Lexikonszócikkek a fülbevalóról Függo:, kisebb-nagyobb, egyszerü vagy gyöngyökkel és drágakövekkel ékített arany- v. ezüstkarikák, melyeket a nok fülcimpájukon furt kis lyukban ékszerül viselnek. A férfiak közül F.-ket ugyszólván csak az alsóbb osztálybeliek (hajósok, pásztorok stb.) viselnek babonaságból. A F.-k viselésének szokása, mely mindenütt és minden népnél feltalálható, sok tekintetben vallási hagyományban gyökerezik, amennyiben gyakran amulettekül viselték oket. A régi persáknál, lideknél, babiloniaiaknál mindkét nem használta a F.-ket. Különösen a görög korszakból maradtak fenn izlésesen és finoman kimunkált példányok. A keltáknál és a régi germánoknál is nyomára akadhatni a F.-k viselése szokásának. A késobbi középkor és a renaissance e téren nagy fényüzést fejtettek ki. Manapság a régibb és ujabb stilek minden válfajában készítik a F.-ket, melyeket különösen a nemzeti viseletüket megorzött népek kedvelnek. - F. azon szám, mely valamely pontnak egy elfogadott hasonlító sikhoz (rendesen a tengerszin magasságához) való helyzetét, tehát az eme sikra vonatkoztatott függélyes magasságát v. mélységét kifejezi. (A Pallas Nagy Lexikona VII. kötet Fekbér - Geszt) Függo. Egyike az emberi test díszítései közül a legkedveltebbeknek, rendszerint a fül cimpájában van elhelyezve, úgy, hogy azt átfúrják s az így keletkezett lyukba jön a dísz. A F.-k viseletének szokása, mely mindenütt és minden népnél feltalálható, sok tekintetben vallási hagyományon alapul, amennyiben többnyire amulettekül viselték oket, hogy a fültol buvös szavakat távol tartsanak. A svájci cölöépítményekben találnak különbözo formájú bronz F.-ket. A délgermán sírleletekben finoman díszített arany, bronz karikákat, melyek etruszk eredetre vallanak. A görögöknél F.-t csak a nok viseltek, a rómaiaknál szintén. Itt a F. már muvészi formájú volt, ember- és állatalakokkal volt díszítve. A római császárság idejében voltak F.-k, melyek csupa drágakövekbol vagy egy nagy gyöngybol állottak. A rabszolgák nagy karikákat hordtak a fülükben. A középkorban úgy, mint napjainkban, nem divat többé, hogy a férfiak hordjanak fülbevalót, de annál nagyobb gondot fordítanak a noi F. finom, drága és díszes kialakítására, aranyból, ezüstbol, drágakövekbol és gyöngyökbol készítik s az összes régi és népies F.-k formáit utánozzák. 1890-tol kísérletet tettek, hogy a históriától teljesen független, tisztán vonalas vagy növényi formákat hozzanak divatba. Keleten, és azon népeknél, hol a nemzeti viseletet fenntartották (svédek, norvégek, hollandusok, oroszok, magyarok, olaszok), nagy fényuzést fejtenek ki F.-kben. L. Ékszer. (Révai Nagy Lexikona) fülbevaló: ékszer, melyet az átfúrt fülcimpába kapcsolva v. más módon a fülre erosítve hordanak. A fejlodés alacsonyabb fokán álló népeknél csont, kagyló az anyaga, és babonás jelentosége miatt férfiak és nok egyaránt viselik. Késobb ékszerként terjedt el; fémekbol és nemesfémekbol készül, sokszor drágakövekkel, gyönggyel díszítve. Divatja a nok között különösen a 19. sz.-ban virágzott. (Új Magyar Lexikon) fül: a fülcimpát sok kultúrában átszúrják vagy kilyukasztják, falemezt, jadekövet, aranyfüggot vagy más ékszert tesznek bele. Az erosen megnyúlt fülcimpa ezért sok helyütt a nemesség vagy valamiféle érdem jele. (Hans Biederman: Szimbólumlexikon) fülbevaló: a fülcimpába v. reá kapcsolva hordott (noi) ékszer. (Magyar Larousse Enciklopédia) fülbevaló: fület díszíto ékszer. Egyéb elnevezései: függo (Dunántúl), fülbevaló (Alföld), fülönfüggo (szorványosan országszerte). Lényege egy gyuru alak, amelyet kezdetlegesebb fokon mindkét fülkagylóra, fejlettebb fokon mindkét fülcimpába akasztanak, változatos szerkezeti megoldásokkal. Általában díszítik mozgatható vagy rögzített fej(ek) és leveheto vagy tövüknél rügzített, de mindig szabadon lengo csüngo(k). Növénybol, gyöngybol, lószorbol házilag is készül, de többnyire (nemes)fémbol, többféle technikával, gyakran ékkövekkel díszítve ötvös készíti. ? A fülbevaló Ázsiában, pl. Indiában több évezredes múltú. Fejlett az ókori magaskultúrákban, foleg a görögöknél. Viselték a honfoglaló és Árpád-kori magyarok. A középkorban Európában nem jelentos, a barokk kor hozta újra divatba. A magyar parasztság jelen ismereteink szerint a 19-20. században városi hatásra legtöbb helyen ékszerként kezdte viselni. Kedveltebb és formája is díszesebb a keleti és déli területeken, a délszlávoknál s a cigányoknál. Foként nok, ritkábban férfiak viselnek fulbevalót. Férfiak adataink alapján a 18. sz. vége óta gyakran csak egyik fülünkben hordják a hozzá fuzodo hiedelem miatt. Ugyanis az ókorig visszanyúlik az a hit, hogy a fülbevaló megvéd szem- és egyéb betegségektol, ill. gyógyítja azokat, mert ?a rossz nedveket? levezeti, gennyhúzó. Ahol a fülbevaló nem divatos, ott csupán a fülcimpa átfúrásával és esetleg a lyukba húzott valamilyen szál vagy, pálcika viselésével vélik ugyanazt a hatás elérni. ? Irod. Huszka József: Hun-avar és honfoglaló sírjaink fülönfüggoi (Bp., 1918); P. Alcsuti Katalin: Régi magyar ékszerek (Bp., 1940). (Magyar Néprajzi Lexikon Második kötet F-Ka, Akadémiai Kiadó, Bp., 1979) fülbevaló: Rendszerint nemesfémbol készült ékszer vagy dísz, melyet ? foleg nok ? a kifúrt fülcimpába akasztva vagy rugós szerkezettel arra erosítve viselnek; fülönfüggo, függo. Arany, briliáns fülbevaló; fülbevalót ajándékoz, hord, visel. &127; A tatár nemes asszonyok megfúrják az orrokat, és egy nagy ezüstkarikát vonnak belé, valamint a fülbevaló. Mikes (A magyar nyelv értelmezo szótára Második kötet E-Gy, Akadémiai Kiadó, Bp., 1966) fülbevaló, ékszer, karikával vagy hurokkal az átszúrt fülcimpába vagy rugós klipsszel a fülre erosítve. A fül díszítése szinte minden korban és kultúrában elterjedt. A fülbevalókat általában párban viselik: mindkét fülben egyforma darabot. Idonként ? például Európában a renszánsz és a barokk idején, vagy a 1970-es évektol ? divatos volt a szólóban, csak az egyik fülben hordott fülbevaló is. A keleti világban mindkét nem tagjai kedvelték, nyugaton viszont (ideértve az ókori Izraelt és Egyiptomot is) általában noi ékszernek számított. Az ókori görögöknél és rómaiaknál csak nok hordtak fülbevalót. Az antik irodalomban a fülbevalós férfiak mint jellegzetes ?keleti? figurák szerepelnek. A természeti népek tagjai általában a fülcimpájukba fúrt és kitágított lyukban viselték a díszt. A japán ajnuk rongydarabokat, a maják ? sokféle méretben ? vékony jáde- és egyéb köveket, valamint csontot, kagylót, kagylót, fát és fémet használtak füldíszként. A borneói beravan népnél ezek átméroje elérte a 9,5 cm-t, és találtak egy kobol készült maláj füldíszt, amelynek átméroje 11,5 cm, a súlya pedig 1,3 kg. A Kr. e. IV. századi krími görög gyarmatvárosokból kiváló kompozíciójú, csodás szépségu fülbevalók maradtak fenn. Hasonlóan értékes darabok kerültek elo az etruszkok sírjaiból is. Viszonylag egyszeru formájú, ám gyöngyökkel és drágakövekkel díszített darabokat viseltek az ókori Rómában. Európában a fülbevalók viselete átmenetileg visszaszorult, amikor a parókák, hajviseletek, fejdíszek eltakarták a fület. A XIV.század végén tért vissza a divatja, de Amerikában még a XIX. század közepéig sem volt igazán elterjedt. A XX. században kedveltté váltak a rugós szerkezetu klipszek. A fájdalommentes füllyukasztás módszere a fülcimpába fuzött fülbevalók újbóli elterjedéséhez vezetett. (Britannica Hungarica Világenciklopédia VII. kötet foedus - gray, Magyar Világ Kiadó, Bp., 1997) Mit ír a Biblia a fülbevalóról? ékszer: az ószövetségi korban az alábbi ékszerek voltak: fejék, karperec, lánc, lábperec, gyuru, arany hajháló, függo, értékes hajtu, mágikus amulettek és függok, drágakövekkel kirakott illatszer- és kenettartók, teveszerszámok félhold alakú díszei. Az Újszövetség alig szól valamit az ékszerekrol, s akkor is foleg elutasítólag (1Tim 2,9; Jak 2,2). Az új Jeruzsálemet sok drágakovel ékesnek írja le (Jel 21,19-21). (Bibliai nevek és fogalmak) (fülön) függo: karika, amelyet férfiak és nok az orrukban vagy a fülükben viseltek (1Móz 24,47; 1Móz 35,4; 2Móz 32,2-3; Bir 8,24-26; Jób 42,11; Péld 25,12; Ézs 3,22; Ez 16,12). (Bibliai nevek és fogalmak) És megkérdezém ot és mondék: Ki lánya vagy? o pedig felele: Bethuélnek, a Nákhor fiának leánya vagyok, akit Milkha szult vala onéki. Ekkor a függot orrába, és e pereczeket karjaira tevém. (1Móz 24,47) Átadták azért Jákobnak a náluk levo idegen isteneket, meg a fülbevalóikat is, Jákob pedig elásta azokat a cserfa alá, amely Sikemnél van. (1Móz 35,4) És monda nékik Áron: Szedjétek le az aranyfüggoket, a melyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülein vannak, és hozzátok én hozzám. Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggoket füleirol, és elvivék Áronhoz. (2Móz 32,2-3) Azután monda nékik Gedeon: Egyet kívánok csak toletek, hogy adja nékem mindenikotök a zsákmányul ejtett fülön függoket; mert arany fülön függoik voltak azoknak, mivelhogy Izmaeliták valának. És mondának: Örömest néked adjuk. És leterítettek egy ruhát, és mindenki arra dobá a fülön függoket, melyeket prédául ejtett. Az arany fülön függoknek pedig, a melyeket elkért, súlya ezerhétszáz siklus volt, amaz ékességeken, függokön és bíborruhákon kívül, a melyek a Midián királyain voltak, és az aranylánczok nélkül, a melyek tevéik nyakán valának. (Bir 8,24-26) És beméne hozzá minden fiútestvére és minden leánytestvére és minden elobbi ismerose, és evének o vele együtt kenyeret az o házában; sajnálkozának felette és vigasztalák ot mindama nyomorúság miatt, a melyet az Úr reá bocsátott vala, és kiki ada néki egy-egy pénzt, és kiki egy-egy aranyfüggot. (Jób 42,11) Mint arany függo és színarany ékesség: olyan a bölcs into a szófogadó fülnél. (Péld 25,12) És szól az Úr: Mivel Sion leányai felfuvalkodtak, és felemelt nyakkal járnak, szemeikkel pillognak, és aprókat lépve járnak, és lábokkal nagy zengést bongást szereznek: megkopaszítja az Úr Sion leányainak fejtetojét, és az o szemérmöket megmezteleníti. Ama napon eltávolítja az Úr az o lábaik zengo ékességét, a napocskákat és holdacskákat, a fülönfüggoket, a karpereczeket és a fátyolokat, a pártákat, a lábláncokat, az öveket, a jóillattartókat és az ereklyéket, a gyuruket és az orrpereczeket, az ünneplo ruhákat, a nagy kendoket és az erszényeket, a tükröket, a gyolcsingeket, a fokötoket és a keczeléket: És a balzsamillat helyén büdösség, az öv helyén kötél, és a felfodrozott haj helyén kopaszság, a szép köpenynek helyén zsákruha, és a szépség helyén homlokra sütött bélyeg. (Ézs 3,17-25) És felöltöztetélek hímes ruhába és felsaruztalak borjúfóka borrel, s övezélek fehér gyolccsal s befedélek selyemmel. És felékesítélek ékességekkel, s adtam karpereczeket kezeidre és lánczot nyakadra. És adtam orrpereczeket orrodra és függoket füleidre és ékes koronát fejedre. (Ez 16,10-12) Újságcikkek, könyvrészletek a fülbevalóról Mire jó a karika? (IPM 1991/11) Egykoron sokfelé az a hiedelem járta, hogy a fülben hordott fémkarika élesebbé teszi az ember látását, mivel a cimpából egy érzoszál, azaz ideg közvetlenül a szembe vezet, és továbbítja azt a mágneses erot, amit a fém a levegobol magába szív. E hit jegyében hordtak a fülükben karikát a kalózok, akiknek az éleslátás a létérdekük volt. Másutt viszont azt terjesztették, hogy a karika alakú fülbevaló megvéd a szemmelveréstol és más boszorkányságoktól. Ezért hordtak a fülükben karikát a minden mágiában hívo régi cigányasszonyok. Századunk harmincas éveiben már e badar babonák egyikében sem hittek. Ellenkezoleg, azt hirdették, hogy úrino nem hord karika-fülbevalót, mert az a magukat kelleto utcalányok viselete, feltuno, ízléstelen, még ha platinából van, akkor sem elegáns. És most tessék! Újra itt van a karika. Netán szemüvegpótlóként hordják? Vagy erotikus céllal? Ugyan! Egyszeruen azért, mert divat. És a divat a babonánál is nagyobb hatalom. Katonák, fülbevalóval (Szabad Föld 1990-06-17) A norvég katonák ezentúl bírósági döntés alapján jogosultak arra, hogy díszszemlén fülbevalót viseljenek. Az elozmény: egy norvég közkatona fülbevalóval feldíszítve kívánt díszlépésben elhaladni feljebbvalói elott. A fülönfüggo eltávolítására kiadott utasítást megtagadta, ezért megbüntették. A polgári bírósághoz benyújtott fellebbezése sikerrel járt. A hammerfesti bíróság megállapította: mivel a norvég hadsereg noi tagjai kedvükre hordhatnak fülbevalót, a férfiak számára kiadott tilalom a nemek szerinti hátrányos megkülönböztetés minosül. A háromtagú bírói tanács ketto-egy arányban döntött így. Két bíróno adott igazat a fülbevalós katonának. A harmadik, aki ellenezte az ilyenfajta liberalizmust, a férfiúi nemhez tartozik. Stuvik, széltében hosszában (részlet) (Népszabadság 1990-06-30) Még rigorózusabb kívánalmaknak kell megfelelniük a noi légiustaskíséroknek. A fiúknál csak a bajusszal faksznizik a szabályzat: nem terjedhet tovább a szájszeglet vonalánál és nem nohet le a felso ajak szélére. De a stuvinak még azt is eloírják, hogy a haja nem ülhet a vállán, nem eshet az arcába, kétféle csatot egyszerre nem használhat, az egyfélét is legfeljebb aranyból, ezüstbol, teknocbol, gyöngyházból vagy az egyenruha színével azonosból. A frizura formáját tekintve tilos az alkalmi, a geometrikus vagy a punk, kizárólag természetes színekre festheto; szemét, szempilláját, arcát és száját pingálni köteles; körömlakkot, szájrúzst és arcfestéket csak egymással harmonizáló színek közül választhat; lelógó klipszet, nagyobb fülbevalót nem hordhat, legfeljebb 2,5 cm átméroju karikát, oválist, gömböt vagy négyzetet a cimpába akasztva ? de a cimpába ám! Feljebb, ahová minden divathölgy még legalább egy-két-hármat belyukasztat, nekik szigorúan tilos. Eloírásos alkalmazottak (Szabad Föld 1992/2) A kaliforniai stílusú vidámparkot Párizs környékén építo Disneyland cég leendo alkalmazottaival szemben aprólékos követelményrendszert támaszt. Így például a férfiak nem viselhetnek se szakállt, se bajuszt, a nok pedig nem festhetik a szemüket. A férfiak haja nem lehet hosszú, fülüknek ki kell látszania. Egy kézen csak egyetlen gyuru díszeleghet, fülenként pedig ? csakis a cimpán ? ugyancsak legfeljebb egy-egy fülbevaló. Fülön csípjük (Kiskegyed 1992-06-30) Manapság majdnem minden no visel fülbevalót. ki kicsit, ki nagyot, ki csillogót, ki színeset. A pszichológusok szerint rendkívül sokat elárul egy no egyéniségérol, hogy milyen fülbevalót, milyen ékszert hord. Gyöngy és brilliáns A kis, nemes anyagból készült fülbevalók arra utalnak, hogy viselojük eros egyéniség. A kicsi, de finom igazgyöngy a visszafogottságot sugallja. A gyakran platinába foglalt bril egyáltalán nem feltuno, de mégis arra utal, hogy viseloje nemcsak úgy tesz, mintha eros egyéniség lenne, hanem az is. Bizsu Az öntudatos nok bizsut viselnek. Oket nem érdekli az arany vagy a drágako, hanem a legolcsóbb, legfeltunobb darabokat aggatják a fülükbe. Ezek a nok élvezik az életet. Nem törodnek azzal, hogy mit gondolnak róluk, tele vannak energiával, mindenért tudnak lelkesedni. Arany és ezüst A becsvágyó, ambiciózus nok arany- vagy ezüstkarikát hordanak a fülükben. Ezek a kicsi, úgynevezett kreolák igen megtévesztoek, mert az elso pillanatban a gyanútlan szemlélo azt hiheti: viselojük szerény. Holott aki ilyet visel, arról bizton állítható, mindig pontosan tudja, mit akar, és azt meg is szerzi. Ezek a nok törtetok, rendkívül fontos számukra a karrierjük. Üveg Ha egy no túlságosan sok csillogó üveggyöngyöt tesz a fülébe, az azt jelenti, hogy mindenáron fel akarja hívni magára a figyelmet. Az ilyen nok egész életükben színészkednek. Rendkívül bizonytalanok önmagukban, és állandóan a ?nagy fellépésre? készülnek. El akarják kápráztatni a környezetüket, hogy ezzel elfedjék saját hibáikat. Férfiak és a fülbevaló (Délvilág 1997-05-07) Azok az indonéziai muzulmán férfiak, akik fülbevalót viselnek, vétenek az iszlám tanításával szemben ? vélekedik Közép-Celebesz tartomány muzulmán vallástudósainak tanácsa. Az ulemák (hittudósok) felfogása szerint noies dolog fülbevalót viselni. Allah elítéli azokat a férfiakat, akik ezeket a karikákat fülcimpájukba teszik ? hangoztatták. A tanács aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy sok iskolásfiú leányok módjára viselkedik. Sem a helyi hatóságok, sem pedig a szülok nem tesznek semmeit ez ellen ? panaszolták. Diákok pártján a chilei bíróság (Blikk 1998-08-04) Santiago ? A chilei Valdivia különös perben állt a helyi gimnázium diákjainak a pártjára. Az iskola igazgatója megtiltotta tanítványainak, hogy fülbevalót viseljenek, mire azok beperelték a szigorú dirit. A bíró a nemzetközi gyermekjogokra hivatkozva a nebulóknak adott igazat. Fülbevalók (Részlet Baloghné Horváth Terézia: Népi ékszerek címu könyvébol) (Megjelent 1984-ben a Corvina Kiadó gondozásában) Hazai népszeruségük csak a nyakékek és gyuruk után következik, de hiedelembeli szerepük jelentosebb a többi ékszernél. Lényegük egy gyuru alakú elem, amit kezdetlegesebb fokon ráakasztanak mindkét fülkagylóra, fejlettebb fokon pedig az átfúrt fükcimpákba beleakasztanak, változatos szerkezeti megoldásokkal. A fülbevaló az egyetlen olyan ékszer mai európai kultúránkban, amely még mindig testdeformáláshoz kapcsolódik, akárcsak a természeti népek legtöbb ékítése. A szükséges beavatkozás népi módozatait két forrás alapján ismertetem. Az egyik Észak-Bácskában, Baja vásárkörzetében végzett saját gyujtésem, a másik Jung Károly leírása Dél-Bácskából, Gombosról. A fülcimpa átfúrását leggyakrabban már csecsemokorban szokták elvégezni, de egyesek csak nagyobb korukban kapnak fülbevalót, és fülcimpájukat is csak akkor fúrják ki. A muveletet gyakran a fülbevaló készítoje, az ötvös végezte el, foleg felnotteken. Csecsemok esetében inkább egy családtag, esetleg egy falubeli bátrabb asszony vagy ember csinálta meg. Fejlett fülbevaló-kultúrájú közösségek inkább a bábaasszonyhoz vagy más képzett egészségügyi specialistához fordultak ebben az ügyben. A szúrást gyakran magával a fülbevalóval végezték úgy, hogy átmenetileg kiegyenesítették a ?karikáját?. De inkább valamilyen kifejezetten szúrásra való eszközt, legtöbbször varrótut használtak. Elmaradottabb paraszti közösségekben az érzéstelenítés legföljebb abból állt, hogy a ?mutétet? végzo asszony az átszúrás elott ujjai között dörzsölgette a gyermek fülcimpáját, ?nagyon megmorzsolta neki, megmasszírozta nagyon erosen azt a gyönge boröcskéjét, hogy zsibbadjon el neki?, ?hogy ne érezzen annyira?. Vérzés ellen semmit sem szoktak tenni, és a hagyományos eljárás során semmiféle fertotlenítést sem végeztek. A szülésznok legföljebb pálinkát alkalmaztak alkohol helyett. Ha nem magával a fülbevalóval, hanem külön szerszámmal végezték a fülcimpa átlyukasztását, akkor általában nem helyezték be mindjárt a fülbevalót, hanem eloször csak egy cérnaszálat fuztek a lyukba pár napra, míg a seb be nem gyógyult. A fülbavalóformák áttekintése elott meg kell jegyezni, hogy fülbevalót foként nok viselnek, férfiak manapság már ritkán hordanak. Kezdetlegesebb alakjaitól eltekintve a fülbevaló, foleg a fém fülbevaló, két fo részbol áll. Egyik eleme a fülcimpába illesztésre szolgáló zárszerkezet, a másik az erre erosített tulajdonképpeni dísz, amelyet ?fej?-nek nevezünk. A zárszerkezet legtöbbször beakasztós megoldású ?karika?. Lehet egy csavarmenet is, de ez a parasztság körében csak férfi fülbevalókon fordul elo, ott sem általános. Ez a modernebb megoldás. A fülbevaló karikáját, illetve csavarmenetét mozgatható vagy rögzített fej, illetve fejek díszítik. Harmadik elemként kiegészíthetik a fülbevalót csüngok is, amelyek szabadon lengenek; levehetoen vagy tövüknél rögzítve. A magyar fülbevalóviselet történelmi múltja valószínuleg messze a honfoglalás elotti idokbe nyúlik vissza. Az Altaj vidéki sztyeppi nomádok és a honfoglaló magyar férfiak és nok is viseltek értékes, rangjelzo fém fülbevalókat. A régészeti feltárások anyagában sok olyan csüngo ékszer akad, amit tulajdonképpen a hajra, fejre erosítettek, de a két fül tájékán viselték a nok és férfiak egyaránt. A XI-XII. században ez a fajta ékszer bronzból általános volt a magyar társadalom minden rétegénél. Ezeknek a ? tulajdonképpen ? hajkarikáknak késobb már nem volt jelentoségük a magyar anyagban. A középkor és az újkor folyamán a valódi fülbevaló is veszített fontosságából a parasztság körében. A XIX-XX. században a nok városi hatásra kezdték újra viselni. A kevésbé hagyományörzo vidékeken korán, már a XVIII. században is föltunt. De országos viszonylatban a népviseletekben még 1900 körül is ritka volt, amint ezt a Magyar Néprajzi Atlasz adatai is tanúsítják. Inkább csak a tehetosebbeknek volt fülbevalójuk. A többiek arra hivatkoztak, hogy fizikai munka közben zavaró, mert ha például hátrakötött fejkendoben tehenet fej egy asszony, akkor a jószág csapkodó farka beleakadhat fülbevalójába, és a rántás megsebezheti fülcimpáját. Katolikus vidékeken elobb elterjedt a fülbevaló, a hagyományokhoz merevebben ragaszkodó református községekben csak a XX. század elején kezdett meghonosodni. Jelenléte szinte párhuzamos a kivetkozéssel. Egy-egy vidékre éppen az a jellemzo, hogy mióta viselnek fülbevalót a nok. Amíg a nok körében erosödik, a férfiak körében csökken a fülbevaló jelentosége. Természetes anyagokból (foleg növényekbol) nem csupán a gyermekek csinálnak fülbevalóféléket. A felnottek lószorbol készítettek csüngoket fém fülbevalóhoz, vagy állítottak össze teljes fülbevalókat házilag. Szegényebb parasztlányok sok helyenm például Mezokövesden vagy Baja környékén, házi kenderspárgára gyári színes üveggyöngyöket fuztek föl és azt kötötték bele átfúrt fülcimpájukba. Ökörszarvból a ?csutorás? (esztergályos) mesterek csináltak fülbevalót Rimaszombatban a XX. század elején. A legtöbb fülbevaló azonban fémbol készült, bazári vagy ötvösmu. A réz, ezüst és arany különbözo aránya tájat, kort és vagyoni helyzetet jellemez. A szegényebb vidékeken és ahol korán föltunt a fülbevalóviselet, a noké legtöbbször rézbol készült. De általában egy helységen belül is a kevésbé módosak ezüstbol valót hordtak, a tehetosebbek aranyat. A formák közül országosan legkedveltebbek a sima karikák és a préselt félgömb (?lencse?) alakok. A furészelt lapos fejjel díszítetteket az elso világháború után részesítették elonyben. Néha pénzérme képezte a fülbevaló fejét. A köves fajták csak az 1930-as években lettek gyakoribbak a parasztság körében. Legtöbbször préselt csüngo is került a fülbevalóra: a XX. század elejéig több vidéken pici golyó, majd országszerte csepp vagy bojt alak, az 1920-as évek után a katolikusoknál kis kereszt. A férfi fülbevalók gyakran aranyból vannak, többnyire csavaros zárszerkezetuek, fejük véséssel díszített kerek lap. A fülbevalók esetében azonban nem is annyira a formák, mint a funkciók érdemesek a tanulmányozásra, éspedi külön a noi és külön a férfi fülbevalóké. A noi fülbevaló elsosorban ékszer, és csak másodsorban viselik mágikus óvó és gyógyító erejébe vetett hitbol. Ahol elterjedt, ott egész életükben viselik a nok. Közismerten tipikus keresztanyai ajándék. Ez az egyetlen ékszerfajta, amit napjainkig szigorúan párosan viselnek a nok, követve a fül természetes szimmetriáját, megorizve a régi ösztönös emberi szimmetriakedvelést. (Csak szegényebbeknél, öregeknél fordul elo, hogy ha egyik fülbevalójukat elvesztik, akkor más formájúval helyettesítik, vagy nem is pótolják.) A két fülben elhelyezett ragyogó gömbszeru ékszer a két szemgolyó csillogását emeli, a noi szépséget hangsúlyozza. Ezt szolgállja a csüngok mozgása, játéka is. Hanghatásokkal is élnek a csüngok, amikor hozzáverodnek viselojük fém nyakékéhez, vagy pedig olyan felépítésu a fülbevaló, hogy részei egymáshoz ütodve is csilingelhetnek. Az ilyesmi kiemeli a tánclépések ritmusát, de a múltban mágikus védo szerepet is játszhatott, amennyiben a csengorol azt hitték, hogy elhárítja az ártó szellemeket. Leopold Schmidt, a közelmúltban elhunyt bécsi professzor, aki eloször írt a férfi fülbevalóviseletrol, úgy véli, hogy csak a férfiak viselik tudatosan amulettként a fülbevalót, a nok pusztán csak dísznek. Az alaposabb vizsgálat azonban a noi fülbevalókra vonatkozóan is kimutatja a magyar parasztság legtöbb néprajzi csoportjánál a betegségektol megóvó és foként a gyógyító erobe vetett hitet. Például Mezokövesden a parasztok ékszerként nem is viselték a XIX-XX. század fordulóján. Aki gyógyítási célból használta, az is elfödte, hogy betegségét titkolja. Simon Istvánné, odavaló summáslány így számolt be errol: ?Ha matyó lánynak fülbevalója volt az mán csak szemfájós lehetet...? ?Kis lencse fejel volt akár arany akár ezüstben.? A szembetegségben szenvedo parasztlány a fülbevalóját ?szinte bujtata hogy ne nagyon lásák, ha lehetet még a hajával is takarta szoval disznek senki nem hordta matyó lányban ez inkáb szégyen volt...? A néphit elsosorban szembetegségekre javallja a fülbevalót, de több más bajra is, amelyeknek orvosilag közük van egymáshoz. A hiedelmeknek megvan az orvostörténeti háttere. Ugyanis a fülbevalóviseletben elsosorban a fülcimpa átlyukasztását szokták hatásosnak tartani. Ez megfelel a szúrással és a mesterséges sebekkel való orvoslási módoknak. A fül tövénél akupunktúrás hely van. Ugyanez a környék a fülnél alkalmas arra, hogy piócával beteg vért leszívassanak. A néphit azonban leginkább az antik humorálpatológia és a hivatalos gyógyászat XIX. századig alkalmazott setaceum (gennyhúzás) eljárásának elvét orzi napjainkig. Ezek szerint a betegségeket a felesleges ?rossz nedvek? okozzák, amelyeket el kell távolítani a szervezetbol. Ennek egyik módja, hogy egy borredot átszúrnak a beteg testén, és egy zsinórt húznaak a két lyukon át. Így a mesterséges sebet addig tarthatják nyitva, amíg szükségesnek látszik ahhoz, hogy lecsapolja a gennyet. Ilyen orvostörténeti szempontokra Lily Weiser-Aall hívta föl a figyelmet a norvég férfi fülbevalókról írt könyvében. Kutatásaim szerint a magyar nép is abban látja a fülcimpa átlyukasztásának hatását, hogy a fülseb elgennyesedik, és valami belso összeköto járaton ott tisztul le a szem. A népi állatorvoslásban gennyhúzóként gyakran éppen a fülben alkalmazott kemény ?présgyökér?, ?tályoggyökér? úgy tunik, párhuzamba vonható a fenti emberorvoslási eszközökkel és a fülbevalóval is. Más népi vélekedések szerint a fülbevaló anyagában rejlik a hatóero. Foleg az aranyat tartják jónak, különféle indoklásokkal. Az ókor óta az araboknál és sok európai népnél a fémek közül ez a legfontosabb gyógyszer, az egészség megerosítoje, amulett, rontás elleni védoszer. Vannak, akik a fülbevalón viselt ékkövek erejében, varázslatában hisznek. Ennek a kérdésnek nagy szakirodalma és sok muvelodéstörténeti elozménye van. Szép példatárat ad hozzá a XVII. században muködött Kecskeméti W. Péter ?ötvöskönyv?-e. A férfi fülbevalók esetében az ékszerszerep a kevésbé ismert, szemben a noi fülbevalókkal, ahol a mágikus szerep volt eddig csaknem ismeretlen. Pedig a fülbevaló eredetileg ? a természeti népeknél és Ázsia nomádjainál ? férfi ékesség és rangjelzo volt. Honfoglaló elodeink viseletében is ilyen értelme volt, és megorizte ezt a funkcióját a középkorban is. A magyar férfi fülbevaló egyik forrása tehát a keleti népek kulturája. A másik az újkori Nyugat-Európa, ahonnan foleg a vízen dolgozók körében, mintegy foglalkozási divatként érkezett a férfiak fülbevalóviselése. Ez azonban közvetve szintén keleti és déli népektol eredt, és ott is eredetileg ékesség volt. Az újabb nyugat-európai változat azonban, mint eléggé köztudott, általában mágikus képzeteket is társít. Az összes ékszer között a fülbevaló és éppen a férfi fülbevaló az, amelynek elhárító és gyógyító szerepe napjainkig a legerosebb a néphitben, hasonló elvek alapján, mint a noknél. De míg a nok elsosorban a gyógyítást emlegetik, a férfiaknál a megelozo, az amulett szerep a hangsúlyosabb. Feltuno, hogy az újkorban többnyire csak egyik fülükben viselnek a férfiak fülbevalót, és ez kissé érthetetlen kuriózumnak hatott a megfigyelok szemében. A férfi fülbevalóviseletet a noivel összevetve egy Európa-szerte lezajlott sajátos folyamat látszik kirajzolódni, amely magyarázza a fenti jelenséget. A legkorábbi fülbevalóforma, az egyszeru (fém) gyuru az európai népek körében a férfiaknál sokkal hosszabb ideig kedvelt maradt, mint a noknél. Majd a XIX. század elejére a préselt félgömb alakok is gyakoriak lettek, foleg a parasztoknál, pásztoroknál. Idoközben a noknél több díszesebb forma dívott, váltakozott. A XIX. század végére aztán a férfiak körében faluhelyen is a fülcsavar lett a legelterjedtebb. Ez a legújabb szerkezet és alak a noknél viszont lassabban terjedt, és a népviselet szintjét el sem érte. A régebbi formákban viszont a noi fülbevalók esetében változott gyorsabban a divat. Tehát korábbi jelentoségének elvesztése után a férfi fülbevaló formai divatalakulása felgyorsult. Az utóbbi évszázadokban a férfiak számára a fülbevaló inkább mágikus jelentoségu. Külseje, mint ami nem fontos, egyre egyszerubb. Ebbe az egyszerusödési folyamatba tartozhat az a tény is, hogy a férfiak egyre inkább már csak az egyik fülükben viselik, mert már nem érvényesül a korábbi szimmetriaigény. (Noha sokan magyarázzák ezt a jelenséget a gyógyítandó szembetegség egyoldaliságával.) Jó párhuzamot nyújt egy másik ékszer: a karkötot is elobb párosan, majd páratlanul viselték, utóbb sokan el is hagyták. A fülbevaló s noknél még nem jutott erre a sorsra. A férfiak viszont, miután kezdetben ok is két fülükben egyforma fülbevalót viseltek, késobb már csak egyikbe tettek, és napjainkban gyakorlatilag már nem is hordanak fülbevalót. Anne Tyler: Az alkalmi turista (részlet) Intett egy taxinak, becsusszant a kopott, síkos ülésre, és megadta a szállodája címét. A sofor rögtön a lányáról kezdett beszélni. - Tudja, tizenhárom éves - mondta, miközben besorolt a forgalomba -, és már három lyukat fúratott mind a két fülébe, és egy karika van mindegyik lyukban, és most még egy lyukat akar, egészen fent. Tizenhárom éves! - A címet vagy hallotta, vagy nem. Mindenesetre hajtott. - Én már az elso lyukat se helyeseltem - folytatta. - Azt mondtam neki: "Mi az, te nem olvasod Ann Landerst?" Ann Landers szerint aki kifúratja a fülét, az megcsonkítja a testét. Tényleg Ann Landers mondta ezt? Gondolom, igen. Ilyen alapon akár az orrában is hordhatna karikát az ember, mint az afrikaiak, nem igaz? Elmondtam ezt a lányomnak. Mire o: "Úgy? És mi rossz van abban, ha karikát rakatok az orromba? Lehet, hogy ez jön legközelebb." Bizony, kitelik tole. Kitelik tole. Csakhogy ez a negyedik lyuk már porcogón menne át, és a füllyukasztók általában nem is vállalják; láthatja, micsoda orültség. A porcogó már egészen más tészta. Nem olyan, mint a fülcimpája az embernek, nem spongya. Maconnek az volt az érzése, hogy nem egészen látható. Egy olyan embert hallgatott, aki magában beszélt, aki talán már akkor is beszélt, amikor o beszállt a kocsiba, és esetleg tovább fog beszélni, miután o kiszállt. Vagy egyáltalán itt ül ebben a taxiban? Gyakran támadtak efféle gondolatai az útjain. Elkeseredésében megszólalt: - Hmm... A sofor elhallgatott, ami elég meglepo volt. Tarkójárót figyelem sugárzott. Macon kénytelen volt folytat. Ezt mondta: - Próbálja megijeszteni. - Például mivel? - Például azzal, hogy... hogy elmondja neki, ismer egy kislányt, akinek levált a füle. - Nem fogja bevenni. - Indokolja meg tudományosan. Mondja azt, hogyha porcogót lyukasztunk át, egybol elsorvad. - Hmm - mondta a sofor. És rádudált egy teherautóra. - Mondja ezt neki: "Képzeld csak el, hogy éreznéd magad, ha örökké ugyanazt a frizurát kellene hordanod. Ami eltakarja a sorvadt füledet." - Gondolja, hogy elhiszi nekem? - Miért ne? - mondta Macon. Majd némi szünet után hozzátette: - Ami azt illeti, talán így is van. El tudja képzelni, hogy olvastam valahol? - Hát, egyáltalán nem lehetetlen - mondta a sofor. - Valahogy ismerosen cseng a dolog. - Talán még egy fényképet is láttam - folytatta Macon. - Valakinek a fülét, összezsugorodva. Egész aszottan. - Ránc hátán ránc - tódította a sofor. - Mint két töppedt barack - mondta Macon. - Krisztusom! Ezt elmondom neki. A taxi megállt Macon szállodája elott. Macon kifizette a viteldíjat, és az ülésrol kicsusszanva még megjegyezte: - Remélem, meglesz az eredmény. - Biztos meglesz - mondta a sofor. - Legalábbis egy idore. Amíg nem akar az orrába karikát vagy egyebet. - Az orr is porcogó, ne felejtse el! Az orr is elsorvadhat! A taxis búcsút intett, és megint behúzott a forgalomba. Anne Tyler: The Accidental Tourist címu muve alapján Magyarul megjelent: Az alkalmi turista címmel 199-201. o. Fordította: Somogyi Pál László (Európa, Bp., 1990) ISBN 963 07 5067 8 He promised me earrings, but he only pierced my ears. Fülbevalót igért, de csak kilyukasztotta a fülem. Arab mondás (Melyik a nemdohányzó mentocsónak? Biográf, 1997 100. o.)