A TERRORIZMUS HAZAI PREMIERJE (Magyar Nemzet 2000-10-21) Megszólalnak a balassagyarmati túszdráma szereplői Fegyverdörgés verte fel 1973 januárjában az Ipoly-parti kisváros, Balassagyarmat csendjét. A Nógrád hajdani megyeszékhelyén lejátszódó események akkor az egész országot, sőt egész Kelet-Európát izgalomban tartották, hiszen ez volt az első megnyilvánulása a vasfüggönyön átkelt terrorizmusnak. Mindez alapjaiban rázta meg a hazai bűnüldözés akkori doktrínáját. Hiába készült nagy sikerű könyv és film is a történtekről, az eset kulcsszereplőit és sokáig titkos iratait csak most - több mint két évtizedes hallgatás után - sikerült "szóra bírni". HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK "Január 7-én éjszaka fegyveres banditák túszokat ejtettek Balassagyarmaton a helyi középiskolai leánykollégiumban. A helyi rendőri szervek tárgyalási szándékára géppisztolysorozatokkal válaszoltak, majd további fegyvereket és szabad Nyugatra távozást követeltek. Kérésük megtagadása esetén a túszok kivégzésével fenyegetőztek. A hatóságok megtették a szükséges intézkedéseket..." "Tovább tart a túszdráma Balassagyarmaton. A város központját lezárták. A helyi leánykollégiumban túszul ejtett tanulólányok a körülményekhez képest jól vannak. Fogvatartóik szabad eltávozást és nagy mennyiségű nyugati valutát követelnek..." "... megállapították, hogy a két gyarmati túszejtő azonos a P. testvérpárral - a 19 éves Andrással és a 17 éves Lászlóval -, akik határőrtiszt édesapjuk szolgálati fegyvereit megszerezve, a szünidőről a kollégiumba visszaérkező vidéki tanulólányokat egy hálószobába kényszerítve barikádozták el magukat..." "A fegyveres terroristák sem szüleikkel, sem a hatóságokkal nem állnak szóba, saját apjukat is lelövéssel fenyegették meg. Csak egyetlen embert, a balassagyarmati kórház pszichiáter-főorvosát engedték be, aki gyógyszert és élelmiszert vitt be a túszoknak. A lányok közül az egyik szökést kísérelt meg, és kivetette magát a hat méter magasan lévő ablakból..." "A hivatalos rendőri szervek intézkedései nyomán január 12-én sértetlenül kiszabadultak a kollégiumban fogva tartott diáklányok. Bár az akció során fegyverhasználatra is sor került, mely során az egyik túszejtő - P. András balassagyarmati lakos - a helyszínen az életét vesztette. A másik terroristát őrizetbe vették..." AZ AKCIÓPARANCSNOK Egy Salgótarjánban élő szívélyes öregúr hajdan rendőr alezredesi rangban szolgálta azt a hatalmat, amely utóbb méltatlanul bánt el vele. A túszdráma után kitüntették, majd nyugdíjazták. Máig nem tudni, kinek állt az útjában az akció operatív parancsnoka. Sokévi hallgatás után most bepillantást engedett a bizalmas iratokba, és nevének elhallgatását kérve idézte fel a történteket. - Alighogy véget ért rövid szilveszteri szabadságom, a legfelsőbb helyről kaptam titkos riasztást, miszerint egy szovjet katonai gépkocsi halálra gázolt egy magyar kislányt Nagyoroszi mellett. Három napig posztoltunk a szovjet laktanya kapujánál, hogy elvégezhessük a vizsgálatot. Meg is került az elkövető, ám ez akkoriban hétpecsétes politikai titoknak számított. Alig zuhantam ágyba, máris csöngött a telefon, és álmosan, ónos esőben száguldottam Balassagyarmatra. A helyszínen minden parancsnok rémálma, pánik uralkodott. A határőrség akciót kezdeményezett, "csatát kezdeni", lövetni akart. A terroristák párttitkár-határőrtiszt édesapja fegyvert követelt, hogy lelője saját fiait. Azt se bánta, ha ő is elesik a tűzharcban. Csak hajnalra sikerült úrrá lenni a káoszon. NATO-SEGÍTSÉG - Magyarországon ilyen cselekményre még nem volt példa, így nem volt rendőri tapasztalat sem. Golyóálló mellényeket, később kulcsszerepet játszó infratávcsöves fegyvereket és speciális felszereléseket a NATO-hoz tartozó, akkor ellenséges hatalmak bocsátottak a rendelkezésünkre. Persze specialistánk sem volt, viszont már addig is rengeteget segített munkánkban dr. Samu István pszichiáter, osztályvezető főorvos, akihez évtizedes barátság fűzött. Előzőleg hiába kért útlevelet Izraelbe, viszont a túszdráma előtt néhány hónappal mégis megkapta, magam adtam át neki. A dolog érdekessége, hogy a terrorizmust vizsgáló izraeli pszichiáterekkel konzultált. Ne felejtsük el, hogy a balassagyarmati eseményeket megelőzően, 1972 nyarán egy világ figyelte döbbenten a müncheni olimpián tragédiával végződő túszejtő akciót. Ezután Izraelben is létkérdéssé vált a megelőzés, a túszszabadítás és a terrorista-lélektan problémája. Az ottani orvosok a véres események kapcsán számos szakmai melléfogásra és hiányosságra rávilágítottak. Talán ezek a közvetlen tapasztalatok mentették meg a magyar lányok életét is. NEM TRÉFÁLT A DOKTORNŐ - Azon a drámai hajnalon Okrutay Kornélia doktornő segítségével értesítettem Samu Istvánt. Az akkor még fiatal medikát meg is pirongatta a főorvos úr, hogy miért ül fel egy ilyen rosszízű tréfának. Csak miután személyesen mentem érte, döbbent rá az eset súlyosságára. Közben a doktornő közölte, hogy a balassagyarmati pszichiátrián nem található a rendőrök által kért altatógáz vagy más gyorsan kábító anyag. Csupán intravénás altatókkal és nyugtatókkal rendelkeznek. A túszdráma végéig kiválóan asszisztáló Okrutay Kornéliát néhány évvel az eset után egy elmebeteg meggyilkolta Salgótarjánban. AZ ÉLETMENTŐ ELMEORVOS - A munkahelyemre készültem, mikor utolért az üzenet. A helyzet ismeretében elvetettem a gáznemű altatószer és az élelembe bejuttatott altató vagy a fegyveres rajtaütés tervét. Ez ugyanis igen veszélyes a túszokra nézve. A helyzet nem volt alkalmas a kísérletezgetésre. Az alezredes kíséretében felmentem a géppisztolyos rendőrök által őrzött kollégium emeletére, és engedélyt kaptam, hogy a golyók szaggatta ajtón keresztül beszélhessek a bent lévőkkel. - Fiúk, hallanak engem? Értik, amit mondok? Dr. Samu István pszichiáter vagyok, itt dolgozom a kórházban, az idegosztályon." Mondandójukat az ajtóhoz pajzsként állított lányok közvetítették. - Azt gondolja, bolondok vagyunk? Nem vagyunk bolondok, csak ki akarunk menni innen Nyugatra. Nincsen semmi tárgyalnivalónk. A követetéseinket teljesítsék!" - Elhiszem, hogy nem elmebetegek. Nekünk, orvosoknak az a legfontosabb, hogy életeket mentsünk, és lehetőleg ne késsünk el. Nézzék: nincsen vizük, nincsen ennivalójuk sem, és a lányoknak is vannak bizonyos szükségleteik. Nálam nincs fegyver. Kérhetek engedélyt, hogy bemehessek magukhoz, és ezzel elősegítsem a megoldást?" Rövid csend és tanakodás után kiszóltak. "- Megmotozzuk, és ha a legkisebb gyanús jelet észleljük, vagy ha még valaki be akar jönni, azonnal lövünk. Mindenre el vagyunk szánva!" - A törzskar megtanácskozta a bebocsátási kérelmemet, és úgy döntöttek: meg kell próbálni. ELBARIKÁDOZVA - Hamar bejutottam, miután a lányok elhúzták a vaságyat az ajtótól. A két fiú a jobb, illetve a bal sarokból fegyvert szegezve vigyázta a bemenetelemet... (A főorvos máig sem tudja, hogy az általa bevitt elemózsiatáskában egy álcázott lehallgatóberendezés lapult, így a vezérkar és az operatív csoport mindenről értesülhetett, ami a szobában lezajlott.) Nem emlékszem minden részletre. Az első napon háromszor, a második napon kétszer mentem be a szobába. Laci elmagyarázta, hogy Ausztriába akarnak eljutni, és ehhez fegyvert, pénzt és autóbuszt követelnek. Három éve készültek az akcióra. Szemmel látható feszültségük és elbizonytalanodásuk ellenére élvezték, hogy a figyelem középpontjában állnak, és az egész városközpontot miattuk zárták le. Arra gondoltam, hogy ezek alatt a napok alatt a szobában csoportpszichológiai jelenség állt elő, hiszen ezek a fiúk - ennyi lány szeme láttára - nem fognak visszatáncolni, és szerepüket az életük árán sem adják fel. Ebben a meggyőződésében csak Lacit sikerült megingatnom, András hajthatatlan maradt. Erről értesítettem a döntéshozókat. VÉGJÁTÉK AZ IPOLY PARTJÁN A negyedik [hatodik] nap délutánján Pintye András az ablakból több lövést adott le a karhatalmistákra; majd a mesterlövészek három találattal megölték az idősebbik testvért. Öccse megadta magát. Máig sem tudni, ki adta le a lövéseket a lányok fedezetében nézelődő banditára. Az akkori mendemondák olimpikon céllövőkről és szovjet mesterlövészekről szóltak. Talán egyszer ez is kiderül. Pintye László tizenöt éves szabadságvesztésének letöltése után szakmát tanult, és liftszerelőként járja az országot. A szülők az eset után a Dunántúlra költöztek, míg a túszul ejtett lányok - immár családanyaként - csak a legrosszabb emlékeikben őrzik a rémálom négy [hat] napját. A kispolgári elhajlónak minősített Samu István főorvost a magas kormánykitüntetés ellenére méltatlan körülmények között üldözték el a megyéből. Jelenleg egy hajléktalanotthonban dolgozik. Talán elégtétel lehetett számára, hogy 1996-ban a megye közgyűlése a Nógrád megye díszpolgára címet adományozta neki. A nyugalmazott rendőr alezredes ma is Salgótarjánban él. Péter László AJÁNLOTT IRODALOM ================= Végh Antal: Könyörtelenül (Népszava, Bp., 1986) ISBN 963 322 356 3 FILM: Túsztörténet (1988) Rendezte: Gazdag Gyula