NAVIGARE NECESSE EST[1] Kezdetben vala a fűszer. Amióta a rómaiak utazásaikon és háborúikban először kedvüket lelték a Kelet égető és kábító, maró és mámorító termékeiben, azóta a Nyugat konyhái és pincéi nem tudják és nem akarják nélkülözni az "especeriá"-t, az indiai fűszereket. Mert az északi ételek, egészen mélyen be a középkorig, elképzelhetetlenül fakók és unalmasak maradtak. Még hosszú időbe fog telni, amíg a manapság legelterjedtebb termékek, a burgonya, a kukorica és a paradicsom tartósan meghonosodnak Európában, még alig használják a citromot savanyításra, a cukrot édesítésre, a kávé és tea finom zamatát még nem fedezték fel; hercegek és előkelőségek asztalánál is sivár nagyétkűség leplezi el az étkezések szellemtelen egyhangúságát. De csodálatos: csak egyetlen csepp indiai fűszert, egy kevés tört borsot, egy száraz szerecsendiót, egy késhegynyi fahéjat vagy gyömbért kell belekeverni a legdurvább ételbe, és a dédelgetett torok máris újfajta és ízletesen izgató ingert érez. A savanyú és édes, éles és enyhe, merev dúr és moll árnyalatai közt egyszerre pompás kulináris felső- és középhangok jelennek meg; a középkor még barbár ízlelő érzékei nem tudnak betelni ez új izgatószerekkel. Az étel csak akkor lehet igazán jó, ha esztelenül túlborsozott és csípős; még a sörbe is gyömbért szórnak, és a bort annyira feltüzelik tört fűszerrel, hogy minden korty úgy égesse a torkot, mint a lőpor. De a nyugati világ nemcsak a konyha számára igényli a fűszerek hatalmas tömegét; az asszonyi hiúság is egyre többet és egyre újabbakat követel magának Arábia jó illataiból, az émelygős mosuszt, a fülledt ámbrát, az édes rózsaolajat; a takácsok és festők csak kínai selymeket és indiai damasztot dolgoznak föl a hölgyeknek, az aranyművesek kénytelenek Ceylon fehér gyöngyeit és Narsinger kékes gyémántjait megszerezni számukra. A katolikus egyház még erőteljesebben követeli a keleti termékek használatát, mert ama milliárd és milliárd tömjénmagból, amit Európa ezernyi és ezernyi templomában a sekrestyés füstölőjéből elfüstöl, egyetlenegy szem sem termett európai talajon; e milliárd és milliárd mag minden egyes szemét hajón vagy szárazföldön, az egész átláthatatlan úton át, Arábiából kell szállítani. A gyógyszerészek is állandó vevői a híressé lett indiai különlegességeknek, az ópiumnak, a kámfornak, a drága gumigyantának, és bizony tapasztalatból tudják, hogy a betegek szemében már régen semmiféle gyógyszer vagy balzsam sem tűnik tényleg gyógyhatásúnak, ha a porcelán tégelyen nem olvashatók a kékbetűs mágikus szavak: "Arabicum" vagy "Indicum". Távoli eredete, ritkasága, egzotikuma és talán drágasága miatt is minden, ami Keletről való, ellenállhatatlan, szuggesztív, hipnotikus ingert jelentett Európa számára. Arab, perzsa, hindosztán jelzők a középkorban (mint a XVIII. században a francia eredet meghatározása) egyet jelentenek a buja, rafinált, előkelő, királyi, pompás és drága fogalmával. Egyetlen kereskedelmi cikk sem olyan keresett, mint a fűszer; szinte úgy tűnik, mintha a keleti növények illata mágikusan megmámorosította volna Európa szomjas lelkét. De az indiai áru, éppen azért, mert ily divatszerűen keresték, drága maradt és egyre drágábbá lett: az árak folyton emelkedő lázgörbéjét ma már alig lehet pontosan utánaszámolni, mert a tapasztalat szerint a történelmi idők pénzszámításai csak elméletiek; a fűszerek eszeveszett túlértékeléséről leginkább még úgy kaphatunk képet, ha arra gondolunk, hogy például a borsot, amely ma minden vendéglői asztalon szabadon áll és olyan meggondolás nélkül pocsékolható, mint a homok, akkoriban, a második évezred elején, szemről szemre megszámlálták, és az értéke súly szerint számítva csaknem egyenlő volt az ezüstével. Olyan határtalanul értékálló volt, hogy némely állam és város úgy tekintette a borsot, mint valami nemesfémet: borssal lehet telket és földet venni, hozományt fizetni, polgárjogot vásárolni; egyes fejedelmek és városok borssúlyban állapították meg vámjaikat, és ha a középkorban dúsgazdagnak tartottak valakit, azt a "borsos zsák" gúnynévvel illették. Az arany- és gyógyszermérlegeken gyömbért és fahéjat, kínahéjat és kámfort mértek, s közben gondosan bezárták az ajtókat és ablakokat, nehogy a légvonat egy szemernyit is elfújjon a drága hulladékporból. De bármilyen érthetetlen is a mi mai felfogásunk számára ez a túlértékelés, olyan természetessé válik, mihelyt figyelembe vesszük a szállítás óriási nehézségeit és kockázatát. Nyugattól akkoriban mérhetetlen távolságra feküdt a Kelet, és a hajók, karavánok és szekerek micsoda veszedelmeket és akadályokat kénytelenek útközben legyőzni! Milyen odüsszeát jár minden egyes mag, minden egyes virág, mielőtt a maláji szigettenger zöld bokráról a legtávolabbi partra, az európai boltos pultjára kerül! Önmagában a fűszerek egyike sem volna ritkaság. Odaát, a földgolyó másik felületén Tidore fahéja, Amboina szegfűszege, Banda szerecsendiója és Malabar borsa ugyanoly gyorsan és szabadon terem, mint nálunk a bogáncs, és a maláji szigeteken egy métermázsa sem ér annyit, mint Nyugaton egy jól tetézett késhegynyi. De a kereskedelem közvetítést jelent, és milyen sok közvetítőn kell keresztülmennie az árunak, mielőtt sivatagokon és tengereken át eljut az utolsó vevőhöz, fogyasztóhoz. Mint mindenkor, úgy itt is az első kezet fizetik a legrosszabbul. A maláji rabszolga, aki leszedi a friss virágokat és barna hátán kihordja a háncskötegeket a piacra, saját verítékén kívül nem kap egyéb jutalmat. De gazdája már keres; tőle egy mohamedán kereskedő veszi meg a terhet, és a kis maláji ladikon, a tűző napfényben, nyolc-tíz vagy még több napon át himbálja el a fűszerszigetekről Malakkába (a mai Singapore közelébe). Hálójában itt már leselkedik az első vérszívó pók: a kikötő ura, Malabar szultánja az átrakásért adót követel a kereskedőktől. Az illatozó termékeket csak akkor szabad átrakni nagyobb hajókra, ha az illetéket lefizették, és most ez a kis jármű - széles evező vagy négyszögletes vitorlák erejétől hajtva - már megint lassan előrehalad India egyik partjáról a másikra. Hónapok telnek így el: ha szélcsend van, egyhangú és végtelen várakozás a felhőtlenül izzó ég alatt, majd aztán vad menekülés a tájfunok és a kalózok elől. Végtelenül fárasztó és kimondhatatlanul veszedelmes ez a szállítás a két nagy trópusi tengeren át; öt hajó közül legalább egy csaknem mindig vihar vagy a kalózok áldozatául esik, és a kereskedő áldja istenét, ha szerencsésen megkerülte Cambagdát, végre eléri Ormodzot vagy Adent, és velük a boldog Arábiába vagy Egyiptomba vezető kaput. De az itt megkezdődő szállítás nem kevésbé nélkülözésekkel teljes és veszedelmes. Az átrakodókikötőkben hosszú, türelmes sorokban ezernyi teve várakozik; gazdájuk intésére engedelmesen meghajtják térdüket, a borssal és szerecsendióval telt, lekötött bálákat zsákról zsákra egymás után rakják fel hátukra, és a négylábú hajók lassan himbálják terhüket a homoktengeren át. Az arab karavánok hónapokig tartó menetben szállítják az indiai árut - az Ezeregyéjszaka nevei csendülnek fel - Bassorán és Bagdadon és Damaszkuszon át Beirutba és Trapezuntba vagy Dsiddán át Kairóba. A sivatag ősrégi vándorútjai ezek, és a fáraók korszaka óta ismerik a kereskedők. De szerencsétlenségre a beduinok, a sivatagok kalózai nem kevésbé pontosan ismerik; egy merész támadás néha egyetlen csapásra megsemmisíti számtalan fáradságos hónap szállítmányát és gyümölcsét. Ami végül szerencsésen megmenekül a sivatagi viharoktól és a beduinoktól, az újfajta rablók körzetébe kerül: Hedzsa emírjei, Egyiptom és Szíria szultánjai minden teve rakományáért, minden zsákért adót, mégpedig igen bőséges adót követelnek; százezer dukátra becsülik azt az összeget, amelyet csupán Egyiptom pénzügyőrei szedtek be a fűszerkereskedelem átmeneti vámjából. És ha már végül Alexandria közelében elérték a Nílus torkolatát, ott vár még egy utolsó és legkevésbé sem megvetendő haszonélvező: Velence flottája. Ez a kis köztársaság, amióta gyalázatos módon megsemmisítette versenytársát, Bizánc városát, teljesen magához ragadta a keleti fűszerkereskedelem egyedárusítását; mielőtt az árut közvetlenül elszállíthatnák a különféle piacokra, először a Rialtóra kell kerülnie, ahol német, holland és angol megbízottak vásárolják meg. Azok a növények, amelyek a trópusi napfény alatt két esztendővel korábban teremtek és fejlődtek, csak ezután indulhatnak meg a széles kerekű kocsikon az alpesi hágók haván és jegén át az európai szatócs és rajtuk keresztül a fogyasztó felé. Martinus Behaim "Globus"-án, 1492-ből való híres "Földalmá"-ján melankolikusan jegyzi fel, hogy az indiai fűszer uzsorás módra tizenkét kézen vándorol át, amíg elérkezik az utolsó kézhez, a fogyasztóhoz. "Item ess ist zu wissen, dass die Spezerey die in den Inseln In Indien in Orienten in manicherley Hendt, verkauft wird, ehe sie herauss kumpt in unsere Landt."[2] De ha tizenkét kéz osztozik is a hasznon, mégis mindegyik elég aranyat présel ki magának az indiai fűszerből; a fűszerkereskedelem minden kockázat és veszedelem ellenére is a középkor kétségtelenül legtöbb hasznot hozó foglalkozása, mert az áru legkisebb terjedelme mellett a legnagyobb haszonlehetőséggel van összekötve. Magellán expedíciója bizonyítja azt a számolási példát, hogy ám menjen tönkre egész rakományával öt hajó közül négy, ha kétszázhatvanöt ember közül kétszáz nem tér vissza, és ha el is pusztulnak kapitányok és matrózok, a kereskedők még mindig, még ennél a játéknál is keresnek. Ha az öt közül három esztendő múltán csak egy ilyen kis hajó tér vissza, jól megrakva fűszerrel, akkor a teher bőségesen kárpótol hasznával a veszteségért, mert a XV. században egy zsák bors többet ér egy emberéletnél; nem csoda, hogy az értéktelen emberélet nagy kínálata és az értékes fűszer viharos kereslete mellett a számadás mindig pompásan beválik. Velence palotái - csakúgy, mint a Fuggerekéi és a Weserekéi - csaknem kizárólag az indiai fűszerek hasznából épültek. De nagy hasznokkal, mint rozsda a vassal, elkerülhetetlenül együtt jár a felfokozott irigység. Az előjogot a másik mindig jogtalanságnak érzi, és ahol egy kis csoport aránytalanul meggazdagszik, önmagától sor kerül a károsultak összefogására. A genovaiak, a franciák, a spanyolok már régen ferde szemmel néznek az ügyesebb Velencére, amely értette a módját, hogy az arany golfáramot a Canale Grande felé irányítsa, és még bosszúsabb elkeseredéssel nézték Egyiptomot és Szíriát, ahol az iszlám áthatolhatatlan záróláncot vont India és Európa között. Egyetlen keresztény hajónak sem szabad a Vörös-tengeren járni, egyetlen keresztény kereskedőnek sem engedik meg az utazást; irgalmatlanul megvalósítják, hogy a kereskedelem Indiával csak török és arab kereskedőkön és kezeken át bonyolódhatik le. Ezáltal nemcsak feleslegesen megdrágítják az európai fogyasztók számára az árut, nemcsak előre lefölözik a keresztény kereskedelem elől a hasznot, hanem egyre fenyegetőbb a veszély, hogy a nemesfémek egész fölöslege Keletre árad, mert az európai áruk csereértékben távolról sem érik el az indiai kincsekét. A nyugati világ türelmetlenségének már az érezhető kereskedelmi deficit miatt is egyre szenvedélyesebben kellett kívánnia, hogy felszabadítsa magát e romlásba döntő és megalázó ellenőrzéstől, és az energiák végül valóban megmozdultak. A keresztes hadjáratok a legkevésbé sem voltak csupán misztikus vallási kísérletek (amint oly sokszor és oly romantikusan leírták) azért, hogy a Szent Sír városát elragadják a hitetlenektől; ez az első európai keresztény összefogás egyben az első logikus és céltudatos igyekezet volt arra, hogy átszakítsa a Vörös-tenger korlátait, és így szabaddá tegye Európa s a kereszténység számára a keleti kereskedelmet. Mivel ez a kísérlet nem sikerült, s miután Egyiptomot sem sikerült elszakítani a mohamedánoktól, és az iszlám továbbra is megszállva tartotta az India felé vezető utat, szükségszerűen fel kellett támadnia annak a vágynak, hogy egy más, szabad és független utat találjanak India felé. Az a merészség, amely Kolumbuszt Labrador felé, északra hajtotta, elsősorban abból a céltudatos akaratból fakadt, hogy a nyugati világ számára végre-végre egy szabad, vámmentes és akadálytalan tengeri utat fedezzenek fel India felé és ezzel megtörjék az iszlám megalázó hatalmi állását. Eldöntő jelentőségű találmányoknál és felfedezéseknél mindig a szellemi, az erkölcsi hajtóerőből fakad a tulajdonképpeni lendület, de végleges bekapcsolódása a földi valóságba mégiscsak anyagi érdekek ösztökélésére történik meg. A királyok és tanácsosaik bizonyára a merész eszme kedvéért is föllelkesedtek volna Kolumbusz és Magellán javaslatain; de sohasem kockáztatták volna az ő terveikért a szükséges pénzt, fejedelmek és spekulánsok sohasem szereltek volna fel flottákat számukra, ha ugyanakkor nem lett volna meg a reménység, hogy e felfedezőúttal kapcsolatban a befektetett összegek ezerszeres kamatot fognak hozni. A felfedezések korának ama hősei mögött igazi hajtóerőként ott állnak a kereskedők; a Föld meghódításának ez első hősi impulzusa is erősen földi erőkből indult ki: kezdetben vala a fűszer. [1] Latin közmondás. Fordítása: hajózni szükséges. (A folytatása így hangzik:... vivere non est necesse: élni nem szükséges, azaz: a hajózás mindennél fontosabb.) [2] Régies németség. Fordítása így hangzik: "Ily módon tudni való, hogy a fűszer, amely a Keleten, Indiában, a szigeteken terem, számos kézen kerül eladásra, mielőtt a mi országunkban megjelenhetnék." Stefan Zweig: Magellán A Föld első körülhajózása című könyvéből Fordította: Horváth Zoltán, 1958 (Totem Plusz, Bp., 1998) ISBN 963 590 116 X FŰSZERÁRAK - AVAGY A FŰSZERKERESKEDELEM HASZNA - 1500 KÖRÜL (gramm ezüstben) Indiában Antwerpenben Ausztriában 1 kg gyömbér 0,9 22,1 28,5 1 kg fahéj 2,6 38,5 61,5 1 kg szegfűszeg 3,5 47,0 68,2 Bihari Péter: A Nyugat felemelkedése című könyvéből 82. o. (Ikon, Bp., 1996) ISBN 963 9016 00 4 FŰSZERKALAUZ (Frank Júlia: A te szakácskönyved) Fűszerek, ízesítők nélkül még a legfinomabb nyersanyagokból készült étel is lehet íztelen. Szerencsére rendkívül sokféle fűszer áll rendelkezésünkre. Ugyanabból a nyersanyagból többféle étel is készíthető más-más fűszer használatával. A legegyszerűbb burgonyafőzelék vagy fejes saláta is étvágygerjesztőbbé, ízletesebbé tehető, ha hozzá való fűszerrel ízesítjük. Bizonyos fűszerek segítségével pedig a gyengébb ízű alapanyagokat felerősíthetjük. A fűszerek nagy része egyben gyógynövény, ennek köszönhető ízesítő hatásuk mellett az emésztést elősegítő, gyomornedveket előcsalogató tulajdonságuk is. Az ételek olyan nélkülözhetetlen hozzávalói, amelyek hiánya esetén az emésztés nehezebbé válna. A fűszer meghatározza az étel ízét, tehát mindenkor az étel jellegének megfelelően kell fűszerezni. Vannak olyan fűszerek is, amelyek bizonyos élelmi anyagok nem kívánatos, jellegzetes szagát vagy ízét jótékonyan befolyásolják, illetve elveszik. Többféle fűszer egyidejű használatánál mindig ügyelni kell arra, hogy egymást ne közömbösítsék! Vannak olyan zöldségfélék, amelyek zsenge, friss, tavaszi ízűek, s így nem kívánják az erős fűszereket, mert ezek elveszik valódi aromájukat. Bizonyos fűszereket már a főzés megkezdésekor kell az ételhez adni, mert csak hosszas hőkezelés (főzés-sütés-párolás) után oldódnak ki belőlük az aromaanyagok. Ezzel szemben vannak olyanok, amelyeket csak az ételkészítés utolsó fázisában kell belekeverni az ételbe, ellenkező esetben elillannak belőle a rájuk jellemző illat és ízanyagok. Ismernünk kell a fűszerek oldhatóságát is. Vannak olyanok, amelyek vízben, s vannak olyanok, amelyek zsírban oldódnak. Ezt a tulajdonságukat az ételkészítésnél messzemenően figyelembe kell venni. A fűszereket friss és száraz állapotban, darabosan és morzsolva vásárolhatjuk meg. Ha választani lehet a friss és a szárított között, feltétlenül a frisset válasszuk, hiszen némely zöldfűszernek nem elhanyagolható a vitamintartalma. A friss fűszernövényből mindig csak annyit aprózzunk fel, amennyi egy alkalomra el is fogy. Néhány napig frissen is tartható, ha vízbe tesszük, mint a virágot szokás, vagy ha megnedvesítjük, és alufóliába csomagolva a hűtőszekrényben tároljuk. (Mindenfajta zöldfűszer fagyasztható.) Áztatni nem szabad, mert a víz kioldja belőle az értékes ásványi sókat és a vitaminokat. A száraz fűszereket csak jól zárható üvegekben szabad tartani, lehetőleg még a fénytől is védve. Minél durvább szemcséjű a szárított, őrölt fűszer, annál hosszabb ideig őrzi meg aromáját. Vannak olyan fűszerek, amelyeket darabos formában kell az ételbe tenni. Ilyenkor egy teatojást vagy kis géz (tüll) zacskót használjunk, hogy egy mozdulattal kivehessük a levesből (vagy egyéb ételből), ne kelljen halászgatni. Tűzhely fölött sohase tároljuk a fűszereket, mert az állandóan áramló gőz nagymértékben károsítja. Ha a fűszer összetapadt vagy "pókhálós", már ne használjuk! Ismeretlen fűszerrel csak nagyon óvatosan ismerkedve, először apránként szabad ízesíteni. Lehetőleg késhegynyivel kezdjük, s csak a kóstolás után emeljük fel a kívánt mennyiségre. Általános szabály, hogy addig emelhetjük a fűszer mennyiségét, amíg az íze külön még nem érezhető, de az ételnek már létrejött egy egységes, harmonikus íze. A fűszerezés komoly tudomány, amelyet csak megfelelő gyakorlattal lehet elsajátítani! Ha egy recept "ízlés szerint" ír elő egy bizonyos fűszert, akkor az a szakács ízlésének megfelelő mennyiséget jelent. LEGGYAKRABBAN HASZNÁLT FŰSZEREINK ÁNIZS (bécsi kömény) Illatos, barna színű termés, erős, édesen aromás ízű. Gyógyhatása miatt emésztést serkentő, epe- és bélbántalmak elleni szerként is használják. Gyógycukorkát, különféle édességeket fűszereznek vele. Vörös káposzta és némely italféle ízesítésére is használják. BABÉRLEVÉL Fűszeres illatú, jellemzően kesernyés ízű. Régebbi korokban általában a győzelem jelképeként használták. Savanyúságok, vadas jellegű ételek, főzelékek, mártások, különféle levesek ízesítésére használják. Az ételbe tett mennyiségre ügyelni kell, mert ha túl sok, keserűvé válik. Egészben vagy porrá őrölve használjuk. Utóbbi esetben (négyszemélyes adagra számítva) egy késhegynyi is elég belőle. BAZSALIKOM Fanyar illatú, jellegzetes, pikáns fűszernövény, amelyet otthon, cserépben is nevelhetünk. Általában szárított, morzsolt formában árulják. Légmentesen, fénytől védve kell tárolni. Hüvelyes levesek, főzelékek, saláták, sültek és savanyúságok fűszere, az olaszos paradicsommártás elengedhetetlen tartozéka. Felfúvódást gátló hatása miatt érdemes belőle főzetet készíteni az arra rászorulónak. BORÓKABOGYÓ Nagyon aromás, kissé kesernyés, zamatos, csípős ízű. Savanyú káposztaételek, saláták, marinált halételek, vadpástétomok, páclevek ízesítésére való. A pálinkafőzésnél is lehet szerepe. BORS A legismertebb és a legelterjedtebb fűszer a világon. A fekete bors a növény éretlenül leszedett és megszárított termése. A fehér bors az érett termés leáztatott és ledörzsölt héja nélküli borsszem, amelynek színe egészen világos. A zöld bors és a rózsaszín (vagy piros) bors ugyancsak különböző érési fokokban leszedett termés. Mindegyiknek más és más az íze, más a csípősségi foka, az illata és a zamata. Étvágygerjesztő hatása közismert, azonban nagyon kell vigyázni az adagolásával, mert nagyobb mennyiségben káros a gyomor nyálkahártyájára. Izgató hatása miatt egyes betegségekben szenvedőknél tilos a használata. Nemcsak az ételkészítés folyamán, hanem a tányéron is szokás borsozni az ételt. Majdnem mindenfajta húsétel, mártás, gomba elengedhetetlen fűszere, de rendkívül intenzív aromája és íze miatt csak módjával használjuk! BORSIKAFŰ (csombor) Jellegzetes, borsra emlékeztető, fűszeres ízű és illatú növény, amelyet házikertekben is szokás termeszteni. Erős aromája miatt a szakszerűtlen adagolás következtében megkeseredhet a vele fűszerezett étel. Nagyon jó a burgonyához, a káposztához, különféle salátákhoz, kolbászfélékhez, vadpácokhoz stb. Akinek nem szabad borsot fogyasztania, használjon helyette borsikafüvet. Gyomorgörcsoldó és étvágygerjesztő hatása közismert. BORSMENTA Rendkívül erős mentaíze szokatlan lehet annak, aki nem ismeri. Csak egészen kis mennyiségben ajánlatos szárnyashúsok töltelékébe vagy különféle likőrökbe tenni. Emésztést elősegítő, epegörcsoldó hatása miatt a gyógynövények legfontosabbika. CAYENNE-I BORS A trópusi égövön növő paprika egyik változata, rendkívül csípős, égető érzést okozó fűszer. Mártások, halételek, rizses, sajtos és tojásos ételek fűszere, azonban csípőssége miatt az adagolásával csínján kell bánni. Sokkal erősebb, mint a magyar cseresznyepaprika. CITROMHÉJ A citrom lereszelt vagy nagyon vékonyan lehámozott héja. Jellegzetesen kesernyés ízű, rendkívül intenzív illatú és aromájú, amelyet elsősorban gyümölcsös ételek, különféle sütemények, krémek, pudingok, tehát általában édességek ízesítésére használunk, azonban némely sós ételt, így például egy kolbászfajtát vagy páclevet is lehet vele fűszerezni. (A citrom leve nem fűszer, ezért annak a használatára itt nem térek ki.) CITROMFŰ Házikertekben termő növény, amely összedörzsölve erősen emlékeztet a citromhéj illatára. Nyersen és frissen gyümölcsös édességek ízesítésére való, szárított állapotban pedig savanyúságokhoz, különféle mártásokhoz és egynémely gombaételhez jó. CSILLAGÁNIZS Az ánizshoz hasonló, ám annál jóval erősebb aromájú, édeskés ízű, Dél-Kínában honos, örökzöld fa termése. Ugyanúgy használható, mint az ánizs, különféle sütemények, gyümölcslevesek, kompótok és likőrök ízesítésére szolgál. ÉDESKÖMÉNY Kellemes, ánizsra emlékeztető, édeskés, kissé csípős, aromás fűszernövény, amely különféle halételek, marinádok, páclevek, sütemények és likőrök fűszerezésére való, ám csak nagyon kis mennyiséget szabad az ételbe tenni, mert túladagolása esetén az étel keserűvé válhat. FAHÉJ Egy Ceylonban (Srí Lankában) honos, jellegzetes fa ágairól lefejtett héjkéreg, amely jellemző illatú, édeskés és csípős ízű, ugyanakkor fanyar. Darabokra vágva vagy púderfinomságúra őrölve használják. Különféle almás sütemények, mézeskalácsok, piskóták, fánkok és kompótok, befőttek, mártások, valamint forralt bor fűszerezésére való. FOKHAGYMA A magyar konyha egyik legfontosabb fűszere. Olyan sok gyógyító hatással bíró növény, hogy lehetetlen mindegyiket felsorolni. A legfontosabb vérnyomást csökkentő hatása. Érelmeszesedés, érszűkület esetén jól képes karbantartani a beteg állapotát. Közismert epe és májműködést serkentő hatása is. (Ez utóbbi esetben csak nyersen fogyasztva hatásos.) Lehetetlen felsorolni, mi mindenbe szokás fokhagymát tenni, de az biztos, hogy egyetlen kolbászféléből sem hiányozhat. Sültek, saláták és egyéb ételek is csak nehezen viselik el hiányát. Fontos, hogy az étel elkészülte előtt néhány perccel, nyersen, összezúzva keverjük bele az ételbe, és már ne forraljuk. Ízét és illatát is így adja ki a legintenzívebben. GYÖMBÉR Sajátos illatú, csípős, kesernyés fűszernövény, amely tulajdonképpen a növény gyökere. Emésztést serkentő hatása következtében előszeretettel fűszereznek vele bizonyos nehezebben emészthető, zsírosabb sülteket. Angolosan készített húsok, levesbe való gombócok és gyümölcsös ételek remek ízesítője, de cukrászkészítményeknél is használják. A kínai és a távol-keleti konyha alapfűszere. A gyömbérrel ízesített üdítő ital és a gyömbérsör jellegzetes íze miatt nagyon kedvelt. KAKUKKFŰ Vadon is, házikertekben is termő, jellemző illatú, aromás fűszernövény, amely frissen piacokon kapható, szárítva pedig morzsolt formában kerül forgalomba. Csak óvatosan szabad vele fűszerezni, mert erősen kámforos illata megváltoztatja az étel aromáját és ízét. Levesek, főzelékek, marha-, bárány- és birkasültek, kolbászfélék és vadas jellegű ételek ízesítője. KAPOR A magyar konyha másik, ugyancsak jellegzetes fűszere, amelyet már eleink is használtak. Rendkívül kellemes, ám igen aromás fűszernövény, amelynek zöld virágját és fűszerű leveleit nyersen tesszük bele az ételbe, szárítva pedig morzsolt állapotban kerül az asztalra. Magvait is használjuk, ízük a köménymagéra emlékeztet. Jellegzetes, átható illata miatt semmi mással nem téveszthető össze! Mártások, savanyúságok, hal és rákételek nélkülözhetetlen fűszere, azonban csak óvatosan, kis mennyiségben szabad használni, mert megkeserítheti az ételt. Nem szabad főzni, mert a magas hő hatására elillan, felbomlik az illóolajtartalma. Közvetlenül tálalás előtt (vagy az étel elkészülte után) szabad csak a friss, apróra vágott zöld kaporral fűszerezni. Jól elkeverve, 1-2 percnyi várakozás után az étel már át is veszi a kapor aromáját. A kaporral ízesített salátaecetnél nincs jobb! KAPRIBOGYÓ Kellemesen kesernyés, enyhén csípős-sós íze miatt kedvelt fűszere a különféle mártásoknak, halételeknek, vadhúsoknak és a körözöttnek. Az apró bogyó nem más, mint egy ki nem nyílt virágbimbó, amelyet sós ecetben tartósítanak. KARDAMOM Csípősen fűszeres ízű, gyengén kámforos illatú növény termése, amellyel kolbászféléket, leveleseket, mézeskalácsot, marcipánt fűszereznek, de egynémely likőrfélébe is kerülhet. A kis magokat szétszedve, általában csak a belsejében lévő apró, fekete szemeket használjuk. KORIANDER A Földközi-tenger vidékéről származó növény, amelynek mind friss zöld leveleit, mind száraz magját használják. Nálunk csak a magot lehet kapni, amelyet főként saláták, savanyúságok, marinádok, páclevek, káposztafélék és vadas ételek készítésére használnak. KONYHAKÖMÉNY Csípős, erős ízű fűszer, amelyet igen sokrétűen alkalmaznak. Sós süteményeket, szendvicskrémeket, sajtokat, leveseket, főzelékféléket, káposztát, kolbászféléket ízesítenek vele. Van olyan étel, amelybe a magot egészben tesszük, és van, amelybe csak a mag főzetét keverjük. Olyan étel is van, amibe pár szem összetört (vagy finomra őrölt) magot keverünk. A kömény gyógyhatása közismert, felfúvódást gátló hatása miatt csecsemőknek is adható a belőle főzött tea. LESTYÁN Erős ízű, erős illatú, zellerre emlékeztető növény, amelynek friss zöld leveleit és gyökerét egyaránt alkalmazzák. Levesek, főzelékek intenzív, erős fűszere, amelyet még a konzerviparban is használnak. MAJORÁNNA Ugyancsak az egyik legrégebbi fűszernövényünk, amelyet általában szárított, morzsolt formában hoznak forgalomba. Kesernyés, erősen aromás, igen jellegzetes ízű, májas ételekhez, savanykás-pikáns levesekhez, vagdalt húsokhoz, sültekhez és töltött szárnyasokhoz használják. A majoránna erős íze-illata közömbösíti a birkahús és a kacsa-liba egyesek számára nem kívánatos, jellegzetes szagát. A majoránna nem azonos a vadmajoránna (szurokfű) morzsolt levelével. METÉLŐHAGYMA (snidling) A hagyma és a fokhagyma ízére-illatára emlékeztető, rendkívül kellemes, állandó téli vitaminforrás, amelyet cserépben, ládában otthon is nevelhetünk. Az apróra vágott metélőhagymát csak az étel elkészülte után szabad beletenni, mégpedig a tűzről már lehúzott edénybe keverni, ellenkező esetben szinte pillanatok alatt elillan az aromája. A hidegen kikevert szendvicskrémek, mártások, saláták elengedhetetlen ízesítője, de egy egyszerű vajas kenyér is kívánatos szendviccsé tehető használatával. MUSTÁRMAG Nagyon intenzív, csípős ízű mag, amelyet gyengén megtörve teszünk különféle savanyúságok levébe, salátamártásba és egyes szárnyasból készült ételekbe. A pikáns íz még pikánsabbá teszi. A mustármag gyógyhatása közismert, különösen a magas vérnyomás és az emésztési panaszok esetében. NARANCSHÉJ A narancs külső, vékony rétegben lehámozott vagy lereszelt sárga héja, amelyet sokféle célra használnak. Az édesiparban és a háztartásokban is gyakran alkalmazott, enyhén kesernyés, kellemes narancs illatú, kedvelt fűszer, amelyet különféle süteményekbe, poharas krémekbe, italokba tesznek. A friss, a szárított vagy a cukrozott narancshéjat egyaránt használhatjuk. PAPRIKA A magyar konyha egyik legjellegzetesebb fűszere, amely származását tekintve nem is magyar növény. A paprika eredeti őshazája Közép- és Dél-Amerika. Hazánkban a XVII. század óta termesztik. A paprika számára olyannyira kedvező az éghajlat Magyarországon, hogy sokkal jobb ízű az itt termesztett, mint a bárhol másutt a világon termő testvérei. (Egyedül talán csak a spanyol paprika kelhet versenyre vele.) Különösen a szegedi és a kalocsai fajta tett szert világhírre. Van csípmentes, csípős, félédes, édesnemes és rózsafajta. A piros fűszerpaprika a húsos bogyók csonttá szárított őrleménye, amit fénymentes és hűvös helyen tárolva, alaposan (lehetőleg légmentesen) lezárva nagyon sokáig használhatunk anélkül, hogy minősége jelentősen megváltozna. Olyan sokféle étel nélkülözhetetlen fűszere, hogy felsorolni majdnem lehetetlen. A magyar konyha világhírű ételei: a halászlé, a paprikás csirke, a lecsó és a paprikás-tejfölös mártások bőven tartalmazzák e fűszerünket. Ha azonban valaki nem tanulja meg a paprikával fűszerezés fontos szabályát, keserű ételt fog készíteni. A következő módon bánjunk a paprikával: felhevített zsiradékra szórjuk, majd azonnal lehúzzuk a tűzről, és rögtön elkeverjük. A paprikapor zsírban oldódik, ezért az elkeverés után a paprikaszemcsék szétesnek. Ha a zsiradék nem elég forró, akkor a paprika nem oldódik kellőképpen, szemcsés marad. Ha viszont nagyon forró a zsiradék, akkor megég, és keserű lesz. Ezután ráöntünk 2 evőkanál vizet, azzal is összekeverjük, majd újra visszatéve a tűzre, már bátran folytathatjuk a sütést-pirítást a rátett hússal vagy egyéb nyersanyaggal. PARADICSOM Püré formájában fűszerként is használatos, sokáig főzve az íze savanyúvá válik. Ezt a tulajdonságát az ételkészítés és fűszerezés során jól ki lehet használni. PETREZSELYEMZÖLD Frissen és szárított formában egyaránt használatos. A friss petrezselyem értékesebb, mert elég sok C-vitamint tartalmaz. Az étel elkészülte pillanatában kell belekeverni, aromája és illata így érvényesül a legjobban. Majdnem minden főtt ételbe illik, de a hidegkonyhai saláták és töltött zöldségfélék is szeretik. Díszíteni pedig petrezselyemzölddel lehet a legszebben, különösen, ha a petrezselyemnek az ún. metélő fajtáját (francia vagy bodros petrezselyem) használjuk. RÓMAI KÖMÉNY Nagyon hasonlít a konyhaköményre, csak annál jóval erősebb, áthatóbb aromájú. Különösen a keleti ételekbe keverik, a vegetáriánus indiai konyha elengedhetetlen és nélkülözhetetlen fűszere. Főként rizses ételekbe használatos. ROZMARING Kellemesen aromás, kámforos illatú, enyhén kesernyés fűszernövény, amelyet házikertekben és cserépben is szokás nevelni. A friss rozmaringágacska utolérhetetlen illatot és ízt kölcsönöz a vele fűszerezett ételnek. Különösen az olasz konyha él vele, paradicsomos-sajtos, gombás-sajtos és halas ételek ízesítője. SÁFRÁNY A világ egyik legdrágább fűszere, amely nem más, mint egy virág bibéje. Főként színezésre való, nagyon kis mennyiség is elég belőle. A sáfránnyal színezett húsleves színe csodálatos aranysárga. Szokás még rizst, sajtot, vajat is színezni vele. Van egy jóval olcsóbb, magyar változata is, amely ugyancsak ételfestésre és színezésre való, ez pedig a SÁFRÁNYOS SZEKLICE Mindazt tudja, amit indiai rokona, csak jóval olcsóbb. SZEGFŰBORS Jellemzője három illat és íz együttese: mégpedig a borsé, a szegfűszegé és a fahéjé egyidejűleg. Használják egészben, de porrá őrölve is kapható. Főként pácléhez, halételekhez, különféle mártásokhoz és gyümölcsös ételekhez való, kellemesen aromás fűszer. SZEGFŰSZEG Az egyik legaromásabb, legintenzívebb illatú, csípős ízű fűszer, amely nélkülözhetetlen különféle befőttek, kompótok és lekvárok készítéséhez, egyes mézes süteményekhez és különféle italokhoz. SZERECSENDIÓ Kicsi, dióra emlékeztető, egészben vagy őrölt formában használatos fűszer, amelynek jellegzetes illatát-ízét nem lehet nem észrevenni. Különösen a sajtos, tojásos ételekhez, különféle húsgombócokhoz, meleg mártásokhoz, gombaételekhez, krumplis tésztákhoz használják. A diót körülölelő húsos-vörös termésfal a szerecsendióvirág, amelyet szárítva és feldarabolva lehet vásárolni. Íze-illata ugyanolyan, mint a dióé, csak kicsit enyhébb. SZUROKFŰ (oregano) Rendkívül intenzív illatú és ízű, a majoránnához hasonló fűszernövény, amelyet többnyire szárítva és morzsolva használ az olasz konyha a sajtos és a paradicsomos mártásokhoz. TÁRKONY Az Erdélyben kialakult étkezési szokásokhoz szorosan kapcsolódó fűszer, amely frissen és szárítva egyaránt használatos, kesernyésen csípős ízű. Levesek, mártások, báránysültek, valamint savanyúságok, páclevek ízesítésére való. Különlegesen finom ételeket lehet a segítségével elővarázsolni, azonban az adagolásával vigyázni kell, mert a szükségesnél nagyobb mennyiségben keseríti az ételt. TORMA Nagyon csípős ízű, kellemesen kesernyés fűszer, amely vadon is, házikertekben is megterem, ki sem lehet irtani, ahova egyszer a szél befújta. A fűszer maga a gyökér. Egyes salátákhoz a friss, zöld tormalevelet is felhasználják. Könnyfakasztóan csípős, amikor reszeljük. Savanyúságok kedvelt fűszere, és mártásokhoz is használatos. Virsli vagy kolbász mellé egyedülállóan finom. TURBOLYA Ánizsra emlékeztető, édeskés ízű növény, amelyet főként birka- és báránysültek, valamint levesek fűszerezésére használunk. VANÍLIA Nagyon aromás, rendkívül kellemes ízű és illatú fűszer, amelynek hazája a meleg égöv alatt található, egy különleges orchideafajta. Felhasználása igen sokoldalú: majdnem minden édességhez illik, a fagylaltoktól kezdve egészen a likőrökig. Gyümölcslevesbe, mártásba is igen finom. VASFŰ Jellegzetesen sós ízű (valójában só nélküli) növény. Kiválóan alkalmas olyan diétás ételek készítéséhez, amelyekbe sót egyáltalán nem vagy csak nagyon kis mennyiségben szabad használni. Savanyúságok, káposztafélék és a tök kedvelt fűszere. Főzetet készítve belőle pedig epebántalmak ellen jól használható egyéb gyógynövények társaságában. VÖRÖSHAGYMA Bár nem kimondottan fűszernövény, fűszerező hatása olyan jelentős, hogy nem lehet kihagyni ebből a felsorolásból. Majdnem mindenfajta étel fűszere is lehet, egyszerűen lehetetlen mindet felsorolni; a magyar konyha többek között a vöröshagymának is köszönheti népszerűségét. ZSÁLYA Kesernyés illatú és ízű zöldfűszer, amelynek apróra vágott levelét használjuk az ízesítésre. Zsíros ételek, sajtok, pástétomok és főtt tészták fűszerezésére való, nagy hatású gyógynövény, amely különösen bélhurut ellen kiváló, és az emésztést nagyban elősegíti. A FŰSZEREZÉS ARANYSZABÁLYA (SZILASFOOD Kft. Lucullus fűszerek) 1. Egy alapelv vezéreljen bennünket: Ételünk finom aromájú legyen, esetleg pikáns legyen. 2. Mértéktartóan fűszerezzünk, minden íz az étel jellegéhez igazodjék. 3. Korai, zsenge főzelékfélét enyhébben ízesítünk, hogy friss zamatuk megmaradjon. 4. Több fűszert tehetünk a hidegen fogyasztott ételekbe, mert hidegen ízük kevésbé érvényesül. 5. Szín és íz egysége is fontos! 6. Kezdetben csak csipetnyi, késhegyni adaggal fűszerezzünk, és készítés közben többször kóstoljuk meg az ételt. 7. A magas illóolaj-tartalmú, nemes aromájú fűszereket (pl. fekete bors, köménymag) röviddel elkészülte előtt kell az ételbe tenni. 8. Jó, ha a fűszert a főzés folyamán adagoljuk a készülő ételhez, de elkészülte előtt még egyszer ízleljük meg, s ha szükséges, újra fűszerezzük. 9. A fűszereket mindig lefödve főzzük, mert a gőzzel együtt sok értékes táp- és ízanyag elillan. 10. Konyhakerti növények főzésekor nem ajánlatos 3-félénél több fűszert használni. FERTŐTLENÍTŐ HATÁSUK VAN A CSÍPŐS FŰSZEREKNEK (Vasárnapi Blikk 1999-03-21) Két amerikai biológus kutatása szerint nem véletlen, hogy a távol-keleti országokban - Thaiföldön, a Fülöp-szigeteken, Indiában, Malajziában - sokkal erősebben fűszerezik az ételeket, mint mondjuk az északi féltekén: Svédországban, Finnországban vagy Norvégiában. Bebizonyosodott ugyanis, hogy az olyan intenzív aromájú, csípős fűszerek, mint a hagyma, az oregánó vagy a kömény, elpusztítják a baktériumokat. Ugyanazok a kémiai anyagok, melyek megvédik a fűszernövényeket az ellenséges mikroorganizmusokkal szemben, baktériumölő hatásuknál fogva az ételek gyors romlását is megakadályozzák. A természet évezredek alatt "gondoskodott arról", hogy a meleg éghajlaton élő emberek egészségük védelme érdekében - megszeressék és használják a nagyon fűszeres, csípős ételeket. A MIKROBAGYILKOS FŰSZEREK TOPLISTÁJA A sort a fokhagyma vezeti - az ételben lévő valamennyi baktériumot elpusztítja -, a citromlé csak a 30. helyen áll, de még így is hatásos a veszedelmes mikrobák 25 százalékával szemben. 1. fokhagyma 11. babérlevél 21. kapor 2. hagyma 12. spanyol bors 22. szerecsendió 3. szegfűbors 13. rozmaring 23. bazsalikom 4. oregánó 14. majoranna 24. petrezselyem 5. kakukkfű 15. mustár 25. kardamom 6. fahéj 16. köménymag 26. bors 7. tárkony 17. menta 27. gyömbér 8. köménymag 18. zsálya 28. ánizs 9. szegfűszeg 19. édeskömény 29. zellermag 10. citromfű 20. koriander 30. citrom EGÉSZSÉGES FŰSZEREK (Népszabadság 2000-08-10) Az ételek jellegzetes ízét a fűszerek adják. Sokan azonban csak sóval, borssal, majorannával, babérlevéllel ízesítik ételeiket. Pedig a jól megválasztott fűszerekkel ízletesebben, finomabban és egészségesebben főzhetünk. Sokszor tanácstalanok vagyunk, mert nem tudjuk, melyik fűszer mibe tegyük. Most ismertetjük néhányuk felhasználási módját, gyógyhatását. BAZSALIKOM: kellemes, fanyar illatú, pikáns ízű növény. Levesekben (zöld- és fejtett bab), főzelékekben, salátákban, szószokban, sültekben, ecetes uborka eltevésekor is használható. Teáját gyomorerősítőül, étvágygerjesztőnek, idegnyugtatóul, vesegyulladásnál használják. BORSIKAFŰ: jellegzetes, borsra emlékeztető, fűszeres illatú és ízű növény. Babételek, káposztafélék, hús- és gombás ételek, mártások készítésekor használjuk. A feketeborsot lehet vele pótolni, ezért ajánlott azoknak a diétásoknak, akik a borstól el vannak tiltva. Gyomorerősítő, felfúvódást gátló hatása miatt is értékes. CITROMFŰ: már a görögök és a rómaiak is használták. gyümölcslevesek, saláták, főzelékek, gombaételek, szárnyas és vadas ételek készítéséhez használjuk. Nagyon jó szíverősítő. GYÖMBÉR: hús-, bab-, burgonyalevesek, szószok ízesítője, de intenzív aromája miatt óvatosan adagoljuk. Gyógyhatása: gyomorerősítő, étvágyjavító, elősegíti az emésztést, csökkenti a zsíros ételek utáni telítettségérzést. KAKUKKFŰ: kellemes, kámforos illatú, erőteljes aromája miatt kis mennyiségben használjuk. Nehezebben emészthető levesek (bab, káposzta, hal, borsó), saláták, baromfi- és marhasültek fűszere. A körözött is ízesíthető vele. Görcsoldó, köhögéscsillapító hatása is ismert. KORIANDER: ősidők óta használt fűszer, melyet már az 5000 évvel ezelőtti papirusztekercsek is említenek. Sültek, húspácok, sonkapácok készítésénél használják. Felfúvódást szüntető és vértisztító teakeverékek alkotórésze. ROZMARING: a franciás és olaszos ételek ízesítője. Mártások, vadas és szárnyas sültek, de főleg zsíros húsok, gombaételek fűszere. A rozmaringból készített teát idegnyugtatónak, klimaxos panaszok megszüntetésére is fogyasztják. TÁRKONY: fűszeres illatú, kesernyésen csípős fűszer. Levesek, sültek, főzelékek ízesítője. Erős aromája miatt óvatosan alkalmazzuk. Vesetisztító, epehajtó hatású. Kovács Veronika HA TÜZET OKÁD, IGYON TEJET (Blikk 2000-08-24) Vigyázat, csípős ételek! Kicsiknek életre szóló károsodást okozhat A hagyományos fűszeres magyar konyha mellett egyre felkapottabbá válnak az egzotikus tájak csípős ételei. Vajon milyen hatást gyakorolnak szervezetünkre a néha méregerős finomságok? - erről beszélgettünk dr. Hudák János gasztroenterológussal. - MIÉRT FŰSZEREZZÜK AZ ÉTELEKET? - A fűszerek alapvető szerepe ételeink évezeti értékének fokozása, nyers ízének tompítása, finomítása, élvezetesebbé tétele. Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy az elénk kerülő táplálék étvágyat kelt. - EZ HASZNOS? - Ha a fűszerezés megfelelő, akkor az ételek értékesebbek a szervezet számára, mint a hasonló összetételű, de fűszer nélküli formáik. Az étel megpillantása, ínycsiklandó illata nyomán fokozózik a nyálmirigyek aktivitása, beindul a gyomorsav és az emésztőnedvek termelése. A bővebb nyál megtisztítja a szájüreget, védi a nyálkahártyát, akadályozza a fogszuvasodást. A gyomorban nem csak az emésztés szempontjából fontos sósav mennyisége nő, hanem gyorsul a gyomor ürülése is. Ez csökkenti a teltségérzést, lerövidíti az emésztés munkáját, elősegítve ezzel az elfogyasztott étel tökéletesebb hasznosítását. - VAN HÁTRÁNYA A TÚLZOTT FŰSZEREZÉSNEK? - A legtöbb fűszer nem szívódik fel a tápcsatornából, vérbőséget, nagyobb mennyiségben komolyabb nyálkahártyafelmaródást, helyi gyulladásokat, akár fekélyt is okozhatnak. Egyszerre nagyobb mennyiségű fűszeres étel, vagy a fűszerek tartós fogyasztása krónikus nyálkahártya-izgalmat, nem gyógyuló felszíni gyulladásokat, állandó szöveti izgalmat eredményeznek, s ez már számos rosszindulatú betegség alapja lehet. - LEHET EZT MÉG FOKOZNI? - Sajnos igen, a túl forrón fogyasztott ételek, pláne ha alkohollal öblítik le őket, még inkább erősítik a vérbőséget és a káros hatásokat. - GYEREKEK FOGYASSZANAK-E FŰSZERES ÉTELEKET? - A fejlődésben levő szervezetre olyan hatást gyakorolhatnak az erős ételek, hogy a csemete élete végéig felszívódási zavarokkal, gyulladásokkal és allergiával kínlódhat. Ezek ismeretében tanácsos az anyukáknak szigorú mértéket tartani az ízesítésnél. - MIT TEHETÜNK, HA A FŰSZEREKTŐL "TÜZET OKÁDUNK", ÉG A GYOMRUNK? - Teljesen nem semlegesíthetjük a fűszerek hatását, viszont a csípést szénsavmentes, hűtött üdítővel, tejjel lehet csillapítani. Amikor már a bélrendszerbe érkezett az étel és az égés - már nem tehetünk semmit. AZ ÖRDÖGI FŰSZERTRIÓ # A curryhez van, amikor 36 fűszert is összekevernek, de általában a következő nyolc alapfűszert tartalmazza: szerecsendió, szegfűszeg, kömény, chilibors, koriander, kardamom, bors, kurkuma. A curryport először kis lángon melegítsük fel, így kibontakozik a fűszer aromája. Ha túl csípősre sikeredik az étel, egy kis tejszínnel enyhíteni lehet ezen. # A chili piros és zöld fajtája is irtó erős. Ha azonban nagyon égeti a torkunkat, ne igyunk rá, hanem egy darab banánnal vagy száraz kenyérrel enyhítsük az égető érzést. A chili jó hatással van szívünkre, emésztésünkre és vérkeringésünkre. # A sáfrány egy krókuszfajtájú növény, amelynek kézzel szedett virágát használják fel. Körülbelül 200.000 apró virág ad ki egy kilónyi fűszert. Ha feltűnően olcsó a fűszer ára, akkor elképzelhető, hogy nem eredeti sáfrányt vásároltunk, hanem kurkuma és sárga színanyag keverékével szúrták ki a szemünket. Vigyázni kell vele, 10 grammnál nagyobb mennyiségben akár mérgező is lehet. bzs FÜGGŐSÉGET OKOZ A CURRY (Blikk 2000-10-26) Izgatja az agyat, megdobogtatja a szívet LONDON - A most közzéadott, friss kutatási eredmények szerint a britek azért szeretik a curryvel fűszerezett ételeket, mert már teljesen függővé váltak a fűszertől. A Nottingham Trent University felmérései szerint a curry egzotikus íze izgató hatású és stimulálja az érzékeket is - adta hírül a BBC News. A kísérleteket végző Stephen Gray professzor elmondta: - A curryben lévő különböző fűszerek ízlelőszervünk, a nyelv közvetítése útján hatnak az agyunkra. A fűszerben lévő vegyi anyagok bizonyos fokú zsongást, izgalmat váltanak ki az emberi szervezetben, és ez a fűszer gyakori használatával szinte függőséget vált ki az emberben - állítja Gray professzor, aki 10-70 év közötti pácienseket vizsgált meg és azt tapasztalta, hogy egyes embereknek akár 25 százalékkal is hevesebben vert a szívük a fűszer fogyasztása után. Az igazi curryfüggőségben szenvedő "curryholisták" pedig az enyhébb típusok után az egyre csípősebb keverékekhez nyúltak. bolla