VÉRES ADÓÜGYEK (HVG 1996-11-02) A korrupciókirály veszte Gyakran emlegetik: Al Caponét, Amerika mindmáig legismertebb gengszterét a rovására írható több száz hulla ellenére adócsalás miatt vonták ki a forgalomból. "Hőstettein" túl azonban kevesebb szó esik arról, hogy ő teremtette meg a hatalom korrumpálásának olyan mértékét, amiről jogászok, szociológusok csak hidegleléssel tudnak beszélni. "Abból húzok hasznot, hogy kielégítek egy igényt. Ha ez törvényszegés, a vevőim ugyanolyan bűnösök, mint én... A mi amerikai rendszerünk, mindenkinek megadja a nagy lehetőséget, csak jó erősen meg kell ragadni, és minél többet kihozni belőle" - jelentette ki Amerika fogalommá lett s mindig szívesen nyilatkozó gengszterfőnöke, Alphonse (Al) Capone. A terepet a korszak kutatói szerint egyértelműen az 1920-ban bevezetett alkoholtilalom teremtette meg, új bűnözőtípusokat és generációkat szabadítva a társadalomra. Az új lehetőség immár nemcsak a bűnözés céljait, hanem eszköztárát is átalakította. A bűnözők bevételei ezekben az években ugrásszerűen növekedtek, ami a kutatók szerint a korrupció új fejezetét - a bűn politikai befolyásának intézményesülését - nyitotta meg. Sokan Al Caponét tartják a nagy lehetőség felismerőjének és kiaknázójának, amiben - ha az 1924 és 1930 közötti chicagói közállapotokra gondolunk-van is valami. Ám nem szabad elfelejteni, hogy a chicagói gengszter nagy New York-i elődje és kortársa, az igazi pionír, az Amerika-szerte csak AR-ként ismert Arthur Rothstein, már Al Capone gyermekéveiben milyen sikerrel "kente" a köztisztviselőket. A század első két évtizedében kaszinóüzemeltetéssel, pénzmosással és óvadékkölcsönzéssel foglalkozó alvilági vállalkozó azonban az előre "megzsugázott" lóversenyekkel és bokszmeccsekkel előbb az USA sportéletének egy részét korrumpálta, majd eme ujjgyakorlatokat követően az így szerzett pénzt politikus ismerőseibe fektette. Tim Sullivan demokrata városatyán keresztül például - aki voksokért cserébe mindig szívesen vállalta "apró-cseprő" ügyek gyors rendezését - a New York-i polgármesteri hivatal döntéseibe is beleszólást nyert: Az igazi áttörésnek azonban az 1926-os évet tekintik, mivel Jimmy Walker, az akkor hivatalba lépő polgármester már nyíltan is vállalta kapcsolatait az alvilággal. Mindmáig eldöntetlen, AR használta-e inkább őt, vagy ő a gengsztert. Chicago város megvétele tehát nem volt új, legfeljebb csak a korrupció léptékei. Sőt, Al Capone már 1924-ben Ciceróban, a székhelyéül szolgáló chicagói negyedben tartott előválasztásokon is megpróbált "politikailag" színre lépni. Az akkor éppen a republikánus Joseph Z. Klenhát támogató gengszterek előző este állítólag - és egyáltalán nem voksaikkal - megverték a demokrata párt jegyzőjelöltjét, másnap pedig nemcsak a szavazóhelyiségeket szállták meg, hanem már az oda tartó polgárokat is igencsak győzködték a szerintük helyes döntésről. A választás "hevében" végül többen meghaltak - köztük Capone bátyja, Frank is -, Michael Gavin demokratajelöltet pedig mindkét lábán meglőtték. A republikánus győzelmet természetesen senki sem merte megkérdőjelezni. A kezdetben géppisztollyal politizáló Capone azonban egy idő után módszert váltott, mivel - ha nem is oly szabatosan fogalmazva, mint ahogyan Sidney Zion amerikai maffiakutató - rájött, "a szervezett bűnözés lényege éppen az, hogy kapcsolatai vannak a törvénnyel, melyek egészen a kerületi törvényhozókig és a bírókig nyúlnak". Kétségtelen, a csak 1927-ben 100 millió (akkori) dollárra becsült évi jövedelemből tellett e kapcsolatokra. A megvesztegetést először az alsó szinteken, a rendőrökkel kezdte. Al Capone érdeme, hogy rendszeressé tette az addig sokszor csak alkalmi kapcsolatot. "Fizetésnapokon" esténként a St. Hubert's Old English Grill and Chop House-ban ott bokáztak a kerületi rendőrkapitányok, őrmestereik, sőt a város kerületeinek polgármesterei is, hogy Jake Zsírosujjú Guzik, Capone pénzügyminisztere kifizesse őket. A lista azonban nem velük ért véget, mert Al állítólag még az államügyészek, a kormányzók, sőt a washingtoni törvényhozás egyes tagjait is pénzelte, hogy azok neki (is) dolgozzanak. Roland V. Libonati előbb republikánus, majd a hatvanas években már demokrata szenátor, aki a képviselőház igazságügyi bizottságában általános vélekedés szerint is a maffiát szolgálta, 1930-ban Illinois állam törvényhozói testületének tagjaként nemegyszer fényképezkedett a legendássá lett bűnözővel. Az 1928-as elnökválasztások előtt Capone a túlságosan puskaporosra sikerült republikánus előválasztások tanulságaként azután arra is rájött, hogy a "rend őreként" akár még nagyobb befolyásra is szert tehet. A szavazás tisztaságára ügyelő gengsztereknek hála, Chicagóban ekkor ment minden a legsimábban - persze nem érdekeik ellenére. Annál is inkább, mivel ekkor már szinte édesmindegy volt, ki lesz a befutó. Ez az elképesztő befolyás egyébként szinte csak Al Caponénak adatott meg. Ő már nem csupán megfizette: maga volt a hatalom. Mondhatni, olyan erős volt, hogy kizárólag csak önmagának tudott ártani. Amit végül meg is tett. Egy ostoba, vérfürdővé lett lövöldözés után az ellenlábas banda bosszújától tartva "megvajazták", hogy Capone az állami börtönben óvhassa testi épségét, ezért 1929. május 17-én testőrével együtt a tiltott fegyverviselés bűnébe esve lebuktatta magát. Egy évig "üdült", ámde közben sok minden megváltozott. Például időközben a mindössze 26 éves Eliot Nesst nevezték ki Chicago alkoholtilalmi főtisztviselőjének. A megvesztegethetetlen hírű, később ugyancsak legendássá váló állami kopó, kemény szűrőkön rostált antikorrupciós csapatával kifejezetten Al Capone bosszantására érkezett a Szelek Városába. A gengszter letartóztatásáért nem sokat tudtak tenni, ám egyre-másra csukatták be lepárlóit, tiltott italméréseit, melyeken jól előkészített razziákkal - minden esetben újságírók jelenlétében - ütöttek rajta. Capone igazi ellenfele azonban ekkor már nem is a városban, hanem Washingtonban volt. Kortársak szerint maga Herbert Hoover, az USA akkori első embere orrolt meg a hatalommal nemcsak ujjat húzó, hanem azt kilóra vásárló gengszterre. Az elnök, látva a közhatalom tehetetlenségét, a pénzügyminisztériumnak adott utasítást, vizsgálják meg Capone adóügyeit. Egy Manly Sullivan nevű szeszcsempész ügyében hozott 1927-es precedens ítélet szerint ugyanis "a bűnös úton szerzett pénz után is adót kell fizetni". Így az Amerikában legsúlyosabbnak számító bűn, az adócsalás ezentúl mindenkire, még a törvényen kívül - vagy már felett - álló Al Caponéra is vonatkozott. Az adóhatóság, az IRS (Internal Revenue Service) Elmer L. Irey-t bízta meg Capone pénzügyeinek vizsgálatával. A vád felépítése óriási munkát igényelt, hiszen a gengszternek sosem volt bankszámlája, sosem írt alá csekket, sosem vásárolt tulajdont a maga nevében, mindent készpénzzel íntézett el. Az IRS ezért Capone életmódját vette titkon górcső alá, hogy jövedelmei nagyságát bizonyíthassa. És nem is eredménytelenül. Az amerikai országos levéltár iratai szerint 1931. november 7-én kezdődött az Egyesült Államok kontra Alphonse Capone per, melyben adócsalással próbálták megcsípni Caponét. A vádlott és ügyvédjei még ekkor sem érzékelték a veszélyt, hiszen - jól bevált gyakorlatuknak megfelelően - a lehetséges esküdtek nevei és címei már régóta a birtokukban voltak. Legnagyobb meglepetésükre azonban a tárgyalóterembe az eredetileg kijelölt Edward bíró helyett Wilkerson bíró lépett be, tizenkét teljesen ismeretlen, "friss" esküdttel a nyomában. A szereposztást az utolsó pillanatban - úgy hírlik - a Fehér Ház nyomására a vesztegetés elkerülése érdekében változtatták meg, vállalva a szabálytalanságot is. A bíró is mindent megtett, hogy a lehető leghamarabb véget érjen a tárgyalás - az esküdteket még éjszakára is a bíróságon tartotta -, így tíz nappal később már ítéletet hirdettek. A bizonyítási eljárás egyébként arra a nyilvánvaló tényre alapult, hogy a feltűnő költekezés feltehetőleg átlagon felüli jövedelmet takart, ami viszont nem állt arányban a befizetett - illetve az egyáltalán nem fizetett - adó mértékével. Végeredményben Al Caponéra huszonkét rendbeli adócsalás bűntettéért a lehető legszigorúbb büntetést szabták ki. A fellebbezés elutasítása után 11 év börtön és jelentős pénzbüntetés - az adóhátralék a büntetéssel és a bíróság költségeinek megtérítésével együtt mintegy 300 ezer dollárra rúgott - várt rá. A maximum egy-két évre számító vádlott összetörten vette tudomásul, hogy az államot ebben a fordulóban már nem lehetett megvenni. Illényi Balázs SEMMI SZESZ Amerika a nemzeti szesztilalmi törvény - melyet beterjesztőjéről és legfőbb támogatójáról, Andrew J. Volstead képviselőről Volstead-törvénynek keresztelt a népnyelv - életbe lépésétől, 1920. január 16-ától számította a Nagy Szárazság kórót. Ma már sokan állítják, hogy a törvény hátterében a hagyományait védő vidék és a "felvilágosultabb" város - vagy más értelmezések szerint a puritán protestáns és az alkoholt kevésbé üldöző katolikus hagyomány - összeütközése állt. Szakértők a demokrata kormányzás alatt születő tilalom egy másik okaként a bűnözéssel leginkább gyanúsított század eleji bevándorlók megfékezését szorgalmazó közakaratot is meg szokták említeni. Tény az is, hogy a végső döntés meghozataláért a nőegyletek lobbyztak a legerősebben. Az Egyesült Államok alkotmányának 18. módosításáról - mely a szeszes italok (vagyis minden 0,5 százaléknál több alkoholt tartalmazó ital) gyártását, árusítását és szállítását is tiltotta - hamar kiderült, hogy könnyen ki is játszható. A sebtiben hozott törvény ugyanis csak az árusítást bűntette, a fogyasztást nem. Amerika-szerte szinte napokon belül megkezdődőtt a szeszcsempészet, majd az illegális sörfőzdék, lepárlók, tiltott italmérések és szórakozóhelyek működése, valamint az ezekkel összefonódó prostitúció, szerencsejáték, erőszak és a korrupció terjedése. A gengszterizmus új korszaka volt ez, melyet a közhatalommal való nyílt "összejátszás" és az érdekszférák ütközése miatti véres bandaháborúk egyformán jellemeztek. Az USA-ban a tőrvény betar(ta)tása nagy nemzeti ellenállásba ütközött. Az évtized vége felé, miután a törvény keltette új társadalmi problémák mellett az is nyilvánvalóvá vált, hogy az emberek semmivel sem isznak kevesebbet, komolyan felmerült az "eredeti állapot" visszaállításának igénye. Ezért 1932-ben, még az esedékes elnökválasztások előtt, a demokraták egyik platformja kezdeményezte a törvény megsemmisítését, amit már Franklin D. Roosevelt győzelme után, 1933 februárjában fogadott el a kongresszus. A SEBHELYES Alphonse Capone nápolyi olasz bevándorlók kilenc gyermekéből negyedikként, 1899-ben született, Brooklynban. Tizenegy évesen már utcai bűnözésből élt. Hamarosan a Johnny Torrio vezette hírhedt Five Points bandába került, melyben olyan későbbi hírességekkel bűnözhetett együtt, mint Charles (Lucky) Luciáno, a harmincas évek leghírhedtebb New York-i gengsztere. Brooklynban egy darabig bordélyházi kidobóemberként dolgozott, ekkor szerezte a bal arcát csúfító három forradást is, amelyekről a Sebhelyes gúnynevet kapta. Az időközben Chicagóba - az őket megelőző maffiageneráció fejének tartott Big Jim Colosimóhoz - távozó Johnny Torrio 1920 táján maga után hívta az ifjú Alphonse-t. Az öregedő Big Jim - Johnny nagybátyja -, a híres bordélyház- tulajdonos már nem akart részt venni az akkor induló szeszcsempészetben. A Torrio testőreként dolgozó és az "új hullámot" képviselő Capone ekkor segített félreállítani a konzervatív öreget, majd főnöke jobbkezeként vetette bele magát az új üzletág szervezésébe. A bandaháborúkban 1925-ben Johnny Torriónak súlyos sérülései miatt vissza kellett vonulnia. Egész birodalmát Caponéra hagyta, aki 26 évesen egy évi 50 millió dolláros bevételt hozó "vállalkozást" örökölt. "Többet lehet elérni szép szóval és egy revolverrel, mint pusztán szép szóval" - vallotta ekkor még az új bandafőnök, aki A gyilkosság enciklopédiája című mű szerzői, Colin Wilson és Pat Pitman szerint legalább 227 rivális gengszter haláláért volt felelős. A "szemet szemért" korszak csúcspontjának az 1929. február 14-ei Bálint-napi mészárlást tekinti a szakirodalom. A rivális északi városrészek Bugs Moran vezette bandájának több tagját - és egy vétlen járókelőt - ezen a napon saját Clark Street-i garázsuk falánál végeztek ki rendőrnek álcázott gengszterek. Az addig Al Caponéval - mint afféle szesztilalmat kijátszó Robin Hooddal - rokonszenvező közvélemény ekkor megváltozik: ő lesz az első számú közellenség. 1931-ben - adócsalásért - 11 évre ítélik. A rövid atlantai kitérő után Alcatraz legendás börtönszigetén összesen 7 évet, 6 hónapot és 15 napot lehúzó Caponét 1939. november 16-án betegségére való tekintettel engedték szabadon. Régi szifilisze újult ki, parézist (részleges agybénulást) okozva. Utolsó éveit Florida partjainál, Palm Island-i birtokán töltötte. Szellemi szintje 1946-ra - baltimore-i pszichiátere szerint - már csak egy tizenkét éves gyermeké volt. 1947. január 25-én halt meg - tüdőgyulladásban. HALLOTTA? (Tvr-hét 1999/47) CHICAGO VERES CSÁSZÁRA. Az 1947-ben elhunyt gengszter, Al Capone, Chicago császára egykor garázsban mészároltatta halomra ellenségeit. Patakokban folyt a vér, a falra is jutott belőle. A foltokat a Szent Bálint-napi vérengzés emlékére érintetlenül megőrizték, évekig nem meszeltek a helyiségben. Al Capone halála után húsz évvel lebontották a garázst. A véres falat téglánként ezer dollárért vette meg egy bártulajdonos, és abból építette meg mulatójában a férfi mellékhelyiség falát. Az amerikai nők megsértődtek, hogy őket kizárják e kulturális emlék megcsodálásából. Így aztán manapság hetente háromszor, meg határozott időben bevonulhatnak a férfimosdóba - vérpacnit nézni... SEBHELY ÉS VÉRBAJ (CKM 2001. július) Gonosz világ: Gengszterek nyomában Ha Chicagóban jársz, korabeli busszal járhatod végis a húszas évek gengsztervilágának legfontosabb állomásait az Érinthetetlenek Emléktúra keretében. A szakavatott idegenvezető mindent elmesél útközben Al Caponéról és mozgalmas életéről. A részvevők megtudhatják, hogy az olasz bevándorlók fia New Yorkban született, és csak azután hagyta el a várost, hogy kis híján megölt egy Finnegan nevű embert egy rivális ír bandából. Ekkor, a szesztilalom kezdetén tette át székhelyét Chicagóba. Mivel az olasz kultúra szerves része a borfogyasztás, a zárt etnikai csoportokban élő bevándorlók értetlenül álltak az új intézkedés előtt. Capone kihasználta az óriási keresletet, fia viszont a másik oldalra állt. Vincenzo megszökött a családból, és a rendőrség kötelékébe lépett, ahol könyörtelenül harcolt a szesztilalom betartása érdekében. Apja eközben küzdött a rivális ír bandákkal, időnként pedig Robin Hood szerepében tetszelgett: az 1929-es nagy válság idején ingyenkonyhát állított fel a szegényeknek. Néha azonban a profik is hibáznak: 1931-ben adócsalás vádjával állították bíróság elé, Capone azonban ilyen ügyekben járatlan ügyvédet választott. Nem utolsósorsban ennek eredményeként tizenegy évet kapott. Ő lett az Egyesült Államok legszigorúbb börtönének, az Alcatraznak a 85. számú foglya. Szabadulása után nyolc évvel halt meg szifiliszben. (HVG 2002-02-23 60. o.) A pénzmosás kifejezés Al Caponéhoz kapcsolódik, pontosabban ahhoz, hogy a történelem legnevesebb maffiózója azt állította: jövedelme jó részét érmebedobással működő mosógépek működtetésével szerzi.