AZ ÖREG FÁK BECSÜLETE (Népszabadság 2000-08-12) Ha Rákóczi Ferenc valóban az ország valamennyi "Rákóczi fájához" kikötötte volna a lovát- amint ezt a ma is élő legendák sejtetik -, akkor a szegény négylábú (elődeivel és utódaival egyetemben) alighanem életének minden napját különféle fákhoz kötve töltötte volna. Az idős fák tisztelete - amit a fejedelmi jelző gyakori osztogatásával is kimutatnak - úgy tűnik jellemző honfitársainkra. Pedig valódi, a több ezer éves amerikai mamutfenyőkkel egy korcsoportba tartozó famatuzsálemek nincsenek nálunk. A magyar földön álló fák legöregebbike alighanem az a Zala megyei Pöröshegyen látható szelídgesztenye, amelynek korát 500-600 évre becsülik a szakemberek. Valószínűleg a világon nincs párja annak az összeállításnak, amelyet az Országos Erdészeti Egyesület szakemberei készítettek a Magyarország területén élő faóriásokról. Az állat- vagy a természetbarát kifejezés mintájára jobb szó híján talán fabarátnak nevezhető lelkes "növényi nyomozók" - Bartha Dénes, a soproni egyetem növénytani tanszékvezetője irányílásával - több ezer aggkorú faóriás hol- és hogylétét derítették fel a 90-es évek elején, így ma jóformán mindent tudunk az ország legöregebb fáiról. A tanulmánynak is beillő összeállítás szerzőinek munkáját segítette, hogy a magyar erdészek mindig is igyekeztek számon tartani a kezelésük alá tartozó erdők legidősebb lakóit, az öreg fáknak pedig a lakosság körében is becsülete volt. Az első országos faregiszter 1994-re készült el. Annak, hogy mit tekintünk famatuzsálemnek, nincsenek kialakult szabályai. A Kispest egyik árnyas utcájában álló 60-70 éves tamariszkusz a maga nemében éppen olyan páratlan ritkaság, mint a 180 évesre becsült, törzsén Mária-képet viselő markazi csertölgy. A regiszterben éppen ezért minden olyan fa szerepel, amely bármilyen ok-például a mérete, a feltételezett vagy ismert kora, a hozzá kapcsolódó legenda - miatt különleges bánásmódot érdemel. Egy-egy értékes fa nyilvántartásba vételéhez feltétlenül ismerni kell a pontos helyét, a helyi elnevezését - ebben a kategóriában egyértelműen a Rákóczi-fa a listavezető, csaknem száz említéssel -, az adott fafaj magyar és latin nevét, a növény becsült korát, a fatörzs mellmagasságban mért kerületét, a fa magasságát és a korona méreteit. A számba vevők (50 erdőmérnök-hallgató) a listára került fák egészségi állapotát is rögzítették, s egy fekete-fehér felvételt is készítettek róluk. Az első látásra száraz adatokat tartalmazó regiszter - 1994-ben adta ki könyv formájában az Országos Erdészeti Egyesület - tanulságos és izgalmas olvasnivaló. Kiderül például - szemben a közfelfogással -, hogy nem a hazai erdők óriás tölgyei élnek a legtovább, bár csaknem félezer éves élő kövületek szép számmal akadnak közöttük. A tölgymezőnyben a Zala megyei Lentiszombathely vasútállomását díszítő 26 méter magas aggastyán az egyik korelnök, amelyet 400-500 évesre becsültek a szakértők. Ezen az állomáson áll egy másik említésre méltó tölgy is, amely "csupán" 300-400 éves, a korához képest egészsége megfelelő - bár villámcsapás is érte -, gondozzák; oldalán pedig (az öreg fákat templomként tisztelő néphagyomány jeleként) Mária-kép lóg. Szintén az élbolyban van a helye annak a 450 esztendősre becsült, a Baranya megyei Szebény közelében, a Bozsoki-szurdokban álló molyhos tölgynek, amely csak 18 méter magas ugyan - nyilván a sziklás talaj miatt -, ám 629 centiméteres törzskerületével veri az élő fák mezőnyét. (A salgótarjáni Béke-telep 846 centiméter kerületű öreg tölgye sajnos már elpusztult.) A bozsoki óriás jó egészségnek örvend, sőt terem is, a törzs üregeit gondos kezek - a további korhadást megelőzendő - betonnal öntötték ki. A lista abszolút győztese a Zala megyei Nagykutas szomszédságában, a Pöröshegy dűlőben található, jó egészségi állapotú szelídgesztenye, a maga 500-600 éves korával. Ezt a fát akár Mátyás király egyik kortársa is ültethette, s Rákóczi Ferenc - ha történetesen arra járt - csak akkor köthette volna hozzá a lovát, ha lett volna nála 300 éves fák átölelésére alkalmas pányva. A legmagasabbnak a Tolna megyei Őcsény 43 méter magas fekete nyárfája bizonyult. Budapest legöregebbnek mondott fája, a Roosevelt téri építkezés miatt reflektorfénybe került mankós akác nem szerepel az összeállításban, méghozzá - szakértők szerint - okkal. A fa ugyanis egyáltalán nem látható a Lánchíd pesti hídfőjét ábrázoló, múlt század végi felvételeken, vagyis legfeljebb 100 éves lehet. Valószínű tehát, hogy a mátyásföldi református templom 250 esztendősre taksált hársfája könnyedén leszorítaná a trónról. Felkerült a listára néhány, fának nehezen nevezhető növény is. Pécsett, a Papnövelde utca 6.-ban éldegél egy szőlőtő, amely 80 éves korával igazi különlegességnek számít, s terem is még, bár már pusztulóban van. A falra futó borostyánok legöregebbikére Sárospatakon, a Várkert mellett bukkanhatunk - az öreg dísznövény 260 év alatt 80 centiméter kerületű törzset növesztett. Van Magyarországon mamutfenyő is, bár példányai még meg sem közelítették az igazi öregkort. A Vas, Veszprém és Zala megyében az ég felé törő, lombhullató fenyőfélék 100-200 évesek, jelenleg a harmadik x-ben járnak, s jó esélyük van rá, hogy meglátják a negyedik évezredet. Nem reménykedhet ilyesmiben az a 63 esztendős rókaszőlő, amely Budapesten, a Bécsi kapu tér 8. alatt virul, s örülhet, ha a 100 esztendős kort megéri. Akár az embernél, a fáknál is erősen befolyásolja a várható élettartamot az élőhely. A legtöbb ősfa templom- vagy kastélykertben, illetve temetőben él, de arborétumban nevelve is jók a listára kerülés esélyei. Hargitai Miklós