A NÉMA BETEGSÉG (Magyar Hírlap 1996-01-23) A csontritkulás – a jövő évszázad egészségügyi kihívása a világ számára • A csontritkulást (oszteoporózist) a XXI. század egyik legnagyobb egészségügyi kihívásának tartják. Egyes számítások szerint mintegy 200 millió embert érint világszerte. Az időskorúak számának növekedése és a rizikótényezők (mozgásszegény életmód, dohányzás, italozás) felerősödése miatt még inkább számolni kell a betegséggel és súlyos következményeivel. Jelenleg a világon 2,5 millió oszteoporotikus törés történik, 1,7 millió csípőtáji. 2050-re 6,3 millió combnyaktörést prognosztizálnak. A '90-es évekre a csontritkulás kiemelkedő népegészségügyi probléma lett hazánkban is, a lakosság 7-10%-át, mintegy 700 ezer embert érint. Ez a rémisztően magas szám önmagában indokolja, hogy a még egészségesek is megismerkedjenek a betegség lényegével és a megelőzéssel. Ebben segít dr. Poór Gyula reumatológus, az ORFI osztályvezető főorvosa. Az oszteoporózis szó szerint porózus csontot jelent. A betegség lényege, hogy a csontszövet tömegének csökkenésével gyengül a terhet viselő egész csontszerkezet, ezáltal törékennyé válnak a csontok. Maga a folyamat sokáig teljesen tünetmentes, ezért is nevezik néma betegségnek. Gyakran csak évek múltával jelentkezik a hát- és a deréktáji fájdalom. Később – a testmagasság csökkenése mellett – hajlott lesz a hát. Azokon a testrészeken lehet törés, ahol leggyorsabb a csontvesztés. A csigolyatest, a gerinc már az enyhe terheléstől (köhögés, nem túl nehéz súly emelése) összeroppanhat, következménye még a fenti tünetek mellett a mozgáskorlátozottság, nehéz légzés, esetenként vizelet- vagy székletürítési zavar. Érzékeny a csukló, ez többnyire azért törik, mert esésnél ösztönösen kinyújtják a kart. A fájdalmas baleset után előfordulhat, hogy megváltozik a csukló alakja. A felépüléshez 4-6 hétig gipszkötésre van szükség. Az oszteoporózis legsúlyosabb szövődménye a csípőtáji, ismertebb nevén a combnyaktörés. Többnyire esésre, de előrehaladott állapotnál a legenyhébb ütésre is bekövetkezhet. Főleg idős korban végleges mozgáskorlátozottság alakulhat ki, sőt minden 4-5. beteg fél éven belül meghal. Évente nagyjából 30 ezer csigolyatörés, 20 ezer csuklótáji alkartörés és 15 ezer combnyaktörés fordul elő az országban. A betegség kialakulásában szerepet játszik a családi hajlam és a nem megfelelő életmód: kalciumhiányos táplálkozás, túlzott dohányzás, alkohol- és koffeinfogyasztás, valamint a fizikai aktivitás hiánya. A nők sokkal veszélyeztetettebbek, ezen belül is az, akinek a szokásosnál rövidebb a fogamzóképes ideje, tehát a menstruáció 15 éves kor után kezdődött és jóval 50 előtt elmúlt, pl. petefészek-eltávolítás miatt. A vékony alkatúakról, csontozatúakról feltételezik, hogy náluk az évek előrehaladtával a csontvesztés jobban felgyorsul. A csontritkulás szempontjából kivétel nélkül minden nőnek kritikus a változó kor. A női nemi hormon (ösztrogén) szintjének csökkenésével felgyorsul a csontvesztés folyamata. 65 éves korig szinte minden nő elveszíti a menopauza előtti csonttömegének legalább egyharmadát, ez nagyban növeli a törésveszélyt. Több asszony hal meg combnyaktörést követően, mint mell-, méhnyak- vagy méhtestrák miatt. 65 év felett a két nem csonttömegvesztése csaknem azonos, így a férfiakra is veszély vár. Ők elsősorban abba a másik rizikócsoportba tartoznak, ahová azokat sorolják, akik – nemtől függetlenül – fokozott csontvesztést előidéző betegségeken estek át: pajzsmirigy-túlműködés, sok ízületi gyulladás, gyomor-, bél-, máj- és vesebetegségek. A csontritkulás kialakulásához hozzájárulhatnak még bizonyos csontkárosító gyógyszerek (pl. mellékvesekéreg-hormon) tartós szedése is. Korábban a betegséget kizárólag hagyományos röntgenfelvételekkel diagnosztizálták. De ezzel csak akkor tudták kimutatni a kóros elváltozást, amikor csonttömegének már legalább 30%-át elvesztette a beteg. A hatékony terápiához ez már késő volt. A korai felismerést segíti a csontsűrűségmérés (oszteodenzitometria), amely röntgengéphez hasonlóan végigpásztázza a csontrendszer különböző részeit és gramm/négyzetcentiméterben megadja a csont sűrűségét. Ennek alapján meg lehet állapítani, hogy pl. a betegség kezdődő, előrehaladott stádiumban van-e, fennáll-e veszély; s kezdődhet a kezelés. A korán felismert eseteknél gyógyszerrel jó eséllyel megakadályozható a további csontvesztés. Több lehetőség kínálkozik. Nőknek általában a szintetikus kalcitonint javasolják injekció vagy orrspré formájában, illetve a tablettával vagy a tapasszal történő hormonpótlást. Ez utóbbitól egyesek idegenkednek, de a főorvos szerint nem kell tartani e hormonkészítmények esetleges negatív szövődményeitől, az viszont fontos, hogy az évekig tartó kezelés alatt rendszeresen menjenek citológiai és mammográfiás vizsgálatra. Az idősebb férfiakat és nőket rendszerint D-vitaminnal vagy a hazai fejlesztésű ipriflavontablettával kezelik. Ezen kívül különböző kalciumkészítményeket és más, hatékony gyógyszereket alkalmaznak. Mindehhez még életmód-változtatás szükséges. Naponta legalább 20-30 perc mozgás: torna, kocogás, esetleg úszás javasolt, és a napi 1000-1500 milligramm kalciumbevitel: egy liter tej vagy tíz deka sajt, 1 kefir, illetve túró fogyasztása. A dohányzás és a túl sok alkohol károsan hat a csontra, a nagy mennyiségű koffein pedig kalciumvesztést idézhet elő. Szervezetünk naponta ürít kalciumot, a veszteséget nekünk kell pótolnunk. Ha ezt nem tesszük, a szükséges mennyiséget a csontból vonja ki a szervezet. Ráadásul a kor előrehaladtával csökken a bélből felszívódó kalcium mennyisége, ami a D-vitaminhiány következménye. A szabadban tartózkodás, napozás, valamint tojás sárgája, tengeri halak, máj, vaj, fogyasztása hozzájuttat e fontos vitaminhoz. A csontvesztés témájára jó lenne már serdülőkortól figyelni – hallottuk Poór doktortól –, mert a megelőzés jóval olcsóbb, mint a betegségnek az igen költséges kezelése. Tóth Andrea JAVASOLT NAPI KALCIUMBEVITEL (Magyar Hírlap 1996-01-23) 20–60 év közötti férfiak 1000 mg 20–40 év közötti nők 1000 mg 40 év fölötti nők 1500 mg (azaz a menopauzát megelőző, alatti és utáni években) 60 év fölötti nők és férfiak 1200 mg ÉLELMISZEREINK KALCIUMTARTALMA (Magyar Hírlap 1996-01-23) Tejtermékek 100 g joghurt 178 mg 100 ml fölözött tej 123 mg 100 ml teljes tej 118 mg 10 g kemény sajt 74 mg 100 g konzervált rizspuding 93 mg Halak 100 g apróhal, sprotni, hering 860 mg 100 g szardínia (csontos) 460 mg Zöldségek 1 csésze leveles zöldség, főtt (száraktól, levelektől megtisztítva) 252 mg 1 csésze brokkoli, főtt, levelektől tisztított 136 mg 1 csésze szójabab, főtt, tisztított 131 mg 1 csésze brokkoli, főtt, tisztított (mélyhűtött) 100 mg CSONTRITKULÁS ÉS TORNA (Magyar Hírlap 1996-04-23) Alkohol, fehér bőr, gyermektelenség és hormonpótlás A csontritkulás gyakrabban fordul elő a fehér bőrű, szőke, sovány alkatú, alkoholt fogyasztó, gyermeket nem szült nők körében. Viszont a megfelelő életmóddal, táplálkozással kellő védelmet lehet szerezni. A megfelelő fizikai terhelés pedig serkenti a csontképző sejtek tevékenységét. Kétségtelen tény, hogy egyes keringési megbetegedések és a típusos törések (pl. combnyaktörés) kockázata a hosszú távú hormonterápia hatására mintegy felére esik vissza, és hogy a már bizonyított előnyök statisztikailag túlszárnyalják a hátrányokat. A hormonpótlás mégsem lehet egyedüli és kizárólagos megoldás a menstruáció elmaradása után fellépő panaszok és tünetek kivédésére, illetve enyhítésére. A felkészülést a változókorra már jóval korábban, akár a gyerekkorban meg kell kezdeni. A megfelelő mennyiségű csonttömeget fehérje- és kalciumdús táplálkozással lehet felépíteni. Bizonyos időszakokban: serdülőkorban, terhesség, szoptatás alatt fokozottabb kalciumigényt kell kielégíteni. A klimax idején a várható (típusos) mozgásszervi elváltozások ellen tornával kell védekezni. Emellett kalciumbevitellel, a rizikótényezők kerülésével is csökkenthető, lassítható a csonttömeg fogyása. A hormonpótló kezeléshez amúgy egyéni döntés kell mind a páciens, mind az orvos részéről. A változókorban lévő nők hormonháztartása jelentősen átalakul. A kellemetlen tünetek enyhítésére és az időskori csonttörések kivédésére szolgál a hormonpótló kezelés. Egyes elemzők szerint a hormonkészítményt szedő nőknél az emlőrák kockázata 30-40 százalékkal emelkedik, a terápia hozzájárulhat a méhtestrák kialakulásához is. (Bár más felmérések megcáfolták ezeket a következtetéseket, de elfogadható, hogy a változókor kihívására nem a hormonpótlás jelenti az egyedüli választ – a szerk. ) A természetes alternatíva (megelőzés, helyes táplálkozás, egészséges életvitel, torna) ritkábban kerül a figyelem középpontjába. A dohányos nők menstruációja átlag két évvel előbb marad el, mert a nikotin csökkenti az ösztrogénhatást. A változókorhoz közeledő nők, ha gyors, illetve drasztikus fogyókúrába kezdenek (egyéb nemkívánatos hatásokon túl), növelik a menopauza korai eljövetelének esélyét, amikor ösztrogénszintjük is megcsappan. A családi hajlam is szerepet játszhat: a csontritkulás valószínűsége nagyobb azoknál, akiknek női felmenőit is utolérte az oszteoporózis. Nagyobb a rizikó a fehér bőrű, szőke, sovány alkatú, alkoholt fogyasztó, gyermeket nem szült nők körében. A csontszövet egész életen át folyamatosan átépül. Serdülőkorban még túlsúlyban van a csontépítés, fiatal felnőttkorban egyensúlyba kerül a csontképző és csontfaló sejtek működése. 35 év után megkezdődik a csonttömeg folyamatos csökkenése (évente akár 1-1,5 százalékkal). 40–70 között a csont tömegének egyharmada elvész. A csontváz stabilitását ez még nem károsítja jelentősen. A folyamat többnyire tünetmentes marad, amíg a csontritkulás nagyobb mértéket nem ölt. A csontszövet a változó környezeti feltételekhez és az izomerőhöz alkalmazkodik. Ha kevesebbet dolgoztatjuk az izmokat, csökken a csont tömege. A fordítottja is igaz: a megfelelő fizikai terhelés serkenti a csontképző sejtek tevékenységét. Újabb kutatások megerősítették, hogy a test tengelyére ható (axiális) erők serkentik leginkább a sejtanyagcserét. Ilyen hatás érvényesül álló helyzetben. Ezért ajánlott a sok séta, gyaloglás, könnyű labdajátékok, de feltétlenül rugalmas talpú cipőben. Az úszás kevésbé hatásos, mert a felhajtóerő csökkenti a csontokra ható mechanikus ingert. Vitathatatlan, hogy a hormonpótlás kényelmes módszer, de helyette vagy mellette érdemes olyan természetes megoldásokat alkalmazni, melyeknek célja kockázat nélkül megőrizni, helyreállítani az egészséget. Fekete Szilvia gyógytornász Az emberi szervezet mészraktára a csontrendszer. Egy felnőtt ember csontváza 1-1,5 kg meszet tartalmaz, míg a vérben a gramm törtrésze található csak. A táplálékkal felvett kalciumot a hormonok szabályozása által a vér futószalagként továbbítja a csontokhoz. Ha a nemi hormonok csökkent mennyiségben képződnek, vagy ha elégtelen a táplálék kalciumtartalma, fokozódik a csonttömegvesztés (a szervezet különböző anyagcsere-folyamataihoz jelentős mennyiségű kalciumot igényel). A szervezet a hiányzó kalciumot a csont raktártartalékából vonja ki. Fiatal korban napi 800 mg kalcium elegendő, idősebb szervezetnek napi 1200 mg szükséges, mert kevésbé vonja ki a kalciumot a táplálékból. Akkor is romlik a hasznosítás, ha a táplálék túl sok foszfort tartalmaz. Pedig a civilizált ember étrendjében a szükségesnél több a foszfor: egyes szénsavas üdítőitalok, tartósítószerek, adalékanyagok ehhez nagyban hozzájárulnak. MA FOGYÓKÚRA, HOLNAP CSONTRITKULÁS? (Magyar Hírlap 1997-01-07) A csontritkulás drámai mértékben terjed az idősebb nők körében, elsősorban a fejlett országokban. Az ismétlődő és mind nehezebben gyógyuló csonttöréseket okozó elváltozás ellen egyelőre elsősorban a megelőzés kecsegtet reménnyel. A nők átlagos élettartamának jelentős emelkedésével is összefügg, hogy az időskori csontritkulás mind súlyosabb egészségügyi problémát okoz a világ számos országában. A 80 feletti évjáratokban – nem egy országban – a halálozási okok első helyén a csontritkulás következtében bekövetkezett és az ezt követő mozgásképtelenséghez vezető combnyaktörés áll. A csontritkulásról ma már egyre többet tudnak a szakemberek, ám még egyáltalán nem vagyunk a megoldás közelében. A fehér rasszhoz tartozók körében sokkal gyakoribb ez a betegség, mint a színesbőrűeknél. További kockázati tényező a világos hajszín és a sápadt bőr, a törékeny testalkat. A hosszú távú vizsgálatok szerint a dohányzás és az alkoholfogyasztás, a mozgásszegény életmód, a vázrendszer edzésének elmulasztása csakúgy, mint a kalciumszegény táplálkozás, jelentősen növeli a későbbi csontritkulás kialakulásának valószínűségét. Az elmúlt években végzett, elsősorban amerikai szűrővizsgálatok arra a felismerésre vezettek, hogy a pubertás utáni évekre kialakuló csonttömegnek döntő szerepe lesz abban, hogy később lesz-e az illetőnek csontritkulása. Vagyis sok minden már fiatal korban csaknem végérvényesen eldől. A kutatók szerint ezért is igen aggasztó a fiatal lányok körében járványszerűen terjedő soványsági kultusz, hiszen ha a későbbi testtömeg és csontbázis szempontjából döntő kamaszkorban és fiatal felnőttkorban – a tartós koplalás miatt – kevés kalcium jut a szervezetbe, annak az egész életre kiható következményei lesznek. A csonttömeg a változás korában csökken drámaian, ilyenkor a menstruáció elmaradását követő első öt évben csonttömegük 2, később 1-1 százalékát veszíthetik el a nők évente. A csontleépülésnek a közvetlen oka a hormonháztartás átalakulása, a női nemi hormon szintjének csökkenése. A csontritkulás elleni legelterjedtebb módszer manapság a hormonkezelés, ami nem csupán a csontritkulást mérsékli, hanem más betegségekre is bizonyos megelőző hatása van (l. Czeizel doktor rovatában megjelent cikket). Kétségtelen ugyanakkor, hogy a pótlólagos hormonbeadás különösen az arra genetikailag is hajlamos egyéneknél, akiknek családjában ilyen esetek előfordultak, megnöveli a mellrák kockázatát. További probléma, hogy csak addig tart a hormonbevitel csontritkulást fékező hatása, amíg a gyógyszert kapja a beteg. A rendszeres vérzés fennmaradása ugyanakkor idősebb korban más szempontból nem előnyös. Más típusú gyógyszerekkel is folynak kísérletek, van olyan, amely magát a csonttermelést szabályozza, és a pótlólagosan bevitt kalcium beépülését segíti elő. Pusztai Éva AZ EMLŐRÁK ÉS A CSONTSŰRŰSÉG (Magyar Hírlap 1997-01-07) Jelenleg igen sok nőnek kell szembenéznie azokkal a kellemetlenségekkel, sőt veszélyekkel, melyek a változás kora után következnek be, és jellemzik állapotukat. Ezek közül a legismertebb a csontritkulás (oszteoporózis), amely fájdalmak okozója, de ezen túl a gyakorta végzetes combnyaktörések hátterében áll. Az ok a petefészekben termelődő tüszőhormon (ösztrogén) hiánya. A változás koráig ez biztosította a csontok jó állagát. E hormonok hiánya idézi elő a másik, orvosilag hasonlóan nagy veszélyt: a nők elvesztik az infarktussal szembeni védettségüket. Emiatt 50 év felett számottevően emelkedik a koszorúér- megbetegedési és az infarktus miatti halálozás gyakorisága a nők körében. A harmadik gond a szexuális életben jelentkezik. A tüszőhormon hiánya nemcsak a nemi vágyat csökkenti, hanem a hüvely szárazsága miatt az örömérzést is korlátozza. Mindezek együttesen magyarázzák a nők szexuális vágyának és teljesítményének csökkenését a változás kora után. Gyakoribb ebben az időszakban a húgyúti fertőzések előfordulása is. Végül a lelki problémák, például depressziók is gyakrabban jelentkeznek.Mindezeknek a gondoknak orvoslására kézenfekvőnek tűnik a megoldás: a hiányzó tüszőhormont kívülről kell pótolni. Sokáig hátráltatta e "pótló" kezelés alkalmazását a tüszőhormon ismert rákokozó hatása. Elsősorban az emlő- és méhtestrák fokozott előfordulásától tartottak. Az újabb kutatásoknak köszönhetően azonban sikerült olyan kombinált (mind tüsző-, mind sárgatesthormont tartalmazó) készítményeket előállítani, amelyek e veszélyt a minimálisra csökkentik. Így már széles körben alkalmazzák az ötvenen felüli nők súlyos és gyakori problémáinak kezelésére ezeket a hormonokat. A gyógyszertechnológia fejlődésének egyik ékes bizonyítéka, hogy újabban e készítmények már ragtapasz formájában is alkalmazhatók. Elégséges hetente kétszer fölragasztani, mivel így a bőrből történő lassú felszívódás mellett elérhető a folyamatos kisadagú hormonpótlás. Ugyanakkor persze – a biztonság kedvéért – rendszeresen részt kell venni a rákszűrésen. Az USA orvosi hetilapjában (JAMA, '96. nov. 6.) érdekes tanulmány látott napvilágot, amely a fenti tényekkel összhangban, a gyakorlatban jól hasznosítható új tanulsággal szolgál. A tüszőhormon hiánya vezet a csontritkuláshoz. Ha ez nem lép fel, elégséges tüszőhormon-termelődéssel kell számolni. A kutatók megnézték a csonttömöttség és az emlőrák közötti összefüggést. Kiderült, minél tömöttebbek a csontok, annál gyakoribb az emlőrák előfordulása. A legtömöttebb csontú nőkben az emlőrák gyakorisága 200-250 százalékkal volt magasabb. Így az egyszerű csonttömöttség-vizsgálattal (denzitometria) jól becsülhető a nők emlőrák-kockázata.Ezeknek az új adatoknak az értékelése, illetve a levont következtetések jellege jól tükrözheti az emberi személyiséget, a sajátosan eltérő gondolkodásmódot. Az USA 50 év feletti női lakosságának nagy optimizmusát ismerve ők ugyanis bizonyára úgy okoskodnak: milyen jó, hogy nincs csontritkulásunk, így nem kell tartanunk a fájdalmas következményektől sem – az emlőrák pedig ma már a korai fázisban felismerhető és így kivédhetők a késői következményei is. A pesszimista magyarok pedig valószínűleg azt gondolják: még a változás kora után kivételesnek számító csontritkulás hiánya sem jó, hiszen ebben esetben az emlőrák fokozott kockázatával kell számolni. Érdemes – a fentiek figyelembevételével is – okosan és józanul mérlegelni! Dr. Czeizel Endre HORMONTERÁPIA (Magyar Hírlap 1997-01-24) A hormonpótlás nem egyszerűen csak lassítja a klimax után bekövetkező csontvesztést, hanem egyenesen növelheti is a csont tömegét még olyan nők esetében is, akik csak a 60-as éveikben kezdik használni a hormongyógyszereket. A fenti előnyökről szóló tanulmány, amely egy amerikai orvosi folyóiratban jelent meg, 875 asszony vizsgálata alapján arra a következtetésre jut, hogy a terápia első három évében a gerinc és a csípő csontsűrűsége észrevehetően emelkedett. Az ötven fölötti nők legalább egyötödének van oszteoporózisa a csípőben és a hátgerincben, ami töréshez vagy komoly fájdalmakat okozó gerincrövidüléshez vezethet. Az amerikai vizsgálatban – amelyet nem egy gyógyszergyár, hanem a Nemzeti Szív-, Tüdő- és Vérintézet szponzorált – többféle hormonterápiát hasonlítottak össze, de hatásukban nem találtak különbséget. Ám azok a nők, akik három évig placebót kaptak, átlag 2,8 százalékot vesztettek gerinccsontjuk és 2,2 százalékot csípőcsontjuk sűrűségéből, míg a terápiát alkalmazók gerincében 5,1 százalékkal, csípőjében pedig 2,3 százalékkal nőtt a csont sűrűsége. A folyóirat egy másik tanulmánya ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet – hétezer asszony három évig tartó megfigyelése alapján –, hogy a hormonpótlásnak ára van: 65 éves kor fölött ugyanis megnő a mellrák veszélye. A kísérletben részt vevő nők közül azok, akiknek a csontsűrűsége a legnagyobb volt, két-, két és félszer gyakrabban betegedtek meg mellrákban, mint azok a nők, akiknek a csontsűrűsége a legkisebb volt. E tény mellé kívánkozik azonban a másik, hogy ma már igen korai fázisban felismerhető az emlőrák, tehát a késői következményei ellen adott a védekezés. Az oszteoporózis ugyan nem halálos betegség, de nagyon megkeseríti az idős emberek életét. Mivel azonban rendkívül hosszú folyamat eredménye, a problémával már egészen fiatal korban szembe kellene nézni. Harmincéves korra tudniillik kialakul a teljes csonttömeg, vagyis a betegség által jóval inkább sújtott nőknek addig kellene többet tenniük csontjaik védelmében, hiszen nem mindegy, hogy mekkora csonttömegből indul meg a csontvesztés. Sajnos a tinédzserek általában nem fogyasztanak elegendő kalciumot, amely beépülhetne a csontjaikba. Azonkívül a túlzott koffein- és sófogyasztás, valamint a túl sok protein arra készteti a szervezetet, hogy több kalciumot ürítsen ki. A cigaretta, a sok alkohol és bizonyos gyógyszerek – például a szteroidok – szintén hozzájárulnak a csontvesztéshez. Ráadásul a serdülőkorú lányok egy elég jelentős része túlzott hiúságból nem táplálkozik megfelelően. Fogyási szándéktól vezetve sokuk alig eszik, és ezáltal nem jutnak be a szervezetbe alapvető fontosságú anyagok, mint például amilyen a kalcium. Pedig szűrővizsgálatok eredménye bizonyítja, hogy a serdülőkor utáni évekre kialakuló csonttömegnek döntő a szerepe abban, hogy lesz-e a későbbiekben az illetőnek oszteoporózisa vagy sem. Miközben a felnőtteknek naponta legalább ezer milligramm kalciumra van szükségük, a serdülőkorú lányoknak és a klimaxot elért nőknek 1500 milligrammra. fabet Csontjait akkor védheti, ha # magas kalciumtartalmú ételeket fogyaszt, például alacsony zsírtartalmú tejet, tejterméket, leveles zöldféléket, brokkolit, szardíniát; # naponta 15 percet napon tölt, vagy D-vitamin-tartalmú vitaminokkal egészíti ki étrendjét; # rendszeresen fut, kocog vagy tempósan sétál, esetleg teniszezik, mert az erőkifejtés erősíti a csontokat; # izmait jó kondícióban tartja, mert az izmok védik a csontozatot. Az oszteoporózis kockázata nagyobb, ha # ön klímaxkorba jutott asszony; # a családban már előfordult csontritkulás; # ön kis termetű, törékeny alkatú; # kevés tejterméket és kalciumban gazdag ételt fogyaszt; # cigarettázik, sok alkoholt iszik; # fizikai tevékenységet nemigen végez. ÉLETMÓD-HATÁROZÓ - RITKULÓ CSONTOK (Magyar Hírlap 1997-06-13) A csontritkulás (oszteoporózis) hazai előfordulásával és kezelésével kapcsolatban számos új információval gazdagodott az utóbbi időben a magyar orvostudomány. Közülük is kiemelkedő és nemzetközi szempontból jelentős az a program, amelynek keretében 60 ezer ember vizsgálati eredményeit összegezték. A két évig tartó anyaggyűjtés az ország 6 oszteoporóziscentrumába (két budapesti, négy vidéki) csontanyagcsere-panaszokkal beutalt 30–80 év közötti páciensek alkarján végzett csontsűrűség-mérési adatokat tartalmaz. A 60 ezer vizsgált 55%-ánál mérsékelt, 33%-ánál súlyos csontritkulást regisztráltak – az utóbbiak fele 45–65 év közötti, fele ennél is idősebb. Ez a felmérés mutatja a szóban forgó centrumok orvosainak úgymond nagy találati arányát, azaz a tünetek alapján az esetek többségében azoknál végezték el a mérést, akiknél már jelentkezett a betegség. Másrészt ez az anyaggyűjtés is megerősíti a korábbi feltevést, hogy 0,7-1 millió körül lehet Magyarországon a csontritkulásban szenvedők száma. Bár az említett időszakban 54 ezer nő és mindössze 6 ezer férfi jelentkezett a 6 centrumban, ez az arány nem tükrözi a hazai helyzetet. A valóságban ugyanis a gyengébb nemnél „csupán” kétszer annyi a csontritkulás előfordulása, ám ők hamarabb fordulnak panaszaikkal orvoshoz. A nőknél jóval kisebb számban vizsgált férfiaknál arányaiban több a betegek száma, ami jelzi, hogy őket szintén veszélyezteti e kór, másrészt arra is utal, hogy már előrehaladottabb állapotban kerülnek orvoshoz. Az iménti felmérésen kívül más érdekességeket is ismertettek a 400 szakember részvételével nemrégiben megtartott oszteoporózisszimpóziumon Siófokon. A több mint ezer 20–30 év közötti nő és férfi csúcscsonttömeg- méréséből kiderült például, hogy a magyar fiatalok csontjainak ásványianyag-tartalma jelentősen alacsonyabb nyugat-európai kortársaikénál. Ezt a megállapítást mintegy kiegészítette 300 szombathelyi főiskolás lány vizsgálata, mely tulajdonképpen felhívta a figyelmet a csúcscsonttömeg eléréséhez szükséges megfelelő táplálkozás és testmozgás hiányosságaira. Bővült az oszteoporózis kezelésével kapcsolatos információk tárháza is. Az ORFI egy éven át követte az alfa-calcidol hatóanyagú gyógyszer hatását, mely 47 nő betegnél megállította a súlyos csontritkulást. A több mint 40 centrumban kezelt 9 ezer beteg egyéves gyógyítási tapasztalataiból levont következtetések segíthetik az orvosokat a terápiás lehetőségek konkretizálásában. A krónikus veseelégtelenséghez társuló csontbetegség kezeléséhez olyan új szempontokat ismerhettek meg a szakemberek a szimpóziumon, amelyekkel lényegesen javíthatók a betegek (például a vesedializálásra szorulók) általános állapota, közérzete. Tóth Andrea CSÍPŐVÉDŐ NADRÁG (Magyar Hírlap 1997-06-13) Dán kutatók olyan speciális alsónadrágot fejlesztettek ki, amelybe a csipő fölött két oldalon nagy teherbírású, ütésálló, vékony műanyag lapot építettek be. A koppenhágai egyetem szakemberei 10 évvel ezelőtt kezdtek gondolkozni egy olyan megoldáson, amellyel elkerülhető lenne a csontritkulás legrettegettebb következménye, a combnyaktörés. Ennek eredményeként született meg a mostani, néhány nyugat-európai országban forgalmazott változat. A különleges alsónemű hordásával 90%-ban eredménnyel védhető ki eleséskor a combnyaktörés. Ez az egyszerű ruhadarab nálunk még nem kapható, de 18 idős ember már kipróbálta, s kényelmes viseletnek tartja. Hazai elterjesztése egészségbiztosítói támogatás nélkül aligha lehetséges, a nadrágocska ugyanis 400 dán koronába (kb. 11 ezer forint) kerül, ennyit nehezen tudnának rászánni a nyugdíjasok. Egyébként leginkább őket fenyegeti a combnyaktörés, amelynek következményeként a különféle szövődmények miatt a 60 év alattiak 10-20, az ennél idősebbek 50 százaléka hal meg fél éven belül. ta EVÉS, MOZGÁS (Magyar Hírlap 1997-06-13) Kálciummal dúsított kenyeret állított elő egy vidéki sütőde. Ha ez a kenyérfajta elterjedne az országban, a csontritkulás megelőzésében olyan népegészségügyi jelentőségű lenne, mint régebben a strúma leküzdésére alkalmazott jódozott só – véli dr. Lakatos Péter belgyógyász, endokrinológus. Az egyre többeket fenyegető népbetegség, az oszteoporózis megelőzése manapság kétféle módon lehetséges: táplálkozással és testmozgással. Mindkettőnek különös jelentősége van fejlődő korban, hiszen nagyjából 25 éves korra alakul ki az a csúcscsonttömeg, amely aztán a későbbi élet folyamán fokozatosan csökken. Nem mindegy tehát, hogy milyen a fiatalok csontjának ásványianyag-tartalma. Táplálkozási szempontból döntő a kalcium (gyerekeknél napi 1500 milligramm), a D-vitamin, valamint a megfelelő mennyiségű nyomelembevitel. Egyes természetgyógyászok megpróbálnak lebeszélni a legfőbb kalciumforrásról, a tej fogyasztásáról. Dr. Lakatos Péter, a SOTE I. Számú Belklinikájának adjunktusa szerint a felnőtteknél a napi fél-egy liternyi mennyiség feltétlenül szükséges, ami időnként kiegészíthető más tejtermékkel. (Egyes betegeknek, mint például a tejcukor bontására képteleneknek sem kell tartózkodniuk fogyasztásától, hiszen a laktózmentes tejet az ő érdekükben fejlesztették ki.) A sajtnak nagy a kalciumtartalma, viszont drága; a joghurtok, kefirek között található olcsóbb is. Anyagiak miatt egyébként is csökkent a tejfogyasztás, pedig előnyösebb természetes úton hozzájutni a szükséges kalciumhoz, mint pezsgőtabletták, gyógyszerek segítségével. Kenyeret még mindig jobban vásárolnak az emberek, ezért lenne jó, ha elterjedhetne az országban a közelmúltbeli magyar találmány: a kalciummal dúsított kenyérfajta. A kalcium felszívódásával, a csontokban való lerakódásában segít a D-vitamin, melynek pótlása főleg gyermek- és idősebb korban fontos. Legkönnyebben a szabad levegőn (nem a tűző napon) való tartózkodással jut hozzá a szervezet. S ne csak mozduljunk ki otthonról, hanem mozogjunk is. Előnyös minden csontvázat terhelő testedzés: a legtöbb labdajáték, a kerékpározás, a súlyzózás, a futás, kocogás, de még az egyszerű séta is. A mozgásszegénység éppúgy árthat, mint a túlzott fizikai aktivitás, a balett-táncosok és a nehézatléták hajlamosabbak a csontritkulásra. Csökkenthető a lakásban az időskori elesés veszélye némi odafigyeléssel és néhány apró ötlettel. Fontos az előterek, lépcsőházak, bejáratok kivilágítása, láthatók legyenek a küszöbök. Segítenek a lépcsőt kísérő korlátok, fürdőszobában, vécében pedig a kapaszkodók, a tapadó szőnyegek. A laza, kisméretű, egyenetlen szobai szőnyegben könnyen meg lehet botlani, éppúgy, mint a padlón kígyózó elektromos kábelekben, a szétszórt gyerekjátékokban, a láb alá kerülő háziállatokban, de a túl hosszú öltözékben is. Veszélyforrás lehet a kiömlött folyadék, továbbá a nedves kövezeten, lépcsőn, fényezett padlón a zokniban, lazán simuló papucsban, kopott talpú vagy magas sarkú cipőben járás. T. A. CSONTVASTAGSÁG ÉS MELLRÁK (Magyar Hírlap 1997-06-13) Minden bizonnyal "visszafelé" okoskodtak azok az amerikai orvosok, akik a női csontvastagság alapján próbáltak következtetni a mellrák kialakulására. Miután a csontritkulás és a mellrák egyaránt összefügg a hormonháztartással, mégpedig az ösztrogéntermeléssel – a masszív csontok általában magas ösztrogénszintet feltételeznek, a magas ösztrogénszint pedig elősegíti a mellrák kialakulását –, így kézenfekvő volt az ötlet, hogy a csontvastagságból következtessenek az ösztrogénszintre és azon keresztül a mellrák kockázatára. A bostoni egyetem kutatói 1373 nő kézcsontjait vizsgálták röntgenfelvételeken, majd 26 éven át követték a nők életének alakulását. Ezen idő alatt összesen 91 mellrákos megbetegedés fordult elő a csoportban. A csontvastagság és a betegség kialakulásának összefüggéseit kutatva arra a következtetésre jutottak, hogy a legszilárdabb csontokkal rendelkezőknek 3,5-szeres esélye van mellrákban megbetegedni, mint a legtörékenyebb csontállományúaknak. A stabil csontozatúaknak ugyanakkor vigasztalást jelenthet, hogy – természetesen a csontritkulás mellett – a szívbetegségek is kevésbé érintik őket, hiszen az ösztrogén növeli a vérben a "jó" (HDL) és csökkenti a "rossz" (LDL) koleszterin szintjét. A CSONTRITKULÁS A XXI. SZÁZAD KIHÍVÁSA (Magyar Hírlap 1997-06-21) A néma járvány Hazánkban csaknem egymillióan szenvednek csontritkulásban. A betegség kezelésének finanszírozására évente 12-14 milliárd forintot fordít az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), hangzott el a csontritkulás világnapja - június 24-e - alkalmából tartott pénteki tájékoztatón, ahol azt is kiderült: nemzetközi előrejelzések szerint a csontritkulás a XXI. század egyik legnagyobb népegészségügyi kihívásának ígérkezik. A csontritkulás (osteoporosis) évtizedünk kiemelkedő egészségügyi problémájává vált a kezelés magas költségei, valamint a betegség okán megrokkantak, illetve elhunytak emelkedő száma miatt. Világszerte mintegy 200 millió ember, hazánkban a lakosság 8-10 százaléka, körülbelül egymillió ember szenved osteoporosisban. A szakemberek által néma járványként - hiszen a betegség évekig nem észlelhető - emlegetett kórra az első csukló- vagy lábtörésnél, illetve combnyaktörésnél derül fény. Az utóbbi miatt több nő hal meg világszerte - hangsúlyozta dr. Poór Gyula a Magyar Osteoporosis Társaság (MOT) elnöke -, mint mell- és nőgyógyászati daganatokban. A MOT régiónkból elsőként csatlakozott az Európai Osteoporosis Alapítványhoz, s szervezi a még 1995-ben elindított nemzeti osteoporosisprogramot. Ez utóbbi keretében vidéken 67, a fővárosban pedig további 32 gondozóközpont alakult meg. Míg az indulás évében hat, ma már 65 csontsűrűségmérő berendezés működik az országban. Ezek segítségével időben diagnosztizálható s gyógyszeres kezelés segítségével lassítható, illetve megállítható a betegség. A fejlődés ellenére - mondta Lakatos Péter, a társaság főtitkára - egyelőre a betegek 7-10 százalékát képesek a központok ellátni, ami többek között azzal is magyarázható, hogy a diagnosztizáló berendezéseket egyenlőtlenül osztották el az országban. H. J. "RITKULÓ" CSONTOK (Magyar Hírlap 1997-06-24) Ma van az oszteoporózis világnapja Szakemberek szerint a XXI. század egészségügyének egyik legnagyobb kihívása lesz a csontritkulás. Egy 1996-os felmérés szerint Európában, az USA-ban és Japánban az ettől szenvedő betegek száma 75 millióra tehető. Minden 3. változó korú nőnél, az idősek többségénél, de a - vártnál nagyobb számban - a férfiaknál is kialakul e kór. Más számítások alapján világszerte 200 millió embert érinthet, rovására 2,5 millió törés írható. 2050-re az átlagéletkor növekedésével, 6,3 millió csípőtáji törést prognosztizálnak a világon. A hazai betegszám 0,7-1 millió közötti. A nemzeti oszteoporózisprogramhoz kapcsolódó felmérések szerint 3 évvel ezelőtt nálunk a 35 év feletti nőknél mintegy 10, férfiaknál pedig 5 ezer esetben állapítottak meg csontritkulást. 70 fölötti nőknél a csontritkulásos esetek száma kétszer, 80 fölött négyszer nagyobb, mint a férfiaknál. A csontritkulás gyakran vezet akár végzetes kimenetelű combnyaktöréshez, ezért ez az idősek egyik legveszélyesebb betegsége. Ma már viszont könnyebb megelőzni az ilyen baleseteket, a Csontízületi Betegségek Korai Felismeréséért Alapítvány például vállalta, hogy csontritkulás mérő műszerrel keresi föl az idősek otthonait. Legutóbb az Empátia Gondozóházban jártak, ahol 120 beteg vehetett részt a vizsgálaton, mely segít idejekorán elejét venni a bajnak. A gondozóházban élő idősek 30-35 százaléka 80 körüli vagy fölötti. A vizsgálat kiderítette, mindegyiküknél tapasztalhatók csontritkulási tünetek. A vérkeringési problémák mellett ez a kór okozza a legtöbb gondot ebben a korban, így nagyon fontos, hogy az itt élők állapotát megfelelő módon felmérjék - véli Pásztor György intézményvezető főorvos. A szűrés segítségével ugyanis eldönthető, milyen jellegű gyógyszeres kezelésre, fizikoterápiára vagy életmódbeli változtatásra van szükség ahhoz, hogy megállítsák a csontokban elindult káros folyamatokat. E korosztályra azért is érdemes jobban figyelni, mert 80 felett a csontritkulásból eredő combnyaktörések száma 15-20%-ban halálos kimenetelű, továbbá e kór miatt gyakran spontán törés is előfordul. Annak érdekében, hogy minél több idős vehessen részt szűrővizsgálaton - olyanok is, akik már nem tudják fölkeresni az orvosi rendelőket - a Magyar Radiológusok Oszteologiai Szekciója (MROSZ) által létrehozott alapítvány vállalja az idősek otthonaiban a szűrést. A pályázati pénzen, szponzorok segítségével vásárolt berendezés az alkarcsontok ásványi-anyag-sűrűségét méri. Ebből megállapítható a teljes csontvázban, illetve a csigolyákban kialakult csontritkulás mértéke. A vizsgálat könnyen végezhető, fájdalommentes, a mérési adatok a műszerhez tartozó számítógép memóriájából bármikor lehívhatók. Dr. Forgács Sándor főorvos (az MROSZ elnöke) szerint az oszteoporotikus betegségek gyógyításában a jelenleginél nagyobb figyelmet kellene fordítani a megelőzésre, már csak azért is, mert ez a betegség nem csak az időseket fenyegeti. A nőknél a menopauzával járó hormonális változások gyakran vezetnek csontritkuláshoz, ami - egy bizonyos kor után - könnyen kialakulhat a férfiaknál is. A munkaképes korosztályt érintő gerincbetegségekért nagy százalékban a föl nem ismert oszteoporózis a felelős. A prevenció mellett érvelve a főorvos elmondta: időben elkezdett kezelésekkel az időskori combnyaktörések száma jelentősen csökkenthető lenne, ám jelenleg a kórt legtöbbször csak a csonttörés után, a baj bekövetkeztekor fedezik fel az orvosok. Forgács doktor szerint 50 év felett kívánatos lenne mindenkinél - legalább évente egyszer - elvégezni a szűrővizsgálatot. Kohut Péter MAGYAR CSONTRITKULÁS-KUTATÓK (Magyar Hírlap 1997-06-24) Az oszteoporózis gyakori okozója a pajzsmirigy-túlműködés, s ennek gyógyításával megállítható maga a csontritkulás is. Kiváltója lehet az a sajátos veseműködési zavar (renális hiperkalciuria), melynek során sok kálciumot ürít a szervezet, és kálciumtartalmú vesekövesség alakulhat ki. A világszerte terjedő csontritkulás megelőzésében óriási előrelépést jelentene a betegségre hajlamosító genetikai tényezők megismerése. Ez manapság a nemzetközi kutatás egyik fő iránya. A genetikai háttér feltárásában, más, az oszteoporózissal összefüggő felfedezésben külföldön is elismert eredményeket ért már el a SOTE I. Számú Belklinikájának kálciumanyagcsere-munkacsoportja. Körülbelül 4 évtizede figyelt fel néhány orvos először a csontritkulásra. Elsőként egy magyar professzor, dr. Holló István belgyógyász, endokrinológus, a SOTE I. Számú Belklinikájának korábbi (1993-ig) igazgatója. ő alapította 1990- ben a Magyar Oszteoporózis Társaságot (MOT), majd elindította a nemzeti oszteoporózisprogramot, melynek nyomán kialakultak a gyógyítóhelyek az országban. Ma már 101 centrumból 90 lokális, 10 regionális és egy országos (ez utóbbi két helyen működik, az ORFI-ban és a Belklinikán). Holló professzor negyedszázaddal ezelőtt hozta létre munkacsoportját, több kutatólaborjuk van, ahol manapság 10-15 belgyógyász, endokrinológus, radiológus és izotópszakorvos dolgozik. Az országban elsőként itt végeztek csontsűrűségmérést már 20 évvel ezelőtt, és azóta is számos nemzetközileg elismert elméleti eredményt értek el. Részt vesznek a gyógyszerek klinikai kipróbálásában, a készítmények adagolási szabályainak kidolgozásában. A munkacsoport egyebek között azoknak a géneknek a kutatásával foglalkozik, amelyek már a fogantatás pillanatában meghatározzák a később kialakuló csont ásványianyag-tartalmát. Bizonyos génelváltozások hajlamosíthatnak a betegségre. Ezek pontos megismerésével a jövőben lehetővé válik, hogy akár a magzati korban, vagy később, gyermekkorban kiszűrjék a csontritkulás szempontjából veszélyeztetetteket, s így megfelelő életmóddal - minél nagyobb csúcs- csonttömeg elérésére való törekvéssel - megelőzhető lehet a kór kialakulása. A világon elsők között állapította meg a munkacsoport, hogy az oszteoporózis gyakori okozója a pajzsmirigy-túlműködés, s ennek gyógyításával megállítható maga a csonritkulás is. A pajzsmirigyhormonok felszaporodása ugyanis a "csontfaló" anyagok fokozott termelődését idézi elő. Ezért a csontritkulás vizsgálatakor, diagnosztizáláskor, gyanú esetén, a pajzsmirigyfunkciót is ellenőrizni kell. Ugyancsak az oszteoporózis kiváltója lehet az a sajátos veseműködési zavar (renális hiperkalciuria), melynek során sok kálciumot ürít a szervezet, és kálciumtartalmú vesekövesség alakulhat ki. Erre a jelenségre - a csontritkulás megelőzése érdekében - szintén föl kell figyelni. A ma már kezelhető betegségfajtát a munkacsoport egyik tagja, dr. Horváth Csaba belgyógyász, endokrinológus ismerte fel, amerikai kutatókkal egy időben. Tóth Andrea A NÉMA JÁRVÁNY - KEVESEBB INGYENGYÓGYSZER (Magyar Hírlap 1997-12-04) Hazánkban feltételezhetően a lakosság 7-9 százaléka - 700- 900 ezer ember - szenved csontritkulásban. Az elmúlt három évben kiépült 101 osteoporozis- centrumban jelenleg közel 70 ezer beteget kezelnek, akik a csontritkulás elleni, illetve a folyamatot lassító gyógyszerek jelenlegi magas ártámogatásának eredményeként - anyagi helyzetüktől függetlenül - valamennyien hozzájutnak a szükséges készítményekhez. Nem biztos azonban, hogy ez január elseje után is így lesz. A csontritkulást szakmai berkekben "néma járványnak" is nevezik. Ennek részben az az oka, hogy a betegség jó néhány évig tünetmentes, a csontsűrűség csökkenését legfeljebb műszeres vizsgálattal lehet kimutatni. Épp megelőzésének, valamint a már kialakult csontritkulás hatékony kezelésének szándéka hívta életre a Magyarországon jelenleg működő 101 centrumot, amelyek megalakulásában az osteoporózis társaság szerzett kiemelkedő érdemeket. A kezelés költségeit ugyan az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) finanszírozza, a központok műszerezettségéről viszont a társaság, különféle alapítványok, s néhány esetben a Népjóléti Minisztérium gondoskodott. Jelenleg 80 csontsűrűségmérő berendezés működik az országban, ennél azonban - a hatékony megelőzés érdekében - jóval többre lenne szükség. Az osteoporózis megelőzésére, illetve kezelésére használt gyógyszerek ártámogatására 1,2 milliárd forintot fordít az idén az OEP. (Igaz, ebben az összegben benne foglaltatik a csontbetegségek onkológiai kezelésénél használt készítmények, valamint a női hormonpótló termékek ártámogatására fordított összeg is.) A gyógyszerek jelentős része - amennyiben a centrumok szakorvosai írják fel - 90 százalékos ártámogatást kap, jó néhány közülük szerepel az ingyenes közgyógyellátási listán is. A társaság információi szerint jövőre csökken a közgyógylistán szereplő, osteoporózis elleni gyógyszerek száma, veszélyeztetve ezzel a gyógyulás esélyegyenlőségét. Az OEP főosztályvezető-helyettesétől, Hetényi Lászlótól megtudtuk: a hír igaz. A csontritkulás elleni, a közgyógylistán szereplő - a betegeknek tehát ingyenes - készítmények számát csökkentették, s a drágábbakat olcsóbbakra "cserélték". H. J. A KEZELÉS DRÁGA, HIÁNYA MÉG DRÁGÁBB (Magyar Hírlap 1997-12-05) Becslések szerint Magyarországon a lakosság 9-10 százaléka, azaz mintegy egymillió ember szenved csontritkulásban, de csupán az érintettek egytizede áll kezelés alatt. Ha kezeletlenül hagyják, az sokkal többe kerül a társadalomibiztosítónak, mint egy időben elvégzett, korszerű kezelés. Nincs okunk feltételezni, hogy a magyar népességet nem sújtja az a kór, amely a fejlett világ országaiban oly elterjedt. Pontos magyar adatok hiányában a szakemberek érvényesnek tekintik Magyarországra nézve is azokat a külföldi statisztikákat, amelyek a csontritkulás gyakoriságára vonatkoznak. Ezt alapul véve hazánkban feltételezhetően mintegy egymillió embert érint az oszteoporózis, de csupán egytizede áll kezelés alatt. Az oszteoporózis következményei igen drágák. Nagyon költséges dolog a csonttörések ellátása, operálása, a combnyak-csonttörés után a betegek rehabilitációs kezelése, a betegek egy része pedig nyomorék marad élete végéig. A nyugatról származó statisztikák azt sugallják, hogy az oszteoporózis, ha kezeletlenül hagyják, sokkal többe kerül a biztosítónak, mint az időben elvégzett korszerű kezelés - mondja dr. Horváth Csaba, a SOTE I-es Belklinikájának docense. A csontritkulás szervezett gyógyítására nemzeti oszteoporózisprogram indult, és kialakult az oszteoporózis-centrumok hálózata. Ezekben a centrumokban - szerte az országban - különböző szakorvosok (belgyógyász, nőgyógyász, reumatológus, röntgenorvos) együtt vannak jelen. Összesen száz ilyen centrum van, amelyből kilencven helyi betegellátást végez, tíz pedig úgynevezett regionális centrumként egy-egy terület magasabb szintű ellátását végzi. Vannak olyan műszerek, laboratóriumi vizsgálatok, amelyek igen drágák, viszont nem minden betegnél indokolt elvégezni. Ezekre a regionális centrumok vannak felkészülve, míg az alapvizsgálatokat, a szűrést és a kezelést a lokális centrumokban végzik. Az országosan meglévő 100 centrum kevés - mondja dr. Horváth Csaba. A műszeres kapacitás sem elegendő, újabb műszerek beszerzése drága. Egy-egy csontsűrűségmérő műszer ára 5-20 millió forint között mozog. E műszerparkot azonban üzemeltetni is kell. Az üzemeltetés látszólag egyszerű, mert csak villamos áramot és a lelet kinyomtatásához egy nyomtatót (papírt és festéket) igényel. A denzitométerek azonban rendkívül bonyolult, csúcstechnológiát képviselő eszközök, melyek szervizelését erre kiképzett, csúcsárakon dolgozó szakemberek végzik, drága alkatrészekkel. A magyarországi műszerpark az egyetemek, önkormányzatok erőfeszítéseiből, a minisztérium támogatási programjaiból, alapítványi és gyógyszergyári támogatásokból jött össze. A tb az elvégzett vizsgálatokért fizet ugyan, de ez az összeg messze nem elegendő arra, hogy fedezze a ráfordításokat - hiszen a már említett költségeken túl még fizetni kell a működtető orvosokat, asszisztenseket is. A jobb kihasználás érdekében sok helyen két műszakban használják a gépeket. Ezek a készülékek azonban idővel elhasználódnak, erkölcsileg is elavulnak, a beszerzések kérdése pedig végképp nem megoldott. - Ismételten tapasztaljuk, hogy születnek olyan tb-döntések, amelyekről előzőleg a szakma képviselőivel nem konzultáltak, hanem utólag kell korrekciót kérni. Ha lenne előzetes konzultáció, időben elmondhatnánk véleményünket. Ezen a téren szerencsére reménykeltő változások tapasztalhatók: a vizsgálatok finanszírozásával kapcsolatban a tb a korábbinál nagyobb megértéssel fogadta a szakma javaslatait, s amennyiben ezek a gyakorlatba is átültethetők, akkor az ügy valóban elmozdul a holtpontról - vélekedik Horváth doktor. Ami az oszteoporózis kezelését illeti, egyes gyógyszerekre egyáltalán nincs támogatás, egy másik csoportnál az átlagos 50 százalékos támogatás jár. Van egy harmadik csoportja a gyógyszereknek, mely kiemelt, 90 százalékos támogatást élvez, két feltételhez kötve. Az egyik feltétel, hogy az oszteoporózis- központokban írják fel, a másik, hogy előzőleg csontsűrűségmérő műszerrel kell kimutatni a csontritkulás tényét. A kezeléshez akkor jár a kiemelt támogatás, ha a csontritkulás mértéke elér egy bizonyos kórosságot. - A tb szempontjából érthető gyakorlat, hogy a hálózat létéhez köti a kiemelt támogatást, mert ezekben speciálisan kiképzett szakemberek dolgoznak, és így elkerülhető, hogy egyesek indokolatlanul kapják a valóban drága gyógyszereket. A centrumok száma a betegekhez képest azonban nem elegendő, óriási nyomás nehezedik rájuk, hogy ellássák a rászorulókat. Még több oszteoporózis-centrumra lenne tehát szükség, vagy még inkább arra, hogy az oszteoporózis-centrum évenként megújított javaslata alapján a háziorvos írhassa fel a gyógyszert kiemelt támogatással. Ezek a gyógyszerek még a kiemelt támogatás mellett is igen drágák, nem beszélve arról, hogy éveken, évtizedeken át kell szedni azokat, mégpedig többnyire idős, nyugdíjból élő embereknek - hangoztatja Horváth doktor. Azoknál a betegeknél, ahol nincs igazolva műszeresen a betegség, vagy az csak nagyon kis mértékben van jelen, nincs mód kiemelt gyógyszeres támogatásra. Ez egyfelől helyes és szakmailag indokolt gyakorlat, mert mozgásszervi fájdalmai sokféle okból lehetnek a betegnek, és ha ezek nem csontritkulásból származnak, akkor ne kapjon ez elleni kezelést. Az oszteoporózis felismerésének jelenleg valóban a csontsűrűségmérő műszer az egyetlen biztos eszköze - érvel a szakember. Ma Magyarországon ott tartunk, hogy a már kifejlődött betegség felismerésére vannak eszközeink, bár elégtelen számban, a kezelésre pedig van támogatási rendszerünk, ha nem is tökéletes - összegzi véleményét dr. Horváth Csaba. - Ez a támogatási rendszer viszont semmilyen figyelmet nem fordít a megelőzésre. A jelenlegi diagnosztikus műszerpark kapacitása ugyanis a már kifejlődött betegségben szenvedők vizsgálatára sem elegendő. A betegeknek egy jóval szélesebb körében pedig, ahol a betegség még éppen csak az induló fázisban van, ahol a kór igazán hasznosan megelőzhető lenne, ott különösen kevés a diagnosztikus eszköz. És ha mégis észleljük a csontritkulást a korai fázisban, csak közepes finanszírozású gyógyszert tudunk juttatni a betegség súlyosabb formájának megelőzése érdekében. Hámori Zia LEVELEKRE VÁLASZOL A GYÓGYTORNÁSZ (Magyar Hírlap 1997-12-23) Csontritkulás Anyósomnál a csuklótörés után állapították meg, hogy előrehaladott csontritkulása van. Azóta egyre gyakrabban fáj a háta, ezért napközben sokszor lefekszik. Én úgy hallottam, hogy ennél a betegségnél mozogni kell, vagy ez már idős embereknél (anyósom 63 éves) nem érvényes? Jót tesz neki a pihenés? A csontritkulás legjobb gyógyszere a mozgás, de nem mindegy: hogyan és mennyit mozog az illető. A reumatológussal történt megbeszélés után fokozatos terheléssel járó gyógytorna szükséges. Típusos elváltozás a hát sajátos görbülete, az úgynevezett "özvegypúp", ezért legfontosabb a hátizomzat erősítése. Olyan gyakorlatsorozatot kell végezni, amelyben a nyújtógyakorlatok túlsúlyban vannak a hajlítókhoz képest. A csontra ható minden erő fokozza annak újraépülését, vagy nem engedi erőteljesebb leépülését. A rendszeresen végzett tornával időkorban esetleg egy újabb törés is kivédhető. Ezért javaslom anyósának a sok pihenés helyett a mozgást. Naponta legalább fél órát sétáljon, lehetőleg puha gumitalpú cipőben, mert ez a kemény talaj ütközéseit felfogja. A szék hátába kapaszkodva egyik, illetve másik lábának felhúzásával, oldalra emelésével egyensúlygyakorlatokat is végezhet. Használható a hátizom erősítésére gumiszalag (thera-band), amely színétől függően különböző ellenállást fejt ki. Szükség van a mindennapi élet átformálására is. Kerülni kell a görnyedt testtartással járó tevékenységeket, ez a munkaasztal, a konyhaasztal emelésével megoldható. A beteg ne cipeljen akkora súlyt, amelyet már túlzottan nehéznek érez. A lehető legkisebbre kell csökkenteni az elcsúszás, az elesés veszélyét, eltenni a láb útjából az ilyen baleseteket okozó tárgyakat, szőnyegeket, elektromos vezetékeket. Óvatosan kell közlekedni kivilágítatlan helyen, lépcsőn, küszöbön, síkos padlón. A betegség, mint közismert, elsősorban a nőket érinti, és a folyamat rendszerint a változó kor kezdetekor indul. Ekkor még legfontosabb a megelőzés, amihez ugyancsak megfelelő torna, mozgás szükséges. A gyakorlatok otthoni végzésében segíthet a 40-50 éves korosztálynak összeállított videokazetta. Ennek folytatásaként az előrehaladott csontritkulást gyógyító gyakorlatsorozat, gerincállapottól függően, az 55 éven túliaknak ajánlott. A videokazetták - amelyeken orvosok ismertetik a betegség lényegét és kezelhetőségét - az életmódra utaló tanácsokat is tartalmaznak. Hang- és videokazetták egyaránt kaphatók az ORFI Gyógysarok boltjában (Budapest, Árpád fejedelem u. 7.), melyet a Mozgássérültek Egészségnevelését Támogató Alapítvány működtet. ELMARADHAT A NÉMA JÁRVÁNY... (Magyar Hírlap 1998-01-06) Az osteoporosis népbetegség. Csontritkuláson a csontszövet mennyiségének, a csont sűrűségének olyan mértékű csökkenését értjük, amelynek következtében a csont törékennyé lesz. A civilizáció, a "modern" táplálkozás és a mozgásszegény életmód, a meghosszabbodott élettartam következményeként a csontritkulás világszerte egyre többeket érint. Európában, az USA-ban és Japánban mintegy 75 millióan szenvednek testi, lelki és anyagi következményeitől. Ha pedig bekövetkezik a combnyaktáji, csigolya- vagy csuklótörés, akkor az egyaránt igen komoly ápolási és rehabilitációs kiadásokat jelent a biztosítóknak és az egyénnek. A "néma járvány" - nevét onnan kapta, hogy hosszú ideig tünetmentes - a civilizált világban nagy számú áldozatot szed. Mert például a combnyaktörést szenvedettek körében a balesetet követő egy évben 20 százalékkal növekszik a halálozási arány. Amerikai vizsgálatok megállapították, hogy a combnyaktörés és csigolyatörés miatt fellépő halál esélye hasonló nagyságrendű, mint a méh-, a petefészek- és mellrák halálozási aránya. A túlélők csaknem fele a hátralévő életében már nem gyógyul fel teljesen, vagy ha mégis - a betegek 20 százaléka -, akkor is hosszú ápolásra szorul. Túl a fájdalmon és az anyagi kiadásokon, a törések következtében a beteg életminősége jelentősen romlik. Aki a baleset előtt ellátta magát, az utána segítségre, családtagjaira, ápolószemélyzetre, különféle gyógyászati segédeszközökre szorul. Gyakori, hogy aktív, érdeklődő idős emberek alól "kicsúszik" az érzelmi talaj is az ilyen szerencsétlen véletlen következtében. Nyomában életük utolsó szakaszára szellemileg is "leépülnek". Az ágyhoz vagy a lakásához kötöttek elvesztik önbizalmukat és önértékelésüket, tehernek érzik magukat a környezet számára. Fokozatosan elveszítik érdeklődését a külvilág iránt... Aki azt hiszi, hogy ez a betegség maga az eleve elrendelés, hiszen aki megöregszik, az bízvást számíthat a csontritkulásra és - ha nincs szerencséje - a különféle csonttörésekre is, az téved! A csontritkulás - állítják a nőgyógyászok, a belgyógyászok és az ortopédorvosok - igenis megelőzhető. Jóval olcsóbb és eredményesebb elejét venni, mint a már kialakult betegséget, illetve következményeit kezelni, gyógyítani. A szakemberek három lényeges tényezőt jelölnek meg, amellyel csökkenthetők az osteoporosis kialakulásának esélyei. A táplálék kalciumtartalmának biztosítása mellett az is fontos, hogy megfelelő mennyiségű D és K-vitamin jusson a szervezetbe. A rendszeres testmozgás ugyancsak a csontritkulás"ellenszere". (Csak kevesen tudják, hogy a helytelen táplálkozás már gyermekkortól fokozottan "belejátszik" a betegség majdani kialakulásába... Kifejezetten károsak a szénsavas üdítők, a kávé, a dohányzás, bizonyos gyógyszerek, a fent említett vitaminok és a kalcium hiánya elősegíthetik vagy felgyorsíthatják a csontritkulás kialakulását. Az alkati sajátosságok mellett - az apró, úgynevezett filigrán alkatúak veszélyeztetettebbek, mint testes társaik - a betegségre hajlamosíthat a korán elmaradó menstruáció, a meddőség, a petefészek eltávolítása is.) Ma már a változókorba lépett nők és férfiak közül azoknak sem kell beletörődniük a csontvesztésbe és az azzal járó következményekbe, akik jó ideje éreznek derék- és hátfájást, s testmagasságuk csökkenését tapasztalják. Ugyanis a gyors csontvesztőkön is segítenek az ország hetven osteoporosiscentrumában. Ezekben a precíz csontsűrűség-mérések és laboratóriumi vizsgálatok után korszerű hormonpótlókkal, vitamin-készítményekkel, gyógyszerekkel, gyógytornával, a helyes életmódra vonatkozó tanácsokkal igyekeznek a beteget a megrokkanástól és a nyomában bekövetkező lelki leépüléstől megvédeni. Magyarországon mintegy 700 ezerre tehető a csontritkulásban szenvedő nő és férfi. Fontos tudni, hogy ez a betegség elsősorban - de nem kizárólag - a változás korába lépett nőket - a betegek 80 százaléka - érinti, noha a betegség férfiaknál is előfordulhat. Ugyanakkor eddig csupán a betegek tíz százaléka, 70 ezer ember kereste fel az osteoporosiscentrumokat, holott sem a vizsgálatok, sem a terápiás eljárások nem fájdalmasak, ellenben segítségükkel az aktív, önálló időskor meghosszabbítható... T. Puskás Ildikó CSONTTÖRÉST GÁTLÓ GYÓGYSZER (Magyar Hírlap 1998-02-24) Új gyógyszerrel bővült ez évtől a csontritkulást (oszteoporózist) kezelő medicinák hazai választéka. A külföldön már néhány éve forgalmazott alendronát nátrium hatóanyagú készítmény az eddigi vizsgálatok szerint nemcsak a csontvesztést állítja meg, hanem bizonyos fokú csonttömeg- és csontsűrűség- növelésre is képes, továbbá csaknem a felére csökkenti a csípőtáji, csukló-, valamint a csigolyatörések kockázatát. Az évtized elején még az foglalkoztatta a gyógyszerkutatókat és a csontritkulást kezelő orvosokat, hogy miképpen lehet a változó kor (klimax) után is megtartani a csontsűrűséget, azaz a csont szilárdságának egyik jelzőjét, az ásványianyag-sűrűséget (angol rövidítése BMD). Az utóbbi években az említett szempontnál hangsúlyosabbá vált a csonttörések megakadályozása, hiszen a beteg számára ez a fontosabb. Csontritkulásból eredő (oszteoporotikus) csonttörések többek között a csuklón, karon, bokán, lábszáron, vállon, bordán, csípőtájon és a combcsonton fordulnak elő. Szakértők szerint az 50 évet elért nők közül 10-ből 4-nél várhatóan bekövetkezik valamelyik törésfajta a hátralévő években (természetesen a férfiak sem mentesek ettől a veszélytől, csak náluk kisebb a kockázat). Már a leggyakoribb csuklótörés sem éppen "kellemes", a csípőtáji törés azonban az életet rövidítheti meg. Nemzetközi adatok alapján a combnyaktörést elszenvedők 10-20%-a hal meg fél éven belül. Magyarországon az ugyancsak ilyen törés miatt ágyba kényszerült mintegy 16 ezer betegből 2 ezer nem épül fel többé. Mindez kellően indokolja a csonttörések elkerülésére irányuló törekvéseket. A biszfoszfonát csoportba tartozó alendronáttal kapcsolatban végzett eddigi tanulmányok, tapasztalatok biztatóak, mert a szóban forgó hatóanyag hatékonyan működik közre a törések megelőzésében. Ilyen céllal és címmel (csonttörések megelőzését célzó vizsgálat, angol rövidítése: FIT) kísérték figyelemmel a szer "viselkedését" az USA 11 centrumában körülbelül 3 éven keresztül, önként jelentkező, posztmenopauzális korú, korábban már legalább egy csigolyatörésen átesett nőknél. A részt vevők közül 1022-en gyógyszert kaptak, 1005-en pedig placebót. De mint az ilyen, úgynevezett kettős vak vizsgálatoknál szokás, kezelők és kezeltek egyaránt nem tudták, hogy ki szedi a valódi, és ki az "ál"- szert. A terápiát még kalciummal és D-vitaminnal egészítették ki. A '96-ban nyilvánosságra hozott eredményeknek most csupán a főbb adatait ismertetjük: A csigolyatörések 47%-kal, a többszörös csigolyatörések 90, a klinikai tünetekkel járók 55%-kal csökkentek. A csípőtáji törések száma a két csoportnál megfeleződött a gyógyszer "jóvoltából", csaknem ugyanez volt tapasztalható a csuklótöréseknél is. A csontritkulási állapot felmérésének egyik legjobb módszere a testmagasság-csökkenés. A vizsgált idő alatt a placebót szedők 9,3 millimétert, az alendronátot kapók pedig 6,1 mm-t veszítettek magasságukból. A két csoportnál közel azonos számban panaszkodtak főleg gyomor-nyelőcső irritációra, holott az "álgyógyszer" nem válthatott ki ilyen mellékhatást. Az alendronátnál azonban - más vizsgálatok szerint is - előfordulhatnak efféle tünetek (nyelőcsőgyulladás, gyomor-, illetve nyombélfekély), emiatt különösen fontos a használati utasítást pontosan betartani! Reggel, felkelés után álló helyzetben, éhgyomorra kell bevenni a szert sok (legalább 2 deci) vízzel Utána nem szabad lefeküdni, és fél órai várakozás után lehet csak reggelizni. Így a gyógyszer szedése biztonságos, állította David Hosking angol professzor egy nemrég tartott szimpóziumon. Az alendronát nagyon hatékony és jól tolerálható terápiás szer, jelentette ki dr. Lakatos Péter, a SOTE I. számú Belklinikájának endokrinológusa. Hozzátette még, hogy a csontritkulást kezelő készítmények zöme nem képes az elvesztett csonttömeget pótolni, csak a már kialakult állapotot stabilizálja. Az alendronát viszont a 3 éves kezelés alatt 8-10 százalékkal növeli a csonttömeget. Az amerikai FIT-vizsgálat mellett a világ 34 országában (köztük nálunk, Debrecenben) 39-84 éves korú nőknél végzett FOSIT (Alendronát nemzetközi vizsgálata) -tanulmány szerint is kedvező csontsűrűség-növekedést "produkált" a gyógyszer a placebót szedőkhöz képest. A Magyarországon még újnak számító medicinát több mint kétmillióan szedik a világon, az USA-ban a csontritkulás megelőzésére is alkalmazzák: egyénre méretezett terápiás adagban a csontvesztés megakadályozására. Nálunk erre anyagi okokból még nincs lehetőség. A törzskönyvezés szerint a napi 10 milligrammos dózist a csontritkulásban már érintettek kaphatják, 90%-os tb- támogatással, ha az oszteoporózis-hálózat or osai írják fel - jelenleg mintegy 90-100 ezer beteget kezelnek ezekben a központokban. Bizonyos szempontból a betegség idején is megelőző szerepet játszik az alendronát, mert a kezdeti stádiumban történő kezeléssel akadályozza az állapotrosszabbodást, a súlyos eseteknél pedig a törések kockázatát csökkenti, így vélekedett erről dr. Poór Gyula reumatológus főorvos, a Magyar Osteoporosis és Osteoarthrológiai Társaság elnöke. A gyógyszer főleg azoknak nyújt választási lehetőséget, akik a hormonpótlástól idegenkednek, vagy ez a fajta kezelés valamilyen okból számukra nem javasolt. Az alendronáttal egy időben egyéb szert nem lehet bevenni, de más időpontban különösebb következmények nélkül szedhetők az érintett korosztálynak általában felírt készítmények. Mivel egy viszonylag "fiatal" terápiás szerről van szó, további vizsgálatokra van szükség annak pontos kiderítésére, hogy meddig adható ez a csontritkulás elleni medicina, illetve mi történik a kezelés befejezte után. Tóth Andrea Szakemberek véleménye szerint az új gyógyszerek megjelenése nem teszi érvénytelenné a korábbi tanácsokat: érdemes védeni a csontokat kalciumban dús táplálkozással és megfelelő testedzéssel, mozgással A CSONTSŰRŰSÉG ÉS A GÉNEK (Magyar Hírlap 1998-03-03) Mostanában olyan sokat hallunk a változás korában és főleg ezt követően a nőkre leselkedő csontritkulásról, az úgynevezett oszteoporózisról, hogy sokan már a gyógyszergyárak keltette divatmanipulációra gyanakszanak. Itt és most jogtalanul, mivel a változó kor nemihormon-hiány okozta bajainak gyakorisága nőkben - de a férfiakban is - eléri a népbetegség szintjét. A magyarázatot inkább a demográfiai változásokban kell keresni. Nehéz elhinni, pedig dokumentált tény, hogy egészen e századig a nők többsége nem érte meg a változás kora utáni éveket. Hadd utaljak arra, hogy Semmelweis felfedezése előtt egy-egy terhességbe-szülésbe a nők 5-10 százaléka halt bele. S akkortájt nem korlátozták a természetes termékenységet, ezért a családonként átlagos gyermekszám 11 volt. E két adatot figyelembe véve, könnyű megérteni, hogy a nők nagy része az anyaság mártírja lett. E században azután drasztikusan csökkent a születésszám, emellett a terhességgel-szüléssel kapcsolatos szövődményeket is sikerült jelentősen csökkenteni. Mindezek, másokkal egyetemben, az életkor jelentős meghosszabbodásához vezettek és így ma már a nők döntő többsége túléli a változás korát. Időközben bebizonyosodott a férfiak fokozott esendősége, emiatt az idősek között az özvegyasszonyok dominálnak. A változás kora utáni emberek, elsősorban nők tehát speciális orvosi segítségre szorulnak a nemihormonok-hatásának pótlása érdekében. Hiszen ez áll nemcsak a csontritkulás és az ezzel kapcsolatos combnyak- és csigolyatörések, meg az életet megkeserítő csontfájdalmak és mozgáskorlátozottság, de az érbetegségek és depressziók növekvő gyakorisága, valamint a nyálkahártya kiszáradások hátterében. Az utóbbiak pedig fontos szerepet játszanak a nemi vágy és nemi öröm csökkenésében. A gondot az jelenti, hogy mindennek ára van. S itt most nem is a hormonpótló gyógyszerek drágaságára gondolok, hanem inkább az esetleges nem kívánt mellékhatásokra, elsősorban a daganatokra. Az egészségvédelem koncepciója amúgy is csak végső megoldásnak tekinti a rendszeres gyógyszerszedést, és inkább más megoldásokat favorizál. Itt most két lehetőséget említek meg. A csontok állapota fiatalkorban dől el, így a tizen-huszonévesek helyes táplálkozásával és életmódjával (rendszeres mozgással) jelentősen korlátozható lenne az időskori csontritkulás is. A másik - erre utal a Lancet egyik tanulmánya (97. nov. 1.) -, a genetikai adottságok figyelembe vétele. A csontok sűrűségét 60-80%-ban az úgynevezett családi gének határozzák meg. Így a nagyszülők csontállapotából eleve következtetni lehet a szülők, sőt az unokák várható kockázatára. Emellett az újabb génpróbák (így például a D-vitamin receptor gén vizsgálata) is segítségül hívhatók a magasabb kockázatú személyek kiszűrésére. Ezt követően elég lenne az ő kezelésüket ajánlani a hormonpótló és más gyógyszerekkel. A specifikus, vagyis valamely betegség várományosainak konkrét módszerrel történő védelme bizonyosan sokkal hatékonyabb az általános intelmeknél. Dr. Czeizel Endre EGY KIS "CSONTTÖRTÉNELEM" (Magyar Hírlap 1998-05-05) A néma betegségnek is nevezett csontritkulást szakemberek a jövő évszázad kihívásának tartják. Egyes számítások szerint a világban mintegy 200 millió embert érint. Az időskorúak számának növekedése és a kockázati tényezők (mozgásszegény életmód, dohányzás, italozás) fölerősödése miatt még inkább számolni kell e kórral és súlyos következményeivel. Jelenleg a világon 2,5 millió oszteoporotikus törés történik, ebből 1,7 millió csípőtáji. 2050-re 6,3 millió combnyaktörést prognosztizálnak. Hazánkban a lakosság 7-10 százalékát, mintegy 700 ezer embert érint, egyes orvosok egymillió betegről beszélnek. A csontritkulás genetikai alapú betegség, az öröklést valószínűleg nem egy, hanem több gén határozza meg. A készen kapott hajlam mellett létrejöttének valószínűségéhez hozzájárul az életmód: a kevés mozgás, a szervezet kalcium- és D-vitamin hiányos ellátottsága, meg az említett dohányzás és alkoholfogyasztás is. Az oszteoporózis nem modern korunk betegsége. A régészeti kutatások szerint, valószínűleg végigkísérte az emberiség történetét. A mai Ausztria területén feltárt bronzkori temetőben talált jó állapotú csontvázak csontsűrűség- vizsgálatakor kiderült, hogy az annak idején 45-50 évesen elhunyt nők csonttömege már akkor is értékelhetően kisebb volt a férfiakénál. Ó-Egyiptomból, a XII. dinasztia idejéből származó családi sírban rábukkantak egy olyan, feltehetően előkelő származású asszony maradványaira, akinél a combcsont felső részén (a combnyakon és az ízesülő területen) porotikus törés következményeit mutatták ki. Ezt azonban valamilyen módon kezelhették akkoriban, mert a szövettani vizsgálatok alapján a nő nem ebbe halt bele. A csontritkulás nyomai bizonyos mértékben a csigolyákon is látszottak, némelyik összenyomódott, lelapult. Ez a lelet tanúsítja, hogy már a régmúltban is a gerincet és a combcsontot támadta meg elsősorban a betegség, éppúgy, mint ma. Mostani tudásunk alapján úgy tűnik, hogy már a természeti körülmények között élő népeket is fenyegette a csontritkulás. Sokáig azonban úgy gondolták, hogy a csontvesztés kialakulása együtt jár az öregedéssel, ennek folyamatát pedig nem lehet megállítani, ezért nincs egyéb teendő, mint a törések ellátása. Ez az álláspont is a régmúltba vezethető vissza. Az ókori görög gyógyítók jobb híján terrakotta szobrocskák segítségével mutatták be tanítványaiknak az emberi testet, annak elváltozásait. Az öreg hölgy nevet viselő egyik ilyen fennmaradt szemléltető eszközön jól látható az élemedett kor és a csontritkulás jellegzetessége: a görbe hát és az előre esett vállak. E kór a magyar királyokat sem kímélte. Legalábbis ez derült ki a III. Béla és felesége csontmaradványairól néhány évtizede készített röntgenfelvételből. A Bizáncban nevelkedett egykori uralkodónk (1172-1196) csontja csökkent anyagtartalma miatt közel volt a töréshez, ami minden bizonnyal bekövetkezett volna, ha időközben meg nem hal. A Frankföldről származó Anna királyné csigolyáit közepes mértékben károsította a betegség. A népmesék gonosz boszorkányait is rendszerint hétrét görnyedt idős asszonyokként jelenítették meg. Évszázadokon keresztül tehát kizárólag az öregséggel hozták összefüggésbe a csontritkulást, ez az oka annak, hogy a fejlett országokban is csak 15 éve foglalkoznak komolyabban ezzel a betegséggel, nálunk pedig az utóbbi néhány évben került a figyelem középpontjába. Kétségtelen, hogy az életkor előrehaladtával csökken a csontok szövettartalma. De nemcsak az öregedés jár csontfogyással, hanem kiválthatják azt bizonyos gyógyszerek, továbbá idült gyomor-, bél-, máj-, vese- és pajzsmirigybetegségek, a diabétesz, valamint a túlzott szeszfogyasztás is. A szervezetben ilyenkor lejátszódó biokémiai folyamatok pedig leállíthatók (blokkolhatók). Nem egyformán érint a betegség minden embert. A fekete bőrűek csontjai ellenállóbbak, az ázsiaiaké már kevésbé, a fehérek a legveszélyeztetettebbek. A nőknél a változó kor után a petefészek-működés kiesésével fellépő hormonhiány miatt kialakuló oszteoporózis inkább csak a törzs csontjait befolyásolja, ezért jelentkezik náluk hamarabb a gerincelváltozás és a combnyaktörés. Ezzel szemben a középkorú férfiaknál minden csontra kiterjedhet a betegség. Viszonylag nem túl régóta gyűlnek a csontritkulással kapcsolatos tudományos ismeretek. Bár a múlt század közepén egy német kutató elkülönítette az oszteoporózist más csontbetegségektől, mai tudásunk megalapozása csak e század '30-as éveitől kezdődött el. Az ebben jeleskedő amerikai Albright, a francia Liehtwitz és az angol Nordin neve mellett meg kell említenünk egy magyar röntgenorvost, dr. Polgár Ferencet is, aki a világon elsőként mutatta be az összenyomódott csigolyák röntgenképét és ennek a csontritkulással való összefüggését. "Felfedezése" azóta minden orvosi tankönyvben szerepel. A betegség kutatásában egy másik magyar is nemzetközi elismerést szerzett. Dr. Holló István 1958-tól kezdett foglalkozni a csontritkulással a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Endokrinológusként (belső elválasztású mirigyek kutatójaként) tanulmányozta a nőkben található viszonylag nagy mennyiségű férfihormon típusú vegyületek jelentőségét, s kimutatta annak fontos szerepét a csontanyagcserében. A nemzetközi szakirodalomban elsőként ő publikálta tapasztalatait, ő írta az első csontritkulásról szóló könyvet is, amelyet azóta már több követett. Holló professzor hívta fel a figyelmet arra, hogy a dohányzás oszteoporózist okoz, illetve fokozza a már kialakult betegséget. Munkája során számos beteget vizsgált meg, így jött rá arra, hogy olyan népbetegségről van szó, amelyet a magyar egészségügy addig elhanyagolt. Ezután indult a kezelés, a SOTE I. számú Belklinikáján (ennek igazgatói székéből vonult nyugdíjba dr. Holló '93-ban), kezdetben csak az endokrinológiai szakrendelés részeként. Itt alkalmazták az országban először (Európában kilencedikként) a csontsűrűségmérő eszközt, amelyet az Apollo-program keretében dolgoztak ki. A súlytalanság állapota ugyanis kiválthatja a betegséget, s mivel akkor még nem tudták, hogy mennyiben károsodhatnak a Holdra szálló asztronauták, ennek megállapítására fejlesztették ki a műszert, ami még ma is működik (jóllehet ennél már vannak modernebb konstrukciók), de jobbára csak a kivett csontok tudományos vizsgálatára használják. Dr. Holló István a '70-es években hozta létre kutatólaboratóriumát (az itt dolgozó munkacsoportok több felfedezéssel gazdagították az orvostudományt), 1990-ben megalapította a Magyar Osteoporosis Társaságot, majd elindította a nemzeti oszteoporózis-programot, amelynek nyomán több mint 100 gyógyító centrum jött létre az országban. A csontritkulás megelőzésében, kezelésében kiemelkedő szerepet vállaltak az Országos Reumatológai és Fizioterápiás Intézet orvosai és gyógytornászai a speciális mozgásterápia kidolgozásával. Tóth Andrea FOLYAMAT (Magyar Hírlap 1998-05-05) A csontritkulás olyan anyagcsere eredetű, sorvadásos jellegű folyamat, amelynek során az érintett csontok mérete nem változik, de a bennük lévő élő sejtek és ásványi anyagok fokozatosan megfogyatkoznak, ezáltal mechanikai tulajdonságai romlanak, mikroszkopikus és szemmel is látható törések jöhetnek létre. A csont rendkívül finom szerkezetű, oszlopok és anyagok láncolata. A betegséggel a csontgerendázat lassanként elkopik, áttörik, a törmelék eltűnik, helyén lyuk alakul ki, emiatt a csont ellenállóképessége gyengül. A csigolyák egyre nehezebben viselik a test súlyát és a plusz terheket, ellaposodnak, a testmagasság csökken, a mellkas közelebb kerül a medencéhez, így a has előredomborodik, a hát kipúposodik, és a vállak előreesnek. AZ ÉLETMÓD A HIBÁS (Magyar Hírlap 1998-05-05) Korunk népbetegsége a szakemberek szerint a XX. század végére jellemző életmód következtében terjedt el ennyire széles körben. A csontritkulással kapcsolatban sok tévhit is létezik, ezeket iparkodnak eloszlatni minden lehetséges fórumon a témával foglalkozó orvosok. Szerintük tehát nem igaz, hogy e kór nem megelőzhető, vagy az, hogy csak a nőket érintené az elváltozás. Az sem igaz továbbá, hogy el lehetne tekinteni e népbetegség társadalmi szintű veszélyeitől. A téma szakértői: dr. Lakatos Péter (Magyar Osteoporosis és Osteoarthrologiai Társaság, azaz MOOT főtitkára), dr. Holló István, a MOOT alapító elnöke, dr. Marton István alelnök és Horváth Csaba a csontsűrűségmérő laboratórium vezetője - nemrégiben egy sajtóbeszélgetésen arra hívták fel a figyelmet, hogy a betegség gyakoriságának csökkentésében kulcsszerepe van a megelőzésnek, a korai felismerésnek, és a probléma csak átfogó, az egész országra kiterjedő programmal kezelhető. Ezért dolgozták ki az 1995 óta eredményesen működő Nemzeti Osteoroporosis Programot, amelynek keretében hazánkban már 101 oszteoporózis-központ létezik. A program indulásakor csak 10 csontsűrűségmérő berendezés volt az országban, jelenleg viszont már mintegy 80-at használnak. A hálózat orvosai 90%-os tb-támogatással írhatják fel a gyógyszereket. A csontritkulás elsősorban, de nem kizárólag a nőket sújtja. A kór igen gyakori következménye a combnyaktörés - Magyarországon évente 16 ezer fordul elő -, amely az esetek csaknem 50%-ában halállal végződik. Hozzáfűzték: a műtéti beavatkozás - ha nem lép fel komplikáció - 250-500 ezer forintba kerül. Fontos, hogy tisztában legyen vele a közvélemény - hangsúlyozták a szakemberek -, hogy a csontritkulás a természetes öregedési folyamat része. A megelőzés érdekében törekedni kell arra, hogy a táplálkozással elegendő kalcium (és D-vitamin) jusson a szervezetbe, és igen fontos a rendszeres testmozgás is. D-VITAMIN-HIÁNYTÓL OSZTEOPORÓZIS (Magyar Hírlap 1998-05-05) Nemcsak a kalcium, hanem a D-vitamin hiánya is csontritkulást, oszteoporózist okozhat - állítják amerikai kutatók. A tekintélyes New England Journal of Medicine című folyóiratban megjelent tanulmány megállapítása szerint amerikaiak milliói nem fogyasztanak elegendő D-vitamint, nem is töltenek elég időt napon, ami stimulálná a D-vitamin termelődését a bőrben, de ráadásul az amerikai egészségügyi hatóság hivatalos ajánlása is kevesebbet tart szükségesnek az emberi szervezet számára e vitaminból, mint amennyi valójában kellene. A jelenlegi ajánlás alapján az 51 és 70 év közötti amerikaiaknak naponta 400 egységnyi D-vitamint kellene fogyasztaniuk (korábban az ajánlott mennyiség ennek csak a fele volt), a 70 fölöttieknek pedig 600 egységet. Ám a friss vizsgálat szerint hiába teljesítették a megfigyeltek ezt az előírást, egyharmaduk vérében kevés volt a D-vitamin. A vizsgálatot Massachusetts állam egyik kórházában végezték el, az Egyesült Államok északkeleti részén tehát, ahol a téli hónapokban a napsütés hiánya miatt az emberek bőrében gyakorlatilag nem képződik D-vitamin. A kutatók ezért a hasonló éghajlati viszonyok között élőknek azt ajánlják, hogy legalább 800 egységnyit fogyasszanak a krónikus hiány elkerülése végett. A D-vitaminnak azért van köze a csontritkuláshoz, mert segít a kalcium felszívódásában, illetve abban, hogy fenntartsa a vérben a kalcium szükséges mennyiségét. A vitaminhiányos betegek esetében a "D" nem volt elegendő arra, hogy megtartsa a kalciumot a vérben, és emiatt a vért a csontból kivont kalcium kezdte el táplálni. Egy szintén nemrégiben készült francia felmérés ugyancsak világosan kimutatta a D-vitamin és a kalcium jótékony kapcsolatát. Több mint 3 ezer idős, de egészséges francia nő körében ugyanis 2 év alatt 43%-kal csökkent a csípőtörések száma annak hatására, hogy a vizsgálatba bevontak naponta kalciumot és 800 egységnyi D-vitamint kaptak. A Bostoni Egyetem kórházának endokrinológus főorvosa úgy véli: mára elég bizonyíték halmozódott fel annak a következtetésnek a levonására, hogy a középkorúak és az idősebbek között eddig fel nem ismert "járvány" ütötte fel a fejét, s ez nem más, mint a D-vitamin hiánya. Az amerikaiak 90%-ban a napfényből nyerik e vitamint, ám az utóbbi években a bőrrák terjedésétől való félelem miatt egyre kevesebb időt töltenek napon, ráadásul napvédő készítményekkel óvják magukat. Márpedig a 8-as vagy nagyobb fokozatú napvédő krémen keresztül nem képződik D-vitamin a bőrben. Az élelmiszerekből igen kevés D-vitamin jut a szervezetbe. Bár az USA-ban igen elterjedt, hogy D-vitaminnal dúsítják a tejet, a gyárak messze nem tesznek annyit a tejbe, mint amennyire az embereknek szüksége volna. Kalciumból egyébként az amerikai ajánlások napi 1200 mg-ot javasolnak az 50 éven felüliek számára. Ez 50%-kal nagyobb mennyiség, mint amennyit korábban ajánlottak a csontok sűrűségének, rugalmasságának megőrzésére, de nem olyan sok, hogy akár a normális napi étrendbe ne férne bele. Az 1200 mg ugyanis megszerezhető napi négy pohár tejből vagy ugyanannyi joghurtból, de jelentős mennyiségű kalcium van a sajtban és a halakban is. F. E. JAVASOLT MENNYISÉGEK (Magyar Hírlap 1998-05-05) Tápanyag Életkor Naponta Kalcium 51 felett 1200 mg D-vitamin 51-70 400 egység 71 felett 600 egység ez a hivatalos ajánlás, most többet javasolnak Foszfor 51 felett 700 mg Magnézium 51 felett (férfiak) 420 mg 51 felett (nők) 320 mg Fluorid 51 felett (férfiak) 4 mg 51 felett (nők) 3 mg JÓ HÍR KOROSODÓ NŐKNEK (Magyar Hírlap 1998-05-26) A napjainkban szerte a világon népbetegségnek számító csontritkulás (oszteoporózis) kezelésében újfajta megoldásként valami újdonságra bukkantak a kutatók. Ez az anyag a természetes női nemi hormon, az ösztrogén alternatívája lehet. Az emberi szervezetben majdnem mindenütt növeli a csontsűrűséget az alendronat nevű szer, és csaknem annyira hatékony, mint a hagyományos hormonterápia a csontritkulás kezelésében - írta egy amerikai szaklap, a New England Journal of Medicine. A havi menstruációs ciklus elmúltának idején, majd a menopauzát követő életszakaszban a csontritkulás és a csontvesztés sok nő egészségét: épségét, életminőségét, egyeseknek a legvégső stádiumban akár életét is veszélyeztetheti. E fenyegetett csoportba tartozó 1609 nőn próbálták ki most az alendronátot a nottinghami egyetem (Nagy-Britannia) kutatói. Mint mellékletünkben már többször írtuk, a csontritkulás a korosodással együtt járó természetes folyamat, ez főként a menopauzát követő időszakban jelentkezik, amikor a női szervezet már nem termel ösztrogént és progeszteront. A csont kopik, vékonyodik és mind törékenyebbé válik. Évek óta ismert, hogy az ösztrogén és progeszteron szintetikus változatai lassíthatják a csontvesztést, de ez a hormonkezelés vérzést okozhat, érzékennyé teszi a mellet, és a mellrák kialakulásának veszélyét is növelheti. A kísérletek során az ösztrogénnel és progesztinnel (a progeszteron szintetikus változata) végzett kezelések bizonyultak a leghatékonyabbaknak a csontok erősítésében, de az alendronat majdnem olyan jól bevált, mégpedig mellékhatások nélkül. A kutatók megállapítása szerint a napi 2,5 milligrammosnál hatékonyabb az 5 milligrammos adag. Nem mindenkinél válik be azonban ez a gyógyszer. Arra figyelmeztetnek a szakemberek, hogy egyeseknél nem szűnt meg a csontvesztés az alendronat szedése közben sem, míg az ösztrogén-progeszteron-kombináció csak egy-két esetben vallott kudarcot. Ami végső soron az impresszív adatokat illeti, most a csökkenő számok fogják jelenteni a sikeresnek minősülő eredményeket. Tehát magas volt azoknak a nőknek az aránya, akiknél a kísérlet idején 2 százalékosnál nagyobb volt a csontritkulás. Számuk a placebocsoportban elérte a 42 százalékot; 19 százalékos volt ott, ahol naponta 2,5 milligramm alendronátot adagoltak, és mindössze 9 százalék azok körében, akik 5 milligrammos dózist szedtek naponta. S. T. A CSONTRITKULÁS VILÁGNAPJA (Magyar Hírlap 1998-06-24) Hetvenötmillióan szenvednek miatta Június 24-én harmadszor rendezik meg a csontritkulás világnapját. A betegség, az osteoporosis világszerte kiemelkedő népegészségügyi problémává vált. Európában, az Egyesült Államokban és Japánban mintegy 75 millió ember szenved a betegségtől. Magyarországon hétszázezerre-egymillióra tehető a csontritkulásban érintettek száma. A csontritkulás a csontszövet mennyiségének, tömegének olyan mértékű csökkenése, amely a csont fokozott szilárdságának gyengülésével jár. A betegség elleni hazai küzdelem az 1995-ben elindított Nemzeti Osteoporosis Program keretében zajlik. A betegség megelőzéséért a serdülőkorban tehetünk a legtöbbet. A maximális csonttömeg kialakításához a kalciumban gazdag (tejtermékek) táplálkozással és a fizikai aktivitás növelésével járulhatunk hozzá. Az emberi életkor előrehaladtával növekedik a csontritkulás, a törések lehetősége. Magyarországon a betegség következtében kialakuló combnyaktörések gyakorisága évi 15 ezer, a csuklótáji alkartörések előfordulása 20 ezer, a csigolyatöréseké pedig 30 ezer körül mozog. V. R. I. A NÉMA BETEGSÉGGEL JÁRÓ FÁJDALOM (Magyar Hírlap 1998-07-21) Bár a csontritkulást (oszteoporózist) gyakran emlegetik tünetek nélkül lappangó néma betegségnek, bizonyos stádiumban azonban már kísérheti fájdalom. Az elszenvedett kín rontja a beteg közérzetét, mozdulatlanságra, ágyba kényszeríti. Holott állapotának javulásához éppen mozgásra lenne szükség. A csigolyák belső kis csontgerendái a terhelés ellen teremtődtek. Megfelelő, rendszeres mozgással egészségesen edzettek, többet bírnak ki. Ám ez a természet-adta képességük károsodik, ha a beteg fájdalmai miatt naphosszat csak ül vagy fekszik, és ezzel mintegy hajlamosíthat a későbbi törésekre. Ezért fontos a mozgás nélküli állapot megszüntetése. Ehhez azonban előbb csillapítani kell a fájdalmat, amelyet minden ember másképpen él meg. Az egyiknek már a kis "adag" is elviselhetetlen, a másik összeszorított foggal tűri az erősebb kínt, és teszi a dolgát. Bármiképpen érez a beteg, számoljon be erről a mozgásszervekkel foglalkozó szakembernek (reumatológus, ortopédus, traumatológus). A fájdalom ugyanis a törés jelzője lehet a csontritkulásnál. Nem csak olyan "látványos" törések lehetnek, mint amikor valaki elesik és mondjuk csuklóját töri. Léteznek apró törések is (mikrofraktúrák), ilyenkor az említett kicsinyke csontgerendák kezdenek felszívódni és elpattanni. Nincs olyan vizsgálóeljárás, amellyel ez az elváltozás kimutatható volna, de jelzés lehet a fájdalom. Utalva arra, hogy a csigolyák szivacsos közegében törések történtek. Ez elsősorban a nőknél, a változó kor idején (posztmenopauza) kialakuló, hormonhiányos állapot kiváltotta csontritkulásnál jellemző. Az oszteoporózisból következő fájdalomnak sok oka lehet. Most csak a leglényegesebbeket részletezzük. Gerincoszlopunk olyan, mintha több kocka lenne egymás fölé rakva, melyeket izmok tartanak. Ha e kockák alakja módosul, az egész oszlop előredől, így megváltozik az izmok eredése, tapadása is. A helyes módon, függőleges álló törzs egy antennához hasonlatos, amelyet mindkét oldalon feszítő drótok (izmok) tartanak egyenesen. Amikor ez az antenna valamerre eldől, az egyik oldalon megfeszül a drót, a másikon elernyed. Egy izomfeszülés pedig különösen nagy fájdalommal járhat (akinek volt lumbágója, az igencsak tapasztalhatta ezt). Porózis esetén a csigolyatestek megváltozása miatt ugyanilyen kínzó tünetet érezhet a beteg. Azokat a bizonyos kockákat nemcsak az egymás fölött tartó izmok, de a rövid inak, szalagok is egymáshoz rögzítik. Ezek bármilyen eltéréskor (összeroppanás, megfordulás, előrebukás) ugyancsak feszülő helyzetbe kerülnek. Az állandó húzódás, merevítés úgynevezett steril gyulladást hoz létre a gerinc mellett. (Azért hívják így, mert előidézője nem kórokozó, hanem a kötőszövet feszülése. Így alakul ki a gépírók ínhüvelygyulladása például, persze ezúttal a folytonosan igénybe vett ujjakban.) Előfordul, hogy a beteg gerincszakaszból törzsbe, végtagba sugárzó fájdalomról panaszkodik. Ilyenkor a háttérben ritkán van csontritkulás, de ez mégsem zárható ki. Ennek fizikális vizsgálattal és röntgennel lehet utánajárni. A felsorolásokból következik, hogy kétféle fájdalmat különböztetünk meg. A mechanikai típusú jellemzője, hogy reggel, fölkelés után nehezebb a mozgás, később ez javul, de a fizikai fáradtság hatására estére jelentkezik a fájdalom. Ennek magyarázata, hogy a szóban forgó kötőszöveti elemek a mozgáskor egymáshoz érnek és mechanikusan ütköznek. Pihenéskor, éjszaka, ez megszűnik, így a kellemetlen kísérőjelenség is. Ellentétben a steril gyulladásos esettel, amikor a fekvés, alvás inkább erősíti a fájdalmat. A beteg már reggel úgy érzi, hogy majd kiszakad a háta. Az orvos fölkeresése előtt érdemes megfigyelni az egymástól jól elkülöníthető típusokat, mert ettől függ a kezelés módja. A mechanikus változatnál az egyszerű fájdalomcsökkentők is eredményesek lehetnek, a másiknál viszont a gyulladáscsökkentők közül kell választani. Szóba jöhet gyógyszer, injekció, kenőcs, kombinált terápia. Ha a fájdalom a csigolyatest összeroppanását jelzi, minél hamarabb el kell érni, hogy a beteg kikerüljön az ágyból, mozgásképessé váljon és megfelelő fizioterápiát kapjon. Minden csontbetegségnél a mozgásra alapozódik a gyógyszerezés és az egyéb kezelés. A csontritkulásnál is ezzel érhető el a legkézzelfoghatóbb hatás. Az izmok, ízületek, a gerinc szakaszainak trenírozásával, célirányos mozgatásával gyorsan, látványosan enyhíthető a mechanikus jellegű fájdalom. De csak akkor, ha a mozgásprogram igazodik a beteghez, annak állapotához. Nem elegendő tehát megvásárolni a csontritkulással foglalkozó kazettát, kiadványt, kipróbálása előtt konzultálni kell a szakorvossal, illetve a gyógytornásszal. Ha valaki ugyanis már kialakult csigolyatöréssel a betegség megelőzésére szolgáló gyakorlatokat végzi el, akkor akár újabb csigolyatöréseket szenvedhet el. A gyógytorna mellett számos fizikai energiát használ még fel a fizioterápia. A fájdalomcsillapítás szempontjából adott esetben segíthet egyebek között, a masszázs, az elektroterápia, a gyógyvízkúra - tüneti kezelésként, a mozgásképesség fenntartása érdekében. Tóth Andrea FŐSZEREPBEN A PREVENCIÓ (Magyar Hírlap 1998-07-21) Combnyaktörés miatt több nő hal meg világszerte, mint mell-, méhnyak- vagy méhtestrák következtében, a combnyaktörés fő oka pedig a csontritkulás - szoktak hivatkozni szakemberek a ma már egyre szélesebb körben ismert tényre. Az átlagos életkor növekedésével a világon mindenütt nő a csontritkulásban szenvedők aránya, illetve szaporodik a betegség nyomán kialakuló törések, halálozások száma - mondta Poór Gyula, a Magyar Osteoporozis Társaság elnöke a betegség világnapján. Európában, az Amerikai Egyesült Államokban és Japánban mintegy 75 millióan szenvednek e kórban, Magyarországon a probléma mintegy 600 ezer nőt és feleennyi férfit érint. Az oszteoporózis nyomán fellépő combnyaktörések száma évi 15, az alkartöréseké 20, míg a csigolyatöréseké 30 ezerre tehető. A combnyaktáji törést szenvedettek közül fél éven belül minden 4-5. beteg meghal. A csontritkulást néma járványnak is nevezik, mert a csontok szilárdságának gyengülése hosszú ideig nem okoz tüneteket, a hát- és deréktáji fájdalom gyakran csak évekkel a betegség kialakulásának kezdete után lép fel. Ezért nagyon fontos a korai felismerés, amire már nálunk is van lehetőség, miután az ország 100 centrumában 90 csontsűrűségmérő működik - a vizsgálat ingyenes. A korai diagnózisnál is fontosabb lenne a megelőzés, a kálciumdús táplálkozás, a fizikai aktivitás, valamint a túlzott dohány- és alkoholfogyasztás elkerülése. Minderre különösen nagy hangsúlyt kell fektetni Magyarországon, mert nálunk nemzetközi összehasonlításban is rendkívül rossz a helyzet. A prevenció azért is fontos, mert bár az oszteoporózisban szenvedők a teljes ár 10 százalékáért juthatnak orvosságukhoz, a csontritkulás, illetve a törések kezelésére évente 12-14 milliárd forintot költünk. Gerincoszlopunk olyan, mintha több kocka lenne egymás fölé rakva, melyeket izmok tartanak. Ha a kockák alakja módosul, akkor az egész oszlop előredől. Ezzel megváltozik az izmok eredése, tapadása is CSONTROMBOLÓK (Magyar Hírlap 1998-08-11) A kalciumanyagcsere-zavar befolyásolja az egész szervezet működését. Megbetegítheti a csontokat, hatással van a központi idegrendszerre, a pszichére, a vérnyomásra, a vesére, a gyomor-bél rendszerre. Ugyanakkor bizonyos szervi, hormonális rendellenességek rontják a kalcium felszívódását, ezáltal másodlagosan csontritkulást idézhetnek elő. Az emberi szervezetbe kerülő kalcium (Ca) 99 százaléka a csontokba és a fogakba épül be. Ez már önmagában is mutatja az említett ásványi anyag fontos szerepét. Ezért a kalcium-anyagcsere zavara elsősorban a csontokra hat. A legismertebb betegség a csontritkulás (oszteoporózis), amelynek kialakulása, kimenetele több tényezőtől függ. Mindenekelőtt attól, hogy már gyermekkortól kezdve elegendő kalciumsó és ennek felszívódását segítő D-vitamin jut-e a szervezetbe. Ellenkező esetben a csontok a fejlődés során nem érik el a genetikailag beléjük programozott csúcscsonttömeget. Ennek hiányában viszont sokkal rosszabb szintről indul majd meg az időskori csontvesztés, s Magyarországon jelenleg ez az általános helyzet. Az emberek a szükségesnél kevesebb Ca-tartalmú élelmiszert fogyasztanak, ráadásul a lakosok 15-20%-a D-vitaminhiányos állapotban él. Ez utóbbi még nem jár betegségtünetekkel (amikor már csontlágyulásról beszélhetünk), de a szervezet már érzékeli a hiányt, és meggyorsul a csonttömegvesztés, magyarázza dr. Horváth Csaba belgyógyász, endokrinológus (SOTE I. számú Belklinika). A különböző élelmiszerekben (húsok, máj, egyéb belsőségek, főzelékfélék) általában nem hatékony formájában található a D-vitamin (ez csak bizonyos, orvosi rendelvényre adható gyógyszerekben van meg), hanem úgynevezett előanyagként, amely több lépcsőben alakul át. Ebben segít a napozás. Ám ehhez nem kell órákon keresztül a tűző napon tartózkodni, elég, ha a szabad levegőn vagyunk, a szórt fény, a lombárnyék is juttat annyi ultraibolya sugárzást a bőrbe, amennyi a D-vitamin aktiválódásához szükséges. A további két aktivációs folyamat a vesében és a májban zajlik le, amelyet megzavarhat e szervek betegsége, például a túlzott alkoholizálás. A tejet D-vitaminnal dúsítják ugyan, de csak minimális mennyiségben, gondolván arra, hogy a vásárlók egyéb ételek fogyasztásával még hozzájuthatnak azokhoz a bizonyos előanyagokhoz. De más, a kalcium felszívódását segítő (magnézium), illetve rontó (foszfor) összetevőkhöz is. A hatékony D-vitaminra azért is szükség van, mert ez képes e három ásványi anyag kellő arányának "bölcs" szabályozására (a felvett táplálékból a magnéziumnak több mint a fele, a foszfornak több mint 80%-a épül be a csontba). Az életkorhoz igazított kalciumellátottsággal sokat tehetünk csontjaink normális mésztartalmának fenntartásáért - de árthatunk neki a dohányzással és italozással. Egy másik életre szóló teendő a megfelelő mozgás. A csont ugyanis folytonos átalakulási folyamatban van, állandóan bomlik és épül. Ennek üteme pedig a külső fizikai terheléshez igazodik, amiből - éppúgy, mint a táplálkozás esetében - nem jó sem a túl sok, sem a túl kevés. Az életkor előrehaladtával az öröklődéstől és a csont állapotától függően bekövetkezhet a csontritkulás, nőknél látványosabban, mert hirtelen kezd csökkenni a mésztartalom megőrzését is szolgáló hormonok termelődése, így meggyorsul a csontvesztés. De idős korban már mindkét nemnél romlik a Ca- felszívódás. A kalcium-anyagcsere zavarai azonban nem csupán a csontokat érinti. Megbetegíthetik a vesét, a gyomor-bél rendszert (mely fekély, hasnyálmirigy- gyulladás formájában jelentkezhet), növelhetik a vérnyomást, hatnak a központi idegrendszerre (a depresszió kialakulásának egyik oka lehet). Ez pedig azt jelenti, hogy nem elég valakinél diagnosztizálni az oszteoporózist, azt is tisztázni kell, hogy van-e még egyéb rendellenesség is a háttérben, szögezi le Horváth doktor. Ugyanakkor bizonyos szervi, hormonális elváltozások is felboríthatják a Ca- anyagcserét. Így például a máj (gyulladások, vegyszeres ártalmak, alkohol), a vese (kövesség), a gyomor-bél rendszerben bekövetkező rendellenességek, a tartós hasmenéssel járó betegségek. A pajzsmirigy, a mellékvesekéreg túlműködése ugyancsak megváltoztatja a kalcium-anyagcserét. A mellékpajzsmirigy nemcsak túlzott hormontermeléssel, de szokásos feladatának beszüntetésével is zavart okozhat, ilyenkor a vér Ca-szintje lezuhan, a kalciumhiányra, egyebek mellett, izomgörcs figyelmeztet. A felsorolt betegségek másodlagosan kiválthatják a csontritkulást, tehát kezelésük ebből a szempontból sem hanyagolható el, majd a gyógyulás után pedig érdemes ellenőrizni a csontok állapotát. (A kalcium- és csontanyagcsere-betegségek felismerésével és kezelésével kapcsolatos ismeretek bővítésére, az új kutatási eredmények terjesztésére vállalkozik a nemrég alapított, negyedévente megjelenő szakmai folyóirat, a Ca és csont. Szerkesztői azt remélik, hogy haszonnal forgatják majd a lapot az érintettek: háziorvosok, belgyógyászok, reumatológusok, nőgyógyászok, radiológusok, sebészek, urológusok és gyermekgyógyászok). Látnivaló tehát, hogy a szóban forgó anyagcsere-folyamatba "beleszólhatnak" a beteg szervek, de hogy a kép elég bonyolult legyen, olykor az ezek gyógyítására szolgáló medicinák is. Egyes gyógyszerek mellékhatásként ugyanis csontritkulást, vesekövességet, gyomorpanaszokat provokálhatnak, gyengíthetik az immunrendszert. Közülük némelyik hosszú ideig való szedéséről a beteg nem mondhat le (így az asztmások, illetve bizonyos reumás betegségben szenvedők a szteroid készítményekről), s ekkor az orvosnak arra kell törekednie, hogy kellő óvintézkedéssel kivédje, csökkentse a csontanyagcsere esetleges károsodását. Sokszor viszont nem feltétlenül lenne szükség a gyógyszerre vagy legalábbis annak tartós alkalmazására (egy példa erre is: a különféle vízhajtók növelhetik az arra hajlamosaknál a kóros tényezők kialakulásának kockázatát), de a beteg mégis ragaszkodik hozzá, kényelemből, megszokásból. Jó lenne pedig, ha mindenki elfogadná, hogy a gyógyszer nem egyedüli üdvözítő szere az állapotjobbulásnak, gyakran épp olyan hatásos az életmód-változtatás csontjaink érdekében is, szögezi le az endokrinológus. Tóth Andrea BETEGSÉGTÍPUSOK (Magyar Hírlap 1998-08-11) Az elsődleges csontritkulás a korral való változásokhoz kapcsolódik. Lehet - posztmenopauzás vagy klimakterikus (nőknél); - időskori, körülbelül 70 év fölött (mindkét nemnél). A másodlagos csontritkulás más betegségek velejárójaként jelentkezhet, az életkortól függetlenül is - felszívódási zavar; - bizonyos vese-, máj- és vérképzőszervi betegségek; - hormonális betegségek; - egyes gyógyszerek tartós szedése következtében. NÉMA KÓR: A LAKOSSÁG TÍZ SZÁZALÉKA SZENVED CSONTRITKULÁSBAN (Magyar Hírlap 1998-09-29) Míg a mindenki által ismert és népbetegségnek tartott cukorbetegség a magyar lakosság 2-3, a pajzsmirigybetegség pedig 3-5 százalékát érinti, addig a csontritkulásban szenvedő betegek száma eléri a 10 százalékot. Ez pedig körülbelül 900 ezer embert jelent az országban. Hogy miért ilyen új keletű az osteoporosis problémája? Egyszerűen azért, mert még a század elején sem érte el a nők átlagéletkora azt az időszakot, amikorra általában kialakul a betegség. Szakemberek szerint ha a jelenlegi támogatási rendszer nem változik, akkor a betegek nagy része nem tudja beszerezni a szükséges gyógyszereket. Megelőzni mindenképpen olcsóbb, mint gyógyítani. Ez nemcsak a Budapesten szeptember 24-27. között tartott első, csontritkulással foglalkozó közép- és kelet európai konferenciának lehetne a jelmondata, hanem a világ és így a hazai osteoporosishelyzetére is mindinkább igaz. Az osteoporosis ugyanis egy olyan, jelenleg nem gyógyítható betegség, amelynek során a beteg szervezetében csökken a csonttömeg, és a csont vékonnyá, s ennek következtében törékennyé válik. Azért mondják "néma kór"-nak, mert mire a jellegzetes tünetek - a hajlott testtartás, a testmagasság csökkenése, a különböző csonttörések és a krónikus fájdalmak - jelentkeznek, a betegség rendszerint már igen előrehaladott stádiumban van. Hogy az osteoporosis következményeit elkerülhessük, nagyon fontos a korai felismerés és megelőzés. A megelőzés során lehetőleg kerülni kell a dohányzást, az alkoholtartalmú italok fogyasztását és a proteinek túlzott bevitelét is. Ezenkívül azonban fontos szerepe van a megfelelő táplálkozásnak és a rendszeres mozgásnak - a hosszabb sétának, a kocogásnak és az egyéb gyakorlatok elvégzésének - is. A mai kezelési módokkal viszont kivédhetőek a csonttörések, és megfelelő kalciumbevitellel a csonttömeg is növelhető. Emiatt fontos már csecsemőkortól kezdve a kalciumban gazdag ételek - elsősorban az alacsony zsírtartalmú tej és a sajt - fogyasztása, hiszen ezekkel együtt már a megfelelő mennyiségű D- vitamin is a szervezetbe kerülhet, amely pedig a kalcium felszívódását és hasznosítását segíti elő. Mivel a kalcium a csontokban csak körülbelül harmincéves korig rakódik le, és ezután fokozatosan veszítjük el a csontszöveteket, nagyon fontos, hogy minél fiatalabb korban készítsük elő szervezetünket a minél nagyobb csonttömeg elérésére. Hazánkban a nők 29, a férfiak 23 százalékának - körülbelül 900 ezer embernek - van csontritkulása, ezért a betegség népegészségügyi problémának tekinthető, és ezen már csak a különböző egészségügyi szervezetek összefogásával lehetne változtatni. A világon szinte elsőként ezt a helyzetet ismerték fel azok a különböző szakterületek - reumatológusok, belgyógyászok, nőgyógyászok, traumatológusok, ortopéd és röntgenorvosok - képviselői, akiknek összefogásával alakult meg 1990-ben a Magyar Osteoporosis és Osteoarthrológiai Társaság (MOOT). Bár csak 20-30 taggal indultak, a szervezet ma már több mint 900 tagot számlál. A társaság elnöke, dr. Poór Gyula szerint mivel a magyar lakosság 10 százalékát érintő problémával kell a társaságnak szembenéznie, ezért szerepel céljaik között az, hogy nemzetközileg is elismert programjaikat mind a hazai orvostársadalom összefogásával, mind pedig kiemelt kormányzati támogatással fenntarthassák és bővítsék. Eszerint már a közeljövőben fel kell készülniük az ország száz osteoporosiscentrumában arra, hogy a jelenlegi 100 ezer ellátott beteggel szemben mind a 900 ezer osteoporosisszal küszködő embernek segíteni kell a gyógyulását. Éppen ezért kulcskérdés, hogy még nagyobb mértékben támogassa a társadalombiztosítási (tb) rendszer a gyógyszereket. Ugyanis ma az a helyzet, hogy ha ezeket valamelyik osteoporosiscentrumban írják fel, akkor azok árát 90 százalékban támogatja a tb. Ha ugyanazt a gyógyszert a háziorvos írja fel - akinél a MOOT nem tudja a szakmai kontrollját kifejteni -, akkor már csak 50 százalékos a támogatás. Ha a jelenlegi rendszer marad meg, akkor a társadalom pillanatnyi anyagi helyzete miatt a betegek nagy része nem tudja majd ezeket a gyógyszereket megvásárolni, akkor pedig egyenes út vezet a még több combnyakcsonttörés kialakulásához. Az elnök szerint a hatalmas költségek miatt a világ fejlettebb országainak egészségügyi rendszerében sem tudják megoldani az összes, veszélyeztetett korba került beteg szűrését. A sokat emlegetett megelőzéssel viszont idehaza legalább 20-30 százalékkal tudnák csökkenteni az évenkénti törések számát és a jelenlegi 15-16 ezer beteggel szemben körülbelül 10 ezret kellene ellátni. Ez pedig nemcsak azért fontos, mert több milliárdos lehetne a társadalombiztosítási rendszerben a megtakarítás, hanem mert azok száma is csökkenne, akik az ilyen törések következtében halnak meg. A törekvés azonban nem elég, hiszen az orvosok még korábban is csak a röntgenkészülékek segítségével tudták megállapítani, hogy milyen mértékű lehet a beteg csontritkulása. Azonban az ezzel a módszerrel kapott eredmények nem voltak pontosak, mert a csontveszteség a kapott röntgenképen már csak akkor jelentkezett, ha az a 20-30 százalékos mértéket már elérte. Ez az eredmény pedig nem volt elfogadható az orvosok számára, hiszen számukra legtöbbször már csak az első csonttörés adott jelzést arról, hogy a szervezetben elérte a kritikus mértéket a csontritkulás - a kialakult állapotot pedig már csak különböző hormonális, gyógyszeres vagy vitaminos kezeléssel tudták fenntartani. Hogy megelőzhessék ezt, a szűréshez már számítógép vezérelte, ultrahangos vagy csökkentett röntgensugár dózisú mérőműszereket fejlesztettek ki. Ezek - bár esetenként több százezer dollárba kerülnek - nemcsak a csontozat kialakult elváltozásait, hanem a folyamatos csontmennyiséghiányt is hamarabb és nagyobb biztonsággal ki tudják szűrni már. Ezzel pedig a terápia is hatékonyabb, és a csonttörések száma is csökkenhet. Dobronay László A TÖRÉKENY CSONTRENDSZER (Magyar Hírlap 1998-12-29) Fájdalommentes vizsgálat az oszteoporóziscentrumokban A magyar lakosság körülbelül egytizedét érinti a csontritkulás (oszteoporózis). Ez a szám nem pontos felmérésen, hanem inkább becslésen alapszik. A fejlettebb egészségügyi statisztikával rendelkező Amerikai Egyesült Államok 260 millió lakosából 24 millióan szenvednek ebben a betegségben (az emiatt évente bekövetkező 1,3 millió töréssel kapcsolatos kórházi és egyéb kiadások forintban számolva 13 milliárdot tesznek ki), s az ottani adatok a mi kisebb lélekszámú országunkra is átszámíthatók. Az oszteoporózis azért vált korunk egyik legaggasztóbb betegségévé, mert a civilizáltabb országokban - még nálunk is - átlagosan jóval tovább élnek az emberek, mint a múltban. Bár már a honfoglaláskori magyarok csontmaradványaiban is kimutatták a csontritkulást, de csak azoknál, akik annak idején idős korukban hunytak el. Az életkor meghosszabbodásával csökken a csont tömege, tömörsége, szilárdsága, egyre inkább gyengülni kezd, a csigolyák már nem bírják annyira a test súlyából adódó terhelést, megroppannak, s az egész csontrendszer törékenyebbé válik. Ez utóbbi veszély fiatalabb korban viszonylag ritka, legfeljebb előfordul egy-egy baleset, néha betegség miatt, ám a változó korú nőknél már megnő a kockázat, s nem csupán náluk, hanem az idősödő férfiaknál is. Régebben azt gondolták az orvosok, hogy a minden tizedik nőnél bekövetkező csonttörésre legalább ugyanennyi jut a másik nem képviselőjénél is. Ma már az arány kettő az egyhez. Ez számszerűsítve annyit jelent, hogy 800 ezer asszonyt és 3-400 ezer férfit fenyeget a csontritkulás következménye, leggyakrabban a combcsont- és a csuklótörés illetve az ezekből adódó további bajok: a szövődmények, a régebbi törések nyomán visszamaradó elváltozások, a mozgásgyöngítő létforma - a helyzetet így jellemzi dr. Horváth Csaba, a SOTE I. számú Belklinikájának adjunktusa. A csont szilárdságát, az erőbehatásokkal szembeni ellenállását az dönti el, hogy milyen a mész-, vagyis az ásványianyag-tartalma. Ha egy 35 éves nő csontrendszere valamivel az átlagérték fölött ellátott kalcium-sókkal, akkor mindössze "fél" (0,5) törésre van esélye életének elkövetkezendő 35 évében. Amennyiben viszont ez a mésztartalom már fiatalabb korban is átlag alatti, a törés kockázata 3,5-re növekszik - láthatóan óriási a különbség. Ez a számítás önmagában is figyelmeztet arra, hogy mennyire fontos már jóval a betegség jelentkezése előtt a kalciumdús táplálkozás. Manapság méréssel meg-állapítható a csontrendszer mésztartalma. Ehhez a fájdalommentes vizsgálathoz - beutalóval - bárki hozzájuthat az utóbbi években kialakult oszteoporózis-hálózat valamelyik centrumában. Az ideális az volna, ha minden páciensnél megállapítható lenne a fő törési helyeknél (gerinc, csípő, kar) az ásványianyag-tartalom. De ha csak egy mérésre van lehetőség, akkor is kiszámítható az egy csont-köbcentire jutó mésztartalom, és az életkorral összevetve megállapítható, hogy a kapott eredmény mennyire tér el az átlagértéktől. A csont ásványianyag-tartalma 20-30 éves korban a legnagyobb, majd az évek múlásával - a változó korban meredekebben, később lassabban, de folyamatosan - csökken. S ez még a "tökéletesen" egészségeseknél is így van, legfeljebb az apadás mértéke kisebb. Ám ha az eltelt évekhez még csontozattal összefüggő betegség is "társult", a mésztartalom-csökkenés erőteljesebb lehet. Bár a csontsűrűségmérő-készülék röntgencsővel működik, ez a vizsgált beteg számára semmiféle veszélyt nem jelent. Megnyugtatásul és öszszehasonlításul Horváth doktor néhány példát említ. A mindenki által jól ismert tüdőszűrés 50 egységnyi sugárterheléssel jár. Ez az érték már 80-ra növekszik annál az utasnál, aki repülővel megy az USA-ba. Ezzel szemben a szóban forgó vizsgálat miatti sugárterhelés mindössze egy egységnyi. Ezért senkit se tartson vissza az indokolatlan félelem e fontos állapot-felméréstől, mert lehet, hogy az időben elkezdett kezeléssel sosem jut a testet eltorzító, fájdalmakkal teli, törésveszélyes és mozgást korlátozó, esetleg az életet megrövidítő súlyos állapotba. A gerinc igen bonyolult, de csodálatosan szép szervünk - véli Horváth doktor. Olyan művészi alkotás, mint egy Leonardo da Vinci-rajz. De nem gondozzuk eléggé, rosszul használjuk s az évek múlásával egyre kopik. Aztán jön a hát- és a derékfájás. Ez származhat a csontritkulásból, de más okból is. A csigolyák, kisízületek kopása, az izomzat elváltozása nem az oszteoporózis számlájára írható. A csigolya lelapulása, a gerinc meghajlása, a csökkenő testmagasság, a hát púposodása, a has előtolódása jellegzetes csontritkulási kórkép, de más gerincbetegségekre is utalhat. Fennáll-hatnak e kóros elváltozások együtt, de külön-külön, egymástól függetlenül is jelentkezhet egyik vagy a másik. A közös bennük az, hogy a panaszok végérvényesen már nem szüntethetők meg, viszont enyhíthetők. Fontos tehát kideríteni, hogy az adott betegnél milyen betegség áll a tünetek hátterében, hiszen a kezelés eredményessége függ ettől. A csont ásványianyag-tartalma nemcsak a változó kori csontritkulás miatt csökkenhet, hanem az úgynevezett csontlágyulás (oszteomalácia) következtében is. Ez az angolkór felnőtt változata, amikor kellő mennyiségű D-vitamin hiányában (amelyhez leginkább tejfogyasztással és napozással juthatunk) nem tud elegendő kalciumot felvenni a szervezet, hogy azt aztán beépíthesse a csontba. Csontritkuláshoz hasonló állapot alakul ki, a következmény - törésveszély, fájdalom - is ugyanaz. Mégsem beszélhetünk ilyenkor oszteoporózisról, s megint csak a kezelés szempontjából lényeges annak kiderítése, hogy mi okozta a kóros ásványianyag-tartalom-csökkenést. A nemi hormonok megváltozása indítja el a csontritkulás folyamatát. Ám a hormonrendszer egyéb - nevezetesen a pajzsmirigy és a mellékpajzsmirigy - elváltozása is befolyásolja a csontrendszer állapotát. Ezek működése az élethez szükséges, de túlműködésük már "fogyasztja" a csont mésztartalmát, miközben rendellenességük, főleg idős korban, nem jár olyan feltűnő tünetekkel, ami miatt orvoshoz fordulna az érintett. Ezért indokolt a csontritkulás-felmérést kiegészíteni néhány laborvizsgálattal (vér, vizelet), hogy az orvos számára elválasztható legyen: egyértelműen változó kori (hormonális okú) oszteoporózisról van-e szó, vagy D-vitaminhiányról, esetleg egyéb bajról - szögezi le a SOTE adjunktusa. Csak így lehet elkerülni, hogy fölöslegesen olyan gyógyszert kapjon a beteg, amire nincs is szüksége. Tóth Andrea CSONTRITKULÁS: TÍZ SZÁZALÉKKAL CSÖKKENTI A VESZÉLYT AZ UGRÓKÖTELEZÉS (Blikk 2000-05-17) Az angliai Nottingham Egyetem kutatói kimutatták, hogy csupán napi ötven kötélugrással is már tíz százalékkal csökkenthetjük a csontritkulás kialakulásának veszélyét. Bár a mozgás jótékony hatása a megelőzésben eddig is ismert volt, az ugrókötelezés eredményessége megdöbbentette az orvosokat is, akik hozzátették, hogy megfelelő mennyiségű kalcium bevitelével és egészséges diétával még eredményesebb lehet a - többnyire a változó korban jelentkező - betegség elleni küzdelem. Az ember csontjainak szilárdságát a kalcium adja, amelynek mennyisége az életkor előrehaladtával egyre csökken a szervezetben. A csontritkulás-betegség a nőket, férfiakat egyaránt fenyegeti, azzal a különbséggel, hogy a hölgyeknél a klimax idején felgyorsul a folyamat. Ekkor ugyanis hirtelen csökken szervezetükben a női nemi hormonszint, ami fokozott kalciumvesztéssel jár. # Kik a legveszélyeztetettebbek? - Akik helytelenül táplálkoznak. - Akik az állandó hízás-fogyás ördögi köréből nem tudnak kiszabadulni. - A dohányosok. - A szénsavas italok. a só, a csokoládé és a kávé mértéktelen fogyasztói. - A túl zsíros ételeket fogyasztók. # Mit egyen, aki szeretné megelőzni a csontritkulást? 1. Fogyasszon sok tejterméket, ezek magas kalciumtartalma fokozza a betegséggel szembeni ellenállóképességet! 2. Egyen legalább hetente egyszer szóját! 3. A szardínia, a konzerv lazac, az aszalt gyümölcsök és a friss leveles zöldségek szintén kitűnőek a csontok erősítéséhez. 4. Ha tabletta formájában szeretne hozzájutni a szükséges kalciumadagjához (napi 1200 mg), vegyen be magnéziumot és foszfort is. (A multivitaminokban általában mindez megtalálható.) 5. Mivel a szervezet nem tudja hasznosítani a kalciumot D-vitamin nélkül, napi 20 percet töltsön napon! A D-vitamin ugyanis a napsugarak hatására alakul hasznos vegyületté. VÉGÜL AZ ÚJ CSODASZER Végezzen napi ötven kötélugrást, s máris tíz százalékkal csökkentette a csontritkulás kialakulásának veszélyét! A módszer eredményességének okára még nem derült fény, csupán annyi biztos, hogy nagyon hatékony és egyszerű. K. K. T. NAPI KÉT NARANCS TÁVOL TARTJA A CSONTRITKULÁST (Blikk 2000-11-15) Semlegesíti a rákért felelős mérgeket A napi ajánlott öt darab gyümölcsből legalább kettő citrusféle legyen - tanácsolják a legnagyobb egészségügyi szaktekintélyek, az Amerikai Egyesült Államokban működő Nemzeti Kutatási Bizottság, a Nemzeti Rákalapítvány és a Nemzeti Tudományos Akadémia munkatársai. Íme az érveik: A narancs nagy mennyiségben tartalmaz antioxidánsokat, így semlegesíti azokat az anyagokat, amelyek szerepet játszanak a rák, az érelmeszesedés, illetve a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásában. A narancsban a béta-karotin és a bioflavonoidok mellett B1-, B2-, B3-, B5-, B6- és E-vitamin is található, s különösen jó hatású torokgyulladás, ínygyulladás és megfázás kezelésére. Erősíti a véredényeket, így megelőzi a keringési zavarokat, és jó hatású visszérgyulladásokra. Egy felnőtt napi C-vitaminszükséglete 30-60 mg, egy közepes narancs 75-100 milligrammot tartalmaz. A növényi rostok meggyorsítják a széklet áthaladási idejét, gátolják a gyomordaganatok kialakulását, és a cukorbetegek vérében elősegítik a vércukorszint megfelelő szinten tartását. A narancs csökkenti a szorongásos állapotot, megelőzi a csontritkulást és a vérszegénységet, csökkenti a vér koleszterinszintjét, és elősegíti a sebgyógyulást. A KEVÉS NAPFÉNY IS ÁRT (Blikk 2002-08-07) SYDNEY - Az ózonréteg ritkulása miatt eddig azt ajánlották az ausztráloknak, hogy ne tartózkodjanak a napon. Ám így megnő a csontritkulás veszélye.