A TRANSZSZEXUALITÁS (HVG 1997-03-08) Másra vágynak A szerző, aki maga is transzszexuális - nemrégiben ünnepelte nővé operálásának 20. évfordulóját -, meggyőződés kérdésének, az identitás melletti elkötelezettségnek tekinti a nemi elváltozás vállalását. A transzszexualitás egy ősidők óta létező tudatállapot és gyakorlat modern megnyilatkozása. Valójában az emberi civilizáció során minden kultúrában voltak olyan emberek, akik megváltoztatták a nemüket, nemi szerepeiket, sőt akár a testüket is. Amikor Kübelé istennő, a Nagy Istenanya Rómába érkezett a kis-ázsiai Phrügiából, magával vitte kísérőit is. A kúrészek és korübaszok férfinak született emberek voltak, akik vad éneklés és tánc közben kasztrálták magukat, miközben a nézők táncoltak és virágokat dobáltak rájuk. Lábadozás közben aztán ugyanazokat a rituális ételeket fogyasztották, mint a szülésből felépülő nők. Felgyógyulásuk után Kübelé szolgálatába szegődtek, és női ruhát viseltek. Kübelé maga eredetileg kétnemű volt, amíg hím ivarszerveit el nem távolították. Egyes mitológiai történetek szerint maga Dionüszosz - aki maga is nemet váltott, hisz eredetileg lányként nevelkedett -, a bor és a mámor istene végezte el a műtétet. A közel-keleti Astartától és Istártól a görög Artemiszig és Aphroditéig az ősi vallások több istennőjének voltak különleges híveik. Olyan emberek, akiket ma transzszexuálisoknak neveznénk. A női hívők eltávolították a mellüket, valamilyen módon megszüntették a menstruációjukat, férfi ruhát, valamint falloszt viseltek. A férfiak nőnek öltöztek, és kasztrálták magukat. A homéroszi mítoszban a szerelem istennőjeként szerepel Aphrodité, ám hívei hermafroditának is ábrázolták őt - a fogalom Hermész (egy fallikus isten) és Aphrodité egyesüléséből eredeztethető. Még a szerelem istennőjének a születése is a transzszexualitás ősi eredetére utal. Hésziodosz elbeszélése szerint Uranosz, az ég istene zsarnokká vált, sanyargatta Gaiát, a Föld istennőjét, és tönkretette gyermekeiket. Gaia ezért sarlót készített és odaadta a fiának, Kronosznak, aki kasztrálta vele az apját, majd a levágott szerveket a tengerbe dobta. A vízből emelkedett ki Aphrodité, a tökéletes nő. A legkézenfekvőbb különbség a modern transzszexuálisok és Kübelé vagy Aphrodité hívei között az orvosi technika. A transzszexuális férfiak és nők fizikai változásai ma hormonkezeléssel kezdődnek. A transzszexuális nőknek - vagyis a nővé alakuló férfiaknak - az ösztrogén és más hormonok hatására megnő a mellük, szélesebb lesz a csípőjük, testűkön módosul a zsír eloszlása, és lágyabbá váltak az arcvonásaik. A transzszexuális férfiak - a férfivá alakuló nők - viszont tesztoszteront szednek, amitől mélyebb lesz a hangjuk, kinő a szakálluk, esetleg megkopaszodhatnak, és szögletesebb lesz a testük. Sok transzszexuális fájdalmasnak érezte eredeti serdülőkorát, undorodott teste változásaitól. A hormonkezelés hatosára lényegében egy második serdülőkoron mennek keresztül abban a nemben, amelyhez érzésük szerint tartoznak. A változások ugyanolyan izgalmat, esetlenséget váltanak ki, mint a tizenéveseknél. A sebészi beavatkozás egy év hormonkezelés és "átlényegülés" után következik: a páciensek annak a nemnek megfelelően öltözködnek, dolgoznak és élik társadalmi életüket, amelyhez csatlakozni kívánnak, és amelyhez tartozónak titokban érezték magukat. A férfiból nővé, illetve nőből férfivé operálás nem egyszerűen az eredeti nemi szervek eltávolítását, hanem azok rendkívül bonyolult átalakítását is jelenti. Sokan úgy vélekednek, hogy az efféle beavatkozás a természet megerőszakolása. De gondoljuk csak meg: minden magzat kétneműként kezdi az életet, a mindkét irányba történő potenciális szexuális fejlődés lehetőségével. Az ivarmirigy, amelyből vagy hüvely vagy pénisz lesz, ugyanaz mindkét nemnél, a szeméremajak és a herezacskó ugyanabból a szövetből alakul ki. A sebész tehát bizonyos értelemben megfordítja - a transzszexuálisok szerint "korrigálja" - a fejlődés eredeti útját. A nyugati kultúra szerint a nemi identitás egyértelmű: akik pénisszel születtek, mind férfinak kell hogy tekintsék magukat, férfiasan kell viselkedniük, és a nőkkel folytatott nemi életre kell vágyniuk; akik hüvellyel születtek, azokra pedig minden tekintetben az ellenkezője az igaz. Ugyane gondolkodásmód keretében az emberek úgy vélik, hogy a transzszexualitás a homoszexualitás végletes formája, olyan, mintha egy homoszexuális férfi nem tudná elfogadni magát, és megpróbálna "normális" heteroszexuális nővé válni. Valójában a transzszexualitás a legkevésbé sem arról szól, hogy valaki nőkre vagy férfiakra vágyik-e. Ahelyett, hogy homoszexuális férfiak volnánk, sok transzszexuális nő leszbikus lesz nővé való átoperálása után. Hasonlóképpen meglehetősen sok nőből férfivá lett transzszexuális létesít homoszexuális kapcsolatot férfiakkal. A transzszexualitás azt "üzeni", hogy az anatómiai szex, a nemi identitás, a szexuális preferenciák és a férfias vagy nőies magatartás olyan egymástól független fogalmak, amelyek emberenként más és más kombinációkban állnak össze. A transzszexuális nő nőnek érzi magát, a transzszexuális férfi pedig férfinak, és kész. Ez egyfajta spirituális reveláció, semmi köze a logikához vagy az érvekhez. A transzszexuális klinikai kezelés első évtizedeiben az "átlényegülés" az addigi környezetből való eltűnést jelentett: a transzszexuális nő vagy férfi elhagyta a munkahelyét, a barátait, a családját, elköltözött, és új identitást épített fel magának, gondosan ügyelve, hogy senki ne tudjon előéletéről. Az utóbbi időben azonban sok transzszexuális választotta a nyíltabb "átlényegülést". Ők ahelyett, hogy hátat fordítanának társadalmi környezetüknek, támogatást keresnek a barátaik között, ahelyett, hogy új munkahelyet vagy új foglalkozást keresnének, bejelentik a szándékukat, hogy nemet kívánnak változtatni, és közben megőrzik munkájukat. Ezt a fajta nyíltságot maguk a transzszexuálisok kezdeményezték, akik értelmetlennek tartják, hogy rejtegessék igazi önmagukat. A transzszexualitásról nem gondolkodhatunk logikai fogalmakkal, hiszen itt nem logikáról, hanem szenvedélyről van szó, nem véletlen, hogy a nemet váltó görög mitológiai alakok között ott találjuk a szerelem istennőjét és a mámor istenét is. Mert mi más indíthatná az embereket arra, hogy feladják társadalmi pozíciójukat, vállalják, hogy környezetükben nevetségessé válnak, esetleg támadásoknak lesznek kitéve, veszélybe sodorják a pályájukat, barátságaikat, családi életüket és gyógyszerekkel, műtétekkel átalakítják a testüket? Rachel Pollack / Egyesült Államok A TERMÉSZET KEGYETLEN JÁTÉKAI (Magyar Hírlap 1998-03-17) I. Kettős szexuális jellegzetességgel születő emberek a hermafroditák A fejlődési rendellenességekkel foglalkozó statisztikák szerint Magyarországon évente 26-30, esetleg még több olyan kisgyerek születik, akiknél a két nem a testen belül keveredik, azaz ők interszexuálisok vagy hermafroditák. Legföljebb becsülni lehet azok számát, akik egész életükben titkolják vagy észre sem veszik szervi rendellenességüket. Egy másik csoport tagjai határozott biológiai nemmel bírnak ugyan, de minden igyekezetükkel arra törekszenek, hogy e nemtől mielőbb megszabaduljanak és mássá váljanak - titkolt transzszexuális életformájuk miatt létszámukat nem lehet pontosan tudni, feltételezések szerint a homoszexuálisoknál kevesebben lehetnek. Élnek közöttünk olyanok, akik mások, mint a többiek, mert külsőleg is eltértek a megszokottól. Ha máshonnan nem, a kultúrtörténetből számtalan ilyen - ott tán az életbelinél kevésbé tragikus - esetet ismerhetünk. A görög mitológiában Hermaphroditosz (Hermész és Aphrodité fia), a rendkívül szép ifjú éppen a forrásban fürdőzött, amikor a forrás nimfája, Szalmakisz szenvedélyesen beleszeretett. De hiába könyörgött, érzelmei nem találtak viszonzásra. A nimfa végső kétségbeesésében kérte az isteneket: egyesítse őket. Így egytestű, de kétnemű lény lett belőlük. A fentiekben vázolt biológiai s az ebből következő pszichológiai "zűrzavarban" több szakértő segített eligazodni: Dr. Balajthy Tibor (New Contour Plasztikai Sebészet, főorvos); dr. Buda Béla (SOTE Magatartás-tudományi Intézet, pszichiáter); dr. Kereszty Éva (Népjóléti Minisztérium, helyettes államtitkár); dr. Simon Lajos (SOTE Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika, pszichiáter). A különféle szakterületek álláspontját sorozatunk egymást követő darabjaiban fogjuk bemutatni olvasóinknak. A különleges problémák okainak és következményeinek feltárása előtt, a pontos megértés érdekében, tisztázni kell néhány alapfogalmat. Ezeket az átlagember használat során rendszerint összekeveri, s emiatt előítélet alakulhat ki. A biológiai zavar szörnyű, elriasztó példaként forog a társadalomban, s megbélyegzi az áldozatot - véli Balajthy doktor, aki néhány éve Kelet-Közép-Európában egyedül végzi a transzszexuálisok teljes (szaknyelven teljes körű) átoperálását. A nemi azonosságot (identitást) öt dolog dönti el: 1. A kromoszomális nem, ami a fogantatás pillanatában meghatározza az embert. Normál esetben minden XY férfit és minden XX nőt jelent. Ezenkívül a természet mindenféle rafinált összeállítást is produkál például X0, XXY, XYY. De előfordul az is, hogy látszólag normális az X és az Y, csak belül nem olyanok, mint amilyennek a természet kitalálta őket. Ilyenkor valamiféle köztes, interszexuális (a két nem közötti) fejlődési állapot: se nem tisztán férfi, se nem tisztán nő alakul ki. 2. A belső elválasztású mirigyek is meghatározhatják a nemet. A nőknek petefészkük, a férfiaknak pedig heréjük fejlődött, de mindenféle átmenet előfordulhat. Hangozzék bármilyen furcsán a laikusnak, mindenkiben megtalálhatók a másik nemre utaló struktúrák, anatómiai képletek. Ennek az a magyarázata, hogy a magzat korai fejlődési szakaszában mindazok a fejlődéstani elemek és részek léteznek, amelyekből a férfi-, illetve a női dolog (princípium) kialakul. Csak az egyedfejlődés során alakulnak ki az adott személy nemére jellemző szervek, a másfélék elzáródnak és visszafejlődnek. A természet "kegyetlenségének" vagy játékos (?!) fintorának betudhatóan azonban előfordul, hogy mindkettő megmarad vagy egyik-másikból találhatunk részeket. Szélsőséges esetben - szerencsére csak nagyon ritkán - kialakul a valódi hermafroditizmus (kétneműség), amikor valakinek petefészke is, meg heréje is fejlődik. 3. Normális esetben a külső nemi szervek (genitáliák) képe is árulkodik az ember neméről. Sajnos itt is előfordulhatnak "különlegességek". Több évtizeddel ezelőtt egy gyermeksebész kategóriákba sorolta azon eseteket, ahol a sejtcsoportokból nem tisztán a megfelelő nemi szervek fejlődtek ki. A tisztán női, illetve férfi nemi szervek között olyan átmeneti osztályozási skálát állított össze, ahol úgy megy át fokozatosan a külső nemi szervek képe az egyik nemi szervből a másikba, hogy egy köztes állapotban ránézésből nem lehet megállapítani és eldönteni: csupán a nemi szerv mérete, alakja tér-e el a megszokottól, vagy ez valamilyen elváltozás. Sokszor annyira komplikált a gyerek nemét csupán a külső nemi szervek alapján megállapítani, hogy ez csak altatásban, műtéttel vagy komputertomográfos vizsgálattal lehetséges. 4. Nagyon fontos a pszichés azonosság (identitás) kérdése. Az, hogy az "én" milyen neműnek érzi magát, részben a külső (családi, környezeti) irányítástól, a szocializációtól függ, másrészt azonban belülről is jön. Már a legkisebb, egy-másfél éves kisgyerek is - egyes szakértők szerint a nevelés hatására, mások állítása szerint veleszületetten - fiúnak vagy lánynak érzi magát, és ennek megfelelően viselkedik. Különböző variációk itt is kimutathatók. Mindenfajta értékítélet nélkül mondják kutatók: pszichológiai értelemben létezik férfi-, illetve női agy. 5. Nem mindegy azonban, hogy a család, a tágabb környezet minek tartja, minek neveli a gyereket - ennek következtében alakul ki a gyerek szociális neme. Harmonikus nemről akkor beszélhetünk, ha az öt komponens mindegyike tiszta formában jelenik meg az egyénben. Az eltérések azonban bármilyen módon kombinálódhatnak egymással. A rendkívül komplikált változatok, esetek megítélése komoly fejtörést okozhat. Az első 3 kategória (kromoszomális, külső és belső nemi szervek szerinti) valamiféle keveredése hozza magával az anatómiai fejlődési rendellenességet, az interszexualitást. Még az úgynevezett normálisan fejlődő gyerekek vizsgálatánál is azt tapasztalták, hogy a fiúk 90-95%-a tartja magát biológiailag rendellenesnek, mert kicsi a hímvesszője. A lányok legalább 80%-a érzi élete egy adott szakaszában, hogy az ő nemi szerve elfogadhatatlanul csúnya. A magukkal elégedetlenek nem vállalják testüket, s ebből személyiség- és beilleszkedési zavarok támadhatnak. Az ilyen gyerekek megtanulják s mesterfokra fejlesztik, hogyan lehet a közösségben folyamatosan rejtőzködni. Az interszexuális gyereket felmentik torna alól, nem vetkőzik le a többiek előtt. A szülők esetenként beavatják titkaikba a tanárokat, s csak ritkán kerül nyilvánosságra a többiektől való eltérés. Minden életkor újabb és újabb nehézséget hoz a gyerek és a szülők számára. Talán eljutunk egyszer odáig, hogy nem lesz szégyen a másság - reménykedik Buda Béla pszichiáter. A fejletlen eszközök miatt a korábbiakban nem lehetett pontos diagnózist fölállítani, így még ma is élnek közöttünk olyan interszexuálisok, akiknél csupán felnőttkorban derül fény fejlődési rendellenességükre. Sokan gondolják, ez egy sorscsapás, amin nem lehet segíteni, és a dolgokat így, adottan kell elfogadni. Az interszexuálisok esetleg évtizedeken át eltitkolták állapotukat, sohasem éltek nemi életet. Legrosszabb eset, ha maguk sincsenek tisztában avval, mi történt velük. A legnehezebb feladatuk maguknak kimondani; szembenézni kóros elváltozásukkal és megtalálni azon szakembereket - elsősorban nőgyógyászokat és urológusokat -, akik nem legyintenek gondjaikra, nem küldik el; akik tudják, kik adhatnak nekik hatékony segítséget. A fejlődési rendellenességekkel élők lelki működése olyan, hogy aki ilyen elváltozással nő fel, maga is elhiszi: az a normális, amihez ő eddig hozzászokott. Az orvostudomány fejlődésének ellenére még előfordul, hogy nem veszik észre a lehető legkorábbi szakaszban a kicsi különféle elváltozásait. Balajthy doktornak is volt olyan betege, akit 9 éves koráig - külső nemi szervei, másodlagos nemi jellege alapján - kislányként neveltek, de egy hasi műtét során kiderült, nincs méhe, van viszont heréje. Műtéttel ugyan készítettek neki valamivel hosszabb hüvelyt, de a nemi identitás küszöbén már számára is érzékelhető tragédia, hogy terhes sose lehet. Ebben az esetben nagy gondot okozott, hogy a szülők egymást is okolták. Minden igyekezetükkel el akarták titkolni a gyerek és a környezet elől a kialakult helyzetet. Ezért is tűntek el néhány éve az orvos látóköréből, pedig a kislány hasüregében lévő heréket még a pubertás kor előtt el kellene távolítani, mivel nagy (legalább 90%-os) valószínűséggel azokból rosszindulatú daganat keletkezhet. Balajthy doktor nem győzi hangsúlyozni a szülőszobákban dolgozó gyermekgyógyászok (neonatológusok), a házi-, a gyermek-, az óvodai és iskolai orvosok, no meg persze a szülők felelősségét az esetek mielőbbi felismerésében. Ez és korrekció szinte elengedhetetlen az egészséges lélek fejlődéséhez. Az interszexuális gyerekek esetében a legtöbb vitát a műtétek idejének helyes megválasztása váltja ki. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a kisgyerek egy bizonyos ideig más nemben nevelkedik, mint amilyenbe később kerül, márpedig a nemi identitást igen nehéz megváltoztatni. A műtétek során elsődleges, hogy minden esetben a szexuális funkciót állítják vissza, nem pedig a reprodukciósat. Az illető tehát szeretkezni fog tudni, de gyermeket nemzeni vagy foganni nem. Hosszadalmas kivizsgálások után, az orvosok javaslatára a szülők maguk döntenek a gyerek majdani neméről. A hozzátartozók választhatnak ugyan az orvosi javaslattal ellentétes nemet is, de akkor fel kell tenni a kérdést: mindent megtett-e, minden kockázatot pontosa elmagyarázott-e az orvos; és a szülők mindent megértettek-e - aggódik kiskorú betegeiért Balajthy Tibor. Mivel a műtétek a későbbi életkorokban elég gyakran megismétlődnek, esetleg rendszeres gyógyszerszedés szükséges, ezért a gyerekek előtt semmiképpen nem szabad eltitkolni, hogy ők ilyen fejlődési rendellenességgel születtek, és nem lehet gyerekük. A korrekciós műtéteket a legnagyobb állami intézményekben lévő gyermeksebészeti centrumokban végzik, és ezek költségeit ma a társadalombiztosítás állja. Hogy valójában mibe kerül egy-egy beavatkozás az állami költségvetésnek, azt a mai finanszírozási rendszer pontatlanságai, a járulékos kiadások sokasága miatt nem tudják pontosan megmondani. (A témát folytatjuk.) Varga Ibolya Hermafrodita gyerek születéséről szólt nemrégiben egy hírügynökségi jelentés. A skót csecsemőt az első pillanatban - a normálisan fejlett hímvessző alapján - kisfiúnak nevezték a szülésnél segédkezők, de második pillantásra aztán kiderült, a gátján jól látható a kislányokra jellemző nemi szerv is. Az eset különös sajátosságát az adta, hogy a gyerek testen kívül megtermékenyített petesejtek méhbe ültetése után jött világra. Szakemberek szerint az eljárás kockázata lehet a hermafrodita utód születése, mert nagyon ritkán, de előfordul, hogy a kétféle nemű egyedet hordozó magzatkezdemény a fejlődés egy pontján összeolvad. Alábbi írásunkban annak jártunk utána, "normális" körülmények között fogant gyereknél milyen gyakorisággal játszhatja el a természet ezt a kegyetlen trükköt az egyénnel és családjával, illetve mi következik mindebből. A TERMÉSZET KEGYETLEN JÁTÉKAI (Magyar Hírlap 1998-03-24) II. A két nem között, zsákutcában Azt a jelenséget, amikor az egyén biológiai nemével nem tud azonosulni, sőt éppen az ellentétes nemhez tartozónak érzi magát, transzszexualitásnak nevezik. Nem elmebetegségről, aberrációról van szó, és nem is a páciens pillanatnyi hóbortjáról; sokkal inkább a természet tragikus "játékáról". A két nem között "útközben" lévő semmiképpen nem keverhető össze a transzvesztitákkal (férfiruhában járó nő, női ruhában járó férfi) és a homoszexuálisokkal - szögezi le Balajthy Tibor plasztikai sebész, aki a transzszexuálisok átoperálásával foglalkozik. Mint mondja, adott a kromoszomális nem, vele megegyező belső és külső nemi jelleg, de az agy nem ezeknek megfelelően működik. Sok kisfiúval előfordulhatott, hogy kifestették, női ruhát húztak rá, díszes madárfészek-gyümölcskosár kalapot tettek rá, úgy jelent meg a farsangi bálon, a fényképezésen. Ugyancsak sok kislány törhette rajta a fejét, milyen lenne fiúként élni; utálhatta élete egy pontján, hogy őt a női életszerepre készítik föl, hogy rá másféle játékszabályok érvényesek, mint a majdani férfiakra. Bizonyára többen eljátszottak már azzal a gondolattal, mostantól kezdve nadrágot hordanak, rövidre vágják a hajukat, lesz, ami lesz. Aztán minden visszaállt a régi kerékvágásba, az élet ment tovább, a múlt homályában anekdotaszintre süllyedt a változtatási kényszer emléke. Felismerés Csakhogy vannak olyanok, akiknél nem játékról vagy múló szeszélyről van szó, hanem megkerülhetetlen görcsről, valami belső drámáról, ahol a testi való és az én agyi lenyomata nincs egymással harmóniában. Márpedig ez a helyzet, ha valaki a biológiai nemével teljesen ellentétes neműnek tartja magát, a lelki megrázkódtatások és a testi kínok egész sorozatát indítja el. Fölmerül a kérdés, az ilyen egyéneknél mi siklott ki, mi ment félre. A szakmai irodalom szerint téves az a feltevés, miszerint valamilyen csalódás, trauma okozza a zavart. A saját bőrükben - már ami a nemi jellegzetességeket illeti - magukat idegenül érző emberek nagy része arról számol be, hogy mióta visszaemlékszik élete különböző szakaszaira, transzszexuális (nemen túlmutató), vagyis két nem közötti állapotban élt. Anatómiailag ugyan minden stimmelt, de a testhez egy egészen más tudat társult. Ezekben az esetekben a szülők már a gyerek kicsikorában nem értették, miért nem játszik puskával, karddal vagy éppenséggel babával, mint a többi kisfiú vagy lány; miért tépi le magáról a nadrágot vagy a szoknyát, miért nem verekedik, focizik. Szembesülés A transzszexualitás nem elmebetegség, nem aberráció és nem a páciens pillanatnyi hóbortja. A természet tragikus "játékot" űz az ilyen egyénnel. A szakember megfigyelése szerint a páciensek többsége magas IQ-val rendelkezik, és még akkor is intelligens, ha alacsony iskolázottságú. A mindennapokban aszerint viselkedik, amilyennek ő érzi magát, de a külsőségekben mindent megtesz annak érdekében, hogy az igazság ne derüljön ki. A transzszexuálisok leragasztják mellüket, nemi szervüket, eltüntetik az árulkodó szőrzetet vagy éppen erősítik testüket. Életük minden pillanata meglepetések, váratlan események és döntéshelyzetek végeláthatatlan sorozatából áll. Nagy kérdés például, hogy egy férfi-nő transzszexuális melyik nyilvános illemhelyre térjen be. Mivel nőnek van öltözve, nem mehet a férfiakhoz, de a lányok között is úgy érzi magát, mint aki tiltott helyen jár. A transzszexualitás kialakulása nem pillanatnyi megvilágosodás, hanem egy hosszabb folyamat eredménye. Szoros kapcsolatban áll az egyén szocializációjával és pszichoszexuális fejlődésével. Az emberek rádöbbennek arra, hogy nem tudnak azonosulni azzal a nemi szereppel, amelyre biológiailag determináltak. Sokan számolnak be róla a szakembernek, hogy már pici gyerekként megfigyeltek magukon bizonyos jeleket, amelyek e "különcségükre" utaltak, például kezdetektől fogva nem szerették az azonos neműek társaságát, szokásait, viselkedését. Döntően a másodlagos nemi jellegek kialakulásával egy időben, a férfi és női nemi szerep kezdemények megjelenésekor tudatosul először az identitásbeli probléma. Ez 10-13 éves korra tehető. Ekkor jelennek meg az első kezdeti idegenkedések, vélekedik dr. Simon Lajos (SOTE Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika). Az idő előrehaladtával, a serdülőkor vége felé egyre erősebben jelenik meg az a nemi, viselkedés- és életérzésbeli irányultság, amely nem felel meg az egyén biológiai "én"-jének. Minden eszközt megragad, hogy elrejthesse eredeti nemét, s megpróbáljon azonosulni a másik nemmel. Megváltoztatja nevét, frizuráját, öltözetét, külalakját, munkahelyet, sőt foglalkozást vált. A plasztikai sebész Balajthy Tibor ismert olyan 26 éves transzszexuálist, aki 14 éven keresztül naponta vastag ragasztószalaggal fogta le melleit, hogy a zakója alatt semmi se látszódjék. Nemi kapcsolatok Az ő életükben is nagyon fontos a szexualitás, hiszen az - mint mindenki másnál - náluk is a szeretet kifejezésének legintimebb jele. Pár- és nemi kapcsolataikban általában nem transzszexuálisok találkoznak. A kromoszomálisan tökéletes férfi egyszer csak azt érzékeli, hogy az összes következményeivel együtt ő a női helyzeteket, szerepeket kedveli. Idegenkedik a férfias dolgoktól, szereti a női társaságot és miliőt. Ezzel sajnos magára hívja a biológiailag azonos nemű férfiak figyelmét annak ellenére, hogy ő nem homoszexuális. Neki csak az tetszik, hogy őt nőként kezelik a férfiak. A biológiailag nő-férfi transzszexuális kapcsolatokat általában latens vagy valódi homoszexualitással rendelkező, néha önmagukban bizonytalan nők fogadják el. Az őket figyelmesen, szeretőn körülvevő, biztonságot adó embertől még azt is elfogadják, hogy szexuális életük bizonyos értelemben nem hagyományos jellegű, hanem homoszexuális vonalon fut. A férfi-nő transzszexuális életében előfordulhat az is, hogy az ő férfi partnere egy olyan nőies, csinos, elegáns, jó eszű nőt kap az ő személyében, akiről még nem is álmodott. Amikor kiderül, hogy választottja biológiailag férfi, akkor sem hagyják el egymást, mert jóval több (érzelmi) előny, mint hátrány származik kapcsolatukból. Társkapcsolataik furcsaságai vagy azonosneműsége a kapcsolat intenzitása, lelki-testi élménygazdagsága miatt elhalványodik, súlytalanná válik. Simon doktor praxisában többször találkozott olyan nehéz fizikai munkát végző nő férfiakkal, akik eltartottak nőket, és életüket is férfiként szervezték, ennek megfelelő szerepet játszottak. Szexuális életük ugyan nő és nő között zajlott, de nem a klasszikus homoszexuális kapcsolat értelmében. Életesélyek A transzszexuálisok életformája megalázottságok sorával teli. Ők egzisztenciálisan is jobban veszélyeztetettek, hiszen míg a tágabb környezet minden további nélkül elfogadja azt, ha az utcán kéz a kézben sétál egy fiú és egy lány, a szűkebb környezet már nem tolerálja, ha ebből a párból az egyik más, mint aminek látszik. Ha titkuk napvilágra kerül, akkor általában búcsút mondhatnak munkahelyüknek. Ezeknél az embereknél komoly gondot okoz a hivatalos ügyek, okmányok intézése és a nyilvánosság, ahol esetleg a nevükön szólítják őket. De ők azok, akik töretlen elszántsággal, kitartóan ostromolják a Belügyminisztériumot névváltoztatási kérelmeikkel, személyi igazolványaik cseréjét kérve - osztja meg velünk hosszú évek tapasztalatait Simon Lajos pszichiáter. Lehetőségek 30 évvel ezelőtt még beszélni sem lehetett a normálistól eltérő, a polgári jó ízlést romboló, "sikamlós" témákról. Pár éve azonban már itthon is végeznek kisebb-nagyobb korrekciókat, átalakításokat. A tudomány és a sebészet fejlődése a világban nagy változást hozott a transzszexuálisok életében. Gondjaik megoldásának óriási nemzetközi szakirodalma gyűlt össze az évek során. Németországban, Hollandiában, Svájcban, helyenként Olaszországban és az USA-ban végzik a legtöbb átalakító műtétet. Közel 10 évvel ezelőtt Kelet-Közép-Európában már Prágában is végeztek átváltoztató műtéteket (jövő héten a műtétekről írunk), de tudomásunk szerint a térségben ma csak Budapesten Balajthy doktorék végeznek teljes körű átalakítást; igaz, a műtétek jogi, etikai és szakmai szabályozása, a műtétek finanszírozása hazánkban ma még nem rendezett - hangsúlyozza Balajthy doktor. Ennek megfelelően az orvosok egy része nem akar és nem mer foglalkozni a problémával, míg mások szakmai kihívást látnak és keresnek benne. Varga Ibolya A TERMÉSZET KEGYETLEN JÁTÉKAI (Magyar Hírlap 1998-03-31) III. Az átalakító műtét Nem létezik olyan egységes pszichiátriai módszer napjainkban, amely eredményesen át tudná nevelni a transzszexuálisokat - tapasztalatok alapján el lehet fogadni ezt a megállapítást. Márpedig ha nem lehet a lelket a testhez igazítani, akkor nincs más hátra, a külsőt kell átalakítani a belső érzésekhez. A műtét lehetősége csak a páciens teljes körű és alapos kivizsgálása (kromoszomális, hormonális, pszichológiai, urológiai, nőgyógyászati) után vetődhet fel egyáltalán - mondja Balajthy Tibor plasztikai sebész. Ha a kapott leletek, vélemények lehetővé teszik a beavatkozást, beszélgetések sorozata kezdődik a pácienssel. Erre rengeteg időt szánnak, hiszen a folyamatot később már nem lehet visszafordítani, az elért eredmény végérvényes és megváltoztathatatlan. Az átalakítás bonyolult és nehéz műtétsorozatokból és gyakran életen át tartó hormonális kezelésekből áll. Minden műtétre jelentkezőnek ismernie kell a beavatkozás valamennyi kockázatát. Feltétlenül kell tudnia: a műtét után le kell mondania arról, hogy valaha is gyermeknek adjon életet. A gazdag nemzetközi szakirodalom és a sok konferencia ellenére az orvosok egy része nem ismeri, hogy milyen orvosi megoldások lehetnek a transzszexuális betegek problémáinak rendezésére. Megoldatlan a kisebb-nagyobb műtéteiket végző plasztikai sebészek továbbképzése is. A páciensek szempontjából végzetes hibának számít, hogy szakértelem és tudás hiányában egyes sebészek csupán korrekciókat hajtanak végre - véli Balajthy doktor. Így fordulhat elő, hogy átalakítják valakinek a mellét, de alul meghagyják férfi mivoltában. Ez a mesterségesen is létrehozott és megerősített kettősség sokkal többet árt a transzszexuális egészségének, mint a korábbi, de akkor legalább a tiszta külső nemiséget tükröző állapot. A költségek Mivel egy teljes átalakítás több műtét eredménye, nagyon nehéz megmondani komplett költségét. Annyi bizonyos: egy műtétért a pár százezer forinttól a millióig is elkérhetnek. A jobb helyzetben élő páciensek kényszerűségből külföldön végeztetik el magukon a szükséges változtatásokat - 5-10-szeres áron. A hazai szakember szerint az alapanyagok ma már a világon mindenhol, így nálunk is azonos áron és minőségben kaphatók; de a műtéteket itthon jóval kisebb költségen, kevesebb munkadíjért is el lehetne végezni. Finanszírozás híján a transzszexuálisok éveken át gyűjtenek, és pénz hiányában akár évek telnek el egy-egy műtét között. Tőlünk nyugatra, a megfelelően kialakított egészségüggyel és finanszírozással rendelkező országokban természetes az a szemlélet, hogy a teljes beavatkozás alig egy esztendő alatt elvégezhető, az alapköltségeket pedig biztosítási formában támogatják. Nálunk ma még az is komoly gondot jelent, ha az inter- vagy transzszexuális kórházba kerül. Melyik osztályra fektessék őket? A nőire vagy a férfira? Jár-e neki az egyágyas szoba, vagy kerüljön össze másokkal? Hogyan szólítsák meg őt? Kérdések sokasága vetődik fel a kezelésükkel kapcsolatban. A hazai struktúra se finanszírozásában, sem pedig gondolkodásmódjában nem tudja kezelni a problémát. Hogy mennyire így van ez, mi sem bizonyítja jobban: a páciensek a Népjóléti Minisztériumhoz írt leveleikre, amelyben oldalakon keresztül mesélik el életük legnagyobb tragédiáit, egy minden empátiát nélkülöző, biológiai nemüknek megfelelő megszólítású választ kapnak. Balajthy doktor szerint a transzszexualitás olyan, az élettel össze nem egyeztethető fejlődési rendellenesség, amely segítség nélkül veszélyeztetheti az egészséget, azaz a testi, lelki és szociális jóllétet, harmóniát. A plasztikai sebész reméli, hogy a transzszexuálisok sorozatos sikertelenségeik ellenére sem adják fel és páciensei leveleire egyszer majd kedvező választ adnak a különböző (Népjóléti, Belügy-) minisztériumok. Műtét után A páciensek gyógyulási hajlama sokkal jobb, mint más betegeké, ők szinte mindent vállalnának. Az átlagbetegekhez képest sokkal jobban együttműködnek kezelőorvosaikkal, hogy nemük megváltozzék, álmuk végre valóra váljék. A műtét eredménye, az újonnan kialakított nemi szervek, külső megjelenés és "szépség" tekintetében nem mindig van összhangban a szervek használhatóságával. A korrekciós műtéten részt vevőknek újból kell ismerkedniük a szervnek az új nem szerinti, annak megfelelő szexuális funkcióival, a szervek használatával. A műtétek vállalása előtt a beteg általában nem veszi figyelembe, hogy az átváltoztatás a fizikai szövődményeken kívül mentálisan is megviseli majd. Amikor megkapta az oly régen várt, áhított nemet, korábbi kapcsolata többnyire azonnal felbomlik. Az első aki elhagyja őt, az a legközelebbi párja, a kedvese, a szerelme. A transzszexuálisok ezt a szempontot és lehetőséget nem látják és nem is akarják elfogadni döntésük előtt. Új nemében újra kellene építenie társas kapcsolatait, de erre már nincs lehetősége. A magyarázat igen egyszerű: hiszen ha valaki például férfiból nővé válik, attól a pillanattól kezdve a szexuális aktus is hagyományos módon zajlik. Tehát már nem keresik a zömében homoszexuálisok az ő társaságát, mert nem találják meg benne azt a pluszt, amelyért korábban szerették. Érdektelenné válik azoknak is, akik korábban a nőies férfit szerették benne. Egy igazán homoszexuális férfi nem akar olyan partnerrel kapcsolatot teremteni, aki nő. Nagyon komoly "szövődménye" ez az átalakulásnak. Ott áll egy számára teljesen ismeretlen világban, amelyből soha sincs már visszaút. Nem véletlen, hogy sokan ilyenkor önként vetnek véget életüknek. Az ilyen páciens mindenképpen lelki támogatásra szorul. Figyelmes gondozással el lehet talán érni, hogy új bőrében is megtalálja életcélját, helyét a társadalomban. Nagyon szerencsés az az átváltoztatott transzszexuális, aki az új helyzetben is talál magának társat - mutat rá talán a legdrámaibb pontra dr. Simon Lajos (SOTE Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika). Leginkább veszélyben A transzszexualitás olyan állapot, mely jól leszűkíthető korosztályra. Általában a serdülőkor végén jelenik meg, és 1,5-2 évtizeden keresztül kíséri az életet. Leginkább a 18-30 évesek körében fordul elő, 40 felett elmúlhat vagy megszűnhet az erős késztetés a változtatásra. Ez persze nem jelenti azt, hogy az érintettnek megváltozott nemi identitása, csupán annyit: más dimenziók váltak fontossá az életében. A transzszexuálisok gyakran csak pszichiáter segítségével találnak választ gondjaikra. Akiknek ez nem sikerül, azok sajnos meghalnak. Nem véletlen, hogy körükben nagyon magas az öngyilkosságok száma. Simon doktor legfiatalabb páciense az a 15 éves fiú, aki már óvodáskora óta kislány szeretett volna lenni, mert nem érezte jól magát a neki szánt szerepben. Nőként öltözött, nőként viselkedett és nőként várta az emberek közeledését. A szülők elfogadták döntését, és szerették volna minél előbb műtéti úton elrendezni sorsát. Ám a pszichiátriai vélemény nem igazolta a végérvényességet adó műtét jogosságát. A szakmai állásfoglalás szerint ilyen fiatalon ő még nem elég kiforrott egyéniség arra, hogy belássa, megértse a következményeket. Pszichoterápiával még javítható az állapota, kérdés persze, hogy egy ilyen akarata ellen történt döntésben miként fogadja, elfogadja-e a döntéshozó más típusú segítségét, nem fordul-e szembe elutasítóan a véleményt kiadó csoporttal vagy egyénnel. A család szerepe Elég ritka, hogy ilyen fiatalon kerül a figyelem középpontjába a transzszexuális, mégis a szülőknek fel kell készülniük a legváratlanabbra is. Óriási felelősség hárul a gyerek közvetlen környezetére. A szocializáció, a társadalomba való beilleszkedés szabályainak megtanulása, a nemi szerepek, a viselkedés elsajátítása mind-mind a családban is zajlik. A szülőknek az az elsődleges feladatuk, hogy a gyerekeket mindig egyenlő partnerként, de gyermeki kompetenciával kezeljék, ha fiú akkor fiúként, ha lány akkor lányként neveljék. Simon doktor hosszú praxisában előfordult olyan fiú, akit az édesanyja lányként öltöztetett. A fiatalember így is élte meg a mindennapjait, és azt hitte, 19 évesen neki a fiúkkal kell kapcsolatot kialakítania. Sokáig azt gondolta magáról, hogy ő homoszexuális. A szülők legkorábban a serdülőkorban, a szexuális érésnél figyelhetnek fel a megbújó problémákra. A helyes magatartás minden esetben az, ha a család megpróbál segíteni, szakembert keresni. Ha ennek ellenére mégsem sikerül a gyermek vágyán változtatni, akkor az elfogadó, tudomásul vevő, de nem elősegítő vagy büntető magatartás a leghelyesebb. A finanszírozás Az új egészségbiztosítási törvényben különválasztották azon eseteket, amelyek bekerülhettek a társadalmi megegyezéssel, megállapodással kialakított úgynevezett biztosítási csomagba. A tb továbbra is azokat az egészségügyi eljárásokat, kezeléseket finanszírozza, amelyeket orvosi javaslatra, ajánlásra hajtottak végre. Mindazok pedig, amelyeket orvosilag nem indokoltak, nem szerepelnek a támogatott beavatkozások között. A transzszexuálisok helyzetének megítélése a betegbiztosítás szempontjából is bonyolult feladat. Szabályszerűségek hiányában nem lehet teljes biztonsággal eldönteni, hogy betegségnek, devianciának, egyszerű másságnak vagy testi-lelki zavarnak kell felfogni a transzszexuálisok problémáit. E kategóriát ma nem tudjuk egyértelműen normál egészségügyi rizikóként felfogni és a vele járó kezeléseket, műtéteket teljes egészében anyagilag átvállalni. A társadalom egésze nem tud velük kockázatközösséget vállalni - vélekedik Kereszty Éva (Népjóléti Minisztérium, helyettes államtitkár). A komplett átalakító műtét kivételével a gyógyítás egyes elemei, állomásai például a kromoszóma-rendellenességből adódó elváltozások egyes fajtáinak gyógyszeres- vagy hormonális kezelése szerepelnek a támogatott eljárások között. De egyes pszichoterápiás gyógyítások a hivatalos és mindenki számára nyitott intézményhálózaton keresztül elvégezhetők a társadalombiztosítás terhére. A magyar egészségügy nincs még felkészülve ennek a problémák széles körű kezelésére. Nálunk csupán részleges műtéteket, kísérleti és korrekciós beavatkozásokat végeznek saját költségre. A viszonylag kicsi esetszám miatt Magyarországon még nem tartják szükségesnek a transzszexuális központok létrehozását. A betegek inkább a nagyobb rutinnal rendelkező, a másságot jobban elfogadó társadalmak külföldi magánklinikáin kereshetik a megoldást gondjaikra. Szakmailag alaposan megoszlanak a nézetek az ilyen átalakító műtétek elvégzéséről. Mint minden műtéti beavatkozásnál, itt is az az általános szabály: ami feltétlenül nem indokolt egészségileg, azt csak akkor szabad elvégezni, ha annak kockázata a betegre nézve kisebb, mintha az operáció elmaradna. Az ilyen sorozatműtétes, altatásos eljárások, a gyógyszeres- és hormonkezelések a páciens esetleg már meglévő más betegségeivel kombinálódva (cukorbaj, szívbetegség, magas vérnyomás) akár végzetesek is lehetnek az egészségére nézve. Minden esetben felelősséggel kell végiggondolni: meghajolhatnak-e az orvosok a beteg óhaja, kívánsága, egyéni elképzelése előtt, vagy szabad-e kockáztatni bárki egészségét egy bizonytalan kimenetelű és eredményű műtéttel? Az államtitkár asszony reméli, hogy a magyar egészségügy minden komoly hiányosságával együtt már eljutott oda, hogy a kezelésekre, terápiákra járó transzszexuális pácienseit nem hozza kellemetlen helyzetbe. A rendelőkben emberi méltóságuk figyelembevételével, tapintatosan fogadják és kezelik őket. (Jövő héten a névváltoztatási igényekről és egyéb adminisztrációs akadályokról írunk.) Varga Ibolya Árlista - Egy ápolási nap gyógyszer nélkül a magánklinikán 15-20 ezer forint; - 3-4 órás altatás korszerű eszközökkel, gyógyszerekkel 40 ezer forint; - egy jó minőségű, hímvesszőbe ültethető implantátum 150-200 ezer forint, (de létezik 600-700 ezer forintos változat is); - egy igazán szép és kiváló anyagból lévő mellimplantátum-pár 200 ezer forint. (A társadalombiztosítás jelenleg ezekből a költségekből szinte semmit sem vállal át.) KERESZTY ÉVA HELYETTES ÁLLAMTITKÁRHOZ (Magyar Hírlap 1998-04-06) A Magyar Hírlap (Heti Patika rovata) harmadik hete közli cikksorozatát a transzszexuálisokról, A természet kegyetlen játékai címmel. Március 31-én megjelent a Népjóléti Minisztérium egyik vezetőjének véleménye, ehhez szeretnék néhány megjegyzést fűzni. Az általa elmondottakban sajnos számos orvosi-szakmai tévedésre kell a figyelmet felhívnom. Évtizedek óta a nemzetközi irodalomban általánosan elfogadott, hogy a transzszexualitás nem "deviancia, egyszerű másság". Az összes nyugat-európai ország egészségbiztosítója finanszírozza a nemátalakító műtétet, ha azokat kellő pszichiátriai szakvélemények alapozzák meg. Sajnálatos, ha a Népjóléti Minisztériumban ezt a problémát nem tudják "normál egészségügyi kockázat"-ként felfogni. Át kellene gondolni az egyértelmű elutasítást a műtéti finanszírozással kapcsolatban. A legjobb bizonyíték erre azon transzszexuálisok kiugróan magas öngyilkossági aránya, akik elől a nemátalakítás lehetőségét elzárják. Dr. Kereszty Éva helyettes államtitkár is (aki mint jogász és orvos) a korszerű magyar betegtájékoztatási törvény egyik kidolgozója és szorgalmazója, meglepődne azon a mindennapos kommunikációs gyakorlaton, valamint a sokoldalas írásbeli beleegyezési-felvilágosítási formulán, amelyet az egyes műtéti lépcsők előtt alkalmaznak. Fontosnak tartom, hogy az orvosi-szakmai körök éppúgy, mint a társadalom megértsék, mi a különbség transzvesztitizmus (ez valóban deviancia, másság, testi-lelki zavar, műtéti ellenjavallat) és transzszexualitás (nem ismert okú, sokak véleménye szerint csak a jövőben kimutatható genetikai zavar, műtéti javallat) között. E két fogalom keveredése, tetézve a korábbi évtizedek agyonhallgatásával hitetheti el egyesekkel, hogy ezen szerencsétlen emberekkel "a társadalom egésze" nem tud "kockázatközösséget vállalni". A tisztelt államtitkár asszony a "magyar egészségügy" kapcsán mindig az állami magyar egészségügyre gondol. Gyaníthatóan a Népjóléti Minisztériumban még nem vált ismertté az, hogy bizonyos területen, mint például a plasztikai sebészetben, egyes magánintézmények tárgyi és személyi, valamint szervezési feltételei szakmailag megelőzték a sajnálatosan hátrányos helyzetű állami egészségügyi intézmények részlegeit. A transzszexuális pácienseknek mindennapos keserű tapasztalata a helyettes-államtitkár asszony reményével ellentétben: az állami egészségügyben mindennaposak a megaláztatások és a tapintat hiánya. Sokkal elfogadhatóbb visszautasítás lett volna az, hogy jelenleg az országnak többek között erre sincs pénze. Ennek hiányában marad a véleménynek egy olyan hatása, mely nagyon hasonlít az egy-két évtizeddel ezelőtti előző egészségpolitika elutasító magatartására. Dr. Balajthy Tibor plasztikai sebész A TERMÉSZET KEGYETLEN JÁTÉKAI (Magyar Hírlap 1998-04-07) IV. Nevet-nemet váltva Név- és egyidejű személyi igazolvány-, útlevél-változtatási kérelemmel az utóbbi 3-4 évben növekvő számban fordultak itthon és külföldön élő magyar transzszexuálisok a hatóságokhoz, évente akár 5-6 ilyen igény is befutott a Belügyminisztériumhoz. Az érvényes hazai jogszabályok előírják ugyan, hogy mindenki csak a saját nemének megfelelő utónevet kaphat, de a szaporodó igények miatt az átoperált transzszexuálisok választhatnak és kérhetnek új nemüknek megfelelő keresztnevet - tudtuk meg Piros Zsuzsától, a BM anyakönyvi osztályának vezetőjétől. A műtétet végző orvos igazolása és az Igazságügyi Orvosszakértői Intézet személyes vizsgálata és szakvéleménye is mindig kell az eljáráshoz. A vizsgálatra (ára tavaly 6-7 ezer Ft volt) a külföldön élőknek is haza kell jönniük. Minden ügyféltől kérik, hogy igényével jogilag függetlenként, nőtlenként vagy hajadonként forduljon a születési hely szerint illetékes hivatalhoz. Piros Zsuzsa többéves tapasztalata szerint a transzszexuálisok az előítélet, az őket érő megjegyzések miatt nehezen szánják rá magukat, hogy bármely hivatalt fölkeressenek. Ha az ügyintézés kínos az igénylő számára, a BM anyakönyvi osztályának munkatársai vállalják, hogy személyesen segítenek. A névváltoztatást intézni hazatérő, külföldön élő, átoperált, de útiokmányában még nemének nem megfelelő névvel érkező magyar állampolgárt, előre egyeztetett időpontban a szolgálatban lévő, a "dologról" tájékoztatott, tapintatos határőrök várhatják az átkelőhelyeken. Hosszú hónapok, évek testi-lelki kínlódása fejeződik be, ha a műtétileg nemet váltott páciens jelentkezik a BM-nél új nemének megfelelő névért, személyiért, útlevélért. Alig 1-1,5 évvel ezelőtt jelentkeztek hivatalosan először az első páciensek. Ekkor született meg az együttműködés a BM anyakönyvi osztálya és a dr. Baraczka Balázs vezette Igazságügyi Orvosszakértői Intézet (IOI) között. A hivatal az esetekkel szembeni elfogadó, jószándékú magatartása ellenére a társadalom és a kérelmezők érdekében nem tekinthet el az utolsó ellenőrző vizsgálattól. A fölöslegesnek tűnő végső eljárás teremti meg jogilag azt a tiszta helyzetet, amelyben az új életet kezdő nem bújhat ki korábbi tetteinek felelőssége alól. Ha a névváltozás minden átoperált transzszexuálisnak automatikusan "járna", megnőne a visszaélések lehetősége is - hangsúlyozza dr. Boday András igazságügyi orvos szakértő. A névváltoztatáshoz minden esetben bekérik a nemiségátalakító műtétek részletes leírását. Ez fontos, mert az első ránézésre jónak azaz véglegesnek tűnő átalakításnál is előfordulhat, hogy a műtéti eljárás különböző lépései nem felelnek meg a szakma szabályainak. Ha a dokumentumok s a vizsgálat során a visszaalakíthatóság legkisebb gyanúja fölmerül, nem kaphat engedélyt a névváltoztatásra. A nemzetközi szakirodalom ismer ugyan nemüket ide-oda változtató transzszexuálisokat, de ez a magyarországi törvények szerint semmiképpen sem fogadható el. Nem szabad megengedni, hogy bárki is kénye-kedve szerint játsszon nemiségével. Az apróbbnak nevezett korrekciók, a szervek beépítése, kialakítása, megnagyobbítása nem lehet a névváltoztatás indoka. Végleges és visszafordíthatatlan állapot, ha eltávolították a herét, petefészket és a méhet - emeli ki Boday doktor. Az utolsó vizsgálat semleges területen, az OEP által nem finanszírozott magánklinikán, a Sziget Szanatóriumban zajlik. Ha a bekért dokumentumok mindegyike megfelel az előírásoknak, az utolsó állomáson már semmilyen akadályt nem gördítenek a kérelmezők elé. Igyekeznek az ügyet a lehető legrövidebb időn belül, akár egy hét alatt lezárni - mondja a szakértő. Boday doktor tapasztalatai szerint az átoperált transzszexuálisok az ügyintézés, az esemény végső fázisában, a várt állapot küszöbén lelkileg már nagyon kifáradnak, alig győzik kivárni a még hátralévő adminisztrációs időt. Nem is csoda, hiszen az évek során kálváriát jártak, rendezetlen munkahelyi, családi, baráti kapcsolatok, szomszédi viszonyok nehezítették életüket. A névváltoztatási engedély kézhezvétele új távlatokat nyit életükben. A boldogság mellett a legnagyobb ajándék, hogy végre megszabadulnak az őket gyötrő bűntudattól és lelki tehertől - mondja a szakértő. Az itt megfordulók többsége Európa valamelyik legmegbízhatóbb, leghíresebb (Amszterdam, Köln) intézményében esett át az átváltoztatáson. A külföldi klinikák alapos kivizsgálás és legalább két, egymástól független pszichiáter véleménye nélkül hozzá sem kezdenek a műtétsorozathoz. E folyamat kulcsszereplője a pszichiáter, hisz ő az, aki a legmegbízhatóbb módon ki tudja szűrni azon eseteket, amelyek inkább az elmezavar, nem pedig a belső késztetés, eltökéltség jeleit mutatják. Boday doktort zömében külföldön élő magyar állampolgárok keresik fel. Ők azok, akik az előítéletektől többé-kevésbé mentes környezetben, jó anyagi körülmények között élnek, és megengedhetik maguknak a 60-120 ezer márka közötti műtéti költséget. Hazánkban legalább egy új generációnak föl kell nőnie, tehát csaknem 35 évnek eltelnie - véli a szakértő -, mire ezt a fajta szexuális másságot a társadalom valamilyen módon elfogadja, tolerálja majd. Varga Ibolya FIZETIK A DOLGOZÓK ÁTOPERÁLÁSÁT (Mai Blikk 2001-02-21) SAN FRANCISCO - A városi alkalmazottak nemi átműtésének költségeit magára akarja vállalni San Francisco vezetése. Az alkalmazottak 50 ezer dollár erejéig vehetnék igénybe a szolgáltatást. Az operáció férfiből nővé alakítás esetén 37 ezer dollár. Nőből férfit faragni drágább: 77 ezer dollárba kerül. RENDŐRBŐL RENDŐRNŐ (Mai Blikk 2001-03-02) SAN ANTONIO - Az amerikai Texas állam történetében először fordul elő, hogy egy rendőr megváltoztatja a nemét. Bexar körzet rendőrsége engedélyezte a jelenleg pszichológiai tanácsadásra és hormonkezelésre járó őrmesternek, hogy eddigi egyenruháját nőivel cserélje fel. NŐVÉ LETT, ÉS ÉLVEZI (Blikk 2002-12-06) GYŐR - Csinos nővé operált a soproni dr. Pap Sándor és a kaposvári dr. Seffer István egy Győr-Sopron megyei félt. Gabi, a nővé operált Gábor csak a keresztnevét volt hajlandó elárulni. Azt mondja, fiú létére kiskorától lánynak nevelték, lányruhában járatták iskolába, s a többiek kiközösítették. Felnőtt korára normális hímvesszővel, szőrös mellkassal büszkélkedhetett volna, ha erre van kedve, csak hát nem volt. Hormonkezelésre és fonetikai képzésre járt, hogy a hangja is olyan legyen, mint a nőké. Nem adta fel, tanult, mára több nyelvet beszél. Gabi Pap doktornál jelentkezett műtétre, aki először a melleit korrigálta, mivel az egyik jóval nagyobb lett, mint a másik. Ezt néhány apróbb "kiigazítás" követte, például az arcán. A maradék szőrzetet lézerrel távolították el. Ekkor már megfordultak utána a férfak, a nadrágjában viszont még mindig férfi volt. - Két évig vizsgálták: vajon visszafordíthatatlanul nő lett-e a tudatában is - avatott a műtét előtti helyzetbe Pap doktor. - Seffer kollégával a műtét során a hímvesszőből kivettük a barlangos testeket, a makk egy részét érző idegekkel, erekkel együtt meghagytuk. Ebből lett a csikló. A hüvely falát nagyjából az eredeti hímvessző bőre szolgáltatta, míg a kis- és nagyajkakat a herezacskóból képeztük. Így jutottunk egy funkcionáló női nemi szervhez. Mivel a bőr jól tágul, minden nap tágító műveleteket kell végeznie. A műtét sikererőt csak annyit: Gabi vőlegénye megkeresett és gratulált az eredményhez. K. A.