A FEKETE TÁSKA HÁROM NAPJA (Népszabadság 1991-08-24) A puccsisták elvették Gorbacsovtól azt az aktatáskát, amely a nukleáris csapásméréshez - az atomháború kirobbantásához - szükséges, titkos kódot tartalmazta - jelentette pénteken a The Washington Post. A hír forrása Vlagyimir Liszenko orosz képviselő, aki tagja volt a delegációnak, amely szerdán Girbacsovért utazott a Krím félszigetre. Az Egyesült Államokban, ahol Bush elnöknél - pontosabban valamelyik szárnysegédjénél - mindig ott van a hasonló rendeltetésű fekete táska, a The Washington Post közlése meglehetős izgalmat keltett, bár a titkos kódokat, a biztonság kedvéért, mindkét országban váltogatják. Bush elnök, akit kennebunporti nyaralójában, péntek reggeli golfozása előtt körülfogták az újságírók, csak annyit mondott: hallott az esetről, de a kritikus napokban nem észleltek semmi olyan mozgást, ami bármiféle nukleáris fenyegetésre utalhatott volna. "Három napig a világ biztonsága olyan emberek kezében volt, akiket maga Gorbacsov kalandoroknak nevezett" - fűzte az atomtáska-történethez a The Washington Post. Serény Péter Washington, 1991. augusztus 23. ATOMKÓD A SZENTEK SZENTJÉBEN (Népszabadság 1991-09-14) A moszkvai puccs első zűrzavaros óráiban a világot, érthető módon, az izgatta, kinek a birtokában van a "fekete táska", ki diszponál a Szovjetunió atomarzenálja fölött. A történtek után párizsi tudósítónk utánajárt annak, hogy Franciaországban, Európa második atomhatalmában milyen módom őrzik a szupertitkos nukleáris kódot. Franciaországban a nukleáris rakéták elindításának módja igen érzékeny, bonyolult és több lépcsőben ellenőrzött folyamat. A procedúra a legféltettebb, s kétségtelenül a legjobban ellenőrzött védelmi titkok kategóriájába tartozik. A rakéták indítógombját elvileg csak a köztársaság elnöke nyomhatja meg. Azért csak elvileg, mivel a gombnyomást egy sor technikaieszköz működésbe hozatalának kellene megelőzni, amely egy igen szűk tanácsadói csoport közreműködése nélkül aligha sikerülne. Ami a gombot illeti, mindjárt javítani kell önmagunkat, mert sem gomb, sem a fantasztikus filmekből ismert fogantyú nem létezik. Ezek szerepét egy matematikai számkód tölti be, amelyet az elnök fejből ismer. Csupán ez a számkód teszi lehetővé a nukleáris biztonsági rendszer feloldását. Franciaországban nyolcvan megatonna atomtöltet sorsa függ ettől a kódtól. A nyolcvan megatonna 4.280, Hirosimára ledobott atombombának felel meg. A legfontosabb szabály, hogy az elnök bárhol, bármilyen körülmények között legyen is, kapcsolatba tudjon lépni a Taverny nukleáris központtal. Hogy ez a hely hol található, az nem tartozik a hadititkok közé: Val-d'Oise-ban, egy néhai kőbánya rejti a központot, amely - reméljük - örökké munka nélkül marad. Elvileg az elnöki indítóparancs "szétosztása" lenne a feladata. Ha az államfő külföldön tartózkodik, a nukleáris kódot rejtő táska az Elysée-ben marad, az elnök vezérkari főnökének gondjaira bízva. Ha Mitterrand vidéki útra indul, a táska elkíséri őt, méghozzá a technikai személyzet két tagja kíséretében, egy speciális gépkocsiban. A rejtélyes táska persze többnyire az Élysée-ben pihen. Ha az elnök netán látni akarja, le kell ereszkednie a Jupiter névre keresztelt, bombabiztos óvóhelyre, az elnöki palota alagsorába. Egyszerű kőlépcső, lent két vasajtó, mint amilyet a páncélszekrényekhez használnak, majd három méter vastag betonfal állja útját a jövevénynek. Ha ezen is átjutott, húsz méter hosszú folyosó következik, amelyen kétméterenként ajtók vannak, természetesen zárva. Mögöttük egy tanácskozóterem, egy térképterem s legbelül az elnöki szoba. A "Szentek Szentje". Jelenleg ebbe a szobába csak két ember teheti be a lábát: Mitterand elnök, valamint Christian Quesnot tábornok, az Élysée vezérkari főnöke. A francia atomütőerő mozgásba hozatalára hivatott szoba nem kifejezetten kényelmes lakosztály. Semmi sincs benne, csak egy telexgép, amelyen Moszkvával, Washingtonnal és Bonnal lehet közvetlen kapcsolatba lépni. A szemközti asztalon egy égszinkék telefon, amely a már említett Taverny atomközponttal áll direkt összeköttetésben. A berendezéshez tartozik még három képernyő és egy tévékamera. Az utóbbi azt a célt szolgálja, hogy az atomrakéták beindításáról rendelkező elnök ne csak hallható, de látható is legyen. Aki felismerni hivatott őt, a hadsereg törzsfőnöke. Neki jut az a nem mindennapi szerep, hogy az elnöki tűzparancsot továbbítsa egyfelől a földi indítású S-3-as rakétasilók felé, másrészt riassza a 39 stratégiai bombázót, illetve a világóceánokon keringő hat francia atom-tengeralattjárót. A biztonsági rendszer legérzékenyebb pontja a parancs közvetítőinek azonosítása. A tévedések elkerülése végett valamennyi biztonsági rendszernek megvan a maga azonosításí kódja. A másik fontos szempont, hogy az Élysée-beli "Szentek Szentje" és a Taverny atomközpont összeköttetése mindig üzembiztos legyen. E téren semmit sem bíznak a véletlenre. Egyszerre működik a televízió, a telefon, a rádió, a telex, valamint az elnök saját kezű aláírását továbbító "teleecriture". Egy esetleges atomcsapás célpontjai jó előre ki vannak választva. A javaslattevő szerepét ebben a kérdésben a hadsereg vezérkari főnöke látja el, a döntés, illetve a célpontok felülvizsgálata a nemzelbiztonsági tanács feladata Könnyen megjósolható, hogy a szovjetunióbeli változások, s különösen a szovjet atomfegyverek Oroszországba történő esetleges átcsoportosítása a francia nemzetbiztonsági tanácsnak is munkát ad majd. A francia alkotmány rendelkezései szerint az elnök fizikai akadályoztatása, netán halála esetén, csakúgy mint a politikai hatalom, a a katonai hatalom is a szenátus elnökére száll. Alain Poher, a szenátus jelenlegi elnöke számára szigorúan őrzött, zárt borítékban tartják az atomtűz elrendelését szolgáló számkódot és azoknak a magas rangú katonáknak a nevét, akik a szűk parancsnoki láncolatot alkotják. A fent részletezett forgatókönyvet, kérem, úgy tekintsék, mint egy soha bemutatásra kerülő színdarab kellékét. Seres Attila Párizs, 1991. szeptember. ATOMCSAPÁS VESZENDŐ KÓDJAI (Népszabadság 1991-10-03) A világ minden bizonnyal legveszélyesebb aktatáskája az amerikai elnöké: első látásra ártalmatlannak tünő tartalmával - mely apró könyvecskékből áll - akár az egész földkerekség elpusztítható. Az egyik 30 oldalas füzet például a Szovjetunió ellen indítható atomtámadások leírását tartalmazza. Szükség esetén az elnök csak rábök a számára leginkább megfelelő változatra, és a tárcájában tartott: kártyán levő kóddal el is indíthatja a rakétákat. Ha ezután valaki azt hinné, e hírhedt fekete táskára az amerikai elnökök mindennél jobban vigyáznak, az bizony nagyot téved. Mint a Newsweek tudatta, idén júniusban például George Bush egy teniszmeccs után sietve autójába szállt és elhajtatott, maga után hagyva a táskát cipelő tengerésztisztet. A megrémült katonának negyedórájába tellett; míg utolérte gondatlan "főnökét". A titkos kódot tartalmazó kártya sorsa sem volt mindig viszontagságoktól mentes. A Ronald Reagan elleni merénylet után a bizonyítékokat gyűjtő FBI-ügynökök az elnök nadrágjával együtt a kártyát tartalmazó tárcát is elvitték a kórházból... Hasonló fekete táskája egyébként Gorbacsovnak is van. Ő az esetleges támadás elindításához egy kis elektromos szerkezetet kapott. A puccskísérlet idején az államfő letartóztatásakor a táskával együtt ezt is megszerezték az összeesküvők. Mint utólag kiderült: hiába, mivel az elnökhöz hű katonák titokban elrontották a kódot tartalmazó szerkezetet. P. B. UTÓPÁNIK WASHINGTONBAN (Vasárnapi Hírek 1992-05-17) Befuccsolt a CIA - Észrevétlen atomkészültség Utópánik és felháborodás tört ki Washingtonban: sem az amerikai védelmi minisztérium, sem pedig a CIA nem jelezte, hogy tavaly augusztusban, a moszkvai puccskísérlet napjaiban Dimitrij Jazov hadseregtábornok, akkori szovjet honvédelmi miniszter legmagasabb fokú készültséget rendelt el a szovjet atomfegyvereket kezelő alakulatok számára. Amint arra most fény derült, az amerikai titkosszolgálat elemzői csak hónapokkal később, a korábbi műholdfelvételek és más dokumentumok elemzése alapján döbbentek rá az akkori veszélyre, holott - egy felelős CIA-tisztségviselő megfogalmazása szerint - "a moszkvai riadó akár az Egyesült Államok ellen indítandó nukleáris támadás előjátéka is lehetett volna, amennyiben az államcsíny másként végződik". Minderről az Egyesült Államok katonai biztonságáért felelős kormányintézmények most tájékoztatták a szenátust és a képviselőházat. A jelentés szerint a szovjet hadsereg valamennyi, atomfegyverrel rendelkező egységét riadóztatták, beleértve a bombázókat, a rakétakilövő alakulatokat és a haditengerészet tengeralattjáróit is, s eközben - ahogyan a Pentagon és a CIA együtt elismerte - az amerikai titkosszolgálatok "komoly mértékben csődöt mondtak". A Szovjetunióban korábban három alkalommal rendeltek el hasonló, legmagasabb fokú atomkészültséget: 1956-ban, a magyarországi és szuezi válság idején. 1973-ban, a közel-keleti háborús konfliktus napjaiban és 1982-ben, amikor hadgyakorlatot tartottak, azon "eljátszották" az amerikai atomcsapásra adott szovjet választ... A washingtoni titkosszolgálati szakértők egy része van csak a véleményen, hogy a Jazov által elrendelt tavalyi riadókészültség tényleges veszélyt jelentett volna Amerikára. Mások úgy vélik, hogy az a puccsisták belpolitikai intézkedése volt. Vannak, akik úgy ítélik meg, hogy a Gorbacsov ellen fellépő klikk az atomriadóval óvni akarta az USA-t egy esetleges beavatkozástól. Ferenczy Europress AZ OROSZ ATOMBŐRÖND (Vasárnapi Hírek 1995-11-12) A bőrönd teljesen prózai külsejű... Súlya 12 kg, és 3 példányban létezik: az elnöknél, a honvédelmi miniszternél, és - titok, hol a harmadik. Állandóan két ezredes hordja, ők szolgálatban nem alhatnak, nem olvashatnak. Ahol felettes vezetőik tartózkodnak, külön helyiség várja őket. És a GOMB megnyomása sem az elnök és a miniszter dolga, hanem az egyik ezredesé. Magával a gombbal mellesleg nem lehet egyetlen atomrakétát sem elindítani: az a legfőbb irányítóközpontnak, a LIK-nak ad utasítást. Onnan mehet parancs a kilövőhelyekre. A LIK ismeretlen helyen áll, három emeletet foglal el kb. ezer négyzetméteren, és minden szupertechnikával el van látva. A LIK a legbiztosabb kapcsolatteremtő központ valamennyi katonai egységgel. A hírhedt tbiliszi vérengzés idején pl. Rogyionov tábornokkal innen tanácskozott Jazov miniszter. Nem titok: Kulikov marsall is ezen a vonalon érdeklődte meg nemegyszer, mit játszott a hadsereg jégkorongcsapata valahol vidéken. ELPUSZTÍTHATATLAN TÖMEGPUSZTÍTÓK (Magyar Hírlap 1997-07-03) "A vegyi fegyverek megsemmisítése a párizsi konvenció javasolt ütemterve szerint is jócskán átnyúlik a következő évszázadba. Ennek majdani bonyodalmairól fogalmunk lehet abból is, hogy a vegyi fegyverek megsemmisítése csaknem tízszer annyiba kerül, mint előállításuk." Nem kis meglepetést okozott szakemberek körében Jelcin elnöknek a párizsi NATO- orosz megállapodás parafálásakor tett nyilatkozata, mely szerint ezentúl az atomhatalmak atomfegyverei nem irányulnak egymás ellen. A meglepetés oka, hogy az atomhatalmak nukleáris rakétáit már három évvel ezelőtt - 1994 májusa óta - a világóceán "üres" térségeire programozták át. A hidegháború idején a Szovjetunió és az USA több mint 12 ezer elpusztítandó célpontot jelölt ki a potenciális ellenfél és szövetségeseik területén; aztán a majd másfél évig tartó átprogramozó-, kölcsönös ellenőrző munka után - amit az amerikai és orosz tábornokok közösen végeztek egymás támaszpontjain - ezek kikerültek a célkeresztből. Tehát nem most, hanem három-négy évvel ezelőtt kezdett istenigazából elenyészni egymás automatikus elpusztításának mintegy négy évtizedes veszedelme.Igaz, a nukleáris leszerelés vitathatatlan s örvendetes eredményeinek hátterében aggasztóak azok a hírek, tudósítások, amelyek az orosz stratégiai atomfegyverek ellenőrzési rendszerének siralmas állapotáról szólnak, melyek szerint "bármely percben bekövetkezhet egy, az információk téves értékeléséből adódó támadás az USA ellen". Legutóbb a Wall Street Journal Europe április negyedikei számából vett át a magyar sajtó egy ilyen cikket. Szerzője, Robert Bibikov, a stratégiai atomrakétákat felügyelő egységektől nyugalmazott ezredes szerint "a jelenlegi műszaki adottságok mellett a gyakorlatban akár egyetlen ügyeletes tiszt is elindíthat (az ellenőrzése alatt álló) stratégiai atomrakétát, anélkül hogy erre felhatalmazást kapna felsőbb parancsnokságától". Amíg az ukrán stratégiai atomfegyverek sorsa végképp el nem dőlt, nagyon gyakran kelt híre annak, hogy szinte bármikor rettenetes katasztrófa történhet, olyannyira megoldatlan a fegyverek műszaki felügyelete. Csakhogy aligha kell katonai szakértőnek lenni ahhoz, hogy sejtsük: egyetlen ügyeletes tiszt nemigen indíthatja el az ellenőrzése alatt álló stratégiai atomrakétát. Még a vezérkari főnökök sem ismerik az indításhoz elengedhetetlen ún. indítókódokat. Ezeket, vagy még pontosabban a kódok betöltéséhez szükséges kódokat (is) tartalmazza az a bizonyos "atomtáska", amelyet a mindenkori orosz és amerikai elnök közelében tart készenlétben egy operatív tiszt. E táska funkciója az is, hogy azonnali kapcsolatot létesítsen az elnök, a védelmi miniszter, a vezérkari főnök és a stratégiai nukleáris erők parancsnoka között. Véletlenül, s fölöttébb váratlanul "élesben" vizsgázott ez az egész - egyébként Kazbek fantázianevű - riasztási rendszer 1995. január 25-én, amikor a norvégok kísérleti meteorológiai ballisztikus rakétákat lőttek fel, s noha előre figyelmeztettek rá, figyelmeztetésük kellő reagálás nélkül feküdt el az orosz hadügyminisztérium valamelyik fiókjában. Amikor a norvégok fellőtték a négylépcsős és mellesleg valóban impozáns méretű rakétájukat, a Kazbek automatikus észlelőrendszere riasztotta és teljes harckészültségbe állította a stratégiai nukleáris erőket. Ám Jelcin és tábornokai nem estek pánikba, miután gyorsan újabb információkat kaptak az ismeretlen célpont sebességéről, pályájáról - lefújták a riadót. A stratégiai atomrakétákat vezénylő orosz és amerikai tábornokok egyébként ekkor már rég vendégségbe járogattak egymáshoz, s együtt itták a vodkát meg a whiskyt. Ebből a történetből is kiderül mindenesetre, hogy "egyetlen ügyeletes tiszten" kívül egynéhány tábornok és államférfi beavatkozására is szükség van ahhoz, hogy egy rakéta elinduljon. Ha van veszély, az inkább elméleti, hipotetikus, ami a környezetvédők azon aggályával fejezhető ki, hogy a nukleáris rendszerek bonyolultságával arányban növekszik meghibásodásuk valószínűsége. A környezetbiztonsági szakemberek szerint sokkal nagyobb veszély fenyeget a civilszféra, vagy még pontosabban a hadiipari komplexum "termelési ágazatai" felől. Talán mondanom sem kell, hogy ez utóbbiak súlyos finanszírozási válsága, tervszerűtlen, kaotikus, rendezetlen leépülése-leépítése miatt. Egy Cseljabinszk-70 jelzésű városban nukleáris robbanófejeket gyártó szupertitkos üzem működött. Most nagyon korszerű, élenjáró civilprogramokon is dolgoznak ott, ám ezeket nem nagyon tudja finanszírozni a lyukas költségvetés. A szakemberek néha hónapokig nem kapnak fizetést. A vállalat vezetője, Vlagyimir Nyecsaj tavaly ősszel dolgozószobájában főbe lőtte magát a kilátástalan helyzet miatt. De mi van akkor, ha végső kétségbeesésében valaki nem a szolgálati fegyveréhez kap, hanem veszélyes anyagokat, más tiltott kellékeket szolgáltat ki illetékteleneknek? Szorult helyzetüket kihasználva könnyen megkörnyékezheti az ilyen helyeken dolgozó szakembereket a szervezett alvilág - amire már volt is példa. A hasadóanyag-csempészet külön üzletággá vált. Ez pedig azzal a veszéllyel jár, hogy az atomfegyver birtoklására vágyó országok nagyon könnyen hozzájuthatnak eszközökhöz és gyártási titkokhoz. Emellett a nehéz helyzetben lévő nukleáris üzemekben sosem lehet kizárni egy környezetszennyezéssel járó baleset veszélyét, amire a napokban volt példa az Arzamasz-16. De még mindezeknél is veszélyesebb a vegyi és biológiai fegyverek helyzetének már-már felelőtlen rendezetlensége. Hozzájuk képest a nukleáris fegyverek dolgát némi túlzással jól szervezetten kezelt problémahalmaznak lehet tekinteni. Nem így a vegyi és bakteriológia fegyverekét, a politikai, etnikai, alvilági, vallási terrorizmus lehetséges ütőkártyáiét. Nemrég hatályba lépett ugyan a vegyi fegyverek gyártását, felhalmozását, alkalmazását tiltó párizsi egyezmény, de az aláírók között nincs Irak, Irán, és Észak-Korea, holott ezek a szinte minden nemzetközi biztonságpolitikai, környezetbiztonsági kérdésben különutas országok nagy készleteket halmoztak fel. Ha az adatszolgáltatást megtagadó országok készleteit is figyelembe vesszük, ebből a rettenetes mennyiségű tömegpusztító fegyverből mintegy nyolcvanezer tonna áll most raktárakban világszerte. Jóllehet az emberiség sosem fogja megtudni, pontosan mennyi is van, volt ezekből a mérgekből. S az sem tudható, mennyi került már illetéktelen kezekbe. Hogy ez milyen veszedelmet jelenthet, sejteti az is, hogy a környezetvédők szerint két hatóanyag-tonnányi V-gáz az emberiség kipusztulásával járó ökológiai katasztrófát okozhat. A vegyi fegyverek megsemmisítése a párizsi konvenció javasolt ütemterve szerint is jócskán átnyúlik a következő évszázadba. Ennek majdani bonyodalmairól fogalmunk lehet abból is, hogy a vegyi fegyverek megsemmisítése csaknem tízszer annyiba kerül, mint előállításuk. Amíg ennek kellő műszaki, ipari háttere kiépül, megbízhatóan kellene tárolni e halálos mérgeket. Az is gond, hogy a kémiai tömegpusztító szerek megsemmisítése szinte elképzelhetetlen környezetszennyezés nélkül, s a civil ökológiai mozgalmak megerősödésére számítva nehéz elképzelni olyan lakóközösséget, önkormányzatot, amely egy ilyen létesítményt szívesen látna területén. (Hogy a költségekről fogalmunk legyen, megjegyzendő: a "garéi típusú" szennyezés tonnájának megsemmisítése mintegy háromezer, a BZ elnevezésű amerikai vegyi fegyver egy-egy tonnájáé több mint hárommillió dollárjába került az adófizetőknek.) A vegyi fegyvereknek nem is annyira háborús, inkább a békeidőben történő, terrorista alkalmazása ad okot aggodalomra. Kotyvasztásának viszonylagos egyszerűsége miatt nevezik e fegyvert a szegény emberek atombombájának, s nexusa a politikai, kriminális, vallási, etnikai terrorizmussal hosszú távon ezért is veszélyesebb, mint az úgy-ahogy szemmel kísért s rendkívül eszközigényes nukleáris technológia. A terrorizmus eszköztárának szüntelen gyarapodását eléggé tétován és tanácstalanul szemléli az emberiség. Igaz, a legutóbbi években már nemzetközi hadgyakorlatokon is mind gyakrabban szerepel a terroristák elleni fellépés, feltehetőn gazdagodnak a titkosszolgálati módszerek is, de félő, hogy a "méregkeverők" mindig információs, informatikai lépéselőnyben vannak. Az FBI számítógépes programokon, sőt "élő" terroristaellenes, mentési gyakorlaton is tanulmányozta és tanulmányozza a különböző terrorakciók megelőzésének, kivédésének lehetőségeit. Az eddigi eredmények kiábrándítóak. Mind a számítógépes szimulációkon, mind az élőgyakorlatokon sikerül a terroristáknak kihasználniuk azokat az előnyeiket, amelyeket rejtettségük, a kezükben levő kezdeményezés ad. Az abszolút feleslegesen gyártott tömegpusztító fegyverek előállításának, tárolásának, megsemmisítésének környezetromboló hatásairól pedig csakis az elkövetkező évszázadban alkothat reális képet az emberiség. Turányi József A szerző újságíró HA A NATO KINYITJA AZ ATOMTÁSKÁT, SZÓLNAK ELŐTTE GÖNCZ ELNÖKNEK (Blikk 1999-04-27) Amerika védtelen a bőröndös ember nélkül WASHINGTON - Az Egyesült Államok védtelen, ha az elnököt elválasztják az atombőröndtől. Márpedig a hét végén Bill Clinton rövid időre elvesztette az atomkulcsot cipelő biztonsági emberét. 1981-ben a Ronald Reagan-merénylet után ugyanígy, 20 percre különvált az elnök a táskától. A világ biztonságának védelme egy aktatáskában rejlik, amelyet egy tiszt cipel az amerikai elnök után. Mint azt a Blikk megírta: a hét végén Bill Clinton rövid időre elvesztette a táskahordozót, ugyanis az egyik NATO-rendezvényről annyira sietett a Fehér Házba, hogy az elnöki konvoj a tiszt nélkül hajtott el. Az összes atomeszközt, az aktuális célpontot és az atomrakéták indításához szükséges berendezést tartalmazza. A kód első felét csak az elnök ismeri, a második részét a biztonsági tiszt. A számkódot mindennap megváltoztatja a Nemzetbiztonsági Ügynökség. A légi, szárazföldi, tengerészgyalogos- és haditengerész-hadtest egy-egy alezredese váltva viszi az atombőröndöt. A táskát hozzábilincselik a tiszt kezéhez, s őt is öten védik. 1962-ben készült el a szerkezet őse. "Jó, de hová tegyük?" - kérdezte az akkori elnök, Kennedy, mire hadsegédje előkapta aktatáskáját: "Ide." - Az atombőröndöt az amerikaiak futballnak hívják, mert csak a mellkashoz szorítva lehet vinni, ugyanúgy mint az amerikai focilabdát - mondta a Blikknek egy neve elhallgatását kérő magyar katonai szakértő. Ronald Reagan idejében is előfordult hasonló hanyagság. Akkor a kiesett 20 perc miatt hatalmas botrány pattant ki: a stratégiai erők irányítás nélkül maradtak. 1981-ben a washingtoni Hilton szálloda előtt merényletet követtek el az elnök ellen. Reagant betuszkolták az autóba, és vállsérülése miatt kórházba vitték. Az atombőröndös tiszt egy másik autóval rutinból a Fehér Házba ment. Tóth Kálmán, a köztársasági elnök szárnysegédje elmondta: hazánkat csak akkor kell értesíteni az atombőrönd használatáról, ha az amerikaiak külön akciójáról van szó. De ha a NATO támad, a bevetés előtt kötelesek értesíteni Göncz Árpádot. FB KÍNÁBAN A PÁRT ELSŐ EMBERÉÉ A BŐRÖND Az atomrakéták bevetésére, tehát az atombőrönd aktivizálására atomhatalmanként más közjogi méltóság hivatott. Angliában a miniszterelnök, Franciaországban, Amerikában és Oroszországban az elnök, míg Kínában a párt központi bizottságának elnöke adhat engedélyt. Jelcin a műtőbe is vitte magával bőröndjét. OROSZORSZÁG NUKLEÁRIS EREJÉVEL FENYEGET (Blikk 2000-01-17) Leegyszerűsítették a piros gomb megnyomását MOSZKVA - Oroszország újra nukleáris erejével fenyeget. Az új katonai doktrína része Putyin kormányfő törekvésének, hogy visszaszerezze az ország szuperhatalmi státusát. Oroszország a minap közzétett új katonai doktrínája megkönnyíti a piros gomb megnyomását egy nemzetközi konfliktus esetén. A koncepció megállapítja, hogy Oroszország fontos hatalom, de "bizonyos erők" igyekeznek elgyengíteni. Egyre komolyabb katonai fenyegetések érik, ezért Moszkva feladata, hogy elrettentsen minden támadási kísérlettől. Jelcin 1997-ben közzétett stratégiája szerint csak Oroszország létét fenyegető támadás esetén lehet bevetni a nukleáris erőt. Az új dokumentum szerint az atomfegyverek felhasználhatók a fegyveres agresszió visszaveréséhez is. - Ez nagyon lényeges változás - mondta Szergej Szorkut katonai szakértő. - Engedélyt ad a nukleáris erő alkalmazására akkor is, ha az országot nem éri atomtámadás. ener