ÖTVEN ÉVE SZABADULT FEL AZ AUSCHWITZ-BIRKENAUI HALÁLTÁBOR (Magyar Hírlap 1995-01-25) A háromszög nem bontható kétoldalú konfliktusokra Byron L. Sherwin rabbi a zsidóirtással foglalkozva azt írta egy helyütt: "Egyre többet tudunk, és egyre kevésbé értjük." Viták és konfliktusok vannak akörül, hogy mi is történt Auschwitzban; az ismeretekkel egyesek manipulálnak. A lengyelek és a zsidók között vita támadt abban a kérdésben, hogy nemzetileg és vallásilag hova tartoznak az auschwitzi haláltábor áldozatai. A zsidók szemrehányást tesznek a lengyeleknek, amiért hosszú ideig elhallgatták, hogy a meggyilkoltaknak körülbelül a 90 százaléka zsidó volt. Tudni kell azonban, hogy az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábort felszabadítása után az első pillanattól fogva hazugság vette körül, amiért a szovjet propaganda a hibás. A Pravda című szovjet napilap 1945. május 7-ei száma szerint a hitleristák négymillió embert öltek meg Auschwitzban: szovjet, lengyel, francia, belga, holland, csehszlovák, jugoszláv, román, magyar és más állampolgárokat. Azon a listán egy szó sem esett zsidókról. A zsidó áldozatok számával kapcsolatban azért is támadtak kételyek, mert általában az összes áldozat számát is szándékosan eltúlozták. ADATVITA Hivatalosan négymillióban állapították meg az auschwitzi zsidó áldozatok számát, bár ez a szám valószerűtlennek tűnt. Úgy kezelték hát, mint a kommunista "hivatalos" történetírás sok más állítását is, vagyis mint propagandát. Csak 1989-ben határozták el, hogy leleplezik a hazugságokat. A nyugati szakirodalomban 1-2,5 milliós adat szerepelt az auschwitzi áldozatok számát illetően, de ez csak becslés volt, mivel a németek a dokumentumok többségét megsemmisítették, a maradékot viszont a szovjetek elkobozták, és magukkal vitték. Kazimierz Smolen egykori auschwitzi fogoly, aki 35 éven át az oswiecimi múzeum igazgatója volt, kiemeli, hogy a múzeum mindig is negatívan viszonyult a négymilliós adathoz, de politikai okokból mégis elfogadta. Ma a múzeum és a publikációk is a körülbelül 1,5 milliós számot tekintik hitelesnek, és kiemelik, hogy az áldozatok óriási többsége zsidó volt, elsősorban lengyel zsidó. Míg Auschwitzot egyesek "dejudaizálni" próbálták, addig mások "depolonizálni". A világban elterjedt az a zsidók által hangoztatott vélemény, hogy Auschwitzban kizárólag zsidók voltak – mondja Jerzy Garlinski professzor, egykori auschwitzi fogoly. "New Yorkban mindenki zsidónak gondolt engem, amikor meglátták a karomon az auschwitzi rabszámot. Amikor elmondtam, hogy lengyel voltam, akit Auschwitzba hurcoltak, nem hitték el." Ez a történelemhamisítás eredménye. Főleg az Egyesült Államokban szokták úgy beállítani a második világháborút, hogy Lengyelországot és a lengyeleket érte a legkevesebb veszteség, hogy együttműködtek a nácikkal. A zsidóirtásról szóló publikációkból pedig eltűnt az a szó, hogy "németek". Azzal is szokták vádolni a lengyeleket, hogy szerepet játszottak a holocaustban. Az ilyesmi irritálja és sokkolja a lengyeleket, hiszen sok ezer lengyel család gyászolja Auschwitzban vagy más táborokban megölt, Lengyelországon belül és kívül kivégzett, megkínzott vagy szovjet munkatáborokba hurcolt hozzátartozóit. Természetesen nem akarjuk ezzel kisebbíteni a zsidók és a cigányok ellen elkövetett népirtást. A holocaustban 5-6 millió zsidót öltek meg, ennek körülbelül egynegyedét Auschwitzban, vagyis a háromnegyedét más táborokban és kivégzőhelyeken szerte Közép- és Kelet-Európában. A tömeges zsidóirtás színhelye nem Auschwitz–I volt, hanem Auschwitz–II, amely a 4 kilométerre fekvő Brzezinka (Birkenau) falu területén volt. Csak az első zsidótranszportok érkeztek Auschwitz–I-be 1942 februárjában és márciusában, utána a zsidókat egyre inkább, később pedig kizárólag Birkenauba szállították, ahol az elpusztításukra épített gázkamrák voltak. TÁJÉKOZATLANSÁG Külföldről nézve ennek nincs nagyobb jelentősége, mert a két tábort egységes egésznek tekintik, de lengyel szemszögből nézve lehet bizonyos következménye. Az Oswiecimi Állami Múzeumban, amelyhez az egykori Auschwitz–I és Auschwitz–II tartozik, a személyzet panaszkodik, hogy nagyon sok külföldi látogatócsoport csak Auschwitzot nézi meg, Birkenaut nem, még a zsidó csoportok sem. A lengyelek megértik a zsidókat, és elismerik, hogy joguk van megemlékezni az áldozatokról, de nem értik, hogy azt miért nem Birkenauban teszik, ahol a zsidóirtás ténylegesen történt. A helyzet csak az utóbbi években változott meg némileg. A tájékozatlanság volt az oka egy sokkal kellemetlenebb vitának – amely szerencsére már megoldódott – az auschwitzi karmelita nővérek kolostora körül. A nővérek közvetlenül az egykori tábor falai melletti épületben akartak megtelepedni, nem messze attól a helytől, ahol nagyon sok lengyelt végeztek ki. Ezt a zsidók Auschwitz kisajátítási kísérletének tekintették. A lengyeleket különösen sérti a "lengyel koncentrációs táborok" kifejezés, amely főleg az Egyesült Államokban közkeletű. Az Egyesült Államokban elterjedt előítélet szerint "a lengyel antiszemitizmus" miatt épültek a koncentrációs táborok éppen Lengyelország területén. De hiszen senki sem kérdezett bennünket arról, hogy akarunk-e koncentrációs táborokat. A németek azért a megszállásuk alatti Lengyelországban építették a táborokat, mert lengyel területen élt a legtöbb zsidó, akit a németek megsemmisítésre ítéltek. Lengyelország azon meghódított területek közé tartozott, amelyeken a legszörnyűbb volt a német terror, de hogy mi folyt Lengyelországban, az nehezen jutott el a világ közvéleményéhez. A németek mindenütt gondoskodtak arról, hogy eltüntessék a gyilkosságok nyomait. Lengyelország évszázadokon át adott menedéket a Nyugat-Európában üldözött zsidóknak. Lengyelország a zsidó kultúra és vallás virágzó központja volt, de a holocaust évei alatt a németek óriási zsidótemetővé változtatták. Ez megváltoztatta a zsidók Lengyelországgal kapcsolatos gondolkodását is. Ma ritka az, amikor zsidók azért jönnek Lengyelországba, hogy megcsodálják, amit őseik alkottak Lublinban, Zamoscban, Krakkóban, Kazimierzben vagy Varsóban. Azért jönnek, hogy megsirassák hozzátartozóikat, megnézzék a gázkamrák vagy a krematóriumok romjait, és elmondjanak egy kaddist. A zsidók és a lengyelek sorsa nagyon sokban közös volt. Otto Thierack, a III. birodalom igazságügy-minisztere azt mondta: "Meg kell szabadítanunk a német népet a lengyelektől, az oroszoktól, a zsidóktól és a cigányoktól. " LEEGYSZERŰSÍTÉSEK Egy lengyel zsidó, Stanislaw Krajewski professzor írta a lengyelek és a zsidók elmérgedt sebéről: "Jóformán természetes az a törekvés, hogy a valóságot dichotomikus (vagy-vagy) meghatározások segítségével akarjuk megérteni, de ez súlyos hamisításra vezet. A megszállt Lengyelországban az alapvető viszonyok a következők voltak. A németek és a zsidók közötti viszony: gyilkolás; a németek és a lengyelek közötti: elnyomás; a lengyelek és a zsidók közötti: szemtanúság. Ha ezt a háromszöget kétoldalú konfliktusokra redukálják, akkor az eredmény jellegzetes hamisítás lesz. Lengyel szemszögből nézve a redukció eredménye az, hogy azonos volt a lengyelek és a zsidók helyzete, vagyis egyenlőségjel kerül az elnyomás és a tömeges gyilkolás közé. Zsidó szemszögből nézve a redukció arra vezet, hogy azonos lesz a lengyelek és a németek szerepe, vagyis a gyilkosság szemtanúját azonosítják a gyilkossal. Mindkét leegyszerűsítés sértő a másikra nézve." Waldemar Chrostowski lengyel katolikus pap