1947-től kezdve tilos a konyakos üvegeken feltüntetni a termék korát, csak a következő jelzéseket engedélyezték: * : 1-3 éves konyak, ** : 4-10 éves konyak *** : 11-15 éves konyak V.O.: (Very Old) mintegy 20 éves konyak, V.S.O.: (Very Superior Old) kb. 20-25 éves konyak, V.S.O.P.: (Very Superior Old Product) legalább 30 éves konyak, X.O.: (Extremely Old) 40-50 éves konyak. A jelzések nem egységesek és nem kötelezőek. Helyességüket nagyon nehéz ellenőrizni, ezért tilos a konyak korát más módon föltüntetni. Pomnen Matuska: Italok A-tól Z-ig című könyvéből 150-151. o. (Mezőgazdasági, Bp., 1970) Fordította: Kardos Ernő AZ ANGYALOK IS MEGISSZÁK A MAGUKÉT (Népszabadság 2000-06-24) Tudósítóink riportja Cognacról és a vidék nemes italáról A Paradicsomot valahogy másképpen képzeli el az ember. Patrick Raguenaud számára mégis a sajátos alkoholszaggal átitatott, dohos, misztikus, aranysárga lámpácskákkal gyéren megvilágított helyiség a mennyország. Ahol a Martell pincemestere legféltettebb kincseit tárolja: a hosszú polcokon huszonöt literes demizsonokban a legfinomabb konyakok sorakoznak, kevés híján kétszáz évre visszamenőleg. A jobb kezében egy 1848-as, a balban pedig egy 1875-ös évjáratot tart, világosít fel a szakember, tölt, majd poharában a nedűt finom, körkörös mozgással "felrázza". Kóstolni csak lassan, megfontoltan szabad, a torkon legördülő nemes italok, érdekes módon, a vártnál jóval lágyabbnak és édesebbnek bizonyulnak. - Az angyalok is megisszák a magukét - mondja mosolyogva Raguenaud mester: az alkoholpárolgástól a legjobb konyakok sem védettek. Ahogy a Franciaország délnyugati részén, Párizstól mintegy ötszáz kilométerre fekvő Cognac és a vidék híres terméke sem védett a világpiaci változásoktól. A húszezer lakosú, hangulatos kisvárosban - amely a minden tavasszal megrendezett nemzetközi bűnügyifilm-fesztivállal is igyekszik felhívni magára a figyelmet - szinte egymás sarkában sorakoznak a nagy a márkák fellobogózott fellegvárai: a Martell, a Hennessy, az Otard, a Camus, a Courvoisier vagy a Remy Martin & Cie. A globalizáció e lankás vidéken is erősen érezteti hatását, a történelmi nevek közül lényegében egyedül a Remy Martin van még francia családi tulajdonban. A Martell a szeszgyártásban és a szórakoztatóiparban egyaránt komoly érdekeltségekkel rendelkező kanadai Seagramhez, a Hennessy a többi között a Givenchy és Guerlain márkákat felvonultató francia LVMH-luxuskonszernhez, az Otard pedig a Bacardi-Martini-csoporthoz tartozik. A nemzetközi jelenléten igazából nem csodálkozik, aki elmerül egy kicsit a konyak történetében. Az igazi, hamisítatlan francia alkoholpárlatnak tartott ital ugyanis már a születésétől kezdve nemzetközi termék. A desztilláláshoz használt lombikok Németalföldről érkeztek, s bizony az ősrivális angolok voltak azok, akik felfedezték, hogy a bordeaux-iból nem, viszont a saintonge-i szőlőfajtákből finom esszenciák nyerhetők. A párlatokkal töltött hordókat aztán a Charente folyón egészen az Atlanti-óceán partján fekvő La Rochelle-ig, onnan pedig a ma is fő európai piacnak számító szigetországba lehet elszállítani. Igaz, a történelem által alaposan feldúlt francia vidéken már a gall-római időkben is termesztettek szőlőt, s az első komolyabb lepárlót, illetve kereskedőházat bizonyos Pierre Augier alapította 1643-ban, a nagy és jó nevű konyakosházak mégis brit földről érkezett férfiak nevéhez fűződnek. Elsőként a Jersey szigetéről származó Jean Martell 1715-ben alapította meg ma is álló vállalkozását, amit 22 évvel később az egyik legnagyobb helyi nagykereskedő lányával kötött házassággal pecsételt meg. Az ír katolikus Richard Hennessy - XV. Lajos hadseregében töltött katonáskodása után - 1765-ben telepedett le. Skót nemesi családból származnak az Otard-ok is, egyik felmenőjük, O'Tard Keith, a XVII. század végén, a száműzött II. Stuart Jakab kíséretében lépett francia földre. A múlt századi 280 ezer hektárhoz képest ma már csak nyolcvanezer hektáron termesztik a konyak alapjául szolgáló szőlőfajtákat. Az 1909-es eredettörvény, az Appellation d'Origine Controlée (AOC) két megyére, Charente-ra és Charente-Maritime-re szűkítette le a 40 alkoholszázalékos konyakvidéket, ahol a vezető cégek túlnyomórészt a Borderie, Grande Champagne, Petite Champagne és Fins Bois fajtákból nyert párlatokat használják fel. A Martellnek vagy a Hennessynek is van saját szőlője, de a nyersanyag több mint kilencven százalékát a velük szerződésben álló helyi termelőktől vásárolják fel. Ami a desztillációt illeti, az eljárás lényege az idők folyamán nem sokat változott. - Azzal az apró kivétellel, hogy ma már számítógép irányítja a lepárlást - mondja Robert Pouchayret, a Marcell vezérigazgatója, miközben végigvezet a hatalmas rézüstök és beláthatatlan csővezetékek között. A csapok előtt álló hordókon kóstolópoharak sorakoznak. - Persze az orrot és a nyelvet nem lehet komputerekkel helyettesíteni - teszi hozzá. Az igazi szakmai finomságok a második, legalább hetvenszázalékos alkoholtartalmú párlat után kezdődnek. Az 1909-es törvény ugyan szigorúan szabályozza a konyak előállításának menetét, mégis elég szabadságot hagy a különböző házaknak, hogy mindenki a maga jellegzetes ízére formálja az italt. A dupla desztillációból nyert alkoholt tartalmazó hordók minősége is alapvetően befolyásolja a későbbi konyakét. A Martell saját hordókészítő-üzeme elsősorban a legrégebbi honi tölgyfajtát, a közép-franciaországi St. Amand-Montrond közeléből származó tömör troncais-it használja. A konyak- és szőlőtermelő családból származó, 46 éves Raguemud szerényen azt mondja: a pincemesterséget és a konyakkeverést türelemmel, szorgalommal is meg lehet tanulni. Ahogy azt megtanulta a környező vidéken a több száz kistermelő is, aki az utak mentén elhelyezett táblákkal hívogatja ingyenes kóstolóra az arra járókat. Az aranygombos blézert viselő, magas, nyúlánk férfit hallgatva azonban gyorsan kiderül: számára a pincemesterség nem munka, hanem élvezet. Vagy inkább művészet. A festő a színeket, Raguenaud az esszenciákat keveri. Az agrármérnök végzettségű és immár 11 éve pincemester borban és ételben is igazi ínyenc, a legfinomabb és legelrejtettebb ízeket is képes felfedezni. Például kedvencében, a "Cordon bleu" (Kék szalag) névre keresztelt és 1912-ben, a néhai Edouard Martell által kreált konyakban, amely 54 különböző évjáratú szőlőfajtából származó esszenciából áll össze. Cognacban és környékén mintegy negyvenezren élnek a neves italból. A verseny egyre élesebb. A nagy cégek arra panaszkodnak, hogy a kicsik letörik az árakat és "fél pénzért" eladják termékeiket a - Magyarországon is jól ismert - hipermarketláncoknak. Az őstermelők viszont azt mondják: egyszerűen képtelenek lépést tartani a történelmi házak masszív marketinggépezetével és anyagi erejével. Cognac problémája elsősorban az alkoholfogyasztási szokások átalakulásában keresendő. Nyugat-Európában és az angolszász országokban a fiatal generációk inkább a whiskyt és a "buliitalnak" tekintett tequilát kedvelik, mintsem a meglett, szivarozó polgárember képére jellemző konyakot. Az illetékesek egyelőre hallani sem akarnak róla, de néhány éven belül mégis előfordulhat, hogy az italkínálatban a whiskyvel ízesített kóla vagy a tequilával dúsított sör mellett feltűnik majd az aperitifként már bevált konyak-citrom vagy konyak-tonik variáció. Ázsiában viszont a konyak a 20-50 év közötti, befutott férfiak presztízsitala. Kínában azonban nem a nyugati világban népszerű, de "alapkivitelűnek" számító VS- vagy VSOP fajtákat (lásd a cikk végén a jelmagyarázatunkat), hanem indulásként rögtön a drága, üvegenként 900-1000 dollárt kóstáló "Or"-t (Arany) vagy "Classique"-ot kedvelik. A luxus iránti ázsiai keresletet megérezve a Martell az elmúlt öt évben két új konyakot is piacra dobott. A leginkább drága parfümöt idéző üvegekbe töltött "Création" (1500 dollár, adó nélkül) vagy az adómentesen 2500 dollárért vesztegetett "L'Art du Marcell" nagyon tetszett a távol-keleti kereskedőknek. Egyetlen kérésük volt csak: az üvegeket díszítő ötvözet feltétlenül csillogó aranyszínű legyen. Az ugyanis jobban mutat az asztalon vagy a bárszekrényen. Cognac Párizs, 2000. június Dési András A francia Vivendi és a kanadai Seagram június 20-án bejelentett fúziója nyomán létrejött Vivendi Universal várhatóan értékesíteni fogja a Seagram szeszipari érdekeltségeit, így a Martell konyakot is. A tavaly 4,8 milliárd dollár forgalmat lebonyolító alkoholüzletág iránt többen is érdeklődnek, az első számú vevőjelölt a brit Allied Domecq, amely a Courvoisier márka tulajdonosa. A limousini vagy troncais-i tölgyből készült hordókban érlelt konyakot a következőképpen osztályozzák: * * * vagy VS (Very Superior): legalább 4 és fél éves érlelés; VSOP (Very Superior Old Pale), VO (Very Old) vagy Réserve: 4 és fél évtől 6 és fél évig terjedő érlelés; Napoléon, XO, vagy Vielle Réserve: 6 és fél évesnél idősebb.