, idegrendszeri és szívizom-károsodás bekövetkeztéhez, amikor már elkerülhetetlen az általános sejtpusztulás és a halál. Az időben kórházba került betegnél legtöbbször még visszafordítható a káros folyamat. A szokásos gyomormosás után (egyébként a gyomortartalmat az esetleg még meglévő ételmaradékkal az Országos Élelmezési és Táplálkozástudományi Intézet vizsgálja) kezdődik a kezelés. A vesebetegek kezelésében megszokott módszerhez hasonlóan távolítják el a vérből a méreganyagot. Só-, cukor- és vitamin-összetételű folyadékot, májvédő aminosavakat, sejtregenerálókat kap infúzióban a beteg, majd májvédő-kímélő diétára fogják. És érdekes módon nagy dózisú penicillinkúrával igen eredményesen visszaszorítható a halálozás. Egyes feltételezések szerint ugyanis a gyilkos galóca mérge akkor válik erőssé, amikor a májban lévő fehérjével "találkozik". Ezt a fehérjekötést zavarja meg a penicillin. Közepes mérgezés esetén egyébként a máj nyolc nap alatt meggyógyul. A leggyakrabban előforduló mérgezésért általában a susulykafélék a bűnösök. Tavasztól őszig teremnek. Mérgezésük lappangási ideje néhány perctől három óráig terjed. Tünetei kezdetben hőhullám, arcpirosodás, majd nagyfokú verítékezés, nyálfolyás. A só- és folyadékvesztés a legyengült, illetve idős embereknél, valamint az érzékeny gyerekeknél halált okozhat, így számukra még a "szelídebb" mérges gombák is sokkal veszélyesebbek. Átmeneti hallucinációt válthat ki a légyölő galóca, ezt használták fel a sámánok, a kívánt révült állapot eléréséhez. És sajnos ez a piros tetejű, fehér pöttyös, mutatós gombafajta – igen helytelenül – bekerült a meseirodalomba is, emlékezhetünk rá gyerekkorunkból, a gyerekeknek készült könyvek és filmek állandó szereplője. Hozzá hasonlóan pszichoderikus, idegrendszeri tüneteket produkál még a párducgalóca és a hegyes trágyagomba. Márciustól novemberig, az első fagyig teremnek a gombák, fajtánként és időjárástól függően. Általában a nedves, párás, meleg időt kedvelik. A gyilkos galócának most lenne a szezonja, de az eddigi szárazság miatt kevesebb termett, ám a sűrűsödő nyári zápor hatására hamar elszaporodhat. Lehetséges, hogy a gombák fejlődését, mérgük összetételét, koncentrációját, így veszélyességét is befolyásolja a napfény, az ultraibolya- vagy infravörös-sugárzás erőssége. Tudniillik a gyilkos galócában nemcsak az emberre káros anyagok (amanitinek, fallinok, falloidinok) találhatók, hanem az ezeket ellensúlyozó ellenméreg, az antamanitin is. A mérgező peptidek hatását, befolyását egyesek genetikai okokkal, mások az imént említett külső tényezőkkel magyarázzák. Tudományosan még nem erősítették meg azt a feltevést, hogy mérges gomba a leginkább szennyezett talajban nő. Elég bizonyíték valószínűsíti viszont, hogy a terhesség életmentő lehet gombamérgezéskor. Egereknél figyelték meg, de Lázár doktor is tapasztalta két házaspárnál, ahol férj és feleség azonos mennyiségű mérges gombát fogyasztott. Az erősebb mérgezésnél csak a várandós asszony maradt életben, igaz, később elvetélt. Az enyhébb lefolyású esetnél a férj meggyógyult ugyan, de lényegesen később, mint gyermeket váró felesége. Lázár főorvos általában is óv az ehető gombák túlzott fogyasztásától. Még egészségeseknek is őrölve, fűszerként, ételízesítőként, nem pörköltként ajánlja ezt a nagyon nehezen emészthető növényt. A krónikus vagy akut gyomorbántalomban szenvedőknek, az epe- és fekélybetegeknek egyáltalán nem tanácsolja a gombát, amely az allergiára hajlamosaknál a kiütéseken kívül még ájulással járó rosszullétet is okozhat. A LEGVESZÉLYESEBB MÉRGES GOMBÁK GYILKOS GALÓCA: fehér vagy zöldessárgás kalapú, fehér lemezű, galléros, bocskoros gombafajta. Tölgyesekben, elvétve fenyőerdőkben terem. Legalább hétféle ehető, főleg fehér színű, lemezű gombával téveszthető össze. VÖRHENYES ŐZLÁBGOMBA: fehér vagy krémszínű lemeze, kis tönkje van, kalapja rózsás, hússzínű vagy okkeres, középen vörösbarna elszíneződéssel. Szeptembertől novemberig található füves, fás helyeken, erdőszéleken, ritkás fenyvesekben, lomberdőkben. MÉRGES PÓKHÁLÓGOMBA: narancsbarna színű, kalapja szélén pókhálószerű fátyol. Az északi, erdős vidékekre települt. GOMBAFEJ (Magyar Hírlap 1997-06-02) Budapest. Nem csak utcák, terek, házak. Város, mely lüktet, lelke van. Formálják mindazok, akik benne, érte élnek. Őket, budapesti "törzsvendégeket" ültetjük hétről hétre asztalunkhoz. Hosszú Péter, hivatalosan ugyan még csak tíz éve próbálja kiszűrni a Fehérvári úti piac standján a gyakran tonnányi mennyiségű gombák közül a mérgeseket, de valójában már legalább negyven éve képtelen megszabadulni "átkos" szenvedélyétől. Mint mondja: mindössze kétfajta ember van a földön: a normális és a gombász - önnön magát természetesen ez utóbbihoz sorolva. Természetesen senki sem születik gombaszakértőnek, Hosszú úr is előbb hosszú éveket töltött a média világában, persze csak mint rádió- és televízió-szerelő. Amúgy még a mai napig talál ismeretlen fajtát magányos felfedezőútjai során, de éberségének folyamatos karbantartására szüksége is van, hiszen idén májusban ismét útjára indult a szezon, amikor is napi átlagban minimum 600 alkalommal kell "életről és halálról" döntenie. - Volt-e olyan páciense eddigi, igen hosszú gombavizsgálói gyakorlatában, aki egyszer már "sikeresen" megmérgezte magát az általa szedett gombával, és ebbéli tapasztalatából okulva fordult később önhöz? - Hála istennek ilyen esetem nem volt, olyan azonban már előfordult, hogy olyanok fordultak hozzám, akik a gombászás élményét nem akarták azzal "elrontani", hogy a termést gombavizsgálóhoz viszik, mivel a szelektálás örömét is maguknak szeretnék megtartani. Ilyenkor egyfajta rövid tanfolyamot szoktam tartani, és általában azt tanácsolom a delikvensnek, hogy vegyen egy gombahatározó könyvet, menjen ki az erdőbe, és a begyűjtött gombákat otthon próbálja a könyv szerint meghatározni. Másnap aztán szigorúan jöjjön vissza, teregesse ki a standomra őket, és ő magyarázza el nekem, hogy mi micsoda. Magyarországon hozzávetőlegesen 1700 nagyobb gombafajtát ismerünk, úgyhogy ember legyen a talpán, aki mindegyiket a fejében tudja tartani. De, ha valaki megtanul határozni, és egy szezont komolyan végigcsinál tavasztól őszig, akkor lényegében már biztonságban is van. Ezek a "tanítványaim" csak igen ritkán szoktak viszszajárni, de már nem azért, hogy egy-egy gombafajtáról eldöntsem, hogy ehető-e vagy sem, csupán a szakmai érdeklődés hajtja őket. A legtöbb ember ennél persze jóval kényelmesebb: leszedi, idehozza, én pedig megvizsgálom. Ami jó, azt visszaadom, ami rossz, az viszont azonnal megy a kukába. Elővigyázatosságból klórmeszet szórunk rá, ugyanis előfordult már, hogy, miközben a standon éppen vizsgáltam, addig a hátam mögül megpróbálták a megsemmisítésre szánt mérges gombákat "megmenteni". Sokan azonban nem hajlandóak elfogadni gyakran kegyetlen ítéleteimet, és ragaszkodnak mérges zsákmányukhoz. Ezeket azonban semmiképpen sem adhatom vissza, ami néha annyira felbőszíti a gyűjtögetőket, hogy rendőrért kiáltanak. - Csak a mérges gombát ismeri fel, vagy a "mérges embereket" is; vagyis mennyire szükséges a szakma gyakorlásához az emberismeret? - Ehhez a munkához az embernek egy kicsit pszichológusnak kell lennie. Ha például idősebbek jönnek hozzám vizsgáltatni, náluk sokkal szigorúbban szoktam elbírálni még az ehető gombákat is. Vannak ugyanis nehezebben emészthető fajok is, ezeket, bár nem mérgezőek, mégsem szoktam visszaadni. Van például egy érdekes gomba, mely a változékony tinóru névre hallgat. Ennek az a tulajdonsága, hogy ha az ember ebből eszik, akkor se aznap, de még másnap sem ajánlatos alkoholt fogyasztania. Az ilyen gombát olyannak, akiből kinézem, hogy alkalomadtán nem vet meg egy-két fröccsöt, általában nem szoktam visszaadni. Vannak aztán az úgynevezett "vitatkozók", akik egy-egy gombáról váltig állítják, hogy az ehető, csupán - példának okáért - jól le kell forrázni őket. Aztán ott vannak azok is, akik már jártak valamilyen tanfolyamra, de nem fejezték be. Ezek az átlagnál sokkal óvatosabbak. Akik azonban mégis nagyon szoktak saját igazukhoz ragaszkodni, azoknak nem tudok mást tanácsolni, mint hogy egyetlen életüket nem érdemes kockára tenni egy tálnyi gombapaprikásért. - Ha gombászik, a termést elviszi valamelyik kollégájához ellenőriztetni, vagy megbízik saját magában? - Általában saját magam szoktam ellenőrizni az általam szedett fajtákat. Mivel ez a szakma olyan, hogy tévedni nem lehet, ezért azoknál a gombáknál, amelyikről az egyik könyv azt mondja, ehető, a másik szerint viszont nem, azokat inkább magamon próbálom ki. Persze az egyéni érzékenység is szerepet játszik a dologban. A hánytató galambgombát is kipróbáltam egyszer, de a várakozással ellentétben hányingerem nem volt, viszont egy kiadós, kétnapos hasmenésem annál inkább. Amúgy még a mai napig is minden szerdán, szombaton és vasárnap kijárok az erdőbe gombászni, és bár nem vagyok vegetárius, de ősztől tavaszig az étrendem nyolcvan százaléka gombákból áll. Szarvas György TITOKZATOS GOMBAVILÁG (Magyar Nemzet 2000-12-02) Az ősidőkben drogként ették Amikor a rendszerező emberi elme felosztotta a világ előlényeit, két csoportot különböztetett meg: a növény- és az állatvilágot. A XVI. században akadt olyan tudós - Andrea Cesalpino olasz botanikus és orvos -, aki úgy vélekedett, hogy a gombák nem növények. Az azóta eltelt négyszáz év alatt a gombakutatók, azaz a mikológusok arra a megállapításra jutottak, hogy a gombáké az állat- és növényvilág mellett vagy inkább között - az élők külön világát alkotják. - Mi hát a gomba? Növény-e vagy sem? Erről kérdezem dr. Vetter János professzort, az Állatorvos-tudományi Egyetem növénytani tanszékének vezetőjét, a Mikológiai Társaság elnöké - A gombák nem növények - szögezi le a professzor. - Közéjük tartozik az élesztő, a betegséget okozó bőrgomba, a gyógyító penicillin - s a sok ismert kalaposgomba is. Százezer gombafaj biztosan van, de lehet, hogy ennek a sokszorosa él a Földön. A növényvilág és az állatvilág között állnak és töltenek be fontos szerepet. Életközösségben élnek a növényvilággal, vagyis a gomba és a növény kölcsönösen segíti egymást. Ezt a kapcsolatot a mikológusok mikorrhizának hívják. A kölcsönösség gyakori a gombák és a fák között: a gomba vizet és ásványi anyagokat vesz fel, amelyeket a gyökérén keresztül átad a fának, a fától pedig cserében szerves anyagokat, cukrot, hormonokat kap. Ezért találunk gyakran például vargányát az egészséges tölgyfák alatt. - Úgy tudom, az ősi kultúrákban látomások előidézésére is fogyasztottak gombát. - Igen, de nem csak az ősi időkben. Szibériában például a XIX., de még a XX. században is drogként fogyasztották - legalábbis a tehetősebb emberek - az ottani hallucinogén gombákat. Az amerikai kontinensen termő, hallucinogént tartalmazó gombafajoknak pedig a prekolumbiánus időkben az indián - azték, maja - rituálékon volt szerepük, ahol emberáldozatot is bemutattak. - Lehet-e a gombákat a gyógynövényekhez hasonlóan gyógyításra használni? - Nálunk is kialakulóban van a mikoterápia, a gombával való gyógyítás, de a távol-keleti országokban ennek ötezer éves hagyománya van. Amerikában negyed századdal ezelőtt az óriás pöfeteggombából kivontak egy calvacin nevű anyagot, amely bizonyos fajta tumorok esetében gyógyhatással bír. A közönséges laskagomba is tartalmaz nagymolekulájú poliszacharidokat, amelyek gyógyítanak egyes daganatos betegségeket. Az utóbbi években vált ismertté a Távol-Keletről származó shii-take (ejtsd: sítaka), egy fagombaféle, amely erősíti az immunrendszert, tehát eredményesen alkalmazható influenza, nátha, különféle hűléses betegségek ellen. Rendszeres fogyasztása esetén 25-30 százalékkal csökken a vérben a koleszterin, de cukorbetegség ellen is hatásos. Mindezek kísérletekkel bizonyított tények - Megfelelőnek tartja-e a gombával kapcsolatos ismeretterjesztést? - Nem. A tankönyvekből hiányoznak az alapvető ismeretekhez szükséges szemléltető ábrák. De az orvosi rendelőkben, patikákban is kellene lenniük nagy, színes plakátoknak legalább a mérgező gombákról. Nincs rá pénz, mondják, de egyetlen gombamérgezett ember gyógyítási költsége is hétjegyű számmal kifejezhető összeget tesz ki, a gyilkos galócától pedig olykor egy egész család meghal. - Hogyan veszi ki részét az ismeretterjesztésből a Mikológiai Társaság? - Gombaismereti tanfolyamokat szervezünk, kirándulásaink alkalmával terepen is ismerkedünk a gombákkal, folyóiratokat, időszaki kiadványokat adunk ki. Megjelenés előtt áll a gombák névjegyzéke, amely tartalmazza a gombák latin nevét, illetve a latin elnevezések magyar párját. Török ÁLLAT VAGY NÖVÉNY? (Vasárnapi Blikk 2001-04-15) Tíz négyzetkilométeres a legnagyobb gomba Élősködnek, kukáznak és szövetkeznek. Röviden így jellemezhető a gombák háromféle túlélési stratégiája. A tudósok csupán azon vitáztak évszázadokig, hogy hova sorolják ezt az élőlényt: a növényekhez vagy az állatokhoz? Vitát nyitott a Systema Naturae. A természettudományi biblia tizenkettedik kiadásában ugyanis Carl von Linné a gombák testét a növényekhez, spóráit azonban a férgekhez sorolta. Az évszázadokon át tartó huzavona a hatvanas években ért véget, Robert H. Whitakker javaslatának elfogadásával. Lehet, hogy ez másoknak is eszükbe jutott, de a neves entomológus volt az első, aki hivatalos formában kérelmezte a hármas felosztást. Azóta a gombák egyenrangú réteget képviselnek a növények és az állatok mellett. Ebben az új fejezetben immár százhúszezerféle gombát különböztetünk meg, jóllehet ezek nagyrésze észrevétlen él velünk egy bolygón. Erre talán legjobb példa annak a tíz négyzetkilométeres Armillaria ostoyae fajtájú gombának a feltárása, amelyre kutatók bukkantak tavaly nyáron, mert gyanúsnak találták egy fafaj, a douglasie pusztulását. Ismerve a gombák étkezési szokásait, a tudósok elhatározták, hogy kiéheztetik a gigantikus organizmust és irtani kezdték a életterében a douglasie-t és más kedvenceket. Az Armillaria ostoyae esete jól példázza, hogy a gombáknak semmilyen más élőlényhez sem hasonlítható a túlélési stratégiája jóllehet csak az élősködő váltja ki annak a növénynek a pusztulását, amelyre rácuppant föld alatti fonalaival. Az indiai piriformospora például tökéletes szimbiózist alkot a gyökerekkel. Sőt, bizonyos fák a gombáiknak köszönhetik, hogy akár a sivatag közepén is megélnek. A hasznos együttélés jellege persze sokféle lehet, közülük talán a legismertebb a zuzmó, amely algák és gombák sikeres szövetsége. A harmadik csoportba tartoznak a láthatatlan állatok, azok a gombák, amelyek enzimeikkel képesek lebontani a szerves anyagokat és a molekula nagyságú falatokat egész testükkel szívják fel. A környezetbiológiai rendszerek bajban lennének e gombák nélkül, gondoljunk csak a szemét lebontására; sajtról és borról nem is beszélve. Mindennek alapján a gombákat inkább a növények közé sorolnánk, még akkor is, ha tudjuk, hogy fittyet hánynak a fényenergiára és jól megvannak fotoszintézis nélkül. A mikroszkóp azonban közbeszólt és kiderült, hogy sejtfalukban kitin található, akár a rákok és a rovarok páncéljában. Ehhez jön, hogy sok trehalózt raktároznak, ezt a szénhidrátot pedig leginkább ízeltlábúakban lehet fellelni. Van valami, amit viszont a gombákban nem lehet megtalálni, pedig szinte minden növény sajátja: a plasztida. Ezek az anyagcserét segítő testecskék csak a növényi sejtek citoplazmájában élnek. Akiknek még ez sem bizonyítja hitelt érdemlően a gombák különállóságát, azoknak tartogatunk egy ászt az ingujjban: ahhoz ugyanis, hogy egy tetszetős kalpag létrejöjjön, két összeillő gombafonálnak kell találkozni a föld sötétjében. Sem növénynek, sem állatnak nincs ilyen nehéz dolga a szexxel. szzj