IRIX STORY (Patika magazin 1999. június) Közeleg a nyár. S bár a szabadság még kissé odébb, eszem már a felkészülésen jár - ezzel mintha egy kicsit közelebb is hoznám a pihenés óráit. Leveszem a konyhai polcról az IRIX-et, ügyetlenkedéseim egész évben megbízható háziszerét. A nyaralás idején családtaggá lép elő. Hiába, utálok a szúnyogcsípések után vakarózni és a lányom sem fukarkodik a nyafogással, ha menetrendszerűen megégeti magát a napon. Neki persze nem jut eszébe, de próbálnám én otthon felejteni az "ő" IRIX-ét... Hm. Még nem járt le, de be kell szereznem egy újat, ez már nem lesz elég. Ahogy a kezemben tartom, eszembe jut a története, amelyre sokan ráismernek azok közül is, akik azóta elfelejtették. Az IRIX rövid története: Széles Lajos bácsi borbélymesteri karrierjét hagyta ott, hogy emigránsként kövesse álmait Dél-Amerikába. Bár ott jelentős ültetvényeket szerzett és sikeres vállalkozóvá vált, egész életében a népi gyógyászat, a fűben, fában rejtőző gyógyító erő érdekelte legjobban. Ezt a szerelmet még a borbélymesteri hivatás elsajátítása előtt nagyapja oltotta belé. Nem csoda hát, ha egymásra találtak ő és Dél-Amerika. A dús növény- és állatvilág, a még csaknem érintetlenül fellelhető ősi kultúrák varázsa egy életre magához vonzotta mesterünket. Mindent megfigyelt és mindent hasznosított. Vadászatok alkalmával meglepetve látta, hogy a bennszülöttek által sem fogyasztott vadon élő sertés teteme hetekig érintetlen, míg más földi maradványokat órák alatt takarítanak el a rovarok hadai. A bőr alatti sárga, bűzös zsírréteg volt a szokatlan természeti jelenség nyitja. Ebből készített sikeres gyógyszert, mely a haszonállatok hatalmas csordáinak kullancs - és élősködő - mentességét biztosította. A Rosa centifolia kivonatával egy égési sérüléseket szenvedett bennszülött munkást gyógyított meg, melynek híre messzi földre juttatta el Széles Lajos bácsi nevét. Evita Peronhoz hívatták. Hozzá fűződő barátsága egy életre elkísérte. Hírneve még kicsiny hazájába is visszahozta és a televízión keresztül színes történeteivel elbűvölte honfitársait. Az IRIX valóban a történet vége. A Rosa centifolia gyógyító ereje immár palackba zárva. Talán Evita Peron bűvereje is sugárzik belőle, ahogy máskor oly kételkedő családom újra meg újra befújja csípéseit, égett vállát, hogy néhány perc múlva a viszketés és a fájdalom elszálljon a családi legendák világába. Aztán, ha vége a nyárnak, Lajos bácsi és Dél-Amerika bűvölete elhagyni látszik a palackot. Az IRIX visszakerül a polcra, hogy szükség esetén a felfröccsenő forró zsírcseppek égető fájdalmát oldja csodás gyorsasággal. De tudom, hogy számíthatok rá, ha ismét nyár lesz, és az enyhet adó permet mellett Dél-Amerika varázslata is újra kiszabadul majd a palackból.