A FAHÉJ KALANDOS ÚTJA EURÓPÁBA (Blikk 1997-11-12) A fahéj serkenti az emésztést, és hurutok ellen is kiváló, legalábbis a régi korok orvosai szerint. Talán ezért szerepelt régen a nehezen emészthető ételek sora végén az illatozó fahéjas sütemény. Miközben jókat falatozunk, és nagyokat szippantunk isteni illatából, nem is gondolunk arra, milyen emberáldozatok árán jutottak régen hozzá. Megszerzésért valóságos fűszerháború dúlt, mely kereskedelmi monopóliumának megszerzéséért folyt. A jóízű, finom illatú fahéj Kínából és Ceylonból származik, ahol egy vadon termő trópusi fa héja adja magát a fűszert. Mintegy 300 éven át harcoltak egymással portugálok, franciák és angolok a fahéj-kereskedelem jogának biztosításáért. A Fűszer-szigetekről 1522-ben Magellán hajóiból csak egy tért vissza, ám több száz mázsa fűszerrel megrakodva. A hajó kapitánya jutalmul magas rangot és címerhasználati engedélyt kapott. Címerét két fahéjrúd, három szerecsendió és tizenkét szegfűszeg díszítette. A fahéjat a 18. század végén hatalmas mennyiségben hozták be Európába. A hollandok - hogy megakadályozzák az árrobbanást - valóságos fahéjhegyeket égettek el. Ám az ára hamarosan mérséklődött, így mindenki asztalára jutott belőle. Mára pedig már egyáltalán nem tartózik a megfizethetetlen fűszerek közé. Még akkor sem, ha a régi magyar konyhához hűen nemcsak az édesalapú recepteknél, hanem a levesekhez és a sültekhez kínált mártásoknál is használunk belőle egy-egy csipetnyit. Cs. M.