VITRIOL - LEHET EGY GÓLLAL TÖBB? (Magyar Hírlap 1996-12-27) A legszebb karácsonyi ajándékot a brit nagykövettől kaptuk. Kár, hogy nem jött el hozzánk személyesen Újpestre, megkínáltuk volna krumplisalátával és vaníliás kiflivel, abból még bőven van. A hús viszont kevés lett, úgy összesült a tepsiben, liba helyett kolibrinek nézte az ember. A nagykövet karácsony első napján gyönyörűen beszélt magyarul, amikor Vitray helyett immár Knézynek magyarázta el, hogyan is jutott eszükbe megajándékozni a magyar nemzetet a legendás londoni 6:3 felvételével. Negyvenhárom esztendeje regél és ábrándozik a magyar erről a meccsről, Szepesi közvetítésének főbb részleteit hetente kérik a rádió kívánságműsoraiban, de soha senkinek sem jutott eszébe idehaza, hogy feltegye azt az egyszerű kérdőmondatot a fránya angoloknak: fiúk, nálatok már '53-ban is volt tévé, nem vettétek fel a meccset? Pedig felvették. És nem törölték le másnap, pedig vereséget szenvedtek. Nem lőtték szét a londoni tévét az '56-os forradalomban, így megmenekült a tekercs. Nem hordták szét az archívumot a Nyugatra szökők és a keletre nyalók, nem töröltették le a kazettákat a fluktuáló tévéelnökök takarékosságra, népgazdasági érdekre, új gazdasági mechanizmusra, leépítésre, árvízveszélyre vagy krónikus rendszerváltozásra hivatkozva. A brit rendszeretetnek és hagyománytiszteletnek köszönhetjük, hogy december 25-én, este 22 óra 10 perckor a Tv2 megörvendeztetett bennünket az ünnepi műsorfolyam talán egyetlen nézhető darabjával: az évszázad mérkőzésének londoni felvételével. Kicsit szürke, szemcsés és maszatos volt a kép, de a miénk. Az aranycsapat kilencven percen át hajtott és csillogott, még negyvenhárom esztendő múltán is nagyobb örömet szerezve, mint a maiak. Bravúros volt az első félidő, a második félidő első harmadára már be is állt az ismert végeredmény: a 6:3. És ekkor kezdődött el a csoda. Többen ültünk a képernyő előtt, mindannyian tudtuk a hivatalos végeredményt, de mégis reménykedtünk. Bozsik, Hidegkuti, Zakariás pompásan játszik, és még van hátra fél óra. Puskásnak most nem megy úgy, mint szokott, de még neki is elsülhet a lába harminc perc alatt. Szepesi kellően felhergelte a hangulatot, percenként ugrottunk talpra a tévé előtt, amikor a magyarok lövései a kapu mellé vagy fölé szálltak. Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért… Tartsatok ki, fiúk! Harminc perc az nagy idő, Kocsis! Czibor, tebenned bíztunk eleitől fogva! Hajtsátok ki a lelketeket, fiúk! A 6:3 nagyon szép, de több van bennetek, ma nagyon jól megy a játék. Most, most, most lehet valamit keresni a balszélen. Üres a kapu! Add már át a lasztit, ne vacakolj vele. Hát ilyen nincs, helyzet helyzet hátán. Még mindig van húsz perc. Fiúk, ha az első percben tudtatok gólt lőni, akkor húsz perc alatt biztosan sikerül. Változtassátok meg a történelmet! Legyen 6:3 helyett 8:3. Nem, 9:3 még legendásabb lenne. Gyerekek, ez az évszázad mérkőzése, tegyetek rá még egy lapáttal. Wembley barlangjában győzzétek le a brit fenevadat 10:3-ra. Aranylábú fiúk, karácsony este van. Itt ül ez a szerencsétlen magyar nép a televízió előtt, és évek óta semmi öröme sincs. Olyan sivár és nyomorúságos az élete, hogy azt ti ott '53-ban el sem tudjátok képzelni. A kedvünkért rúgjatok még két-három apró, pici gólocskát. Mi az nektek? Bozsik, hallod? Cucu, akarod, hogy egy stadiont nevezzenek el rólad? Öcsi, szedd már össze magad! Szeretnél alezredes lenni? Lőjetek már, gyerekek! Már csak öt perc van hátra. Egy egész nemzet szorongatja a fotel karfáját, visszafojtja a lélegzetét, zihál, még a beigli is fennakad a torkában, sörért kapkod, már csak három perc. Csak egy fránya kis gólocskát, fiúkák! Hát nekünk, magyaroknak már semmi sem sikerül?! Fiúk, azt a legendás 6:3-at most megtoldhatnátok még egy nyamvadt kis gólocskával, hogy szép legyen a karácsonyunk, hogy békében tudjunk aludni az éjszaka, hogy ne gyötörjenek rossz álmok. Fiúk, számítunk rátok! Majláth Mikes László