CARLOS FELBUKKANT (Népszabadság 1991-11-29) A szíriai légitársaság Tripoliba induló Boeing 747-es járatának kapitánya nehezen tudta türtőztetni idegességét. Néhány perccel korábban hozta tudomására a damaszkuszi repülőtér titkosrendőrsége, hogy a gép fedélzetén különös csoport utazik a líbiaí fővárosba. A csoport tagjai egy fekete bőrönd, két Beretta típusú pisztoly, két gránátm lőszerek, egymillió dollár, valamint ékszerek társaságában foglaltak helyet az utastérben. Damaszkusz jobbnak látta, ha nem értesíti Tripolit a csoport érkezéséről. A társaság vezetője, negyvenes, kerek képű, bajuszos férfi feleségével, két gyermekével, anyjával, aki marokkói diplomata-útlevéllel igazolta magát, és három másik férfival együtt - ez utóbbiak zsebében jemeni diplomata-útlevél lapult - magabiztosan várakozott az útlevélvizsgálatra. Még sosem fordult elő, hogy fennakadtak volna az útlevél-ellenőrzésen. A tripoli rendőrség azonban ezúttal alaposnak bizonyult. A diplomata-útlevelektől nem hatódtak meg, s kinyittatták a társaság bőröndjeit. Annál nagyobb meglepetéssel fogadták a pisztolyokat, gránátokat, a lőszereket, no meg az egymillió dollárt, s tudni szerették volna, hogy kivel van dolguk. A Nagi Abubaker Ahmed néven bemutatkozó bajuszos azt mondja, hogy ők Szíriából elűzött palesztinok, és Líbiában szeretnének letelepedni. Gyanakvás, újabb és újabb kérdések, majd telefonok. A szíriai konzul, aki jól tudja, honnan fúj a szél, pánikba esett, de hallgatott. A repülőtéren fotókópiák készültek az útlevelekről, videofelvétel a csoport tagjairól, s errefelé szokatlanul rövid idő alatt megszületett a döntés: a gyanús alakoknak ugyanazzal a géppel vissza kell térniük Szíriába. Néhány órával később pedig a társaság visszaköltözik a Damaszkusz elegáns negyedében levő, a katonai akadémiával szemközti házába, egy tábornok szomszédságába. A tripoli hatóságok "időközben" azonosítják a csoport vezetőjét, s már "rendkívüli módon sajnálják", hogy nem tartóztatták le a világ alighanem legjobban keresett terroristáját, Carlost, alias Sakált. Már azt is tudják, hogy a feleség nem más, mitnt Magdalena Knopp, az egykori Vörös Hadsereg Frakció tagja, míg a három "jemeni diplomata" egyike Hans, valódi nevén Weinrich, a Baader-Meinhof csoport ismert terroristája. A történet szeptember végén játszódík, amikor a színfalak mögött már javában készítik elő a madridi közel-keleti konferenciát. A Washington által rásütött "terrorista állam" bélyegét lemosni készülő, s a nemzetközi elszigeteltségből kilépni szándékozó Szíriának egyre kényelmetlenebb Carlos hosszú damaszkuszi vendégeskedése. De Líbia sincs könnyű helyzetben. A Lockerbie-ügy és az UTA DC-10-es utasszállító repülőgépének felrobbantásával vádolt Tripolinak más sem hiányzik, mint a világszerte körözött Carlos befogadása. Még felsorolni is sok lenne, miféle terrorcselekmények elkövetése vagy megszervezése fűződik a nevéhez: 1975-ben a venezuelai illetőségű Iljics Ramirez Sanchez - ez Carlos igazi neve - túszul ejti a Bécsben tárgyaló OPEC-minisztereket. Még ugyanebben az évben a párizsi Orly repülőterén rakétát lő ki az El Al izraeli légitársaság repülőgépére, de a szomszédos jugoszláv gépet találja. el. Egy héttel később társaival együtt túszul ejti az Air France egyik repülőgépét, és Bagdadba téríti. Franciaország - ahol 1982-ben foglyul ejtik a terrorakciók elkövetésére készülő feleségét - a legádázabb ellenségek közé tartozik, és drágán fizet, 1982. március 29-én a Le Capitole nevű vonaton Carlos bombát robbant. A mérleg öt halott és 27 sebesült. 1983 szilveszter éjszakáján Carlos végképp kidühöngi magát: előbb a TGV Marseille-Párizs járatának harmadik kocsija repül a levegőbe, 30 másodperccel később a szembejövő járaton robban a bomba, 16 perc múltán pedig valósággal szétveti a marseille-i pályaudvar csomagmegőrzőjét az ott elrejtett időzített bomba. Aztán évekre eltűnik. 1986-ban halálhírét keltik, mondván, megölték Líbiában, és ott is van eltemetve a sivatagban. Az amerikai, a francia, no meg az izraeli, titkosszolgálat azonban alighanem tudja az igazat: Carlos Damaszkuszban él nyugalmas visszavonultságban, helyi előkelőségekkel körülvéve. Az Öbö1-háború idején Bagdadban tűnik fel, s terrorakciókat készít elő nyugati államok ellen. De alighanem túlságosan ismert ahhoz, hogy újra mély vízbe dobják. Hol lehet most Carlos? Csak annyit tudunk biztosan, hogy szeptember 21-én Tripoliból Damasakuszba toloncolták vissza. Szíriában olyan hír járja, hogy jemeni diplomata-útlevele lévén Jemenbe távozott. Ott viszont nem tudnak róla. Vajon milyen sors vár a fölöslegessé váló terroristára? Párizs, 1991. november 28. Seres Attila MAGA AZ ÖRDÖG (Magyar Hírlap 1994-09-01) Budapesten is járt — mint a múlt héten kiderült — Jacques Verges, Carlos ügyvédje, hogy itt, a Duna partján tanácskozzék a nemzetközi terroristával. A hírnek önmagában különösebb jelentősége nincs, hiszen a jog szerint egy védő bárhol és bármikor találkozhat az ügyfelével. Mindennek azonban egészen más a színezete a keletnémet Stasi most föltárt adatai nyomán. A részletek még bizonyításra várnak, de máris erős a gyanú, hogy ez a titokzatos francia sztár ügyvéd sokkal, de sokkal több volt taláros jogásznál. Nemcsak az ördögnek, a kíméletlen gyilkosnak az ügyvédje, hanem maga az ördög. Részese a kiterjedt hálózatnak, a molyan hírvivő, aki búvóhelyére követte mindenütt a gátlástalan terroristát, közvetített Carlos és cinkosai között. Ha igaz a párizsi Le Point e heti címlapsztorija — és miért ne volna igaz, hiszen minden sora dokumentumokkal alátámasztott —, akkor készülőfélben van az új, a Verges-ügy, amely csaknem akkorát robbanhat, mint maga az eredeti történet. Idézi a magazin a börtönében állítólag angyali nyugalommal, hidegvérűen viselkedő Carlost, aki fogdaőrének bratyizó közvetlenséggel kijelentette: "Most éppen az a gondom, hogy megtudjam, milyen mértékben vagyok belekeveredve a Verges-ügybe. " De hát végtére is ki ez a kerekded alakú, ferde szemvágású, vastag kubai szivarokat kedvelő ügyvéd, aki az elmúlt évtizedben sztárként robbant be a francia büntetőjog világába? Hamarosan hetvenéves lesz, így elég későn bukkant föl. Apja francia, édesanyja vietnami származású; ifjúságának nagy részét Réunion szigetén töltötte el. Iker fivére, Paul, egyik alapítója volt a Réunioni Kommunista Pártnak, később főtitkára, az ügyvéd pedig Franciaországba áttelepedvén az ottani kommunista mozgalomnak lett tagja, de hamarosan szakított velük. "Túlságosan langyosnak" találta Nyugat-Európa legsztálinistább pártját, másfelé kezdett orientálódni. Feleségül vette Dzsamila Buharedet, az algériai fegyveres mozgalom egyik legendás harcosát, így amidőn az észak-afrikai háború véget ért, Vergest Ben Bella, az első algériai elnök tanácsadójául választotta. Ettől kezdve mindenütt ott van, ahol forradalmárt, ultrabaloldali harcost, terroristát kell védeni; hírnévre tesz szert, hamarosan Franciaország egyik legismertebb jogásza, és ennek megfelelően alakul jövedelme is. Egy-egy peréért sztárgázsikat vesz föl; nem tudható, hogy magánvagyonát gyarapítja-e vele, vagy maga is "harcosként" a közös ügy javára áldozza-e föl. Mindenesetre kirívó, hogy politikai elkötelezettsége mellett föltűnően elvállalja Klaus Barbie-nak, a lyoni hóhérként ismert nácinak a védelmét is, de hát ma már a rejtély kevésbé átláthatatlan. Carlos a palesztinok mozgalma katonájaként szövetségeseinek tartotta az egykori és mai nácikat, így ez a közjáték logikusan belefér Verges ügyvédi szerepkörébe is. Ami mármost Verges közvetlen részvételét illeti — nemcsak jogászként, hanem állítólag a terroristahálózat közreműködőjeként is —, a Stasi-dossziék igencsak beszédesek. A Le Point frissen föltárt dokumentumai úgy állítják be őt, mint valóságos John Le Carré-regényhőst; kódolt üzenetekkel, telefonhívásokkal, érzelmes levelezőlapokkal szervezte meg Carlosszal a randevúit, egyebek között budapesti megbeszélését is. Tekintettel arra, hogy a Kádár-korabeli titkosszolgálat gondosan nyomon követte Carlos magyarországi mozgását, szinte elképzelhetetlen, hogy ezekről ne tudott volna. Már csak azért is elképzelhetetlen, mert minden birtokába került följegyzést lelkiismeretesen elküldött Kelet-Berlinbe a Stasinak. Ezekből bukkant elő az a korántsem jelentéktelen részlet is, hogy Verges ügyvéd Budapesten találkozott Carlosszal, csak az vár egyelőre földerítésre, vajon mi lehetett megbeszélésük témája. És főként hogy mennyiben érintette ez az abban az időben gyakori nyugat-európai terrorcselekedeteket. És itt válik az ügy kissé kényessé. Magyar hivatalos részről ma váltig azt hangoztatják, hogy azon a bizonyos hatoldalas szintézisen kívül, amelyet még négy éve adtak át Bruguiere párizsi vizsgálóbírónak, többet és részletesebbet nem tudnak rendelkezésre bocsátani. Ezt viszont megcáfolják a Stasi- dokumentumokból előkerült, eléggé gazdag magyar vonatkozású részletek. Nem különösebben vet jó fényt Magyarországra, hogy a francia bűnügyi tisztviselő egyelőre nem látja sok értelmét újabb budapesti útjának, hiszen semmi értékelhető részlettel nem kecsegtetik. Ha szüksége van valamire, biztosabban, minden gond nélkül megtalálja Karslruhéban, ahol a német szövetségi bíróság irattárában köteteket tesznek ki a magyar származású Carlos-anyagok. A tény már önmagában is bonyolult kérdéseket vet föl. Ha őszinte a szándék — és ezt kétségbe senki nem vonhatja —, hogy fölzárkózni kívánunk Európához, akkor ennek nemcsak a gazdasági és politikai föltételeit kell megteremteni, hanem a közjogiakat is. Vagyis őszinte hajlandóságot kell mutatni arra, hogy lehetőségeink szerint segítjük a nyugati világ küzdelmét a nemzetközi rendet aláásó terrorizmus ellen, nem rejtünk el előle semmit, amiről az illetékeseknek tudomásuk van. A jelenlegi bizonytalanság, a Carlos-ügyet övező magyar hallgatagság legalább három föltételezést tesz lehetővé. Vagy pipogya, alkalmatlan volt a Kádár- korszak biztonsági szolgálata, ami elhihető is, meg nem is. A Stasi porosz precízségéhez képest valószínűleg az volt, de talán mégsem annyira. Vagy csakugyan minden okirat mentésül Kelet-Berlinbe vándorolt, ami azt jelentené, hogy a demokratikus Magyarország itt áll fontos dokumentumok nélkül, kormányzata nem ismer jelentékeny részleteket. A legsúlyosabb azonban a harmadik föltételezés. Mármint az, hogy bizonyos korabeli kompromittált személyeket menteni szeretnének; ez a gyanú már Nyugaton is fölmerült. A lista — igaz — eléggé szűk körű, hiszen föltehetően közel áll a valósághoz az a nézet, hogy Kádáron kívül az akkori MSZMP-nek csupán egy-két politikusa volt beavatva a részletekbe. De vannak köztük egyesek, akik még köztünk vannak és megkérdezhetők. Meglehet, túlságosan is merész kombináció az az elképzelés, hogy őket akarják menteni, netán teljesen alaptalan is. De éppen ezért volna jó a tisztázás, a nyílt, őszinte szó, és nem az elzárkózás, a hallgatásba burkolózás. Várkonyi Tibor CARLOS (ILJICS RAMIREZ SANCHEZ) FELTÉTELEZETT MERÉNYLETEINEK LISTÁJA (Blikk 1998-08-22) MÜNCHEN, 1972. Az olimpiai faluban gyilkos merénylet izraeli sportolók ellen. A tűzpárbajban valamennyi túsz, egy nyugatnémet rendőr és öt terrorista életét vesztette. PÁRIZS, 1974. Kézigránátos merénylet egy üzlet ellen: két halott és harmincöt sebesült. BÉCS, 1975. Az OPEC-tagállamok találkozóján hetven túszt ejtettek, közöttük tizenegy ország olajügyi miniszterét: három halott és hét súlyos sebesült. PÁRIZS, 1982. Robbantás egy autóparkolóban: egy halott és hatvan súlyos sebesült. PÁRIZS, 1982. Merénylet a Le Capitole expressz ellen: öt halott és huszonhét sebesült. Ez a Sakál, nem az a Sakál Frederick Forsyth író, miután világhírű regényhőse nevét, a Sakált elcsente a sajtó és Carlosra ragasztotta, a terrorista kézre kerítésekor egy napilapban esszét írt. Ebben azt állítja, hogy balfogás volt hőse és Carlos között párhuzamot vonni. Carlos ugyanis ártatlan emberek tucatjainak életéért felel, mégsem több egy ámokfutónál, míg a regény figurájának, ha sikerül a merénylete, akár a történelem folyásába is beleszólhatott volna. Terrorizmus "A terroristaakciók mindig erőszakos cselekmények vagy erőszakkal fenyegetnek, s ehhez gyakorta konkrét követeléseket társítanak. Az erőszak majdnem minden esetben polgári célpontok ellen irányul. E cselekményeket általában úgy hajtják végre, hogy maximális nyilvánosságot kapjanak. Az elkövetők rendszerint szervezett csoportok tagjai, akik a többi bűnözőktől eltérően büszkén vállalják tetteiket. A terrorcselekmény célja, hogy következményei túlmutassanak az okozott fizikai károkon." (Részlet a Rand Corporation terrorizmuskutatóinak definíciójából) CARLOS ÉS AZ UTÓD (Magyar Hírlap 1998-09-22) MTI - Carlos, a hírhedt terrorista Oszama bin Laden arab milliárdost saját eszmei utódjának tekinti. Az Egyesült Államok kenyai és tanzániai nagykövetsége ellen augusztusban elkövetett robbantásos merényletek "történelmi folytonosságban" állnak saját csoportjának tevékenységével - írta franciaországi börtönéből a Jeune Afrique heti magazinnak olvasói levelében Carlos, aki terroristaként a marxizmus hívének mondta magát, de később felvette az iszlám hitet. Carlost - polgári nevén Ilyich Ramirez Sanchez - 1994 augusztusában vették őrizetbe Kartúmban, szudán fővárosában, és tavaly decemberben Párizsban életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. CARLOS NEM ÉHEZIK (Délvilág 1998-11-25) Cinikus végrendelet PÁRIZS (MTI) - A hetvenes évek hírhedt terroristája, Carlos véget vetett a francia börtönben 20 nappal korábban megkezdett éhségsztrájkjának, amellyel elzártsága feloldását kívánta elérni. Ez utóbbi nem következett be: Carlost - eredeti nevén Ilich Ramirez Sanchezt - a francia hatóságok változatlanul magánzárkában tartják, immár 4 éve. A most 49 éves terrorista vezért tavaly karácsonykor ítélte életfogytiglani börtönre egy párizsi bíróság francia rendőrök meggyilkolása miatt. Egyéb bűntetteiért még további bírásági eljárás vár rá. A terroristát a francia titkosszolgálat ejtette fogságban a szudáni Kartúmban, s szállította Franciaországba. Carlos jelentős médiakampánnyal kísérve kezdett nem csupán éhségsztrájkot, hanem az első napokban vízivási sztrájkot is. Így kívánta elérni, hogy az összes többi bebörtönzöttnek kijáró jogokat - közte például a francia nyelv közös tanulásának lehetőségét - számára is adják meg. Látványos önsanyargató akciója idején számos levelet is a külvilágra juttatott, "hozzászólva" a világ eseményeihez. Végrendeletet is írt, amiben azt kérte, hogy "minden börtönben töltött napja fejében" egy cionista életét oltsák ki harcostársai. Ügyvédei közölték, hogy Carlos Venezuelában élő rokonai, valamint Georges Habbasnak, a Népi Front Palesztina Felszabadításáért (FDLP) szervezet vezetője kérésére hagyta abba éhségsztrájkját. A per idején amúgy igencsak kikerekedett formát mutatott Carlos. Most akciója miatt 15-20 kg-ot is fogyott, s ügyvédnője szerint a határára érkezett annak, hogy "visszafordíthatatlan folyamat" kezdődjön szervezetében. CARLOS TUDJA, ÉLVE NEM SZABADULHAT (Blikk 1998-11-28) Blikk interjú a terroristával PÁRIZS - Iljics Ramirez Sanchez egy hét alatt nem kevesebb, mint 15 kilót fogyott. A Carlos néven közismert terrorista nem valami új fogyókúrareceptet alkalmazott, hanem Santé (jelentése: egészség) börtönben folytatott éhségsztrájkot. Annak befejezésekor egyik francia kollégánknak sikerült bejutnia hozzá, Fabrice Lhomme a Blikk kérdéseit is feltette a 49 éves marxistának. # Hogyan telnek a napjai a rács mögött? Carlos: - Főleg a tévéhíradókat figyelem, de emellett sokat olvasok, kedvenceim a Le Figaro, a Le Monde és a France Soir napilapok. Természetesen az Afrikából érkező lapokat is gyakran lapozgatom, de időm túlnyomó részét saját emlékirataim megfogalmazása tölti ki, és naponta írok leveleket a világ különböző államférfiainak, amelyekben a segítségüket kérem. # Találkozik néha más elítéltekkel is? Carlos: - Soha, csak a börtön fodrászának "látogatásaihoz" van jogom. # Melyik országban élne a legszívesebben? Carlos: - Természetesen Venezuelában vagy valamelyik iszlám országban, de ilyen csak egy létezik: Irán. Ott állandóan folyik a harc az amerikaiak és Izrael ellen. Számomra egyébként a legideálisabb a tizedik században Irakban működő karmata államrendszer lenne, az volt a világ első szocialista berendezkedésű országa. # Hogyan határozná meg önmagát? Carlos: - Már többször elmondtam: profi forradalmár vagyok. # Haragszik a szudániakra, akik elárulták? Carlos: - Nem, mert imádom a szudáni embereket, az ottani vezetés azonban nem támogatott. Ráadásul Hassan el-Tourabi, a szudáni iszlámisták szellemi vezére adott el Szaúd-Arábiának, olyan összeget kínáltak értem, aminek nem tudott ellenállni. # Mi a véleménye Szaddám Huszeinről? Carlos: - Számos stratégiai hibát elkövetett, ez sokba került neki. Ő az utolsó "arab lovag", akinek az oldalán még akár közkatonaként is harcolnék Izrael és az Egyesült Államok ellen. # Hogyan látja a keleti blokk szétrobbanását? Carlos: - Ez egyenes következménye volt a bolsevik forradalom bürokratizálódásának, de a kommunista eszme szerintem érintetlen maradt, és az képviseli a földi paradicsomot. Gyakran "tevékenykedtem" a volt szocialista országokban, így Magyarországon is, de a megváltoztatott politikai helyzet miatt nem várhatok segítséget onnan, pedig jól tudom, hogy régi kapcsolataim közül ma is sokan vezető beosztásban dolgoznak. Persze tőlem nem kell félniük, hiszen kikötöttem, hogy emlékirataim is csak 20 év múlva jelenhetnek meg. # Bízik-e kiszabadulásában? Carlos: - Nem, tudom, hogy a börtönben fogok meghalni. MEGNŐSÜLT CARLOS, A SAKÁL (Blikk 2001-10-15) Havi egy pásztoróra engedélyezett az ügyvédnőjével PÁRIZS - A rács mögött nősül Carlos, a Sakál (52). A világ egyik leghirhedtebb terroristája ügyvédnőjét, Isabelle Coutant-Peyre-t vezeti oltár elé. Carlost hét évvel ezelőtt ítélték életfogytiglani börtönbüntetésre, s feleségével az esküvő után is csak havonta egy alkalommal maradhat kettesben. A venezuelai születésű Carlos - valódi nevén Illich Ramirez Sanchez - életfogytiglani börtönbüntetését tölti a párizsi La Sante börtönben. A Sakált hét évvel ezelőtt ítélték el két francia titkosügynök megöléséért. A terrorista bűnlajstromán azonban számos gyilkosság és bombamerénylet is szerepel, amelyek során csaknem 80 ember életét oltotta ki a hetvenes és a nyolcvanas években. Nemzetközi "hírnévre" 1975-ben tett szert, ugyanis ő állt a bécsi OPEC-kongresszus 12 olajminiszterének és hatvan küldöttjének elrablása mögött. Carlos eddig kétszer nősült, először egy német terroristanőt vett el, majd áttelepült az afrikai Szudánba, ahol áttért az iszlám vallásra és feleségül vett egy muszlim nőt. 1994-ben tartóztatták le, miután kiutasították Szudánból, a tárgyalások során ismerkedett meg mostani szerelmével Coutant-Peyre-rel, aki a per alatt ügyvédje volt. Carlos most úgy döntött, összeköti életét az ügyvédnővel. Az esküvőre szigorú biztonsági intézkedések mellett, a börtönben kerül majd sor. - Igazi sorsszerű találkozás a miénk - vallott a kapcsolatukról a menyasszony, Isabelle. - Carlos egyáltalán nem olyan ember, amilyennek a külvilág megítéli, ő sokkal inkább alkalmazkodóképes, mint én. Bár még mindketten várják korábbi házasságuk felbontását, Carlos és Isabelle is lázasan készülődik az esküvőre. A francia törvények szerint az ifjú házasok az esküvő után havonta egyszer találkozhatnak majd, s alkalmanként mindössze egy órára maradhatnak kettesben, hogy házastársi jogaikat gyakorolják. Carlos három héttel ezelőtt üdvözlő táviratot küldött Oszama Bin Ladennek, amiért a terrortámadások után átvette tőle az első helyet az első számú közellenségek listáján. K. Á.